1/1
Tartalom

    Adatok és leírás

    Az Ördög-árok mentén található utca az 1930-as évek modern építészetének legkiválóbb példája, amely bizonyítja, hogy kis telken is lehet minden igényt kielégítő családi házat építeni. A Napraforgó utca 4. szám alatti emeletes ház Bierbauer (Borbíró) Virgil nevéhez köthető. A családi ház jellegzetes eleme a bal oldalán lévő lekerekített rész, melyben az ebédlő, felette pedig egy terasz kapott helyet.

    1930 elején vetődött fel a Magyar Mérnök- és Építészegylet tagjaiban azaz ötlet, hogy a Werkbund-lakótelep mintájára hasonló építészeti “kiállítást” hoznak létre. Az ötletet olyan neves építészek kezdeményezték, mint Kozma Lajos, Kaffka Péter és Vágó László, akik maguk terveztek épületeket az utcába. Az építkezés céljára a Pasaréti út végén lévő területet választották ki, amit felosztottak kisebb telkekre, és az volt a kikötés, hogy a limitált területekre kertes családi házakat építsenek. Talán nem is kell mondani: a feladatot bravúrral oldották meg. Az utcában lévő tizenhat családi ház és három ikerház tervezésében számos építész vett részt, de a kivitelező ugyanaz volt: Fejér és Dános. Annak ellenére, hogy a tervező építészeket nem ugyanahhoz  az építészeti irányzathoz soroljuk, mégis rendkívül egységes az utca arculata. A tervezők között ugyanúgy találunk elismert építészeket és kezdőket, de még olimpiai bajnokot is. 

    Az utca négyes számú épületének tervezését Bierbauer (Borbíró) Virgilre bízták. Az építész neve elsősorban a Tér és forma című folyóirattal kapcsolatban lehet széles körben ismerős, hiszen éveken keresztül szerkesztette.[1] Legjelentősebb épülete az 1936-ban épült budaörsi repülőtér, aminek tervezésében együtt dolgozott Králik Lászlóval. 

    Az Ördög-árok mentén található utca az 1930-as évek modern építészetének legkiválóbb példája, amely bizonyítja, hogy kis telken is lehet minden igényt kielégítő családi házat építeni. A Napraforgó utca 4. szám alatti emeletes ház Bierbauer (Borbíró) Virgil nevéhez köthető. A családi ház jellegzetes eleme a bal oldalán lévő lekerekített rész, melyben az ebédlő, felette pedig egy terasz kapott helyet.

    1930 elején vetődött fel a Magyar Mérnök- és Építészegylet tagjaiban azaz ötlet, hogy a Werkbund-lakótelep mintájára hasonló építészeti “kiállítást” hoznak létre. Az ötletet olyan neves építészek kezdeményezték, mint Kozma Lajos, Kaffka Péter és Vágó László, akik maguk terveztek épületeket az utcába. Az építkezés céljára a Pasaréti út végén lévő területet választották ki, amit felosztottak kisebb telkekre, és az volt a kikötés, hogy a limitált területekre kertes családi házakat építsenek. Talán nem is kell mondani: a feladatot bravúrral oldották meg. Az utcában lévő tizenhat családi ház és három ikerház tervezésében számos építész vett részt, de a kivitelező ugyanaz volt: Fejér és Dános. Annak ellenére, hogy a tervező építészeket nem ugyanahhoz  az építészeti irányzathoz soroljuk, mégis rendkívül egységes az utca arculata. A tervezők között ugyanúgy találunk elismert építészeket és kezdőket, de még olimpiai bajnokot is.

    Az utca négyes számú épületének tervezését Bierbauer (Borbíró) Virgilre bízták. Az építész neve elsősorban a Tér és forma című folyóirattal kapcsolatban lehet széles körben ismerős, hiszen éveken keresztül szerkesztette.[1] Legjelentősebb épülete az 1936-ban épült budaörsi repülőtér, aminek tervezésében együtt dolgozott Králik Lászlóval.

    A ma is rendkívül jó állapotban lévő ház eredetileg is hasonló világos színű lehetett. A fekete-fehér képek alapján, amit a Tér és forma című folyóirat közölt, jól látható, hogy világos tónusú lehetett. 

    Az emeletes családi ház bal oldalán lévő rész lekerekített, aminek a tetején egy teraszt alakítottak ki. Az eredeti belső elrendezése szerint a földszinten a látogató egyenesen az előtérbe lépett be, onnan pedig a hallba. A lekerekített térrészben az ebédlőt helyezték el, ahonnan a fedett teraszra lehetett kijutni. Ezen a szinten találhatók még a kiszolgálóhelyiségek, vagyis a konyha és a mosókonyha, illetve a cselédszoba. A hallban elhelyezett lépcsőn keresztül az emeleti hallba juthattunk, és körülötte helyezkedett el a fürdő, a hálószoba és egy szoba. 

    A legelső tulaja az épületnek Konti Imréné volt.[2] A házat 1939-ben eladásra kínálták, a hirdetmény a Nemzeti Újágban jelent meg: „Modern családiház, három szoba, hall negyedik szobát pótló üvegveranda, nagy napos terrace, kert, összkomfort, 1961-ig adómentes, eladó I. Napraforgó utca 4.”[3]

    Az 1940-es telefonkönyvben a házban lévő készülék Konti Imre neve alatt szerepelt, aki a Magyar Foresta Rt. igazgatója volt, irodája pedig a Vigyázó Ferenc utca 8. szám alatt volt megtalálható.[4] Három évvel később a telefonkönyvekben már Sipos Marcell részvénytársasági ellenőr szerepel a ház lakójaként.[5]  

    1957-es apróhirdetésből tudható, hogy egy „250 köbcentis Csepel oldalkocsis motorkerékpár eladó”[6] a Napraforgó utca 4.-ből, 1973-ban egy zsiguli vált eladóvá [7], majd később egy sziklakertet is létrehoztak a későbbi lakók [8]. 

    A házon az évek alatt valószínűleg történtek kisebb változások, de rendkívül gondoskodó lakóinak köszönhetően ma is őrzi egykori szépségét.

    Tudsz valamit erről a házról? Oszd meg velünk a budapest100@kek.org.hu email címen!

    Források

    1. Kontha Sándor (szerk.): Magyar Művészet 1919–1945. Budapest, 1985. p. 359.
    2. Budapesti Ingatlanok címtára 1933. Budapest, 1934. p. 112.
    3. Nemzeti Újság, 1939. január 8. p. 30.
    4. A budapesti egységes hálózat (Budapest és környéke) betűrendes távbeszélő névsora 1940. szeptember. p. 245.
    5. A budapesti egységes hálózat (Budapest és környéke) betűrendes távbeszélő névsora 1943. p. 483.
    6. Népszabadság, 1957. január 10. p. 10.
    7. Népszabadság, 1973. november 17. p. 11.
    8. Az utca egyik lakójának elmondása szerint.

    Házak a közelben