Zárt ház

Lánchíd utca 13.

  • Tervező:

    Raichle J. Ferenc
  • Építés éve:

    1912
  • Építtető:

    Lovrekovich Ferenc
  • Építő:

    nincs adat
  • Épület funkciója:

    lakóház
  • Helyrajzi szám:

    14378
  • Kutatás:

    Kiss Zsuzsanna

Leírás

A mai Lánchíd utca 13. szám alatt álló négyemeletes épület helyén 1814-ben Dankó András által tervezett egyemeletes ház állt, amelynek Triebl József, vízivárosi polgár volt a megrendelője. Az épület kirakatát 1870-ben Weszely Károly asztalosmeste alakítatta át Kohn Károly építésszel. Ekkor az épületnek a tulajdonosai a Hamary-fivérek voltak. Egyik tagja, Dr. Hamary Béla vasúti fogalmazó volt, a másik pedig Hamary Kornél, honvédszázados. Édesapjuk Hamary Dániel pesti egyetemi orvos sebész, aki harcolt az 1848/49-es szabadságharcban és Ferencz Józseftől kapta a kis-igmándi előnevet. 1901-ban Maller Jozefa (korábban Hoppe Károlyné) vásárolta meg az épületet, amit lebontatott, majd a helyére Hofhauser Gusztáv tervei alapján bérházat emeltetett. Maller Jozefa halálával a bérház egy újvidéki kereskedő, Lovrekovich Ferenc birtokába került, aki leromboltatta a házat, majd 1912 és 1913 között Raichle József Ferenc, a korszak neves szecessziós építészével egy négyemeletes bérházat építetett, amelynek később az építésze is a lakója lett. (hivatkozás beillesztése: urbface…)

A Raichle J. Ferenc által tervezett épület a Gellért-hegy és a Vár-hegy között húzódó Tabán városrészben található, amely a török kiűzése után az első komolyabb városrendezési terven 1873 után esett át, amikor is a Főváros Közmunkák Tanácsa megbízta Buzzi Bódog és Kéler Napoleon építésvállalkozókat, hogy fedjék be a koszos Ördög-patak Tabánon átfolyó részét. 1890-ig a Fővárosi Tanács 116 rossz állapotban lévő házat bontatott le, majd hozta rendbe. Ennek köszönhetően számtalan író, költő, építész, festőművész és politikus költözött Budapest ezen városrészébe, így a századforduló egyik jelentős szellemi központjává vált, amelyet budapesti “Montmarte-ként is szokás volt akkoriban hívni. (hivatkozás beillesztése: falanszter…séta a hajdanvolt…)

 

A budapesti I. kerületi Lánchid utcában, zártsoros beépítében álló, négyemeletes, háromtengelyes épület historizáló jegyeket mutat, amely a levéltárban is megtalálható tervrajzhoz hasonlóan épült meg. Mellette, balra a Moldványi-ház, jobbra pedig a Hatsek-ház található. Az épület hátsó része, ahol a folyosó is található, az Öntőház utca felé néz. Az épület hangsúlyát a középső tengelyen végigfutó, sokszögű, zárt erkélysor jelenti, amelyet egy egyszerű S alakú konzolpár tart. Az épület bejárata Lánchíd utca felé néz, amely a középső tengelyben helyezkedik el és öntöttvas szerkezet található a bejárati ajtóüveg előtt. Az épület földszintjén a bejárat mellett a Marvelosa Étterem kapott helyet, amely az utcáról közelíthető meg. Az épület Duna felöli homlokzata egységes sávozást kapott, amely mind a négy emeletén vízszintes irányban fut végig. Az első emelet egyszerű, díszítetlen, álló téglalap alakú ablakokból áll, amelyek előtt térdmagasságig érő, egyszerű, öntöttvas szerkezetű korlát látható. A középső tengelyben található zárterkély szintén ugyanilyen kiképzésű ablakokkal és öntöttvas szerkezetű korláttal van ellátva, ahogy a következő szinten is.  A második emelet jobb és bal oldali ablakai egy díszítetlen, egyszerű keretet kaptak, amelyet felülről egy elhúzott függönyhöz hasonló motívum díszít. Ezen a szinten viszont már az ablakok előtt virágmotívumot imitáló, öntöttvas szerkezetű erkélyek kaptak helyet. A harmadik emelet tégalap alakú ablakai a második emelet ablakaihoz hasonló keretdíszítést kaptak, viszont ezen az emeleten már egyik ablak előtt sem található korlát, amely az eredetei tervrajzon sem szerepelt. Tehát nem később került le, hanem eredetileg is így tervezték. A harmadik és a negyedik emelet között függőlegesen sávozott díszítés fut végig. A negyedik emelet ablakai szintén egyszerű, álló téglalap alakú ablakokból áll, viszont a negyedik emeleten, a középtengelyben már nem sokszogű zárterkély kapott helyet, hanem a homlokzat teljes szélességében végigfutó egyszerű, öntöttvas szerkezetű erkély. Az épületet felülről metopékból és triglifekből álló fríz, valamint fogvájat mintázatú párkányzat zárja le, amely végigfut a homlokzat teljes szélességében.

Az épület másik frontja az Öntőház szűk utcájára néz. Az épület ebből az utcából nézve szintén négy emeletes, háromtengelyes épület. A homlokzat kicsit sárgásabb, barnásabb színű a Duna felöli homlokzathoz képest, a földszint az épület teljes szélességében végig futó sávozás látható, ami viszont az épület többi emeletére nem mondható el. A többi emelet sima felületű.  Ezen az oldalon is van bejárat, viszont az jóval egyszerűbb. Középen egy ráccsal lezárt álló téglalap alakú ajtó található, két oldalán szintén 1-1 kisebb, álló téglalap alakú, ráccsal lezárt ablakkal. Az épület földszinjén, az bejárat mellett a tengely bal és jobb oldalán két kisebb, szintén ráccsal lezárt pinceablakok találhatóak. Az épület ezen utcafront felöli oldalát szintén a középtengelyben elhelyezkedő és az épület harmadik emeletéig végigfutó, hangsúlyos épületrész határozza meg, amely a lépcsőház. A lépcsőház félköríves záródású, amelynek felülete téglalap- és négyzet alakú mozaikablakokból áll.  A homlokzat jobb- és bal tengelyében lévő ablakok egyszerű, álló téglalap alakú kiképzést kaptak mind a három szinten. A legfelső, negyedik szint be van falazva, a homlokzatot kb. 15×15 cm-es rés töri meg.  A második és harmadik szinten mind a két ablak előtt, virágmotímumból álló, öntöttvas szerkezetű erkélyeket láthatunk.

Az épület alaprajzaiból kivehetőek a lakásbeosztások is, amelyek emeletenként eltérőek. A lakásokat a lépcsőházból lehetett megközelíteni, ahonnan először a középen elhelyezkedő előtérbe jutunk. Ebből a részből nyíltak mind a négy szinten a lakás többi helyiségei, úgy mint a szobák, a konyha, a fürdő, a kamra és a cselédszobák. Az előszobából először a szobákba jutunk, amelyek az épület  Duna felöli oldalán találhatóak, mind a négy emeleten 1-1-1 szoba. A nagyobb alapterületű szoba a sokszögű sarokerkéllyel zárt, a két kisebb pedig azok, amelyek a jobb és a bal tengelyben találhatóak. A kamra, a fürdő a lakás középső részében kapott helyet, ezek ablaktalan helyiségek voltak. A lakások hátsó részében mind a jobb és bal oldalon, tehát az Öntőház utcai oldalon a cselédszobák és a konyhák voltak elhelyezve minden emeleten, amelyeket ajtó választott el egymástól. Kivételt képez az első emelet, ugyanis itt csak a jobb oldali részben volt konyha és cselédszoba, az alaprajz bal oldalán a házmester lakás található konyhával és szobával. A padláson kapott helyet a mosókonyha és a mángorló kamra.

Az épület nagyonbb átalakításon nem esett át sem külsőleg sem belsőleg, csak a negyedik emeleten történt 1943-ban egy lakásfelosztás, amikor is 2-2 lakást alakítottak ki ezen a szinten, úgy, hogy a középen található nagy alapterületű szobát és az előszobát egy fallal elválasztották. A tervek alapján a lakásfelosztás építtetője Szász Ottóné volt, aki Strebek Nándor építőmestert bízta meg ezzel a feladattal.

Raichle J. Ferenc a korszak egyik jelentős szecessziós építésze volt, akinek a nevéhez köthető Szabadka legtöbb szecessziós épülete. Raichle 1869-ben született a mai Szerbiában található Apatinban. Budapesti építészeti tanulmányai után Szegedre költözött és ekkor ismerkedik meg a szintén apatini születésű Pártos Gyulával. Nevéhez köthető a szabadkai Nemzeti Szálló és a Nemzeti Kaszinó, számos lakóház, mint pl. saját lakóháza, a Raichle-palota, vagy a Medgyanszky Sebő lakóháza,  valamint néhány középület, mint pl. a szabadkai Osztrák-Magyar Bank. 1905-ben költözött Szegedre, ahol szintén jelentős műveket hozott létre, úgy mint, a Schäffer-ház, amely az első szegedi szecessziós épülete, a Dr. Gróf Árpád ügyésznek tervezett Gróf-palota, valamint a szegedi Raichle-palota. Az első világháború után költözött Budapestre, és itt is hunyt el 1960-ban. Sírja a Farkasréti temetőben található.

http://urbface.com/budapest/a-lovrekovich-berhazhttp://falanszter.blog.hu/2011/05/27/virtualis_seta_a_hajdanvolt_budai_taban_utcain

A ház programjai