2019. január 8. Mi közöm nekem a Bauhaushoz?

A kérdés jogos. Az már kiderült, hogy a 2019-ben alapításának 100. évfordulóját ünneplő Bauhaus egy németországi művészeti és designiskola volt. De miért érdekes ez számunkra?

Máig kevéssé közismert, hogy a Bauhausnak számos magyar oktatója és diákja volt, közöttük egészen tehetséges és kevésbé sikeresek is. Egy részük külföldön vált világhírűvé, más részük pedig hazatért és itthon népszerűsítette a Bauhausban tanultakat.

Miért került ennyi magyar tehetség a Bauhausba?
Ez elsősorban a sajátos magyar történelmi és társadalmi helyzettel van összefüggésben. A Tanácsköztársaság balsorsú epizódja, illetve a trianoni döntés és Horthy Miklós hatalomátvételét követően a haladó gondolkodású művészek számára itthon erősen beszűkült a tér: a közéletet, így az egyetemeket is a konzervatív szemlélet uralta. Az 1920-ban elfogadott „numerus clausus” törvény ráadásul limitálta a zsidó származású hallgatók számát a felsőoktatásban – így sokan ha akartak volna, sem juthattak volna például az építészkarra. Azt azonban lehetett tudni, hogy Németországban nagy változások zajlanak.

A Bauhausnak már az első évfolyamon volt magyar diákja, a Johannes Ittent követve érkező Téry Margit személyében. 1920-ban iratkozik be az iskolába Pap Gyula, valamint a Gropius irodájában dolgozó Forbát Alfréd invitálására Breuer Marcell. Utóbbiak invitálását 1921-ben egész pécsi különítmény: Molnár Farkas, Johan Hugó, Stefán (Szelle) Henrik és Weininger Andor követi.

1922-től 1928-ig, Gropius távozásáig volt az iskola munkatársa Moholy-Nagy László. Különféle pozíciókban oktatott Berger Otti és Breuer Marcell is. 1928-1929-ben Kállai Ernő, a kiváló kritikus szerkesztette az iskola saját lapját.


Molnár Farkas: Vörös kockaház. A makettet Pelényi Margit készítette 2009-ben.
Kép forrása: BAUHAUS-ARCHIV BERLIN

A Bauhaus hírneve eleinte elsősorban személyes úton terjedt, később azonban a hatékony propagandamunka és az ismert oktatók egyaránt hoztak új hallgatókat.

Az iskola úttörőnek számított a női hallgatók nagy számában is. Az előkészítő kurzus hallgatói között 1929-ban Fodor Etel, 1929-ben Baranyai Masa, 1930-ban Bánki Zsuzsanna, 1931-ben Blüh Irén és Markos-Ney Zsuzsa nevét találjuk.

A Bauhaus környékén megfordultak egészen változatos módokon közvetítették a tanultakat Magyarország felé. Molnár Farkas, aki aztán a Műegyetemen is diplomát szerzett, a progresszív építészeket tömörítő CIRPAC vezetője lett. Rövid ideig társas kapcsolatban dolgozott a hazatérő Breuer Marcellel is. Fodor Etel az iskolában megismert német férjével ugyancsak visszaköltözött Pécsre, ahol felépítették a város egyik első Bauhaus családi házát. A városban dolgozott 1933-1938 között Forbát Alfréd is. Bánki Zsuzsanna Győrben nyitott saját belsőépítészeti irodát. Bortnyik Sándor, aki 1922-1925 között Weimarban élt és közelről figyelte az iskola működését, 1928-ban Budapesten megalapította a Műhelyet – a művészeti szabadiskola a Bauhaus szellemiségét közvetítve tíz évig működött.


Kárász Judit: Berger Otti a Bauhaus épületével, 1931.
Kép forrása: BAUHAUS-ARCHIV BERLIN

A harmincas évek végén aztán sokan újra útnak indultak; aki nem így döntött, arra a második világháború veszélyei vártak. Bánki Zsuzsanna és Berger Otti koncentrációs táborban vesztették életüket; Molnár Farkas egy bombázásban következményeibe halt bele. A Bauhaus szellemiségét, amennyire lehetett a második világháború után, a külföldről hazatérő egykori építészhallgató, Weiner Tibor és a Képzőművészeti Egyetemre kinevezett tanár, Pap Gyula tartotta életben.

Hol tudok utánajárni?
2010-ben, a pécsi Európa Kulturális Fővárosa évad keretében a pécsi Janus Pannonius Múzeumban és a berlini Bauhaus-Archivban is megrendezték a Magyarok a Bauhausban című kiállítást. Ennek a magyarul és németül is megjelent katalógusa a mai napig a téma legfontosabb összefoglalója. Természetesen sok érintettről, különösen a világhírű Moholy-Nagy Lászlóról vagy Breuer Marcellről önálló kiadványok is megjelentek.

 

2018.12.30., Budapest
Kovács Dániel, művészettörténész


Nyitókép: Weininger Andor: Mechanikus színpad − absztrakt revü, 1923 után.
Kép forrása: BAUHAUS-ARCHIV BERLIN