
A vendégvárás talán egyidős az emberrel, az életünk része, színesebbé teszi a napjainkat. A családban is izgatottan készülünk a vendégek fogadására, főzünk-sütünk, ajándékot készítünk, kitakarítjuk a házat, megterítünk és várakozunk. A főzés-sütést leszámítva mi is így készültünk a május 14-ei Budapest 100 rendezvényre.
Nagyon örültem a megkeresésnek, hogy az iskolát nyissuk meg a látogatók előtt. Hirtelen arra gondoltam, hogy a sok nagymúltú ház között vajon mit mondhatnánk mi a csupán 52 éves épületről. Nem kellett sokáig gondolkodnom, hiszen a Tárnok utca 9-11. számú épületnek is van története, tanárok és diákok írták, és
napokig tudnánk róla mesélni.
Azonban ez egy olyan programsorozat, ami az építészeti értékekre hívja fel a figyelmet, kevés lett volna csak személyes élményekkel fogadni a vendégeket. Másrészt a Várnegyedben élni, tanulni, oktatni arra is kötelez, hogy tisztában legyünk a helytörténettel, a csodálatos művészeti alkotásokkal, amelyek körbe vesznek minket.
Az iskolatörténeti kiállításban Fekete Dorottya – az iskola volt diákja – segített, az ő kutatási anyagát láthatták a vendégek a földszinti bejárat mellett. A helytörténetet kiegészítve képeket helyeztünk el az első évnyitóról 1969-ből, továbbá farsangokról, nyári táborokról, adventi vásárokról és egyéb iskolai rendezvényekről. Óránként pedig iskolabejárás indult személyes élményekkel és belső információkkal fűszerezve. Az udvaron és az I. emeleti galérián előadásokkal készültünk: tánc, ének, hangszeres előadók. Az egyik osztályteremben iskolai videókat lehetett megtekinteni, itt forgott az iskola 50. évfordulójára készített videóklip/dal is.
A diákjainkra nagyon büszkék vagyunk, akik példamutató magatartással, jókedéllyel, vendégszeretettel fogadták a látogatókat. Búcsúzóul a hozzánk érkezők egy hűtőmágnessel térhettek haza. Természetesen a résztvevő pedagógusok nélkül nem lehetett volna igazi ünnepnap. Lelkesen, a gyereket támogatva garantálták a nap sikerét. Köszönet érte!
Köszönöm a Budapest 100 építészeti-kulturális fesztivál szervezőinek a lehetőséget! A megtiszteltetés és a büszkeség érzése mellett igazi közösségi élmény volt a számunkra. Már a beharangozó újságcikkek is szépeket írtak iskolánkról: varázslatos hely. A program idején pedig végig szeretetben és dicséretben „lubickoltunk”. Közel 300 ember látogatott el iskolánkba, kedves és érdeklődő emberek, akik a vendégkönyvbe írtakkal örökre emlékezetessé tették ezt a napot.
Gratulálok a Budapest 100 kezdeményezéshez, további sikeres programsorozatot kívánok!
Nagy Ildikó, intézményvezető
Budavári Általános Iskola