2020. február 25. Kedvenc programjaink az első 9 évéből

Megkértük a Budapest100 mindenkori projektvezetőit, hogy meséljék el kedvenc emlékeiket az első kilenc évből. Alább Kiss Gergely, Tornyánszki Éva, Horváth Zsuzsi, Szerencsés Rita, Libárdi Juli, Németh Nóri és Klaniczay Jani legkedvesebb emlékeit olvashatjátok.

Kiss Gergely
2011-2012 a Budapest100 projektvezetője

 

Kiss Gergely 2011-ben az akkor induló Budapest100 program kapcsolódó sétáit koordinálta, majd 2012-ben a budapesti 100 éves házak ünnepének projektmenedzsere volt. Gergő így emlékszik vissza a program első éveire: „Egy szerencsés véletlen folytán csöppentem bele a projektbe: megkértek, mint a KÉK Városi Séták program szervezőjét, hogy az ünnephez csatlakozó házak között is szervezzek összekötő sétákat. Része lettem a néhány fős szervező csapatnak, ahol mindenkinek a maga területe mellett hirtelen sok más feladata is lett. Napról napra alakultak a teendők, gyűltek az ötletek és fejlődött a program. Egy nagyon izgalmas folyamat indult el, melyről fogalmunk sem volt, hogy fog sikerülni. Néha reménytelen vakmerőségnek is tűnt, hogy a zárt kapuk Budapestjében meg lehet valósítani egy ilyen programot. És mégis rengeteg pozitív, gyönyörű meglepetés ért minket, a házak lelkes lakóinak és az intézmények lelkiismeretes képviselőinek is köszönhetően. Ezek az első programok döntötték el tíz év távlatában is, hogy milyen jó lesz a Budapest100.
Egyik ilyen gyöngyszem volt a Király utca 67. Juhász Laci bácsi, a ház régi lakója és közös képviselője kezdettől komolyan vette a felhívásunkat, aktív (ötletes, hangos és motiváló) résztvevője volt a programszervező lakótalálkozóknak és fantasztikus eseményt hozott össze. Vendégfogadás zajlott több szinten és lakásban: humoros vers-előadóművészet a pincében, üvegszobor kiállítás, bemutató tablók, rengeteg látogató, történetek és történetek – és szerintem maga a Budapest100 is fontos történetként véste be magát ház falai közé.”

Tornyánszki Évi
2011-2013 a Budapest100 projektvezetője
2014 óta a Budapest100 kommunikációs csapatának tagja

 

„2010-ben a KÉK-nél kezdtem el szakmai gyakorlatomat design menedzserként. A makettfesztivál önkénteseinek sikeres koordinálása után Somlyódy Nóri hívott be az akkor formálódó Budapest100 megtervezésébe. A maroknyi szervezői csapathoz hamar pár tucat lelkes önkéntes csatlakozott, ami azt sugallta, hogy a város rejtett kincseinek felfedezésére és közösségek kialakítására lesz igény. Az izgalmas fejlesztési folyamatot a tudatos kísérletezés és egyfajta naiv optimizmus jellemzett. A 10 év alatt számtalan kedvenc pillanatom volt: a mogorvából barátságossá változó lakóktól a csillogó tekintetű önkéntesekig, de ha egyet kellene kiemelni, akkor az a 2014-es programban résztvevő Attila út 29. ünneplése volt. A ház 100. szülinapja ugyanis egybeesett az egyik lakó, Könyves Tóth Adél 100. születésnapjával. A gyönyörű tavaszi napon egy kerti zsúrral, tortával és lufikkal ünnepeltük meg a szülinaposokat. Nagyon megható pillanat volt és program őszinteségét tökéletesen visszaadta. Dadi néni 1946 óta él a házban és fiatal korában a Tabáni Spartacus SE-ben teniszezett. Ő mesélte, hogy 1944-45 telén bombatalálat érte a házat, mely a ház bal sarkát teljesen leszakította. Ezért nincsenek ma ablakok azon a részen.” – így emlékszik vissza a program kezdeti éveire Tornyánszki Éva, aki a kezdetek óta a Budapest100 csapat tagja, volt már önkéntes koordinátor, főszervező, jelenleg pedig a program kommunikációs és branding feladatain dolgozik.

 

Horváth Zsuzsi
2013 a Budapest100 önkéntese
2014 a Budapest100 egyik szervezője
2015 a Budapest100 projektvezetője
2016-2019 a Budapest100 önkéntese

 

„Zónakoordinátorként vettem részt a Budapest100-ban 2014-ben, ám egy ígéretes házunknál, a Dózsa György út 102.-nél a programszervezésbe is belefolytam.
Az első helyi lakótalákozón három lakó jelent meg, mind nagyon támogató, de egyben gyanakvó is volt. Az egykori villaépület földszinti, sötét folyosóján próbáltuk az önkéntesekkel eloszlatni a szkeptikus gondolataikat. A küldetés sikerrel járt: a Budapest100 hétvégéjére kertszépítést terveztünk, annak ellenére, hogy idősebb lakók szerint az ilyesmi náluk teljesen fölösleges, ugyanis ebben a kertben évek óta minden kipusztul. Végül oda jutottunk, hogy még a legmorgósabb lakók is velünk ásták a kertet, sőt a lakóházban élő gyerekek is csatlakoztak a növényültetéshez. A hétvége csúcspontja az Esti Kornél zenekar koncertje volt, akik lekuporodtak a villa udvari lépcsőjére és minden hangosítás nélkül előadták néhány dalukat. Élőben és fapadosan, mégis hihetetlen hangulatos volt. Önerőből, szívességekből és lelkesedésből hoztuk össze a hétvégét, és minden befektetett energia visszajött. Azóta is visszajárunk megnézni a növényeket a kerítésen keresztül.” – Horváth Zsuzsa 2014-ben zónakoordinátorként, 2015-ben főszervezőként volt a Budapest100 csapat tagja.

Szerencsés Rita
2012-2013 a Budapest100 egyik szervezője
2014, 2016 a Budapest100 projektvezetője
2017 óta a Budapest100 nemzetközi kapcsolatainak felelőse

 

„Az a bizonyos gang koncert! 2014-ben a Budapest100 hétvégéjén kinyitó Gogol u. 22.-ben “véletlenül” lakott egy operaénekes, egy zenész, egy rendező, akik egy felejthetetlen és profi műsort nyomtak le a látogatóknak. Ők sem gondolták volna, hogy lehet operát énekelni egy 100 éves ház körfolyosóján, meg mi sem, és szerintem a látogatók sem, de mégis a 2014-es év egyik legemlékezetesebb programja lett. Szervezőként azért voltam büszke, mert megvalósult a lakói összefogás, és olyan program született, amely a lakóközösség tudásából merített. Magán minőségemben pedig azért volt boldog ez a nap, mert Libárdi Juli kollégámmal akkor fogadtuk második anyukánkká Ránki Julit, a Budapest100 kommunikációsát, és így együtt érezhettük, hogy a szüleink végre megértik, hogy mit és miért is csinálunk, amikor mindig a Budapest100-on dolgozunk.” – Szerencsés Rita, 2012 óta a Budapest100 csapat tagja, 2014-ben és 2016-ban a program egyik főszervezője.

 

Libárdi Juli
2013 a Budapest100 önkéntese
2014 a Budapest100 egyik szervezője
2016-2019 a Budapest100 projektvezetője

 

„Önkéntesből projektvezető lettem az évek alatt. A Budapest100-as szervező csapat a családom része lett, a családom pedig a Budapest100 önkéntes segítői közé került a háttérben: programfüzetekkel megrakott táskákkal járták a helyszíneket, hogy utánpótlást vigyenek azokra a helyekre, ahol épp elfogyott. Ez egy ilyen munka, elmosódnak a határok a munka és a magánélet között, mert akkora lelkesedéssel és odaadással csinálod, hogy nem tudod letenni, és a családnak sincs más választása. Minden évben az esemény azzal telt, hogy szaladgáltam helyszínről-helyszínre, segítettem megoldani a felmerülő problémákat. A programokat meghallgatni csak ritkán volt lehetőségem, de néha volt időm elcsípni egy-egy olyan pillanatot, amikor a csatlakozó épületekben élők adhattak a mindennapjaikból a látogatóknak: megoszthatták velük, amiben tehetségesek, legyen az zenélés, sütés vagy épp felolvasás. A 2019-es Budapest100-on a Gyöngyház utcába sikerült ellátogatnom, ahol Ránki Juli, csapatunk oszlopos tagja, mint ottani lakó, az utcából három épületet is csatlakozásra bírt. Vasárnap délután volt, és ahogy az egész hétvégén, úgy akkor is esett az eső, így a kapualjakba visszahúzódva, de mind három házból vidám beszélgetés és zene hallatszott. Minden lakó és önkéntes beletett a programba, amit tudott. Sütöttek, kaput festettek, utcát díszítettek, zenéltek. Mindenki örült a közös munka eredményének, nekem pedig volt egy kis időm megállni és végighallgatni az egyik lakó és az önkéntesünk testvérének közös tangóharmonika játékát. Szép lezárása volt ez a hétvégének és a szervezői munkámnak is.” – Libárdi Julianna, Budapest100 önkéntes, majd projektvezető 2016-2019 között.

Németh Nóri
2011-2012 a Budapest100 önkéntese
2013-2014, 2016 a Budapest100 kutatási vezetője

 

„Nem voltam sosem programszervező igazán, de a Szív utca 42. nagyon a szívemhez nőtt. Nem is azért, mert olyan különleges az épület, vagy a program volt rendkívüli (bár teletűzdelték olyan remek emberekkel mint Saly Noémi, Jónás Vera és Dés András), inkább azért, mert itt lett világos, mennyire fontos, hogy megtalálja a megfelelő információ a megfelelő embert. Az első alkalommal még én vittem ki a leveleket, azt hiszem 2012-ben, de teljesen süket fülekre talált, aztán 2014-ben – tőlem teljesen függetlenül, még a levéltári kutatást se én csináltam – egy zseniális program kerekedett. A lépcsőházba kifüggesztett történetekből például megtudhattuk, hogy hogyan mentette meg egy esetleges tűzvésztől az egyik családot a szomszédja, mert bealudt az égő gáztűzhely mellett. És hát a háznak lett blogja is, ami sajnos azóta nem frissül, de a bejegyzések novelláknak is beillenének, és mindig szeretem visszaolvasni akárhányszor rákattintok (http://szivnegyvenketto.blogspot.com).” – Németh Nóra, művészettörténész, a Budapest100 csapatának többször visszatérő tagja.

Klaniczay Jani
2017 a Budapest100 önkéntese
2018 óta a Budapest100 projektvezetője

 

„2017-ben felkértek, hogy vezessek egy Vízivárosi építészeti sétát a Budapest100-on, és persze elvállaltam a feladatot. Akkor még csak sejtettem, hogy mi ez az esemény, egy-két házba talán be is tévedtem a korábbi évek során, de teljesen még nem merültem el benne. A séta után viszont rászántam az egész napot, hogy végignézzem a nyitott házakat a Duna-parton. Betévedtem a Bem rakparton egy hihetetlenül leharcolt házba, omlott a vakolat is, de gondoltam minden ház érdekes. Itt ért az első “aha-élmény”, hívjuk “Budapest100-élménynek”: A gangon sétáltam, amikor az udvaron megszólalt a lakókból verbuvált zenekar, tangóharmonika, dob és gitár. Ott értettem meg, hogy ők ezután a hétvége után mindig köszönni fognak egymásnak a lépcsőházban.
2018-tól már az egyik főszervezőként vettem részt a Budapest100-ban, nehéz kiemelni egy “legjobb” programot az összes közül. A tavalyi, Bauhaus év legfelemelőbb sztorija a Dugattyús-házban történt. A lakók lelkesen mutatták be az épületet a látogatónak a hétvége során, néhányukat még a lakásba is behívtak nyílászárószemlére. A hihetetlenül népszerű házban a vasárnapi zárás után történt meg a klasszikus Budapest100-pillanat: A lakók maguknak is tartottak egy háztörténeti sétát, a kutató önkéntesünk mesélte el az épület történetét. A sétán több, mint húsz lakó vett részt, megegyeztek, hogy a közös területeket hogyan hasznosítsák jobban a közösség érdekében, létrehoztak saját Facebook csoportot, sőt, meghívták magukhoz a Duna túloldán lévő Dunapark ház lakóit is egy épületlátogatásra, lévén mindkét épületet a Domány-Hofstädter építészpáros tervezte. Biztos vagyok benne, hogy ők ezek után köszönni fognak egymásnak a lépcsőházban, mi pedig azóta is figyeljük az épületeket.” – Klaniczay János, 2018 óta a Budapest100 egyik főszervezője.