A ház programjai

Széchenyi István tér 9.

  • Tervező:

    Friedrich August Stüler
  • Építés éve:

    1862, 1863, 1864, 1865
  • Építtető:

    Magyar Tudományos Akadémia
  • Építő:

    Szkalnitzky Antal, Ybl Miklós, Diescher József
  • Épület funkciója:

    középület
  • Kutatva:

    2017
  • Helyrajzi szám:

    24569
  • Második cím:

    Arany János utca 1.
  • Fotó:

    Desi Krisztina
  • Kutatás:

    Detre András
  • Önkéntesek:

    Róka Zsuzsanna, Szabó Ágnes, Muriel Wagner

Leírás

“[…] az 1790:LXVII. törvénycikk kapcsában elhatározták első sorban Ő szent felségét felkérni, hogy ez intézetet jóakaratával és kegyelmével támogatni és pártolni méltóztassék, más részről pedig a fenséges főherczeg nádor urat fölszólitani, hogy aközben is, a mig e dologra s jelesül egy tudományos társaság alakitására nézve a következő országgyülésen tüzetesebben intézkedni lehetne, ez intézetnek részben való életbeléptetésére gondot forditani, a czéljaira szolgálandó épület emeléséhez hozzáfogni s lehetőleg mindent foganatositani, egyszersmind pedig a magyar nyelv müvelése előmozditásának egyéb eszközeit is szivén hordozni méltóztassék.”[1]

Több szempontból is érdekes a fentebbi, 1808. évi VIII. törvénycikk. Egyrészt nemcsak azt bizonyítja, hogy egy „tudományos társaság” felállításának terve merült fel 1825. november 3-a előtt tizenhét évvel, hanem azt is, hogy ez a gondolat Széchenyi István felajánlását megelőzően harmincöt évvel is foglalkoztatta a magyar országgyűlést.[2] Másrészről a törvénycikk címe is tartogatott izgalmakat: „a Nemzeti Muzeum felállitásáról, és a magyar nyelv müvelését előmozditó más intézkedésekről”. Bár ebben a törvénycikkben nincs nevesítve, de az 1807. évi XXIV. törvénycikk köszönetet mond gróf Széchényi Ferencnek, hogy könyvtárát felajánlotta a haza javára, és gyűjteményével „egy fölállitandó nemzeti muzeum alapjait dicséretes buzgósággal lerakta.”[3] Egy törvénycikkben szerepelt az apa a már megtett adományával és fia, aki később apja nyomdokait követve szintén felajánlást tett a Magyar Tudós Társaság megalapítására. Alapvető különbség azonban apa és fia között, hogy míg Széchényi Ferenc egyedül és a királyhoz, addig Széchenyi István három alapítótársával együtt a diétához fordult.[4] Mindkét esetben egy már korábban is felmerült elképzelést valósítottak meg, amelyeket családi vagyonuk és kapcsolati tőkéjük révén sikerre tudtak vinni.[5]

Témánk szempontjából azonban a legfontosabb, hogy az idézett törvénycikk egy épület létrehozására is utal.

Az 1825. november 3-i kerületi ülésen az 1791-es operátumok felelevenítése közben Felsőbüki Nagy Pál szenvedélyes beszédében kritizálta azokat, akik nem támogatták az ország felemelkedését célul tűző ügyeket.[6] Gróf Széchenyi István ekkor tette meg felajánlását, mely 60 000 forintos éves jövedelmét jelentette. Más adományokkal együtt az országgyűlés elfogadta az akkor még Magyar Tudós Társaság létesítéséről szóló törvényt és dotációkat. A társaság jogállásáról szóló törvénytervezetet 1828 áprilisában terjesztették az udvar elé és I. Ferenc király (1792–1835) 1830 áprilisában hagyta jóvá. Az alakuló ülésre végül 1830. november 17-én került sor.[7]

Az abszolutizmus és a magyar rendi-nemzeti törekvések szembenállása nyomán a magyar nyelv és kultúra ápolása központi kérdés volt,[8] politikai színezetet kapott, így az ennek ápolására (is) létrehozott társaság és annak székhelye is nemzeti ügy lett.[9]

A szabadságharc leverése utáni kényszerű korlátozottság mellett a kormányzat 1854-ben bekérte az alapszabályokat, és azokról csak 1858-ban döntött. Addig nem is került sor nagygyűlésre, csak zártkörű vagy osztályülésekre, maximum nyolcfős hallgatósággal. A döntés alapján az elnök kinevezése az uralkodó jogkörébe került, a tisztviselőké pedig a polgári és katonai kormányzókhoz. A követelmények közül törölték a tudományok magyar nyelven történő művelésének elvárását.[10] Széchenyi fenyegetőzött, Deák Ferenc tiltakozott, gróf Dessewffy Emil, az Akadémia akkori elnöke azonban elfogadta a kormányzat változtatásait. Ilyen környezetben ült össze 1858 végén a közgyűlés.[11]

A Magyar Tudományos Akadémia palotájának építésében is fordulópontot jelentett az 1858-as év. Báró Sina Simon 80 000 forintot ajánlott fel a megépítésére.[12] 1859-ben gróf Dessewffy Emil mozgalmat indított, melynek eredményeként összegyűlt annyi pénz, hogy hozzákezdhettek az épület megvalósításához.[13]

1860 júniusában felkérték Henszlmann Imrét a tervezés előkészítésére. Ez év október 10-ére kidolgozta a leendő épület helyiségeinek számát és funkcióit, azok méreteit és az elrendezésüket meghatározó programot. Henszlmann-nak sikerült elérnie, hogy a tervezésre meghívásos és ne nyílt pályázatot írjanak ki.[14]

Az alábbiakban áttekintjük a pályázati terveket.

Henszlmann–Gerster–Frey-féle pályázat

Henszlmann Imre nem volt képzett építész,[15] Gerster Károllyal és Frey Lajossal társulva adta be a terveket. Gótikus stílusú épülettervet nyújtottak be, amely azonban nem nyerte el az építési bizottság[16] tetszését, sőt úgy érezték, hogy Henszlmann rájuk akarta kényszeríteni a szerinte egyedül üdvözítő (neo)gótikus stílust.[17] Henszlmann titokban felkereste Ybl Miklóst és Heinrich Ferstelt, hogy ők is – hozzá hasonlóan – gótikus stílusú terveket adjanak be.[18]

A Henszlmann–Gerster–Frey-féle pályázatban az összes reprezentatív tér a középrizalitban kapott helyet. A földszinten és az első emeleten a díszterem, a második emeleten a könyvtár, a harmadik emeleten pedig a képtár került elhelyezésre, nyugat–keleti irányban. Az építőmesterek szakértő bizottsága a középrizalit esetében, a dunai szárnyban, az első emeleti felolvasóteremnél és a konzervatóriumi hangversenyteremnél jelezték a szerkezeti hibákat.[19]

Henszlmannék javaslata szerint a leginkább a homlokzaton szerepet kapó szobrok az Akadémia legjelentősebb tudósait ábrázolták volna. A nagyterem szobrászati és festészeti díszének tematikája magyar történelmi alakokra és történelmi események ábrázolására épült.[20]

Heinrich Ferstel pályázata

Ferstel a korszak egyik legfoglalkoztatottabb bécsi építésze volt.[21] Osztrák létére nem tiltakoztak részvétele miatt, valószínűleg azért, mert magyar építészek is részt vettek bécsi pályázatokban. Henszlmann kérésének megfelelően gótikus tervpályázatot nyújtott be.[22]

A szintek felhasználásában eltért Henszlmanntól és a programtól. Az első emeletre a díszcsarnokot és a felolvasótermet tervezte, közös előcsarnokkal. A második emeleten a díszterem galériája és légtere kapott volna helyet a középrizalitban. A könyvtár a második emelet fennmaradó területén helyezkedett volna el. A harmadik emeletre a képtárat szánta. Második tervváltozatában, amely 1861. április és május között készült, a földszint és az első emelet változatlan maradt, a második emeleten azonban mind a képtár, mind a könyvtár helyet kapott. A harmadik emeletre ebben már csak lakásokat, illetve a díszterem felett esetlegesen múzeumi funkciót tervezett.[23]

Ybl Miklós terve

Ybl határidőre leadta a neoreneszánsz stílusban tervezett palota pályázati anyagát. Henszlmann megkeresése ellenére nem gótikus terveket nyújtott be. A leadás másnapján visszavonta pályázatát, valószínűleg a konfliktus elkerülése érdekében.[24] Terveit és a visszavonás okát kortársai sem ismerték.[25]

Henszlmann tervéhez hasonlóan két, a háromhajós csarnokba vezető főbejáratot tervezett a rakpart és az Akadémia utca felől. A két bejárat oszlopos, az udvarok felé nyitott folyosón keresztül összeköttetésben állt volna. A második emeleten elhelyezett könyvtár nagyterme vasszerkezetű födémet kapott, ami miatt a harmadik emeleti képtár padlózatát meg kellett emelnie.[26]

A palota melletti bérház – amelyet ő maga tervezett – földszintjére kávézót és éttermet szánt, ahogy azt tette több középületnél. Úgy gondolta, hogy ha ez nem megfelelő, ezeket a helyiségeket üzlethelyiségként is fel lehetne használni.[27]

Szkalnitzky Antal terve

Szkalnitzkynak fiatal építészként, mindössze huszonnégy évesen sikerült elérnie, hogy részt vehessen a pályázaton.[28]

A többi pályázattól eltérően a középrizalitnak Szkalnitzky meglepő mélységet adott. A díszterem, a könyvtári és a képtári nagytermek tengelye nem a korábban látott nyugat–keleti irányú volt, hanem észak–déli. A szerkezeti problémákra a legkorszerűbb megoldásokat javasolta, példaként a berlini Neues Museum esetében alkalmazott födémszerkezetet hozta fel, amit Stüler tervezett.

Díszítésében is eltért vetélytársaitól. Az általa tervezett épület díszítése a berlini akadémikus későklasszicizmus hellenisztikus[29] plasztikai elemeit alkalmazta.[30]

Tervét sem az Építési Bizottság, sem pedig az Igazgató Tanács nem tekintette komolynak. Az építőmesterek bizottsága is utolsó helyre sorolta Szkalnitzky terveit, világítás és konstrukció szempontjából is.[31]

A sikertelen pályázatok után 1861 márciusában a Monarchián kívülről kértek fel két tekintélyes építészt, hogy újabb terveket dolgozzanak ki.[32]

Leo von Klenze pályázati terve

Klenze 1818–1864 között királyi építészként dolgozott a Bajor Királyság fővárosában, Münchenben.  Ekkoriban Bécs mellett München volt az a művészeti központ, amely a magyarok számára meghatározó impulzusokat közvetített a művészetek terén.[33] Klenze nagyon korán fordult a reneszánsz (és a hellenizáló) stílus felé. Az 1820-as években dolgozott ki egy hellenisztikus részletformákkal, széthúzott tömegekkel, kora reneszánsz ritmizálással jellemezhető épülettípust. Az Akadémiának benyújtott pályázata is ebből az épülettípusból eredeztethető.

A déli szárnyat és annak rizalitját kiemelten kezelte, a dísztermet is ide helyezte, ahogyan a főbejáratot is. A képtárat már a második emeletre szánta.[34] A főbejáratot a mai Széchenyi István tér felől tervezte megvalósítani.

Friedrich August Stüler pályázati terve

Stüler Klenze klasszicista terveivel szemben velencei neoreneszánsz stílusú pályázatot nyújtott be. Gróf Dessewffy Emil különösen kedvelte ezt az építészeti stílust. Végül Stüler terveit fogadták el.[35]

Nem az egész telket kívánták a palotával beépíteni. A telek északi felébe egy bérházat emeltek. Stüler tervének egyik legfontosabb újdonsága, hogy a két épülettömböt sokkal lazábban kezelte a többi építésznél, így nem is alkalmazott udvari keresztszárnyat, mégis megfelelt a főbb funkcionális elvárásoknak.[36]

A helyiségek elrendezése is eltért a korábbiaktól. A könyvtár a földszint nyugati szárnyába került elhelyezésre, míves fémoszlopokkal és keresztboltozatokkal kialakított termekben. A díszterem az első és a második emelet szintjén foglalt helyet, a középrizalitban. A képtár a harmadik emeletre került. Félköríves termében állították ki a palota megnyitása után nem sokkal az állam által megvásárolt Esterházy-képtár több darabját is, melyeket azonban 1905-ben az újonnan alapított Szépművészeti Múzeumba helyeztek át. Ami viszont a díszteremben maradt, azok Lotz Károly falképei, amelynek programját Ipolyi Arnold határozta meg.[37]

Az épületet kívülről az architektúrán túl szobrok és feliratok díszítették. A főhomlokzatra került Izsó Miklós műve, mely Magyarország címerét tartalmazza, angyalokkal körülvéve, valamint hat női szobor a középrizalit második emeletén, a tudományok allegóriáiként. Ezekből négy a dunai homlokzaton is látható. A dunai homlokzat két sarkán Newton és Raffaello[38] szobrai, a főhomlokzat két sarkán Galilei és Révai Miklós, az Akadémia utcai homlokzat sarkain pedig Descartes és Leibniz szobrai hirdették a tudományok nemzetköziségét. [39]

Bessenyei György Egy magyar társaság iránt való jámbor szándék című művében megfogalmazott, a hazai viszonyokhoz igazodó tervezete a későbbiek során a tudós társasági törekvések alapja és kiindulópontja lett.[40] Révai Miklós segítségével[41] Bessenyei terve a felvilágosult rendiség programjának egyik fő alkotóelemévé vált.[42] Ebből kifolyólag egyre több vidéki írótársaság és folyóirat jött létre, amelyek a magyar nyelv ügyét igyekeztek szolgálni.[43]

Révai Miklós ezeket a törekvéseket fogta össze és igyekezett az országgyűlés figyelmét is felhívni, az akadémia gondolatát valóra váltani. Erre saját tervet is kidolgozott, melynek elsődleges célja a magyar nyelv kiművelése volt. Négy osztály felállítását tervezte, mely a nyelv művelésén túl a többi tudományágat is magába foglalta, a teológia kivételével minden témakörre kiterjesztve. A költségek fedezését állami támogatásból, mecénások adományaiból, továbbá a kiadványok bevételeiből látta megoldottnak. Tervét az 1791-ben kiküldött tanügyi bizottsághoz továbbította az országgyűlés, de mire ennek munkája lezárult 1793-ban, a politikai helyzet már nem kedvezett a kezdeményezésének.[44] Nem meglepő tehát, hogy Révai Miklós az egyetlen magyar a szobrok nemzetközi tudósközösségében.

Érdekes megfigyelni, hogy míg a magyar Henszlmann határozottan a gótikát pártoló pályázati munkáiban az Akadémia akkori, legjelentősebb tagjainak emlékszobraival kívánta díszíteni a homlokzatokat, addig egy Monarchián kívülről meghívott építész „nemzetközi” programjával lett a kiírás nyertese. Az akkori politikai körülmények között pedig mindenképpen figyelemre méltó, hogy nem elég, hogy nem a Monarchia szülötte, hanem ráadásul egy porosz építész valósíthatta meg elképzeléseit. 1833-ban Poroszország, Bajorország, Württemberg és Hessen-Darmstadt megalakította a Német Vámszövetséget.[45] Poroszországé volt a vezető szerep ebben a szervezetben, amelyre a poroszok nemcsak a gazdasági egységesítés, hanem a politikai egyesítés eszközeként is tekintettek. Később több német állam is csatlakozott,[46] míg Ausztria kívül maradt nem kis részben a hozzá tartozó nem német államok miatt.[47] 1859-ben – az olasz egységért vívott háborúban – Ausztria veresége után ismét erőre kapott a kisnémet egység megvalósítása, mely Ausztriával nem számolt.[48] Ilyen környezetben mégis egy porosz került ki győztesen az akadémiai pályázatokból.

Feszl Frigyes Akadémia-terve

Arra, hogy Feszl is készített terveket, csak 1925-ben derült fény, amikor megtalálták tervhagyatékát.

Háromkupolás, áttört, könnyed homlokzatú, velencei hangulatot keltő palotát tervezett. A sajtóban kibontakozó vitát végigkísérte. Pályázati anyagát először Vámos Ferenc közölte 1925-ben.[49]

Az épület megépítésekor két korábbi pályázó is szerephez jutott. Szkalnitzky Antal Stüler képviseletében, Ybl Miklós pedig az Akadémia részéről irányította a kivitelezési munkálatokat, melyek 1862 és 1865 között zajlottak. 1865. december 11-én került ünnepélyes átadásra az épület, Arany János titoknoksága – mai szóhasználattal élve főtitkársága – idején.[50]

A Magyar Tudományos Akadémia palotáját nem csupán egy monumentális és reprezentatív épület létrejöttének története teszi érdekessé, hanem a mögötte húzódó történelmi kérdések is. Van-e kontinuitás az 1790-es évek és a reformkor között? Mi változott két generáció, apa és fia motivációi között? Bécs kulturális közvetítő szerepe mellett hogyhogy egy porosz mester tervezhette meg egy nem is sokkal korábban szabadságharcban legyőzött nemzet kulturális önállóságának szimbólumát, miközben Ausztria részben a csatolt részek miatt esett el a nagynémet egység megvalósításától? A politika ugyan egy meghatározó tényező, de nem kizárólagos és Stüler tényleg nagy névnek számított az építészet területén. Ráadásul még magyarországi kapcsolatokkal is rendelkezett, mivel Szkalnitzky a tanítványa volt Berlinben.

Végezetül még egy dolgot ki kell emelnem. Azt a közéleti vitát, melyet az akadémiai tervek váltottak ki a korszakban.  A művészettörténet számára azért jelentős, mert e vita mögött három elvi rendszer fedezhető fel. A történelmi tradíció ideologikus értelmezésén nyugvó nemzeti identitáskeresés, a szerves fejlődési folyamatok értékteremtő jellegének kiemelése, valamint az alkalmazott stílus és az építészeti funkció összekapcsolásának elvi gyakorlatának lehetősége.[51] Történelmi szempontból a nemzeti kérdés teszi érdekessé és jelentőssé ezt a vitát, melyben a szerzők számára fontos szempont volt a közvélemény meggyőzése, ezért sok esetben elfogultak, személyeskedők és részrehajló véleményeket hangoztattak.[52] Ennek egy plasztikus példájával zárnám a Magyar Tudományos Akadémia palotájáról készült leírásomat:

Akadémiának palotája iránt a lelkesedés, mintha kihalt volna. A pompás Henszlman-féle terv egy olcsó-János tervrajznak ad helyet, melyben egyedüli fényüzés az lesz, hogy külföldi ember késziti.”[53]

 

JEGYZETEK

[1] 1808. évi VIII. törvénycikk. Forrás: https://1000ev.hu/index.php?a=3&param=5067 (Leöltés ideje: 2017. április) Az 1790/91. évi országgyűlésen rendszeres bizottságokat állítottak fel, melyek egyike volt a tanügyi bizottság (magyar és erdélyi egyaránt működött). Felmerült művészeti akadémia és tudós társaságok létrehozása is, állami pártolással. Gergely András (szerk.): Magyarország története a 19. században. Osiris Kiadó, Budapest, 2005. 136.

[2] Az idézett törvénycikk 1790-re hivatkozik, ugyanakkor már azt megelőzően is tettek kísérleteket tudományos társaságok alapítására. Hogy csak néhányat említsünk: 1763-ban Kollár Ádám levelezéssel próbált összefogni egy tudományos közösséget Societas litteraria néven. 1770-ben egy újabb javaslat merült fel névtelen szerző tollából (talán Tersztyánszky Dániel vagy Benczur József lehetett az írója), amelyet azonban 1771-ben Mária Terézia elutasított. Kosáry Domokos: Művelődés a XVIII. századi Magyarországon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1983. 563. (Továbbiakban: Kosáry)

[3] 1807. évi XXIV. törvénycikk. Forrás: https://1000ev.hu/index.php?a=3&param=5049 (Leöltés ideje: 2017. április)

[4] Négy alapító: gróf Széchenyi István, gróf Andrássy György, gróf Károlyi György, Vay Ábrahám. Hörcher Ferenc: Intézményalapítás és polgári kultúra. In: Hörcher Ferenc – Lajtai Mátyás – Mester Béla (szerk.): Nemzet, faj, kultúra. MTA BTK Történettudományi Intézet, Budapest, 2016. 159.(Továbbiakban: Hörcher)

[5] Uo.: 152-153.

[6] Uo.: 151.

[7] Jean Bérenger – Kecskeméti Károly: Országgyűlés és parlamenti élet Magyarországon 1608–1918. Napvilág Kiadó, Budapest, 2008. 212.

[8] II. József (1780–1790) nyelvrendelete által kiváltott ellenállásban, a korábban említett rendszeres bizottsági munkálatok tematikájában is megjelenik a magyar nyelv „felértékelődése”. Erre jó példa az 1790/91. évi XVI. törvénycikk, amelyben ugyan a latin marad a kormányzati ügyek nyelve, de a „most még” szófordulattal előrevetítik a magyar nyelv hivatalossá válását: „[…] a kormányszéki ügyek pedig most még latin nyelven lesznek tárgyalandók.” Forrás: https://1000ev.hu/index.php?a=3&param=4890 (Leöltés ideje: 2017. április)

[9] Sisa József: A magyar művészet a 19. században. MTA BTK – Osiris Kiadó, Budapest, 2013. 235.(Továbbiakban: Sisa)

[10] Kósa László (szerk.): Magyar művelődéstörténet. Osiris Kiadó, Budapest, 2006. 448.

[11] Uo.: 449.

[12] Sisa: 236.

[13] Kemény Mária–Váliné Pogány Jolán: A Magyar Tudományos Akadémia Palotájának pályázati tervei 1861. Katalógus és források. MTA Művészettörténeti Kutatóintézet, Budapest, 1996. 8. (Továbbiakban: Kemény–Váliné)

[14] Sisa: 236.

[15] Kemény Mária: A Magyar Tudományos Akadémia palotája. Osiris Kiadó – MTA Bölcsészettudományi Kuatóközpont, Budapest, 2015. 64. (Továbbiakban: Kemény)

[16] Tagjai voltak gróf Dessewffy Emil elnök, báró Eötvös József alelnök és gróf Károlyi György, a négy alapító egyike.

[17] Bubryák Orsolya (szerk.): Henszlmann Imre (1813–1888). Kiállítás születésének 200. évfordulója alkalmából. MTA BTK Művészettörténeti Intézet, Budapest, 2013. 27.

[18] Sisa: 236.

[19] Kemény–Váliné: 10.

[20] Kemény: 71.

[21] Uo.: 76.

[22] Kemény–Váliné: 11.

[23] Uo.: 12.

[24] Sisa: 236.

[25] Uo.: 237.

[26] Ferstelhez hasonlóan.

[27] Kemény–Váliné: 13.

[28] Kemény: 84.

[29] Szkalnitzky a hellenisztikus díszítéssel Bizáncra mint a nemzeti stílus esetleges forrására utalt. A magyarság keleti eredetének tétele is ezt az érvelést támaszthatta alá. Sisa: 237.

[30] Kemény–Váliné: 15.

[31] Kemény: 93.

[32] Sisa: 238.

[33] Kemény–Váliné: 15.

[34] Uo.: 16.

[35] Sisa: 238.

[36] Kemény: 115.

[37] Sisa: 240.

[38] A második világháború után Lomonoszovra cserélték.

[39] Sisa: 239.

[40] Kosáry: 566.

[41] A Magyar Hírmondó új szerkesztőjeként.

[42] Kosáry: 567.

[43] Uo.: 568.

[44] Kosáry: 570.

[45] Vadász Sándor (szerk.): 19. századi egyetemes történelem 1789–1914. Osiris Kiadó, Budapest, 2011. 188. (Továbbiakban: Vadász)

[46] 1888-ban Hamburg és Bréma léptek be utoljára.

[47] Vadász: 189.

[48] Uo.: 191.

[49] Kemény–Váliné: 18.

[50] Sisa: 238.

[51] Kemény: 127.

[52] Uo.: 135.

[53] Vasárnapi Újság. IX. évfolyam 3. szám. 1862. január 19. Hogyan éljünk? 33. Forrás: http://epa.oszk.hu/00000/00030/00412/pdf/00412.pdf (Letöltés ideje: 2017. április) Érdekesség az idézethez szúrt szerkesztői lábjegyzet: „Ezen tárgy még nem oly kétségbeejtő. Lásd alább az „Akadémia palotájának ügye” rovatban elmondottakat. Alapos reményünk Tan, hogy e tárgy, a viszonyok szükséges és méltányos tekintetbevételével, eszélyesen és igazságosan fog eldöntetni. Szerk.”

A ház programjai