Zárt ház

Várkert rakpart 16.

  • Tervező:

    Weinréb Fülöp , Spiegel Frigyes
  • Építés éve:

    1897
  • Építtető:

    Mandl Manó és Mandl Ármin
  • Építő:

    Weinréb Fülöp
  • Épület funkciója:

    lakóház
  • Kutatva:

    2017
  • Helyrajzi szám:

    6243
  • Kutatás:

    Dr. Lukács Zsófia

Leírás

1. Az utca és a telek

A jelenlegi épület valahol ott áll, ahol a Budai vár az 1868-as ostromakor a déli ágyúsáncok húzódtak, az Ördögárok és a Budai vár déli kortinafala között félúton. A terület a korabeli metszetek és térképek tanúsága szerint már a középkor óta beépített volt a közeli révátkelő, a napsütötte hegyoldalak, a hévízű források virágzó településrészt alakítottak ki, melyet a hódoltság alatt a törökök is tovább használtak. A visszafoglalás után a területre rácok települtek be. Az első ránk maradt térképek az ostrom kapcsán és ezt követően születtek. Ezen a jelenlegi háztömb már szerepel – feltehetően a korábbi falak és romok felhasználásával épült újjá. Keletről a rakpart, nyugatról a fő utca kíséri. A 18. századi metszetek elnagyolt rajzai alapján kétszintes (földszint+emelet) lakóházak álltak egymáshoz tapasztva, tetőgerincük a Dunával párhuzamosan húzódott. Az 1811-es budai tűzvész nem kímélte a Tabánt, feltehetően egy újabb építés tehető az ezt követő időszakra. Az első fotó 1890-ben készült erről a szakaszról, ekkor még álltak ezek az egyszerű, klasszicizáló házak. Budapest rohamos fejlődése végül Buda ezen részére is kiterjedt, a telkeket tehetős befektetők vásárolták meg, akik nem túl elegáns, kisebb, de a korábbinál  jóval magas bérházakat emeltek a korábbiak helyére.

A Fő utca a korai térképeken németül Haupt gasse néven szerepel, 1882-től kapja a Döbrentei utca nevet (hőgyészi Döbrentei Gábor költőről és királyi tanácsosról. Élt 1785-1851.). A Duna felőli oldal 1854-ben Donau Zeile nevet viselte, később már magyarul Várkert rakpartnak hívták. Ez alól csak röpke ideig tettek kivételt: 1912-37 között Zita királynéról nevezték el,  1945-ben rövid ideig Belioannisz rakpartra keresztelték.

2. A korábbi épületek

Az igen keskeny telken álló épületnek ismerjük az elődjét is. 1811-ben a tabáni tűzvészben megsérült lakóházat bővítette ki Jakob Knauer és Gottlieb Kastl üvegesmester tulajdonosok.1 A középen levő udvart mindkét utca felől meg lehetett közelíteni. A  fő nézete és bejárata a Döbrentei utcára nyílt. Ebbe az irányba háromtraktusos (szoba -konyha-szoba) beosztású szárnyat alakítottak ki. Az udvarról lépcsőn lehetett az emeletre jutni, innen kőkorláttal lezárt loggia vezetett az első és a hátsó lakásba. A lépcső mellett szintenként egy-egy closett nyílt. A Duna felé eső részen a földszinten talán raktárhelyiség lehetett, az emeleten két szoba, egy konyha és egy kamra kapott helyet. Az építész Dankó József volt.

3. A jelenlegi épület

A keskeny épületet 1897-ben vásárolja meg Mandl Manó és Mandl Ármin kereskedő Enders Henrik Lajos „magánzó”-tól.2 A két építtető csakhamar  ötszintes épületet terveztet és emel a lebontott ház helyébe. Budapest talán egyik legkeskenyebb, de mindenesetre a leglátványosabb épületét Weinréb Fülöppel és Spiegel Frigyessel terveztetik meg, akik a kivitelezésért is feleltek. A felettébb keskeny hely nem tett lehetővé nagyvonalú kialakítást. A szűk udvara meglehetősen sötét.

A homlokzat a tervtárban megőrzött terveknek megfelelően készült el. A homlokzat attraktivitását a gótizáló architektúra mellett a piros tégla és a fehérre festett kőelemek, nyíláskeretek kontrasztja adja. A Várkert rakpart felől mindössze egy széles szoba bújuk meg a homlokzat mögött. A földszinten a bejárat ennek teréből vesz le, a kapu mögött meredek lépcső vezet a tulajdonképpeni lépcsőházba, majd innen a pici udvarra. Az udvar mellett csak egy két méter széles traktus fér el, ide kerültek a lakások konyhái. A lépcsőház melletti ablaktalan szakaszba előszobát és egy pici lichthof felé néző kamrákat helyeztek el. Magát a pici udvart is tovább szűkítik a lépcsők, rövid folyosószakaszok, melyeken a lakásokba lehet bejutni. A Döbrentei utca fele egymásból nyíló, egymás mögött elhelyezkedő két szobát tudtak kialakítani. Amilyen szép kívülről, olyan szűkös belülről az épület.

A Döbrentei utcai homlokzata hasonlóan tégla és fehér kő felhasználásával készült, de bejárat innen nem nyílik. Az első emeleti lakás még alárendelt szerephez jut, mely a homlokzatra is kivetül: alacsonyabb belmagassága, egyenes záródású ablakai is ezt mutatják (szintenként két ablak mindössze). A következő két szint a szomszédos neoreneszánsz épülethez hasonlóan egybe kezelték, itt volt a tulajdonos lakása is elhelyezve. Az ablakok itt kettő-kettő csúcsíves záródású csoportba vannak fogva. Egy övpárkány után a harmadik emeleti csúcsíves ablakok következnek, különösebb díszítés nélkül. Végül a legfelső szint már a főpárkány alá „szorul be”, egyenes záródású ablakai alacsony belmagasságot sugallnak.

A Duna felőli homlokzat ennél attraktívabb. A földszint fehér kváderezést kapott, egybe van fogva a szuterénben kialakított műhely ablaka és a földszinti lakás egyszerű nyílása. Az első emelet három ablaka egy gótikus ívbe van összefogva, kissé zártabb kőkorláttal kerített, három konzolon nyugvó erkély került elébe, mely hozzákapcsolódik a felette levő bábos korláttal is kiemelt második emeleti ablakcsoporthoz. Az erkélyek tervlapon szereplő kő konzolait jelenleg igen csúnya acél gerendák pótolják, pedig még ’56 után az egyik szép konzol megvolt. A második emeleti ablakok lezárása a legdíszesebb a homlokzaton, a nyalások feletti gótikus szamárhátíves záródású mezők stukkó díszeiben az építtetőkre utaló M betű rajzolódik ki. A legfelső szintet szinte teljes szélességben elfoglalja az öt mérműves záródású ablakcsoport, melynek minden második tagja vakablak. A 6,20 m széles, 22 méter magas épületet egy különleges karaktert adó manzárdháromszög zárja le.

„A tulajdonosváltások sorát követően, a IV. szinten lévő tetőtér az 1930-as években Marafkó Ferenc építőmester által került beépítésre. Az új lakás két utcai szobával, konyhával, fürdőszobával, kamrával, hallal, mellékhelyiséggel és ruhatár szobával készült el, a szinten mosókonyhával is kiegészítve. A 60-as években a Műemlék Felügyelőség az épületet védetté nyilvánította, felújítására pedig a lakók is nagy gondot fordítottak.”3

A szűk udvarba valamikor a (60’as években?) üvegfalú, acél szerkezetű lift épült be.

4. Az építtető:

Mandl Manó, Mandl Ármin. Jól prosperáló kereskedő famíliából származnak, Mandl Manó 1897-elején még fiatal ember lehetett. Családjukkal a Tárnok utca 26.-ban laktak, melyet a Brunszvik családtól vásároltak meg.4 Mandl Manó 1902-ben házasodott meg kiskorú Grosmann Johannát vette el, 1945ben halhatott meg. A két „rőfös-kereskedő” volt, azaz méteráruval kereskedett.5

5. Az építész:

Weinréb Fülöp Spiegel Frigyes: Spiegel Frigyes (1866–1933)  Weinréb Fülöppel  (1863–?) együtt dolgozott, akivel 1895-ben nyitottak közös irodát az Erzsébet körút 33.-ban. Együttműködésük évei alatt sok Felvétel a szótárba, majd szecessziós bérházat terveztek, szinte kizárólag a pesti oldalon: a VI.,VII., IX. és később a XIII. kerületben. Spiegel Frigyes elsősorban a tervezés kreatív részével, Weinréb Fülöp a szerkezettel foglalkozott. Ez a bérházuk a budai oldalon kivételt jelent, már csak azért is, mert ebben az évben készült el saját kivitelezésben Spiegel Frigyes úttörő, bécsi szecessziót elhozó munkája az Izabella utca 94. szám alatt.

Források

  • (1) (HU BFL - XV.17.a.301 - 2)
  • (2) (HU BFL - VII.151 - 1897 - 1497)
  • (3) (http://lasdbudapestet.blogspot.hu/2013/01/amszterdam-budapesten-mandl-haz.html)
  • (4) (HU BFL - VII.151 - 1889 - 1170)
  • (5) Budapesti Czím- és Lakásjegyzék (https://library.hungaricana.hu/hu/view/BPLAKCIMJEGYZEK_09_1896-1897/?pg=362&layout=s&query=mandl%20man%C3%B3)

A ház programjai