2018. július 22. Zoltay Lívia: Ady és az 1915-ös év

Az idősödő költő és fiatal múzsája — Ady Endre és Boncza Berta, vagy ahogy mindenki ismeri Csinszka, 1915. március 27-én házasodtak össze.

Ady Endre (1877-1919) a XX. századi magyar költészet és politikai újságírás egyik legjelentősebb (ha
nem a legjelentősebb) alakja az I. világháború kitörése idején szakmai és magánéleti szempontból is sok
mindenen túl volt. Ekkorra már megjelent a „Vér és arany” (1908) című kötete, amely meghozta
számára az igazi, átütő sikert és kritikai elismerést. Túl volt a bohém nagyváradi éveken, ahol a számos
kaland következményeként megkapta a szifiliszt, és túl volt a „héja-nász” Léda-szerelmen is, amelyre az
1912-ben a Nyugatban megjelent „Elbocsátó szép üzenet” című verssel tett végleg pontot, immáron
nem csak Léda számára egyértelműen.
Ady ezekben az időkben az abszolút első számú költő volt Magyarországon és nem mellesleg
szenvedélybeteg, kedvetlen, az I. világháború kitörése miatt pedig amolyan világvége hangulat
uralkodott a lelkében, olyannyira, hogy az 1914-es „Ki látott engem?” című kötete után négy évig nem
is jelent meg újabb kötete.
Még 1911-ben kezdett el levelezni az akkor mindössze tizenhét éves Boncza Bertával (1894–1934),
becenevén Csinszkával, azonban személyes találkozásukra csak 1914-ben került sor. Sokan megírták
már, hogy Csinszka tulajdonképpen „rávetette” magát a költőre, s mintegy eltervezte, hogy
mindenképpen megszerzi magának „az elsőt”. Ha így történt, ha nem, az utókor mindenképpen hálás
lehet neki, hiszen fiatalságával, üdeségével, rajongásával gyógyír volt a fáradt, morózus és nála jóval
idősebb Ady lelkére. Csinszka maga is írt verseket, novellákat és képzőművészként is próbálkozott,
azonban valódi tehetsége nem ebben nyilvánult meg. Ő múzsa volt — bár nem csak Adyé.
Az első találkozás után, Csinszka apjának határozott tiltakozása ellenére viszonylag gyorsan sor került az
esküvőre. 1915. március 27-én házasodtak össze. Az 1915-ös év tehát igen jelentős volt számukra.
Csinszka ekkor 21 éves, míg Ady 38 és nagybeteg. Házasságkötésük után, Csinszka apjának halálát
követően beköltöztek a Veres Pálné u. 4. sz. alatti lakásba, ahol megkezdték közös életüket. A
fiatalasszony számára nem lehettek könnyűek a mindennapok. Állandó harcban állt nem csak Adyval,
de a számára furmányos módon folyamatosan italt csempésző cselédséggel is. Ápolta, gondozta, etette,
rendben tartotta a beteg költőt. Ady pedig mindezt olyan csodálatos versekkel viszonozta, mint az
„Őrizem a szemed”, a „Nézz, Drágám, kincseimre”, vagy a „De ha mégis?”.
Amikor Ady 1919-ben meghalt, Csinszka 25 éves volt, fiatal özvegy. Nem sokkal később „letámadta”
Babits Mihályt, akit Ady után „az elsőnek” tartott. Viszonyuk nem volt hosszú életű, Babits megijedt a
rámenős Csinszkától és házasságba menekült – valaki mással. Azonban Csinszka őt is megihlette,
ahogyan Rippl-Rónai József festőt és Márffy Ödön festőt is. Márffyhoz 1920-ban feleségül is ment.
1934-ben hunyt el, agyvérzés következtében 40 évesen, 15 évvel Ady után.
Biztosak lehetünk abban, hogy Csinszka kedvességével, gondoskodásával, rajongásával évekkel
hosszabbította meg Ady Endre életét. Úgy is mondhatnánk, hogy nekik mindenképpen találkozniuk
kellett…

„…Tarts meg engem, míg szögek vernek,
Véres szivemmel, megbénultan,
Mégiscsak tegnapi embernek.
Karolsz még, drága, kicsi társam?
Jaj nekem, jaj, ezerszer is jaj,
Ebben a véres ájulásban.
De ha megyek, sorsom te vedd el,
Kinek az orkán odaadta,
A te tűrő, igaz kezeddel.”
(Ady Endre: De ha mégis? – részlet)