2020. január 5. Közparképítészet a két világháború között Budapesten

Bevezetés
A közparkoknak az egyre inkább urbanizálódó társadalmunkban stratégiai szerepük van, hiszen olyan, mindenki számára ingyenesen elérhető rekreációs területek, melyek esztétikai szerepükön túlmenően jelentősen hozzájárulnak az egészséges, élhető környezet kialakulásához.

Európában a mai értelemben vett közparkok megjelenése összefüggött a városiasodás és a polgári társadalom létrejöttével, hisz a sűrű beépítésű városokban egyre inkább megnőtt az igény a zöldfelületek iránt. Hazánkban a városi parkok megjelenése a 18. századi uralkodói és magánkezdeményezésekre nyúlik vissza, melyek nyomán a 19. század első felére már figyelemre méltó parkjaink jöttek létre.

A közparkok városszerkezetben betöltött szerepe a 20. század első felében nagy változáson ment keresztül, és társadalmi megítélésük is egyre növekedett. Ezt támasztja alá az is, hogy a témában egyre többet cikkeztek a napilapok is. A közparképítészet minél inkább igyekezett lépést tartani a kor építészeti és egyéb művészeti irányzataival, ezért nem meglepő, hogy a megfogalmazódott társadalmi és kulturális problémákra immár a közparkok tervezéselmélete is választ kívánt adni.

Tervezési elvek a Bauhaus nyomában
A modern mozgalom egyik meghatározó feladatává tette a szociális gondolkodás tervezési elvvé emelését, így fontos céllá vált az alsóbb társadalmi rétegek igényeinek kielégítése. A közparkokkal szemben korábban elvárásként támasztott esztétikai-nevelési szempontok mellett egyre inkább fontossá vált az egészségügyi és szociális szerepük is. Ennek kapcsán a kor hazai közparképítészetének egyik legkiemelkedőbb alakja, Rerrich Béla úgy vélekedett, a város parkjainak a társadalom széles rétegeit és elsősorban a gyermekeket kell szolgálniuk:

| „A városok parkrendszerének is demokratizálódnia kell, a parknak, a városi kertnek a közönség széles rétegei és elsősorban a gyermek szolgálatába kell szegődnie. (…) A jövő város parkjai, zöld terei, népjóléti intézmények kell, hogy legyenek, melyek helyes megoldását csak a városépítő, a kertépítő, az építőművész, a szociológus és a pedagógus együttes munkálkodása biztosíthatja.”


Játszótér. Háttérben a Gellért szálló. (1931)
Kép forrása: FORTEPAN [HUNGARICANA] [képszám: 27362; adományozó: MÉSZÖLY LEONÓRA]

Rerrich több tanulmányt is írt gyermekjátszóterek angol és amerikai mintára való kialakításának és berendezésének ideális módjáról. Írásaiban megtalálható a korcsoportok szerinti szétválasztás elve (serdülők, kisebbek, kisgyermekek), a növényhasználatot pedig az oktatás szolgálatába állította. Ötleteit 1912-ben a gyermekbetegségek fokozott terjedésétől való félelem okán elutasították, de végül a játszóterek hazai elterjedése a két háború közötti mégis megkezdődött. 1919 és 1935 között több mint 50 játszótér került kialakításra fővárosunkban, emellett több sportpálya és sporttelep is létesült. A sport egészségmegőrző szerepe egy újabb háború kirobbanásának kockázata miatt is egyre fontosabbá vált a korszakban.

A két háború közti közparképítések során egyre inkább kezdett érvényre jutni a modern tervezéselmélet egyik másik meghatározó alapelve is, mely szerint a funkciónak elsőbbséget kell élveznie a formai kialakítással szemben. A funkciónak megfelelő formanyelv kialakítása során a parkok mindinkább egyszerűsödő útrendszerrel, egyre több geometriai elemmel és átláthatóbb térszerkezettel valósultak meg. A geometrikus elemek egyre hangsúlyosabbá válása mellett az egyes funkciókat immár különálló terekben helyezték el, a térstruktúrát a használati igényeknek rendelték alá. Pusztán öncélú díszítőelem nem került már a parkokba, viszont a funkcionálisan szükséges helyeken fontos szerep jutott az esztétikának is.

A városi szabad terek differenciálódása és a zöldfelületi rendszerekben, hálózatokban való gondolkodás megjelenése is ehhez a korszakhoz köthető. A várostervezésben már nemcsak önálló egységekként kezelték a különböző zöldfelületi elemeket, hanem összefüggő rendszerben kezdtek el foglalkozni velük. Ennek köszönhetően létrejöttek az első átfogó park- és szabadtér-rendszer tervek. Szintén a már említett Rerrich Béla nevéhez kötődik a városokon belüli és azok határában elhelyezkedő zöldfelületek hazai tipizálása, tervezési elveinek kidolgozása. A korszak közparktervezésének egyik fontos újítása a tudományos alapokon nyugvó növényalkalmazás, mely elsősorban a honos, az adott éghajlati és talajadottságoknak megfelelő növényzet használatát jelentette.


Kossuth Lajos tér, gróf Andrássy Gyula szobra (Zala György, 1906.) a Parlament déli oldalánál. (1936)
Kép forrása: FORTEPAN [HUNGARICANA] [képszám: 28481; adományozó: FORTEPAN]

Budapesti közparkfejlesztések a két világháború között
Az első világháború és a Tanácsköztársaság időszaka jelentős károkat okozott a főváros zöldfelületeiben, mintegy 20 000 fa és a közparkok berendezésének nagy része is elpusztult. A hét évig tartó öntözési tilalom eredményeként a parkok gyepfelületei is kiszáradtak, elgazosodtak. A park-helyreállítási munkák igazán csak 1922 után tudtak megkezdődni, Räde Károly kertészeti igazgató vezetésével. Az évtized többnyire a meglévő parkok átalakításáról, felújításáról szólt, amelyet a háborús károkon túl a változó tervezéselméleti megközelítések is indokoltak. A változó igények eredményeként az új közparkok tervei egyszerűbbek, átláthatóbbak, ugyanakkor funkciógazdagabbak lettek, mely egyben nagyobb burkolt felületek kialakítását is jelentette. Budapest zöldfelületi fejlesztésében új elképzelésként jelent meg a Gellérthegy – Németvölgy – Tabán, valamint a Döbrentei tér – Tabán – Horváth kert – Vérmező – Városmajor – Budakeszi erdők vonalán összefüggő parköv kialakítása is.


Erzsébet híd budai hídfő. Hungária forrás a parkban, balra a Szent Gellért szobor és lépcső. (1928)
Kép forrása: FORTEPAN [HUNGARICANA] [képszám: 100213; adományozó: JEZSUITA LEVÉLTÁR]

A városi közparkok létesítésének kérdése egyrészt Budapest Főváros egyik alosztályához, másrészt a Közmunkák Tanácsához tartozott. Míg a fővárosnak elsősorban a tervek elkészíttetésében és kivitelezésében volt szerepe, a Közmunkák Tanácsának inkább építéshatósági feladatok jutottak. A parkok fenntartását, a növények szaporítását és nemesítését a Fővárosi Kertészet végezte. Az újonnan ültetendő és pótlandó egyedek száma évente milliós nagyságrendre rúgott, melyhez hatalmas kertészeti telephelyre volt szükség. A központi kertészet a Vágány utcában, mintegy 8 kataszteri hold méretű telken terült el. A telepen összesen 26 növényház, 2000 táblányi melegágy és számos kiszolgálóépület állt. A központi kertészeten kívül a II. kerületben további 5, a Népligetben pedig 27 kataszteri holdas faiskolával is rendelkeztek.

Az 1920-as évek végére a fővárosban már több mint 100 000 fa volt, melynek közel fele az akkori I., II. és III. kerületben helyezkedett el, összesen mintegy 250 fásított utcában. A kevésbé füstös budai részeken – mint például a Budakeszi út vagy a Retek utca – csodálatos képet mutattak a vadgesztenyék, juharfák, szilfák és platánok. A pesti oldalon leginkább boglárfákat, ostorfákat, kőrislevelű juharokat és akácfákat találhattunk.

A kerületek akkori zöldfelületi ellátottságáról a következők mondhatók el (korabeli beosztás szerint):


Döbrentei téri park az Erzsébet híd budai hídfőjénél. (1936)
Kép forrása: FORTEPAN [HUNGARICANA] [képszám: 6829; adományozó: FORTEPAN]

I. kerület – Zugliget, Hűvösvölgy és Svábhegy erdős részeinek köszönhetően az egyik legzöldebb kerület volt, kedvelt kirándulóhelynek számított a lakosok körében. A kerületben összesen 28 hektár nagyságú park, sétány és kisebb zöldfelület volt található. Legnagyobb zöldterülete a régi és sűrű faállománnyal rendelkező Városmajori park volt, mely mintegy 166 000 m²-es nagysággal büszkélkedhetett. A Döbrentei tér Buda egyik legszebb parkocskájának számított a maga viszonylag kicsiny 6500 m²-es kiterjedése ellenére is.

A Gellért-szobrot körülvevő szerpentinszerű park a két világháború között tízszeresére nőtt. A Gellért-hegy déli oldalának parkosítása az 1920-as évek végétől folyamatosan napirenden volt, azonban megvalósítására csak Räde utódja, Morbitzer Dezső igazgatósága idején kerülhetett sor. Morbitzer a tudományos alapokon nyugvó növényalkalmazást tartotta elsődleges fontosságúnak, így a növények igényeit szem előtt tartva igyekezett az eredeti termőhelynek leginkább megfelelő adottságokat megtalálni a Gellért-hegy lejtőin. A sziklakápolna feletti teraszon kialakított úgynevezett római kert a korszak mértani stílusú kőkertjeinek trendjéhez igazodva készült el.

II. kerület – A kerületben összesen mintegy 10 hektárnyi sétány és zöldterület volt a 20-as évek végén, melyek közül kiterjedésük okán kiemelendő a 22.000 m2-es Margit-híd térségében található zöldfelület, valamint a közel 25.000 m2 területű Marczibányi tér.


Szentháromság szobor a Szentlélek téren. (1926)
Kép forrása: FSZEK BUDAPEST-KÉPARCHÍVUM [képazonosító: 023719]

III. kerület – A III. kerület a zöldfelületekben legszegényebb kerület volt, mindössze három kialakított térrel rendelkezett a két világháború között: a Zsigmond térrel, a Vérhalom térrel és a fásított Szentlélek térrel.

IV. kerület – Kevés, mindössze 2 hektárnak megfelelő zöldfelülettel rendelkező tere volt a korszakban. A Fővám tér, Eskü tér (ma: Március 15. tér), Apponyi tér (ma: Ferenciek tere), valamint a Városház két udvara 1926-ban került rendezésre.

V. kerület – A kerület összesen körülbelül 12 hektár parkkal rendelkezett az 1920-as évek végén. Legjelentősebb és legdíszesebb tereinek az Erzsébet tér és a Vörösmarty tér számított. Legnagyobb parkjai az 1926-ban felújított Szabadság tér, valamint az Országház körül található Kossuth tér volt. Utóbbi egy szoborállítás miatt került a 20-as évek tervezőasztalára, melyből komoly szakmai vita kerekedett. Lechner Jenő és Rerrich Béla az épület tengelye helyett a tér északi oldalán kívánta elhelyezni az újdonsült szobrot. A szerzőpáros egy nagyon geometrikus, mértani teret tervezett, amelynek hangsúlyos elemei lettek az észak-déli tengelybe állított Kossuth- és II. Rákóczi Ferenc- szobrok. A terv az autóközlekedést alárendelte a térszervezés formai megoldásainak. Jellemzőek a nagy gyepfelületek, nyírt cserjék, illetve a Kossuth-szobor két oldalára tervezett fasor. A Képzőművészeti Tanács a tervet ugyan kivitelezésre ajánlotta, azonban a főváros az autóközlekedés számára célszerűbb és a költségvetés szempontjából is kedvezőbb megoldás kidolgozására kérte fel Räde Károlyt, aki csak kis mértékben tért el Lechnerék tervétől. Az észak-déli tengely megmaradt, azonban a téren áthaladó gépkocsiforgalmat nem korlátozta. A végeredmény harmonikus kialakítású lett, melyet több ütemben ugyan, de megvalósítottak.

VI. kerület – A kerület legjelentősebb parkja azóta is a Városliget. Itt található többek között még a Liszt Ferenc tér, Hunyadi tér és Jókai tér is. A kerület összes parkterülete mintegy 100 hektárt tett ki a két világháború között.


Széchenyi fürdő. (1930)
Kép forrása: FORTEPAN [HUNGARICANA] [képszám: 9182; adományozó: FORTEPAN]

VII. kerület – A kerületben 25 hektár zöldterület volt, melyek közül valamennyi felújításra került 1927-ig. Legnagyobb tere a Szegényház tér (ma: Rózsák tere) volt a maga mintegy 14.500 m²-es területével.

VIII. kerület – A kerület összesen 9 hektár zöldterülettel rendelkezett. Legjelentősebb tere az 1890-es években elkészült és a háború alatt szinte teljes körűen elpusztult Tisza Kálmán tér (ma: II. János Pál pápa tér) volt, mely körülbelül 67.000 m²-nyi területtel rendelkezett. 1924 és 1926 között a teret teljesen rendezték, átépítették. A kerületben találhatók még többek közt a Rákóczi és a Blaha Lujza tér is, melyek szintén felújításra kerültek a 20-as években.


II. János Pál pápa (Tisza Kálmán) tér. (1936)
Kép forrása: FORTEPAN [HUNGARICANA] [képszám: 22895; adományozó: FORTEPAN]

IX. kerület – A kerület legnagyobb parkrészlete a Közvágóhíd előtt található tér volt. A Boráros tér egy része 1927-ben felújításra került, de a Bakáts tér rendezése ekkor még csak tervezett volt.

X. kerület – A X. kerület a parkokban leggazdagabb kerületként számon tartott, összesen 120 hektárnyi zöldterületével. Legnagyobb parkos területei közé tartozik a Népliget, a Kálvária-kert és a Szent László tér. A Rottenbiller-kert 1927-ben került átadásra, ahol különös gondot fordítottak a gyermekek igényeinek kielégítésére. A Népliget útjait fokozatosan szélesítették, hogy alkalmassá tegyék autó- és motorversenyek megrendezésére. A funkcióbővítés kapcsán sportpályákat is építettek az 1930-as években.

A fővároshoz csak később csatolt nagyközségekben is folytak komoly közparképítészeti tervezések, amelyek egyik legszebb példája a pestszentlőrinci Hősök ligete. Az egyre intenzívebben növekvő nagyközség egy minden szempontból megfelelő városközpont kialakítását tűzte ki célul, ezért a téglagyár melletti területeket meg is vásárolta piactér és városközpont-építés céljára.

A városközpont terveinek megalapozására 1925-ben Warga László rendezési tervet készített. A terv alapelve volt, hogy a kialakítás segítsen megőrizni a község eredeti kertvárosias jellegét. Nem véletlen, hogy a korábbi piactér helyett a terv már egy egybefüggő tömbben elhelyezendő közpark kialakítását tartalmazta. A tér Üllői út felé eső részén a községháza, egy evangélikus templom és egy kultúrház elhelyezését tervezték. Mögöttük terült el egy árnyas, egybefüggő park, melynek túlfelén iskolaépületek, református templom és lelkészlakások helyezkedtek volna el. A templom mögött további fásított terület volt felvázolva egészen a Rózsa utcáig. A rendezési terv elkészülte után, 1929 februárjában Pestszentlőrinc vezetősége meghívásos pályázatot hirdetett meg a park megtervezésére. A kiírás alapvetően Warga rendezési programján alapult, de külön kitételként szerepelt, hogy a községháza előtt, középen kell elhelyezni a Hősök szobrát, melynek megtervezésére szintén ebben az évben írtak ki pályázatot. A kiírás továbbá tartalmazta egy úgynevezett „Hősök ligetének” kialakítását is a következők szerint:

| „A parkírozás célja olyan sétatér létesítése, mely egyben hősök ligete is legyen azáltal, hogy minden egyes pestszentlőrinci hősi halott emlékét egy-egy díszfa örökíti meg”.

Tervezési feladat volt továbbá az akkor még fénykorát élő téglagyár épületeinek és a nagy áruforgalmát lebonyolító Thököly útnak sűrű lombozatú fasorral való eltakarása is.


Budapest Pestszentlőrinc, Hősök szobra. (1942)
Kép forrása: ZEMPLÉNI MÚZEUM [HUNGARICANA] [leltári szám: 0115353]

A pályázatra végül Kirchlechner Emil és Rerrich Béla nyújtott be terveket. Räde Károly javaslata alapján kivitelezésre az egységes, szigorú geometriára épülő Rerrich-féle tervet ítélték alkalmasnak. A terv igen nagyvonalú növényalkalmazás tekintetében, ugyanis 245 platánlevelű juhar, 58 japánakác és 38 amerikai hárs geometrikus elhelyezését vázolta fel, középen pedig virágzó évelőkkel kialakított felület kapott helyet, két műkő vázával. A szintkülönbségek miatt markáns rézsüket és műkő lépcsőket alkalmazott Rerrich. A református templom mögötti részen 150 kanadai nyár került a tervbe, melyek egy ovális alakú gyeprészt vettek körül. A kertrészek az épületek tengelyeire szerveződtek, kialakításuk mértani, geometrikus volt. A téglagyár takarására a Thököly út mentén mintegy 140 jegenyenyárból álló fasort tervezett a műépítész, melyek közül néhány a mai napig látható.

A kivitelezési munkák 1930-ra fejeződtek be, melynek eredményeképpen elkészült a középső parkrész, a Hősök ligete, valamint a református templom mögötti térrész is. Az Üllői útra tervezett három középület a első nagy gazdasági világválság és a helyi vezetés parcellázási botrányba keveredése miatt sosem épült fel. A mai park területének mintegy fele az, mely a Rerrich-féle terv szerint kivitelezésre került, a park másik részének fásítására a már meglévő parkrész úthálózat-rendszeréhez igazodva 1938-ban került sor.

 

Schild Dorottya

 

 


Nyitókép: Szentháromság szobor a Szentlélek téren. (1926)
Kép forrása: FSZEK BUDAPEST-KÉPARCHÍVUM [képazonosító: 023719]

FELHASZNÁLT IRODALOM:
– Csepely-Knorr Luca: Korai modern szabadtérépítészet. A közparktervezés-elmélet fejlődése az 1930-as évek végiég – doktori értekezés. Budapesti Corvinus Egyetem Tájépítészeti Kar Kert- És Szabadtértervezési Tanszék, Budapest 2011.
– Räde Károly: Budapest Székesfőváros nyilvános kertjeiről – A Természet, 23. évf., 13-16. sz. pp. 99-108.
– Tervezési program a pestszentlőrinci Kossuth-tér, hősök ligete parkírozási terveinek elkészítéséhez. BFL V.473.c 544 Pestszentlőrinc megyei jogú város iratai
– Szabó Gyöngyvér: A lőrinci Kossuth tér rendezésének története