• Tervező:

    Spiegel Frigyes , Weinréb Fülöp
  • Építés éve:

    1895
  • Építtető:

    Robitsek Salamon Bernát és neje
  • Építő:

    nincs adat
  • Épület funkciója:

    lakóház
  • Helyrajzi szám:

    35084
  • Fotó:

    Klaniczay János
  • Kutatás:

    Béres-Deák Krisztina
  • Önkéntesek:

    Hegyi Nóra

Leírás

Előzmények

A környék telekosztása először az 1785-ös dokumentációkon szerepel, ekkor a Mátyás tér még nincs külön megnevezve, sem jelölve. Ez időben csak a tér északkeleti és északnyugati részén találunk épületeket, a Mátyás tér 10-14, illetve a 15-18 területén; minden más mezőgazdasági telekként van jelölve.

Önálló néven 1830-tól szerepel Frühlings Feld, majd Frühlings Platz néven, melyre a mai napig utal ennek magyar fordítása a Tavaszmező utca elnevezésben. Eddigre már a délnyugati oldalon is fellelhetőek épületek, sőt, nagyobb épületegyüttesek is jelölve vannak.

A jelenlegi telek helyén ekkor egyszintes, a telekbelsőben jelentős zöldfelülettel ellátott, feltehetőleg mezőgazdasági épületek helyezkedtek el. Azonban az 1838-as árvíz medre pontosan ezt a területet keresztezte, így az ekkori épületek károsodtak. Helyükre egyszintes, lakófunkcióval kiegészített műhelyek, üzletek épültek. Az ekkor Wagner János tulajdonában lévő Mátyás tér 17. alá kovácsműhely, később géplakatos és kerékgyártó műhely került. A telek 1893 után került egy órás- és aranymester tulajdonába, akinek a jelenlegi épület köszönhető.

Az építtető

A megrendelő Robitsek Salamon Bernát órás- és aranyműves mester és neje, Ehrlich Regina voltak. Bár a Robitsek család szerteágazó, a házaspárról csak annyi tudható, hogy zsidó kereskedőcsaládból származnak, és régebb óta ékszerekkel és hagyatékok kezelésével foglalkoztak. A férfi feltehetően 1900-ban, felesége 1906-ban hunyt el.

A tervezők

Spiegel Frigyes (Pest, 1866. ápr. 24. – Budapest, 1933. febr. 26.)

Zsidó származású építész, iparművész, tanulmányait a műegyetemen végezte. A szecesszió Európa-szerte elismert képviselője. Mint építész és iparművész is szorosan a nemzetközi élvonalban volt, jól ismerte az Art Nouveau modern törekvéseit. 1896-ban tervezi meg az első magyar szecessziós lakóépületét, a Lindenbaum házat. Bútortervezőként és belsőépítészként is tevékenykedett, Korda Sándor filmjeihez díszleteket is készített.

Eredetiségét mutatja, hogy a magyar viszonyoknak megfelelő, egyben olcsóbb anyagot, a modern formákkal egyesíti, a vakolatból és gipszből készülő dekorációtípusokat az új kor szellemében, az anyagok saját szépségének hangsúlyozásával alkalmazza.

Közös irodát nyitott Weinréb Fülöppel, de Márkus Gézával is. Alapítója, majd 1914-1917-ig elnöke volt a Magyar Építőművészek Szövetségének, tagja a Szinyei Merse Társaságnak és a Fészek Klubnak is. A Tanácsköztársaság bukása után Nagyváradra költözött, 1923-tól ismét Pesten élt és dolgozott, de kései munkáit már nem a szecesszió jegyében készítette. Sírja a Kozma utcai zsidó temetőben található Freund Vilmosé mellett, akinek irodájában fiatalon dolgozott.

Weinréb Fülöp (1863-1934)

Zsidó származású építész, 1895-ben nyitottak Spiegel Frigyessel közösen irodát az Erzsébet körút 33-ban. Kettejük közül ő inkább az épületszerkezetek megalkotásában és a szervezőmunkában volt kiemelkedő, de a tervezésben is részt vett.

Együttműködésük évei alatt sok historizáló, majd szecessziós bérházat terveztek, szinte kizárólag a pesti oldalon. Ők építették többek között Pest legelső és egyúttal legmerészebb szecessziós bérházait, azonban több építészeti stílusban is maradandót alkottak.  A Munkácsy Mihály utca 21. szám alatti villát Weinréb Fülöp már egyedül tervezte, későszecessziós stílusban. Saját tulajdonú és saját tervezésű épülete a szecesszió elemeit nélkülözve, historizáló stílusban épült, más épülete például holland mintát követ.

Néhány évnyi közös munka után végül elváltak útjaik: Weinréb alapítója lett a Magyar Építőművészek Szövetségének, valamint a Fészek Klub tagja volt. A Tanácsköztársaság idején is szerepet vállalt, így annak bukása után néhány évre Molnár Ferenccel és Karinthy Frigyessel együtt Nagyváradra költözött, ahol megalakították az emigránsok baráti társaságát. 1923-ban tért vissza Budapestre, sírja a rákoskeresztúri zsidó temetőben található.

További közös munkáik:

Rákóczi út 63. és 69., Izabella utca 94-96., Bajcsy-Zsilinszky út 63., Várkert rakpart 16., Üllői út 21.

 

Az épület

Az épület keretes beépítéssel, U-alakban telepített, ennek következtében egy 4 méter széles belső udvart ölel körül. Az épület alaprajzában is szimmetriát követ, az U-alak egyik szárnya a lépcsőháznak, a másik, azonos traktusú szárny egy lakásnak ad helyet.

A földszint a bejáratra szimmetrikus kialakítású, mindkét oldalon eredetileg három-három üzlet létesült, hozzájuk tartozó raktárral. A viszonylag keskeny üzletekhez a lépcsőházból nyílóan helyezkedtek el a közös vécék, az áthajtón keresztül az udvarból házmesteri lakás, illetve a fenti lakásokhoz vezető lépcsőház közelíthető meg. A földszinti lakások csak szoba-konyhásak voltak.

A lépcsőházon keresztül juthattunk a pinceszintre, ahol a mosókonyha és a fáskamrák helyezkedtek el.

Az emeleti szintek eredetileg azonos kialakításúak voltak, négy lakás helyezkedett el rajtuk. Bár a lakások nagyrészt kétszobásak voltak, a kis telekszélesség nagyon keskeny szobákat eredményezett. A szobák az utcai traktusban kaptak helyet, egymásból nyílóak voltak, megközelítésük a viszonylag nagy előtéren keresztül történt. A szélső lakások rendelkeztek önálló fürdőszobával és kamrával, a középső két lakás csak vécével. Szintén a szűkös adottságoknak köszönhetően az eredetileg szimmetrikusnak szánt épület mégsem eredményezett teljesen azonos lakásokat: az egyik középső lakáshoz csak egy szobát sikerült csatolni.

Az épület szerkezete egyszerű, hosszfalas kialakítású, a középfőfal egyértelműen elkülöníti az udvari szobákat a hátsó, alárendelt helyiségektől. A középfőfalban találhatóak a szellőzők, kémények, erre támaszkodnak a poroszsüveg-boltozatos födémek, felső szinten fagerendás fedélszékkel. A tetőszerkezet az utca felé magasabb térdfallal valósult meg, bár a padlás nem került beépítésre. Az udvart egyértelmű falazat választja el a szomszédtól, bár a mellé épült szomszédos ház sem kedvez a bevilágításának.

A szimmetria azonban maradéktalanul megjelenik a homlokzaton, bár nem pont úgy, ahogy a terveken szerepelt. Az épület homlokzata historizáló, a kor divatja szerinti stílusjegyekkel, szigorúan ügyelve a szimmetriára. Azonban a ma látható épületdíszek nagy része a későbbiekben került fel, így az eredetileg cizellált részletek ma csak leegyszerűsítve jelennek meg.

Eredetileg az áthajtó bejárati kapu szélesebb lett volna a többi földszinti nyílásnál, azonban végül azonos szélességben valósult meg. Így az íves nyílások teljesen azonosak, jelenleg csak kváderes boltívvel díszítve. A fentebbi szinteken is történt változás a kivitelezés közben: eredetileg egymást váltották volna a szimpla- és az ikerablakok, de végül a duplaablakok kerültek egymás mellé.

Az első emeleti ikerablakok eredetileg ívesek lettek volna, szintén íves kőkerettel. Ez valószínűleg sosem valósult meg, a jelenlegi kváderosztás szerint eredetileg is négyzetes nyílások voltak. A további szintek sem követik a tervet, az íves és egyenes záródású ablaksorok helyet cseréltek. A második szint feletti rész csak simított vakolatot kapott volna, de a kivitelezés során klinkertégla került rá. A harmadik emeleti ablakok szintén ívesek lettek volna, de végül szögletes nyílások és keretek valósultak meg. Az eresz alatti párkányon díszített, konzolokra támaszkodó tető nyugodott volna, azonban ezt 1971-ben egy felújítás során elhagyták.  Szintén ekkor kerültek le a földszinti figurákat ábrázoló épületdíszek, illetve az emeleti napellenzők. Feltehetőleg több, mostani ornamens is ekkor került fel, az eredeti másolataként, sőt, önálló kiegészítésként is.

A földszinti üzletek tulajdonosai gyakran változtak, a dohányárustól a cukrászatig több kereskedés volt. A szélső üzletek alakultak át először lakássá: az eredeti házmesterlakás kibővült a volt cukrászda helyén egy utcai szobával 1953-ban, a lépcsőház melletti közös vécé hozzácsatolásával a másik szélső üzlet is lakássá minősült. Nem sokkal később az e melletti üzlet is átalakult, így jelenleg csak három portál maradt, két üzlettel.

Az épület lakói között megtalálhatjuk Kecskeméti Vilmos hírlapírót, aki a Kis Újság, illetve a Budapest munkatársa volt ekkortájt. Szintén a házban lakott Ember János festőművész, valamint több tanár is. Rózsay Hermin rajztanárnő a kerületben több helyen is lakott, ő az Országos Katolikus Nővédő Egyesület tagja is volt. További tanárok voltak még Kapossy Pongrác, Hügl György és Marosi István is. Bár a lakók között találunk ügyvédet is, nem ez volt a jellemző. Az alsóbb társadalmi rétegekből ugyan nem ismerünk itteni hírességeket, azonban Mándy Iván az Egy ember álmában egyik szereplőjének lakhelyét itt határozza meg. A környéken élő író műveiben meghatározó ez a környezet, a kisemberek, a lecsúszottak, a társadalom elesettjeinek világa. Azt, hogy ez nem csak a 70-es években volt így, több dokumentum is bizonyítja: több mint tíz bűneset van dokumentálva az épület lakóival kapcsolatban.


Források

https://archives.hungaricana.hu/hu/lear/Kozjegyzoi/181545/?list=eyJxdWVyeSI6ICJtXHUwMGUxdHlcdTAwZTFzIHRcdTAwZTlyIn0

https://archives.hungaricana.hu/hu/lear/Vegrendeletek/11969/?list=eyJxdWVyeSI6ICJtXHUwMGUxdHlcdTAwZTFzIHRcdTAwZTlyIn0

http://www.meselohazak.hu/2018/02/25/berhaz-mese/

https://24.hu/kultura/2017/06/11/ismeretlen-budapest-a-rakoczi-uton-foldre-hullott-makk-hetes/

http://lathatatlan.ovas.hu/index.htm?node=48761&f=1

http://www.szecessziosmagazin.com/magazin2/spiegellindenbaum.php?vissza=1

http://www.elib.hu/04000/04093/html/szocikk/14561.htm

A ház programjai