A ház programjai

Várkert rakpart 11.

  • Tervező:

    Vedres György , Weisz Gyula
  • Építés éve:

    1959
  • Építtető:

    OTP
  • Építő:

    nincs adat
  • Épület funkciója:

    lakóház
  • Kutatva:

    2017
  • Helyrajzi szám:

    6235, 6236, 6237, 6238
  • Második cím:

    Döbrentei utca 12.
  • Kutatás:

    Szalay Blanka
  • Önkéntesek:

    Tóth László

Leírás

A jelenleg álló épületet az Országos Takarékpénztár megbízására 1959-ben építették. A tervezőpáros Vedres György (Budapesti Városépítési Tervező Vállalat) és Veisz Gyula főstatikus (Budapesti Városépítő Tervező Iroda Részvénytársaság). A hatszintes társasházat az ÉM 42. számú Építőipari Vállalat kivitelezte.
Vedres György (1934-1987) Ybl Miklós-díjas építész. A Budapesti Műszaki Egyetemen szerezte diplomáját 1958-ban. Tanulmányai befejezése után rögtön a BUVÁT-nál helyezkedett el, ahol szakosztályvezető volt, aztán műterem és osztályvezető. 1960-tól a Budapesti Műszaki Egyetem Lakóépülettervezési Tanszékén oktatott. 1966-1967 között London Város Tanácsának tervezőirodájában dolgozott. Főként városfejlesztési feladatokat végzett, munkájának nyomát magán hordozza a Budapesti belváros. Meghatározó szerepe volt a passzázsok, üzletek kialakításában. Ő formálta a Ferenciek terének környékét, nem csak térben, időben is segíti sétánkat, ahogyan átvezet egyik korból a másikba, ötvöz újat és régit. Ő kapcsolja össze modern passzázsokkal a késő eklektikus Párisi udvart a környező utcákkal, de neki köszönhető a Kossuth Lajos utca árkádos indítása is. Nem csak városfejlesztési munkái alakították azt, ahogyan ma ismerjük a várost, az általa tervezett Fontana Divatház a Váci utca meghatározó eleme.

Az épület Fátyol utcai homlokzatának érdekes tektonikáját az azonos ütemben beugró fal adja. Az így kialakult loggia szerű erkélyek mindegyike egy-egy lakáshoz tartozik. A tervek szerint szintenként öt lakás van, 3 darab azonos, másfél szoba+ étkezőhallos lakás melyek a Fátyol utcai parkra néznek, illetve két 2,5 szobás melyek közre fogják a kisebb lakásokat. A dunaparti beépítéshez való csatlakozást és a tömb lezárását elsősorban a párkánymagasságok azonossága, a tömeg fejszerű kialakítása és lefedésének a szomszédos magas tetőhöz való igazodása biztosítja. A déli homlokzaton a fő tömeg a földszint felett konzolosan előreugrik. Az előre ugró sávban a benyúló szobák között loggiák alakulnak ki. A homlokzatfelületek csatlakozása a Dunaparton az erkélyek erőteljes kiugrása következtében nyaktagszerűen kialakuló sáv, a Döbrentei utcában pedig loggiák által történik. E szobákba a ferde homlokfalak egyik oldalon a jó tájolást és a dunai kilátás felé nyitottságot, másik oldalon a szomszédos lakástól való elválasztást és a délnyugati naptól való védelmet szolgálják. Az épületben a lakások a központi lépcsőtér köré csoportosulnak. A földszinten bejárati előcsarnok, gyermekkocsi és szeméttároló, valamint 5 lakás helyezkedik el, ezek közül az első Várkert (Gróza) rakparti lakás a házfelügyelői lakás. Az I-V emelet és a tetőemelet ötfogatos elrendezésű. A tetőemelet felett tetőterasz létesült. A ház építésekor a kor számos innovációját alkalmazták.

A ház helyének története nem mindennapi. A Budapest ostroma előtti Döbrentei utcában sétálva hiába keresnénk a Fátyol parkot. A 1952 előtt a park és a ház helyén egy háromemeletes, eklektikus stílusú ház állt, mely annak ellenére, hogy az ostromban nem sérült meg visszafordíthatatlanul, bontásra ítéltetett a kommunista hatalom által. A park, mint ahogy később kiderült, régészeti lelőhely.

Az előző házat, melyet Schomann Antal építész, Hutera Béla belsőépítész és Schweiger Gyula műépítész tervezett, 1893-1896 között építette fel Baumann Bernát és Kölber Lajos cége. A megrendelők Báró hatvani dr. Hatvany- Deutsch Sándor (1852-1913) és testvére, báró hatvani Hatvany- Deutsch Károly (1863-1944) terménykeserkedőt, cukorgyársok voltak. A ház rövid, 56 éves élete során, számos neves, sőt nemes személynek adott otthont.
A ház lakója volt 1902 és 1908 között Hoepfner Guidó (1868-1945) építész, aki többek között a budai vár bővítésén, átépítésén is dolgozott Hauszmann Alajos műtermében. Guidó készítette el a királyi lovarda, a főhercegi istálló, a várkerti szökőkút és pálmaház tervét. Hauszmann egyébként a szomszéd, a saját tervezésű és kivitelezésű neoreneszánsz palotájában lakott a többi, a váron dolgozó mesterrel együtt.

Hoepfner Guidó szomszédja volt 1906-tól szmrecsányi Szmrecsányi György (1876-1932) Pozsony főispánja és kormánymegbízottja, akinek fontos szerep jutott az első világháború ideje alatt a Magyar Vöröskereszt Egylet főmegbízottjaként a korházak ellenőrzését látta el, de a trianoni békediktátum ellen szerveződő szabadcsapatok megalapulásában is részt vállalt Komárom megyében. A Bécsben megalakult Antibolsevita Comité ellenforradalmi szervezet egyik vezetője volt. Aztán az Ébredő Magyaros Egyesületének (ÉME) első elnöke volt, a királypuccsban való részvétele miatt a rendőrség kétszer is letartóztatta.

A ház legemlékezetesebb lakója címet talán gróf Degenfeld-Schonburg Imre(1869-1955) nyerné el. Ebben a házban szűrte össze a levet Fedák Sári(1879-1955) színművésznő-primadonnával, Molnár Ferenc író második feleségével . A botrány megelőzése érdekében anyja, gróf Karacsay Melanie(1846-1939) inkább bolondok házába záratta fiát, ahonnan az csak 53 évesen szabadult. Szintén a ház lakója volt az 1849-ben Aradon kivégzett gróf Leiningen- Westerburg Károly (1819-1849) fia, gróf Leiningen- Westerburg Ármin(1848-1900) miniszteri biztos. Ármin főképp apja érdemei miatt kapott vezető szerepeket. A harmadik emelet is büszkélkedhetett neves lakókkal. Itt élt dr. Popovics Sándor(1862-1935) Pozsony egyik országgyűlési képviselője aki a Wekerle-kormányban pénzügyminiszteri tisztséget vállalt az Osztrák-Magyar Bank kormányzói címe mellett. 1924-ben ő alapította meg és igazgatta az első önálló Magyar Bankot. Ugyancsak a harmadik emelet lakója volt Lukács Sándor császári és királyi kamarás, miniszteri tanácsos dr. Osvald István(1867-1944) jogász, a Magyar Királyi Kúria elnöke és Franschitz Adolf, a Déli Vaspályatársaság Rt. igazgatója szomszédságában. A ház tulajdonosa 1928-tól zidai Illos Ödön takarékpénztári vezér, az Egyesült Budapesti Takarékpénztár egykori osztályvezetője.

Nem csak fontos személyek éltek a házban. A két világháború között itt működött az Európa hírű Napkelet kiadóhivatala. A kiadó adta ki többek között Déry Tibor (1894-1977) könyveit, de nagy értékű lexikont is jelentettek meg.

A házban működött az 1904-ben alapult Julián Egyesület, mely magyar szórványtelepülések nemzeti, társadalmi és művelődési gondozására, az anyanyelvi oktatás megteremtésére jött létre.

A házat többször is átalakították élete során. 1923-ban Nagyságos Zildai Illos úr a padlástérben létesített mosókonyhát és mángorló helyiséget. A terveket a Báthory és Klenovits tervezőiroda készítette.
1935-ben a Salgótarjáni Kőszénbánya RT elismert nyugdíjpénztára vette meg az épület egy részét. Az alagsorban újonnan létesítettek három cselédszobát, fürdőt, mosdót és kamrát. Hasonló átépítések 1939-ben is történtek.

FORRÁSOK:
Budapest, 1972. (10. évfolyam)7. szám július: Vedres György: Várostervezők gondjai
Magyar Életrajzi Lexikon 1978-1991 (1994)
Somogy vármegye Hivatalos Lapja 1909. (28. évfolyam 1-52. szám)
Körösvidék, 1927 (8. évfolyam) november-december • 247-297. szám
A ház előterében kiállított plakát
HU BFL XV.17.d.329. hrsz: 6235, 6236, 6237, 6238

A ház programjai