A ház programjai

Teleki László tér 1-2.

+14
  • Tervező:

    Fejér Lajos , Dános László
  • Építés éve:

    1912, 1913, 1914
  • Építtető:

    Feledi Miksa
  • Építő:

    nincs adat
  • Épület funkciója:

    lakóház
  • Kutatva:

    2014, 2013
  • Helyrajzi szám:

    35124
  • Második cím:

    Bauer Sándor utca 19.
  • Fotó:

    Erő Julcsi
  • Fotó:

    Telek-Nagy Ágnes
  • Fotó:

    Fekete Hajnal
  • Fotó:

    Zalavári Sári
  • Kutatás:

    Lelkes Szilvia, Kovács Ildikó, Rácz Miklós
  • Önkéntesek:

    Ódry Emese

Leírás

Egy száz éves töredék
A Teleki tér 1-2. lakóház egykori zsidó imaháza

A Budapest100, azaz a budapesti százéves házak ünnepe nem elsősorban a műemlékeink értékeinek pontos vizsgálatát és felmérését célozza. Hogy meglepetésszerűen azonban éppen ennek az eseménynek kapcsán kerülhetnek elő értékek, azt a program során is figyelmet kapott Teleki tér 1-2. számú ház mutatja. 1913-as építésekor és ma is a Teleki tér egyik legnagyobb lakóháza (Teleki tér 1-2, eredetileg Erdélyi u. 19.) a tér nyugati oldalának északi végén, az itt találkozó Erdélyi (ma Bauer Sándor) utca és Népszínház utca sarkán épült fel.


Teleki tér a Dobozi utca saroktól a Népszínház utca felé nézve, a háttérben a Teleki László tér 1-2. számú ház. (1970)
Kép forrása: FORTEPAN [HUNGARICANA] [képszám: 150486; adományozó: HOMORÓDY KÁROLY]

A bérház tervezője és építtetője Fejér Lajos és Dános László építészek irodája volt. A cég elsősorban építési vállalkozóként ismert, figyelemre méltó, hogy ugyanebben az évben Fejér Lajos kivitelezésében épült fel a Kazinczy utcai zsinagóga, mely így szintén az idei ünnepeltek között szerepelt. A korában igen magas, hatemeletes ház az eredeti tervek szerint nagyszabású, két szint magasságú kapuzatokkal az utcai forgalom számára korlátlanul megnyitott passzázsudvara a kor divatjának hódolt, ami illett a feltörekvő, vagyonosodó környékhez. Az 1912 júniusában készült eredeti homlokzati terven még ezt a kialakítást láthatjuk. A ház mindkét homlokzat felé kiugró zárterkélyeit ágyékkötős Atlasz-figurák tartják, a kiugró tömböket a tetőn egy-egy csúcsos, kimagasló tetőrész hangsúlyozta, melyeket mára visszabontottak és lapostetővel helyettesítettek.

A ház terveit már 1913-ban, az építés során módosították. A két szint magas kapualjak felső részéről lemondtak, azokat beépítették és az első emelet tereivel nyitották egybe. Itt, a Teleki tér felé nyíló kapualj felett, az első emeleten alakították ki a környék számos zsidó imaházának egyikét. Az imaház tehát már a márciusi, módosított alaprajzi terven jelenik meg. Az alaprajzon az eredetileg tervezett lakások helyett a szárny szélességét elfoglaló, kilenc ablakkal a tér felé nyíló, a középfőfal vonalában pillérekkel osztott nagyméretű tér jelenik meg, melyet az „egyleti helyiség” felirattal jelöltek. A ház lakói a visszaemlékezések szerint nagyrészt zsidó származásúak, a Teleki tér vagyonosodó kereskedői és polgári értelmiségiek voltak.


Szemelvény forrása: BUDAPESTI HÍRLAP, 1914. 34. évf. 94. sz. p. 34. [ARCANUM]

A ház lakossága 1945-ben és 1956-ban kétszer is jórészt kicserélődött. 1945-től 1956-ig ebben a házban élt Giorgio Pressburger – Pressburger György (1935-) Olaszországban élő és olaszul alkotó író, aki több művében megörökítette a 8. kerületet és az itteni zsidók és nem zsidók életét, többek között a testvérével együtt írt Nyolcadik kerületi történetek című írásaiban (Múlt és Jövő Kiadó, Bp. 2002).

A ház újabb átalakítására, a passzázsudvar lezárására 1931-ben került sor. A ház akkori tulajdonosa, Deutsch Tibor 1931-ben építési engedélyt kapott a kapuzatok kapuval való lezárására, majd néhány évvel később új helyen alakították ki az immár egyetlen bejárati kaput az Erdélyi utcai homlokzaton, átépítették a főlépcsőházat az új bejárathoz igazodva, s mindkét kapualjat beépítették.

Az imaház helyén kialakított egyik mai lakás tér felőli falfelületén 2012-ben festett felirat került elő a lakásfelújítás során.


Az előkerült festett feliratrészlet (Fotó: Szemere Ákos)
Kép forrása: ÖRÖKSÉGFIGYELŐ

A feliratrészletről a lakás tulajdonosa fényképet készített, melyet a Budapest100 előkészületei során átadott a lakók és az önkéntesek számára, akik egy kiállítással és egy háztörténeti sétával elevenítették fel a ház múltját. Ez valódi meglepetést jelentett az addig csak szóbeli, írott és levéltári forrásokon alapuló gyűjtőmunka során.

A felirat a spanyolországi Shlomo Ibn Gavirol (11. század) vallásos költeményének – Shachar avakeshkha: „Hajnalban kereslek, sziklám, erősségem” – a töredéke. Az eredeti vers négy versszakból áll, és a versszakok kezdőbetűi a költő nevét adják ki: ש-ל-מ-ה, vagyis Shlomo (akrosztichon). Ez a pijut (liturgikus vers) a szefárd verziójú reggeli imarend része, amit az észak-afrikai és keleti származású zsidók, valamint a haszidok (a mai ultra-ortodoxia) követnek. Az éneket ma is meghallgathatjuk:


פיוט עם שלמה בר ושלומי שבן Shahar Avakescha – Ibn Gabirol
Videó forrása: YOUTUBE [אתר הפיוט והתפילה an Invitation to Piyut]

A 19. század végétől imaházak tucatjai működtek szerte Józsefvárosban, egy-egy lakásban, szobában vagy akár egy üres raktárhelyiségben.[1] Jelenleg közel huszonöt imaházról rendelkezünk valamilyen ismeretanyaggal, de feltételezhető, hogy a kerület izraelita hitéletének fénykorában számuk a negyven-ötvenhez közelíthetett. Ezeket az igen intim, szoros közösségeknek otthont adó lakásimaházakat nevezzük jiddis szóval shtibelnek, mely magyarra fordítva szobácskát jelent. A Teleki téren összesen három ilyen imahelyről tudunk. Jelen imahely mellett 1921-ben az 5. számú ház egyik emeletén létesítettek kisebb templomot, illetve itt található az országban egyedülálló módon máig működő lakászsinagóga a Teleki tér 22.-ben. A témával foglalkozó irodalom szerint a Teleki tér 1-2.-ben egymást követően két imaház működött, azonban valószínűsíthetően egyazon közösségről és annak későbbi névváltásáról, még inkább nevesítéséről beszélhetünk.


Szemelvény forrása: EGYENLŐSÉG, 1913. 32. évf. 34. sz. p. 9. [HISTORICAL JEWISS PRESS]

A Guttmann Ignácról elnevezett egylet a ház felépülésének évében, 1913-ban kezdte meg működését. Az új imaházról és annak avató ünnepségéről az Egyenlőség folyóirat (a pesti izraelita hitközség hivatalos hetilapja, 1882–1938) is beszámolt 1913. augusztus 24-ei kiadásában.[2] Az avatóbeszédet Dr. Adler Illés rabbi tartotta. Az egyesület névváltására a húszas évek elején, vagy nem sokkal azelőtt kerülhetett sor: szintén az Egyenlőségben 1920-tól e cím alatt a Józsefvárosi Imaház-Egyesület, vagy Józsefvárosi Izraelita Imaház-Egyesület hirdetéseivel találkozunk. Ez utóbbi egyesület vezetőjeként szintén Guttmann Ignác van megjelölve, akiről a Budapesti czím- és lakjegyzék vonatkozó kiadásaiból kiderül, hogy foglalkozását tekintve „zsibárus” volt a Teleki téren.[3] Az imaház aktív időszakáról igen keveset tudunk. A ház lakóinak visszaemlékezése szerint a templom az 1940-es évek végéig működött. Ezt követően néhány évben a helyiséget pártirodaként használták.


Szemelvény forrása: A MAGYAR ZSIDÓK LAPJA, 1943. 5. évf. 37. sz. p. 6. [HISTORICAL JEWISS PRESS]

A józsefvárosi zsidó imaházak, így a most újra napvilágra került részlet is egy sajátos, összetett hitéleti és kulturális kép tünetei. Egy olyan képé, mely ezidáig jórészt elkerülte a szaktudományok figyelmét. Ezt igyekszik pótolni egy jelenleg folyó kutatás: a Teleki’44 projekt célja a Teleki tér és környéke zsidó emlékeinek további felkutatása és dokumentálása. A projektről bővebben a kutatás weboldalán lehet tájékozódni.

Lelkes Szilvia [BP100] – Kovács Ildi – Rácz Miklós [BP100]


A fenti szöveg az Örökségfigyelő blogon jelent meg.[4]

A ház programjai