2018. május 5. Molnár Bianka: Luxusbordélyházak

A történelem első ismert bordélyházai már az ókori görög és római városokban megtalálhatóak voltak, létezésük nem volt tiltott, sőt Rómában külön szabályrendszert hoztak létre a nyilvánosházak működésére.[1]

Magyarországon a 16. században a török megszállás idején alakultak ki Pesten és Budán, a városfalak mentén a kéjelgés hajlékai.  A bordélyházak törvényi tiltásának fő oka, a szifilisz terjedése volt; a török kiűzése után, a 18. században a a megfertőzött betegek száma olyan mértéket öltött, hogy már népbetegségről beszélhetünk Pest-Budán.[3] Habár az orvostudomány szerényebb mértékű fejlődésének köszönhetően a 19. században már nem számított halálos betegségnek, terjedésének problémája mindenképpen megoldást kívánt nem csak a polgári lakosság körében, de a katonák között is, hiszen a megfertőződött katona szolgálatra alkalmatlanná vált. [4] A betegség megelőzésére az 1840-es évektől kezdve vezették be a prostituáltak orvosi ellenőrzését, de a büntetést üzelmeiért ettől függetlenül ekkor még megkapták.[5]

A fordulat az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc leverése után kezdődött el. Innentől számítható a bordélyházak fénykora egészen a 19. század végével bezárólag. A kihelyezett osztrák hatóságok nemhogy megtűrték, de saját besúgórendszerük jutalmazási eszközeként használták olyan kávéházak, kocsmák engedélyeztetését, ahol megtűrték az ilyesfajta szolgáltatásokat. Ekkoriban épült ki a nemzetközi szintű leánykereskedelem is.[6] 1861-ben a „osztrák-éra” után Thaisz Eleket nevezik ki Pest város rendőrfőkapitányává (Pest, Buda és Óbuda 1873-as egyesülése után pedig Budapest első rendőrfőkapitánya lesz). [7] Habár már az 1840-es években jelentek meg olyan újságcikkek, amelyek javasolták a kéjhölgyek névjegyzékbe vételét az ellenőrizhetőség céljából[8]. Thaisz működése alatt erre sor került,  és Pest város tanácsa 1867. október 31-én elfogadta a kéjelgésről, a bordélyházakról és a kéjhölgyekről szóló szabályrendeletét.[9] Elismerve ezzel, hogy a prostitúció, mint „szükséges rossz”, létező és kezelendő, de megtűrt probléma. Magyarországon nem volt soha egységesen törvényileg szabályozva a bordélyházak és kéjhölgyek működése, így legtöbbször Pest város szabályait vették át a vidéki városok is.

Engedélyhez kötötték az adott ház bordély célú használatát, amelyet csak a rendőrfőkapitány adhatott ki. A szabályozások előírták, hogy hány bordélyház lehet Pesten (először 40-ben határozták meg ezt a számot), a bordélyházban hány kéjhölgy és cseléd lakhat, meghatározták, hogy a házban lakó kéjhölgyek türelmi bárcával – azaz rendőrségi nyilvántartásba vétel – kellett, hogy rendelkezzenek, amelynek kiadási feltétele az orvosi lap megléte.

  1. rész

A kéjhölgyekről

Oly nő, ki bordélházba belépni, vagy a kéjelgést külön lakáson űzni szándékozik mindenek előtt:

  • § A kerületi főorvosnál jelentkezzék, hogy magát egészségileg megvizsgáltassa, és a történt vizsgálatról bizonyítványt nyerjen. Azután
  • § A kerületi kapitány előtt személyesen jelenjék meg, hogy a kéjhölgyek névsorába beirattassék, és a türelmi bárcát magának megszerezze.[10]

Ezenkívül a bordélyházban lakó lányok bevételük egynegyedével rendelkeztek csupán, a többit a ház asszonya gyűjtötte be, amelyből még adóznia kellett, amelynek mértékét a mindenkori rendőrfőkapitány határozta meg. Rendszeres orvosi vizsgálatokon is részt kellett venniük a nyilvánosházak lakóinak. A szabályok szerint nem lehetett alkoholos italt árusítani, kártyázni és hangos zenebonát csapni, az utcára néző ablakoknak pedig mindig befüggönyözve kellett lenniük.[11] A bordélyházakat leginkább az különböztette meg az előtte működő kéjtelepektől, és a későbbiekben létrejövő garniszállóktól, hogy a ház rendelkezett egy szalonhelységgel, ahol a beérkező vendégek találkoztak, ismerkedhettek az ott lakó hölgyekkel és csak utána mentek szobára.[12]


Széna tér (Kálvin tér) a 19. század közepén Forrás: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár

A 19. század első felében – ugyan tiltott formában – már kialakult Pesten egy úgynevezett „prostitúciós-öv”, amely magában foglalta az Al-Duna-sort (a mai Lánchíd és Szabadság híd közti szakasz), illetve a Szénapiac (mai Kálvin tér) környékét. Itt volt a rossz híréről közismert Két pisztoly fogadó is, amely szintén „melegágya” lehetett a bűnözés e fajtájának.[13] A régi pesti városfalon (a mai Kiskörút vonala, amelyet ebben az időben még Országútnak neveztek)  többek közt a Kecskeméti kapun keresztül lehetett bejutni az akkori Széna tér (ma Kálvin tér) felől. A kaput követő a városfal vonalán meghúzódó kis utcák feltételezhetőleg már a kezdeti időktől szintén helyszínei lehetettek a kéjtanyáknak, hiszen ez volt a város széle. A 19. század első harmada után meginduló nagyméretű terjeszkedés következtében a régi városfalon kívüli telkek is egyre inkább betelepülnek, az Országút túloldalán felépült a Nemzeti Múzeum (1847), a Nemzeti Színház (1837), az 1860-as évektől elindult az úgynevezett „mágnás-negyed” kialakulása, miután 1865-től a mai Olasz Kultúrintézet épületében ülésezett a magyar parlament. [14] Ezután kezdenek , a régi városfal által körbevett területre a „Belvárosként” hivatkozni.[15]


A Magyar utca és környéke az 1872-es Pest belterületének városrendezési térképe részletén Forrás: mapire.eu

A Belváros szélén húzódik meg a mai Magyar utca. 1758-ban még a Nach der Ketschkemeter Thor (ném ’Kecskeméti kapu felé’ vezető út) névre hallgat, majd ebből 1791-től lesz Unger Gasse – feltehetőleg az utcában működő Unger családnévvel rendelkező kovács és annak műhelye miatt [16] –, amelyet félreértenek, és lefordítanak így lesz az utca neve 1874-től Magyar utca. A 19. századi fejlődés erre az utcára is kihatással volt. Az itt megbújó kis egyemeletes, a régi városfal oldalára ráépített kis házak helyére többemeletes bérházakat építenek, új tulajdonosokkal. Az előbbiekben a Szénatér (mai Kálvin tér) környékéről felrajzolt életkép (a kulturális és politikai elit legtöbbje megfordul ezen a környéken ezidőtájt) és a már említett 1867-es pesti szabályozás, amely legalizálja a bordélyházak működését, mind közrejátszott abban, hogy többek között a Magyar utcában is több olyan ház nyílt meg a 19. század második felében, amelyek engedéllyel rendelkező nyilvánosházak lettek. A félreeső, csendes, szűk utcácska kiváló találkahely volt a közelben járó-kelő potenciálisvendégek számára. Valószínűleg eme tényezők összességének köszönhető, hogy a Magyar utcai bordélyházak lettek a luxus kategóriás találkahelyek Pest városában.

Ebben az utcában vett házat „részvénytársasági alapon” Schumayer (Pilisi) Róza, azaz „Pest rózsája” is 1892-ben.[17] A Károlyi-kertre néző Magyar utca 20. szám alatt egy kétemeletes neoreneszánsz házat épített, az épület tervezője Illés Gyula műépítész. [18] Róza befolyásos kapcsolatait mi sem mutatja jobban, hogy a ház famunkálatait az a Thék Endre készíti el neki műhelyében, aki a Parlament építési munkálataiban is részt vesz. [19] A ház berendezései is  magas minőségű volt, a szobák különböző stílusban voltak berendezve (biedermeier, rokokó), dea tükör mindegyikben volt.Krúdy Ilona még meg is említi visszaemlékezéseiben: „Milyen lakása volt a Pilisi Rózának?” Gyönyörű szép lakása volt. Azt hiszem, egymásba nyíló négy szoba volt, rengeteg értékes, márkás festménye volt, emlékszem rá, nagyon érdekelt a hálószobája. Azt is megmutatta. Volt egy hatalmas baldachinos francia ágya. Gondoltam még akkor: nahát, ez a nagy nő belefekszik ebbe a francia széles ágyba (nevet) a tetején tükör volt, az ágynak, négy oldalán függönyök,… nagyon érdekes.”[20]


Pilisy (SchumayerRóza, 1880-as évek  Forrás: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár

 

Schumayer Róza 1855-ben született szerelemgyermekként, 16 évesen szökött meg otthonról. Szerelem okán kerül Pestre, ahol előbb virágárusként próbálja megszerezni a napi betevőt, majd szépsége miatt több befolyásos barátja, partnere lesz, akik nem csak lakást fizetnek neki, hanem taníttatására is költenek. Pilisi Róza néven novellákat és kisebb regényeket is írtKi is adták három novelláskötetét 1887 és 1899 közöt.[21] A „fehér kaméliás hölgy” – ahogy Ambrus Zoltán nevezi Rózát – házába sok magas rangú személy is ellátogatott, vendége volta későbbi VII. Edward angol trónörökös is. Sok fiatal írót/költőt felkarolt ő maga is, akik szívesen jártak el hozzá; házában mondhatni irodalmi szalonokéhoz hasonlatos volt többször is a hangulat.[22] Itt találkozott Rózával Pekár Gyula, akiről Stróbl Alajos Toldi alakját mintázta a Nemzeti Múzeum előtt álló Arany-szoborhármashoz. Pekárhoz fűződő szerelmi viszonyának végével magyarázták Rózaöngyilkossági kísérletét, amelyről a Budapesti Hírlapban (1894. 72. sz.) olvashatunk:

„Pilisy Róza, tegnap este öngyilkossági kísérletet követett el Magyar uczai lakásán, és halálos sebesülést ejtett magán. Egész nap idegesnek és szomorúnak látszott, hét órakor egy látogatójával beszélgetett közömbös dolgokról, midőn hirtelen félbeszakította a beszélgetést, átment a szomszédos szobába és az íróasztalon fekvő revolverrel keresztüllőtte magát. A lövés után állva maradt és a besietett vendéghez így szólt: Megöltem magamat! Az orvos konstatálta, hogy a nagy kaliberű revolver golyója a baloldali második borda alatt behatolt a testbe, átfúrta a tüdőt és megakadt a lapoczka alatt. Pilisy Róza egész éjjel eszméletnél volt, és kívánságára papot hoztak neki, a ki ellátta a halotti szentséggel. Állapota nagyon súlyos, orvosai azonban bíznak benne, hogy megmenthetik életét. Tette okául szerelmi bánatot emlegetnek.”[23]

Krúdy Gyula a nála 20 évvel idősebb nő iránt érzett  csodálatát leginkább úgy fejezte ki, hogy több művében megörökítette egy-egy karakterben. Pilisi Rózáról mintázta például A vörös postakocsi Madam Louise asszonyát, de ő a Nagy kópé és a Velszi herceg novella főhősnője is.[24] Krúdy olyannyira megmaradt őszinte rajongójának, hogy  Róza 1931-ben bekövetkezett halála után megírja “Pest rózsájának” nekrológját is, amelyre halála előtt — úgyszólván — maga a 74 éves Róza kérte fel.

„Ellenben vesztenek ők, pedig nagyon szeretnék meghalni, hogy ön írja meg a róllami nekrológot, noha tudom kutyamód le fog kutya pi(sál)ni de ha a nagy Krúdy írja mindenképpen szép lesz, mert ma senkisem tud úgy írni mint ő aki czirógatva vágja pofon szegény Madame Louszet a hervadhatatlan Dame du Kameliát. Gyere el öreg 4 hete be hozattam a karczost s folyton várlak.”[25]

Korabeli képeslap a Maison Frida reklámjával Forrás: http://anzix-art.hu, magángyűjtemény

Madam Frida, a pesti bordélyházak másik közismert személyisége is a  Magyar utcához kötődik: két itteni bordélyházzal kapcsolatban merült fel neve:. az egyik úgy is vonult be a köztudatba mint Maison Frida habár a háznak Frida asszony sose volt tulajdonosa.[26] Császtvay Tünde Éjjeli lepkevadászat című könyvében írta, hogy a Frida-ház a Magyar utca 34 szám alatt működött. Ezen állítást  többen átvették, de az egykor.hu egyik olvasója nyomán már tudjuk, hogy a Magyar utca 29 lehetett inkább ez a ház. Az ott lakók őrzik Frida asszony emlékét, illetve az átépítések során még a könyvben is megemlített, híres vörös, aranydíszes tapéták részeit is megtalálták a falakon.

2010-ben a Magyar utca 29-es számú épület teljes átépítésén dolgoztam egy esztendőn át. Ez idő alatt volt szerencsém megismerkedni sok helyi lakossal. Több olyan idős emberrel is beszélgetésbe elegyedtem, akik több évtizede ott élnek, néhányan ott születtek, kilencven, nyolcvan évvel ezelőtt. Ők hívták fel a figyelmemet az épület múltjára. Állításuk szerint ebben az épületben volt a nevezetes Maison Frida nyilvánosház. Személyesen ismerték Frida asszonyt, aki fiatalon kivételesen szép nő volt, majd idősebb korában erősen elhízott. Tőlük tudom, hogy két házzal lejjebb volt a nyilvánosházhoz tartozó mosoda és istálló, kocsiszín is. Történeteket is meséltek; egyikük szerint egy katonatiszt a feleségét találta az egyik szobában, majd végzett vele és magával is.

Az átépítési munkálatok alatt olyan beépített szekrényeket távolítottunk el, amik mögött vörös, arany díszes tapéta árulkodott az egykori díszítésről, ugyan ilyen díszes, színes mintázatú volt a bejárat feletti gipszstukkós mennyezet is.”[27]

A szócikk szerzője az olvasói bejegyzés nyomán levéltári kutatásokat végzett, , amelyek megerősítették a lakók és az olvasó állításait: a Magyar utca 34. szám alatt ma is álló kétemeletes házát 1878-ban építette Vojnits Mária (tervező: Landherr Gyula). 1904-ben bekövetkezett halála után a házat kifejezetten bordélyház nyitási céllal vásárolta meg Schlesinger Lipót és neje. Több öröklési szakasz után a házba 1948-ban — Gobbi Hilda közreműködésével — a Jászai Mari Színészotthon Egyesület költözött be. A Magyar utca 29. ma is álló háza 1846-ban épült (terv és kivitel: Wagner János). 1903-ban az előző tulajdonostól Östreicher Ede és neje vásárolta meg 110 ezer koronáért, a bordély működtetéséhez szükséges átalakításokat elvégeztetve (tervező és kivitelező: Rajky Béla kőművesmester). 1905-ben 14 bejelentett lánnyal indult a bordély és egészen 1933-ig működött (1927-ben visszavonják a bordélyházak nyitását engedélyező szabályokat, így ezután mulatóként üzemel).[28] A nevezetes Frida-ház tehát a Magyar utca 29-ben található, manapság gyönyörű tűzpiros ajtóval a bejáratnál, ami a mai napig meg tudja mozgatni az emberek fantáziáját, habár a Belváros-széli bordélyházak virágkora már rég leáldozott.


Hivatkozások

[1] Miklóssy János: A budapesti prostitúció története, Népszava Kiadó, Bp., 1989, 10-12.o.

[2] Miklóssy János: A budapesti prostitúció története, Népszava Kiadó, Bp., 1989, 13-14.o.

[3] Miklóssy János: A budapesti prostitúció története, Népszava Kiadó, Bp., 1989, 18.o.

[4] Szécsényi Mihály: A bordélyrendszer Budapesten, Rubicon online folyóirat – http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/a_bordelyrendszer_budapesten

[5] Miklóssy János: A budapesti prostitúció története, Népszava Kiadó, Bp., 1989, 21.o.

[6] Miklóssy János: A budapesti prostitúció története, Népszava Kiadó, Bp., 1989, 29.o.

[7] Szécsényi Mihály: A bordélyrendszer Budapesten, Rubicon online folyóirat – http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/a_bordelyrendszer_budapesten

[8] Miklóssy János: A budapesti prostitúció története, Népszava Kiadó, Bp., 1989, 27.o.

[9] Szécsényi Mihály: A bordélyrendszer Budapesten, Rubicon online folyóirat – http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/a_bordelyrendszer_budapesten

[10] Miklóssy János: A budapesti prostitúció története, Népszava Kiadó, Bp., 1989, 41. o.

[11] Miklóssy János: A budapesti prostitúció története, Népszava Kiadó, Bp., 1989, 39-41. o.

[12] http://egykor.hu/budapest-v–kerulet/magyar-utcai-luxusbordelyok/4020

[13] Miklóssy János: A budapesti prostitúció története, Népszava Kiadó, Bp., 1989, 22-24.o.

[14] http://egykor.hu/budapest-v–kerulet/magyar-utcai-luxusbordelyok/4020

[15] Szilák Józsefné (szerk.): Belvárosunk tegnap és ma, Minerva, Bp., 1970

[16] http://nevtan.arts.unideb.hu/nevtan/informaciok/pisa/tsm-m.pdf

[17] Kovács József László: Pest Rózsája: Pilisi Róza – http://www.krudy.hu/Szakirod/KovacsJozsefLaszlo/KJLDPart03_04.pdf

[18] http://egykor.hu/budapest-v–kerulet/magyar-utcai-luxusbordelyok/4020

[19] Szécsényi Mihály: A bordélyrendszer Budapesten, Rubicon online folyóirat – http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/a_bordelyrendszer_budapesten

[20] Krúdy Ilona visszaemlékezése Pilisi Róza lakosztályáról – http://www.krudy.hu/Szakirod/KovacsJozsefLaszlo/KJLDPart03_04.pdf

[21] Pity-palaty, (1887) a Csillagok (1893), végül a Réz István című (1896)  – http://www.krudy.hu/Szakirod/KovacsJozsefLaszlo/KJLDPart03_04.pdf

[22] Szécsényi Mihály: A bordélyrendszer Budapesten, Rubicon online folyóirat – http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/a_bordelyrendszer_budapesten

[23] A besietett vendég lenne maga Pekár Gyula.  – Kovács József László: Pest Rózsája: Pilisi Róza – http://www.krudy.hu/Szakirod/KovacsJozsefLaszlo/KJLDPart03_04.pdf

[24] Kovács József László: Pest Rózsája: Pilisi Róza – http://www.krudy.hu/Szakirod/KovacsJozsefLaszlo/KJLDPart03_04.pdf

[25] Pilisi Róza levele Krúdy Gyulának (1915. XII. 15.) – Kovács József László: Pest Rózsája: Pilisi Róza – http://www.krudy.hu/Szakirod/KovacsJozsefLaszlo/KJLDPart03_04.pdf

[26] Az elnevezés a francia maison szóból ered, amely házat jelent – Vajda Sándor: Egy nagy hírű ház a Magyar utcában, Budapesti Negyed, 2010. tél

[27] http://egykor.hu/budapest-v–kerulet/magyar-utcai-luxusbordelyok/4020

[28] http://egykor.hu/budapest-v–kerulet/magyar-utcai-luxusbordelyok/4020