1/1
Tartalom

    Adatok és leírás

    1934-ben hosszú vitákat követően, a harmadik tervváltozat alapján készült el a Pasaréti téri templom, a hozzá tartozó Rendház, illetve a harangtorony. Végül 1934. október 14-én Serédi Jusztinián érsek szentelte fel az elkészült modern templomot.

    A templom építése

    Korábbi pályamunkái ismeretében 1931-ben Rimanóczy Gyulát kérték fel a pasaréti templom tervezésére. A konzervatív egyházi körök ellenállása miatt az építkezés azonban elhúzódott. Petrovácz Gyula építész, egyben a Keresztény Községi Párt országgyűlési képviselője minden tekintélyét latba vetette, hogy megakadályozza a „szovjetárunak” titulált templom felépülését. Somogyi Antal nagyprépost, a modern egyházművészet híve szállt szembe vele: „Külön hangsúlyoznunk kell, hogy az egész templomban nincs a legcsekélyebb dolog sem, ami az egyház szellemétől idegen volna” – írta 1934-ben.

    Rimanóczy első két tervváltozatában a tornyot és a rendházat a templom jobb oldalához kapcsolja. A hagyományokhoz jobban igazodó változat főhomlokzatán egyetlen nagy íves faltagolás dominált, felső részén – a bejárat fölötti teljes felületet kitöltő – szoborral. A templomot a domboldal felőli részre helyezett kolostorral öt, széles ívű árkádsor kötötte volna össze. 

    1932. július 8-án készítette el az első engedélyezésre benyújtott tervet.  A Rend, valamint a bírálatok alapján végül 1933. július 21-én nyújtotta be azt a tervváltozatát, melyért aztán a végleges építési engedélyt is kapta.

    Az első kapavágás már szeptember 10-én megtörtént, majd Simkovics Lajos és Szabó Lajos statikus tervezők meghatározták a torony alapozását. Az építés zavartalanul haladt. 1934. október 14-én sor került a templom fölszentelésére, melyre végül sikerült Serédi Jusztinián hercegprímást rábírni.

    Az építész

    Id. Rimanóczy Gyula (Bécs, 1903. január 19. – Budapest, 1958. december 21.) tanulmányait a Budapesti Királyi József nádor Műegyetemen végezte. Mint az évfolyam legjobb hallgatója, elnyerte a Hauszmann Alajosról elnevezett jutalomdíjat. 1925–28 között nyugat-európai tanulmányutakon vett részt: bejárta Ausztriát, Svájcot, Francia- és Spanyolországot, Észak-Itáliát, Angliát. 

    Diplomájának megszerzése után Maróthy Kálmán, Wälder Gyula, majd Dümmerling Ödön építészek irodájában dolgozott, míg nem 1933-ban megalapította saját tervezőirodáját.

    1948-ban magánirodáját fel kellett adnia, és az akkoriban alakult állami tervezőirodában kényszerült elhelyezkedni. 1948. novembertől az Építéstudományi Intézet, 1949. január 1-től az Ipari, majd Könnyűipari Tervező Iroda, végül 1950. szeptembertől a Középülettervező Iroda (KÖZTI) állományába került, ahol 1958. december 21-én bekövetkezett haláláig dolgozott, eleinte tervezői, később vezetői beosztásokban. Ezen tíz év alatt számos épületet tervezett, melyek többsége meg is valósult.

    Haláláig oktatója volt a Magyar Építőművész Szövetségen belül 1953-ban alakult MÉSZ Mesteriskolának

    A templom leírása

    A háromhajós belső tér megformálása a Városmajori templomét idézi, a szentély azonban itt félköríves és körüljárós. A jobb oldalon négy kis mellékkápolna csatlakozik a térhez, balra azonban csak egy, Szent Ferencé. 

    A templomhajó és a szentély zárt tömege mellett szökik magasba a karcsú, a kereszttel együtt 46 méter magas harangtorony, úgy, hogy a „Pasaréti út felől jövet domináló képet nyújtson (…) ezért a campanile a Pasaréti út törési vonalába állíttatott” – írja a tervező. Tövében Somló Sári alkotása, a kereszt súlya alatt földre zuhant Krisztus kőszobra áll. A tornyot alacsony nyaktag kapcsolja a templomhoz, mely annak oldalán könnyed ívsorban folytatódik. Ennek északi párja a kolostorudvar hangulatos, déli oldali lezárása. Az épületegyüttest a Csévi út felől határoló kerítés, illetve a mögötte lévő és a plébánia helyiségeit magában foglaló alacsony épület vízszintes sávja adja a lendületes, magas torony kontrasztját. A főhomlokzat két domborművét, Szent Ferenc és Szent Antal alakját, Vilt Tibor készítette.

    „Ami a templom stílusát illeti, őszinte eszközökkel monumentális hatásokra törekszik a tervező, és ezt a célját el is éri. (…) A nagy mértanias formák arányos felépítésűek. (…)” – állapítja meg Szőnyi Ottó. A továbbiakban a tervező műleírása kalauzol: „(…) a templom külső architektúrájában az egységesség hatását kívánják emelni az egyes motívumok ritmikus ismétlődései, így a torony befejezését szolgáló karcsú magas ívek a főbejáratnál is ismétlődnek. A torony felső, koronázó részén üvegzsaluk készíttettek a tömeghatás könnyítésére. (…) Az üvegnek az egyházi építészetben való alkalmazása kimeríthetetlen szépségeknek ad teret. A masszív, tömör építészeti formákkal kapcsolva könnyedséget, légiességet biztosít, bizonyos fokig absztrakttá teszi azokat.”

    Az üvegablakok itt is Árkayné Sztehlo Lili munkái. A homlokzati szobrok Vilt Tibor, a falképek Unghváry Sándor és Leszkovszky György, a főoltár és a szószék domborművei Ohmann Béla munkái.

    Az ívezet vállmagasságáig csaknem 9 méter magas 35/35 cm-es pilléreket tekintve elismeréssel adózhatunk az új szerkezeti anyag lehetőségeit merészen kihasználó statikusoknak. Még akkor is, ha a szentélykörüljáró 7,80 méter magas pilléreinél a keresztmetszetet már olyan karcsúra vették – mindössze 25/25 cm -, hogy a későbbiekben gondot okoztak. A templom kivitelezését a Magyar Építő Iparosok Szövetkezete végezte. A templom és a rendház építését Sarló László okleveles építészmérnök, építőmester irányította, a főpallér Auguszt József volt.

    A gondosan megépített orgonakarzat hosszabb időn át várta igazi hangszerét. Végül 1948 júliusában elektromos orgonát rendeltek a chicagói Hammond cégtől, amely 1949-ben érkezett meg, és ma már hangszertörténeti emléknek számít. 2005-ben készült el a karzaton az új orgona, amely Váradi István orgonaépítőmester munkája. Az orgona diszpozícióját Déri András orgonaművész és P. Varga Kapisztrán OFM házfőnök tervezte. A szekrénytervet Cságoly Ferenc, Félix Zsolt, valamint Fialovszky Tamás építészmérnökök és Váradi István orgonaépítőmester készítették.

    A szentély liturgikus terének jelenlegi kialakítása Vladár Ágnes tervei szerint 1982-ben készült el. Lényegében Rimanóczy Gyula eredeti tervének gondolatát hozta vissza, a szentély terébe helyezett szembemiséző oltárral. Ennek lehetősége a jelentkező szerkezeti problémák megoldásából következett: a templomnak a 70-es évek végétől egyre sürgetőbbé váló műemléki helyreállításával függött össze. A munka az egész épületegyüttesre kiterjedt, a műalkotások restaurálását is beleértve, és a templom fölszentelésének 50. évfordulójára készült el. Az építész Harsányi István, a statikus Dr. Gilyén Nándor volt. A szentély karcsú pillérsora és az íves külső fal alapozásának megerősítése csak a magas hátfalú oltár elbontása révén volt megoldható. A szentély új elemei, a korábbi oltár köveinek fölhasználásával készültek. Ohmann Béla három domborműve most is az oltár alépítményét díszíti. 

    Tudsz valamit erről a házról? Oszd meg velünk a budapest100@kek.org.hu email címen!

    Források

    1. https://web.archive.org/web/20091106002829/http://pasaret.ofm.hu/templom/templom_tortenete
    2. https://hu.wikipedia.org/wiki/Pasar%C3%A9ti_t%C3%A9ri_templom
    3. Budapest Főváros Levéltára. Építési ügyosztályok tervtára (1873-2006) HU BFL - XV.17.d.329 - 11926

    Ez történt a házban

      • 2019 May 5
        Sunday
         
      • 24:00
         
      • 15:15 - 19:30
         
        Kulturális
        Szakmai
        Élet a falak között

        “Ha betérnek hozzánk, láthatják, hogyan él ma egy templomtér, mai emberekkel, mai kultúrával. Tölthet itt csendes időt, egyedül, megpihenve, amikor megnézheti az egyes templomrészeket, de bekapcsolódhat az itt működő templomi közösségek imádságába is.”

    Házak a közelben