2017. május 17. Horváth Viktória: Régészet a rakparton – a Rác fürdő titkai

Már több mint tíz éve annak, hogy a tervbe vett felújítási munkák kapcsán a Budapesti Történeti Múzeum munkatársainak lehetősége nyílt az egykori oszmán-török fürdő régészeti és művészettörténeti kutatására. 2005-2006-ban Papp Adrienn régész vezetésével sikerült feltárni a fürdő eredeti falait, helyiségeit, melyek kapcsán számos építészeti-technikai megfigyelést tehettek a kutatók. Habár a felújított épületkomplexum azóta is zárva tart, az érdeklődők e rövidke írás segítségével bekukkanthatnak a múlt ablakán. Gyertek, tartsatok velem egy rövid időutazásra, irány a 16-17. század fordulója, a Rác fürdő fénykora!

1541-ben az oszmán-törökök győzelmével egy új kor köszöntött Budára, melynek folyományaként az elkövetkezendő mintegy másfél évszázadban számos hadi (várak, erődítések), szakrális (dzsámik, mecsetek, türbék), illetve világi épületet emeltek az elfoglalt területeken. Utóbbiak egyik legjobb állapotban fennmaradt emléke a tabáni Rác fürdő, melynek alapjaira épült először az Ybl Miklós, majd 2006-2011-ben a Kaszab Ákos, illetve később Dévényi Tamás és csapata tervezte épületegyüttes.

A Kaszab Építési Iroda terve

Nézzünk szét elsőként a pontos helyszínen, a fürdő környékén, a budai Duna-parti területen! A korabeli Tabánról Evlia Cselebi világjáró utazó, aki 1660 és 1664 között – vagyis még az oszmán-török uralom idején – járt nálunk, a következőket írja: „Debbágháne [vagyis a Tabán] külvárosa: A Duna partján, Buda völgyében, egy tágas síkon, éppen ezer házból álló virágzó külváros ez. Csakis téglaépületű, deszkatetejű, kétemeletes házai vannak. Kilenc városrészből áll. Híresebbek az Ilidzsa [vagyis fürdő!], Jesil direkli (zöld gerendás), Ömer sáhi, Aga városrészek. Tíz imaháza, négy elemi iskolája, három fogadója, három kolostora, száz tímárboltja [innen a Debbágháne elnevezés!], három meleg fürdője van. E külvárosból nyugatra menve, az Iszkele kapun át a nagy külvárosba jutunk.[1]

A 19. század második felének gőzfürdője

Mint olvashattuk, a Gellérthegy és a Várhegy között a késő középkorban létrejött Tabán nevű települést Buda külvárosaként tartották számon. A középkori magra az 1600-as évek végén rácok, vagyis balkáni eredetű szlávok telepedtek meg, róluk kapta a terület s fürdője is a ma használatos Rác megnevezést. A fürdő jó adottságú helyszínen, a Gellérthegy lejtőjén, annak egyik sziklahasadékából feltörő forrására épült az oszmán-török időkben; egy 1696-os írott forrás „so genannte kleine Räzen Bäädl”[az úgynevezett kis Rácok fürdője] néven említette.  A közeli termálvizes forrásokból a Rác mellett a későbbi Gellért és Rudas fürdők is táplálkoztak, táplálkoznak a mai napig is.

Nézzük meg közelebbről a budai Duna-partot az alábbi, 1684-ben készült metszeten! Ludwig Nikolaus von Hallart és Michael Wening látképén elsősorban Pest városát lehet alaposan szemrevételezni, ám ha szemfülesek vagyunk, a túlparton a Gellérthegy lábánál a Tabán házait is megfigyelhetjük.

Pest (és a Tabán) látképe keletről. Részlet Hallart-Wening 1684-es metszetéről

Bizonyára sokan tudjátok, hogy a Tabán az 1930-40-es években komoly átalakításokon esett át, a városvezetés számos épületet, lakóházat lebontatott, s ekkorra már a Duna egyik jelentős mellékvizének, az Ördög-ároknak a befedése is megtörtént. Majdhogynem egyedül a fürdő vészelte át épségben az átalakításokat. Menjünk is közelebb most az épülethez!

A korabeli Budára látogató utazók leírásaiban gyakorta megjelenik, hogy az oszmán-törökök igen kedvelik a fürdőzést mind a hőforrásra épülő (ilidzsa), mind pedig gőzfürdős típusát (hamam), a meghódított területeken így jó néhány fürdőépületet emeltek, melyek Magyarországon többek között Budán, Pécsett, Esztergomban, Székesfehérvárott tekinthetőek meg. A budai Rác fürdő feltárásakor kiderült, hogy az építmény igen nagy hányada eredeti formájában került továbbépítésre, vagyis a későbbi munkálatok nem bontó, csupán felújító célzatúak voltak.

A történeti adatok, az írott források alapján a fürdő 1572-ben már állt, tehát valamikor a Buda elfoglalását követő években, évtizedekben épülhetett. Építtetője nem, azonban több korabeli tulajdonosa ismert név szerint, egyikük Szokollu Musztafa budai pasa, aki a közeli Rudas fürdőt építette.

A Rác fürdő – mint a többi oszmán-török fürdő is – több hagyományos helyiségből állt. Belépés után a vendég a fedett előcsarnokba jutott, ahol átöltözhetett, valamint fürdőtársaival elfogyaszthatott egy teát vagy kávét, némi terefere mellett. Az átmeneti helyiségből ezután a medencetérbe sétált át, ahol csorgókutakból érkezett a víz a fürdőhelyekre. A sziklahasadékból feltörő vizeket utólagosan megemelt falazattal vezették a kerámia vízvezetékcsövekbe, hogy aztán azok a medencetérbe (forró terem) illetve az esetleges magánfürdőbe érjenek.

A Rác fürdő feltárt alaprajza

A közhiedelemmel ellentétben nem csempe, hanem vakolat borította a fürdő falait, a Rác fürdőben rózsaszín, vörös és fehér maradványok kerültek elő. A padlólapot itt is kőtömbökből készítették, érdekesség, hogy a lefedéshez a budai palotában talált reneszánsz vörösmárvány faragványokat is felhasználtak másodlagosan. A vízvezetékcsövek néhányszor eredeti helyükön maradtak meg, betöltésükben aranypénzeket (1690-es és 1696-os) találtak, mely a török hódoltság utáni használat megszűnésére utalhat. A tárgyi leletanyagot gyarapította az a vasból készült ablakrács, illetve a hozzá tartozó ólomkeretes ablaküvegtöredékek, melyeket az épületből kiesve, egy betöltődött árokban találtak meg a régészek.

A fürdő körüli területen török kori objektumokat, jórészt tároló- és szemétgödröket tártak fel a kutatók, melyekből török rézedények mellett jellegzetes korabeli edénytöredékek, sgrafittós (azaz utánkarcolt) és habán kerámiák, izniki fajanszok, talpas tálak kerültek elő, melyek feldolgozása jelenleg is folyik.

Íme néhány kép ízelítőül, melyek segítségével elképzelhetjük, milyen is lehetett a Rác fürdő néhány száz évvel ezelőtt!

Az előcsarnokban előkerült török kori padló

A kizuhant ablakrácsok

Az előcsarnokban előkerült török kori padló


Felhasznált irodalom:
  • Maráz Borbála-Papp Adrienn:Régészeti kutatások a Rác fürdő és a tabáni késő La Tène kori fazekastelep területén. RégKutM 2005, 109–124.
  • Papp Adrienn: A törökkori Tabán kialakulása – az újabb régészeti adatok tükrében. Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv 4 (2009) 95–114.
  • Papp Adrienn: Oszmán-török fürdők Budán-a Rudas és a Rác fürdő régészeti kutatása (2006-2006). In: A középkor és a kora újkor régészete Magyarországon. I. Szerk.: Benkő Elek-Kovács Gyöngyi. Budapest 2010, 207-220.
  • Papp Adrienn: Fürdők kutatása a török kori Budán. PhD értekezés, kézirat.
  • Sudár Balázs: Török fürdők a hódoltságban. Történelmi Szemle 2003/3-4, 213-264.
A képek forrása:
  1. http://epiteszforum.hu/rac-furdo-fejlesztesi-program
  2. http://timelord.blog.hu/2012/03/13/gozfurdozes_a_budai_rac_furdoben
  3. Papp Adrienn: Fürdők kutatása a török kori Budán. A doktori disszertáció tézisei, 4.1 kép. http://doktori.btk.elte.hu/hist/pappadrienn/diss.pdf
  4. Papp Adrienn: Fürdők a török kori Budán. A doktori disszertáció tézisei, 4.2 kép. http://doktori.btk.elte.hu/hist/pappadrienn/diss.pdf
  5. Papp Adrienn: Fürdők a török kori Budán. A doktori disszertáció tézisei, 4.52.kép. http://doktori.btk.elte.hu/hist/pappadrienn/diss.pdf
  6. Papp Adrienn: Fürdők a török kori Budán. A doktori disszertáció tézisei, 4.32-33.kép. http://doktori.btk.elte.hu/hist/pappadrienn/diss.pdf
Jegyzetek

[1] Evlia Cselebi török világutazó magyarországi utazásai: 1660-1664. Budapest, 1904, 244-245.