Ullmann Gyula

Pest 1872 – Budapest 1926. június 11.

Ullmann Imre (1844 – 1896) zsírkereskedő és Herzl Júlia (1850 – 1922) első fiaként született. Leszármazottja a báró erényi Ullmann közgazdász és bankár családnak. Oklevelet 1894-ben, a M. Kir. József Műegyetemen szerzett. Tanulmányai befejezése után röviddel, 1895-ben társult Kármán Géza Aladárral. A Kármán és Ullmann iroda Magyarországon csaknem egyedüliként, főképp Otto Wagner (1841-1918) és Joseph Maria Olbrich (1867-1908) munkásságának, a bécsi szecessziós stílusnak a követőjeként vált ismertté. A pályájuk kezdetén historizáló épületeket tervező építészpáros sokrétű és kiterjedt életművéből legismertebbé és elismertebbé a bécsi szecessziós stílust idéző épületeik váltak.

1899-ben feleségül vette Weiss Berthold és Blau Hermina leányát, Weiss Évát (Elíz) (1880-1943). Két gyermekük született, Sarolta (1900-?) és Xavér Ferenc (1903?-?). Ullmann izraelita hitről római katolikus vallásra tért át 1913. szept. 22-én. Másodszor is megnősült, 1918-ban Gardé Irént, Gardé Henrik és Frankl Klára Józefa leányát. Egy gyermekük született, Ullmann Klára(?-?). 

Ullmann a Magyar Építész és Iparművészeti Rajzolók Egyesületének volt elnöke. 1906-tól a Székesfőváros Törvényhatósági Bizottságának, valamint az Országos Középítési Tanácsnak is kinevezett tagja lett. A Budapesti Áru- és Értéktőzsde műszaki tanácsosa volt, valamint a Középítési és Képzőművészeti Bizottságban működött közre. Voltak önálló munkái is, 1898 márciusában az új Börze palota első munkálatainál betöltendő építési tanácsadó állásra Ullmannt választották ki. Továbbá 1900-ban az óbudai izraelita templom átépítésével bízták meg. 

Lucy Zollman (Kármán lánya) visszaemlékezései révén – amelyet Gerle Jánossal való levelezéséből ismerünk – tudható, hogy az irodán belül édesapja elsősorban a tervezéssel (rajzolói mellett), és építési felügyelettel, Ullmann pedig inkább az üzleti résszel foglalkozott, amellett hogy egyéni nagyvonalú elképzelései is voltak (Heréd, Brüll-kastély, Nagytelek, Karsai-kastély, Jakabszállás, Weiss-kastély).

Az első világháború kitörése után tisztként kívánta szolgálni hazáját, így a Kármánnal közös irodából kilépett. A gyászjelentésében, mint magyar királyi kormányfőtanácsostól és v.t. honvédhuszár századostól búcsúztak. 

Kármán Aladárral közösen számos budapesti bérházat, üzletházat, villát, valamint néhány vidéki kastélyt, szanatóriumot és árvaházat tervezetek. Két igazán kiemelkedő kiállításon is szerepeltek (Milleniumi kiállítás – 1896, valamint az 1907-es Pécsi Országos Kiállítás). Az új építkezések mellett folyamatosan érkeztek megbízások régi épületek belső átalakítására, korszerűsítésére, esetleg toldalék épülettel történő kiegészítésre is. Budapesten kívül még több magyar városba – Békéscsaba, Gyula, Kaposvár, Miskolc, Pécs, Szeged, Szolnok, Szerencs, Vác- is készítettek terveket. Továbbá több ma már határon túli magyar területre is, mint például Botfalu, Kassa, Losonc, Pozsony, Zsolna, Arad, Kolozsvár, Temesvár, Abbázia (ma Opatija), Ičići (közigazgatásilag Abbáziához tartozik), Pancsova és Zágráb, ezen megbízásoknak jelentős része meg is valósult. 

Pályázati terveikről sem szabad megfeledkezni, hiszen ezek többsége első helyezést ért el, sőt akadt olyan is amely megvásárlásra került (Zágráb, Horvát – Szlavón Jelzálogbank – 1903- I. díj; Pozsony, I. Takarékpénztár pt.-1905-I. díj; Budapest- Török bankház -1905-I. díj; Szegedi zsinagóga- 1899- II. díj; Pécs városháza -1904-II.díj, Kaposvár –Törvénykező épület-és fogház tervei 1904-II.díj; Budapest- Kultuszminisztérium-1905-II.díj; Budapest –Lipótvárosi zsinagóga-1899 –III. díj). 

Az iroda több alkalommal dolgozott közösen Szentpály József, Mann József, Weinréb Fülöp, valamint Bloch és Holitscher építőmesterekkel, Englerth Károly építésszel Forreider József és Schiller Rezső műlakatosokkal, és Rákos Manó épületszobrásszal.

A közel húsz éves fennállása alatt a Kármán és Ullmann iroda építészeti tevékenységében több korszak különíthető el. Kezdetben a közös irodaalapítást követő néhány évben épületeiken még a historizáló formajegyek domináltak, például: millenniumi kiállítás Francia vendéglője (1895-96); gelsei Guttmann Vilmos villája (Bp.,I. ker., Hunyadi János út 2., már nem áll); Lord Adolf (Bp., I. ker., Vérmező út 6.) és Rott Jakab (Bp., VI. ker., Zichy Jenő u. 3.) bérházai. Kronológiai szempontból a következő épületük, az egykori Pesti Izraelita Nőegylet leányárvaháza, amelynek homlokzatán és belső tereiben (Bp., XIV. ker., Uzsoki út 29/Róna utca 196.) már felfedezhetőek a korábban említett bécsi szecessziós stílushoz hasonló szerkezeti megoldások és díszítő elemek. A Duna parthoz legközelebb eső Weiss bérház (Bp., XIII. ker., Szent István körút 4.), a Szabadság tér 10, 11, és 12-es szám alatti épületeik (Bp.,V. ker., jelenleg az Amerikai Nagykövetség működik itt), az egykori Király-bazár (Bp., V. ker., Károlyi Mihály utca 3-5.), valamint a hajdani Wertheimer és Frankl áru- és bérház (Bp.,V. ker., Hold utca 6./Perczel Mór utca 6.) is a fent nevezett stílusban épültek. Az 1907 tavaszán nyíló Pécsi Országos Kiállításon és Vásáron is ebben a stílusban tervezték a Textilcsarnokot és dr. Glass Izidor Hygiéniai pavilonját. Feltevésünk szerint nem élesen, de egy újabb periódust képeznek már a Duna parttól távolabb eső Weiss-bérházak (Bp., XIII. ker., Szent István körút 10., 12.) a Hermann – ház (korábban Ullmann-ház, Bp., V. ker., Báthori utca 3.), és ide sorolható még az egyik Ullmann-ház is (Bp., XIII. ker., Visegrádi utca 25/Balzac utca 16.). A homlokzatok egészét tekintve ezek még mindig az új stílushoz köthetőek, azonban formakincsükben teljesen elhagyják a bécsihez igen hasonló motívumokat (áttört fésűs kagyló/líra, korong, maszk, olajfa ágat idéző florális dísz) és felváltják azokat a történeti stílusokból már jól ismertekre, csak frissebb, sajátos ízben (szalagos, virág-, és gyümölcs fűzér, arabeszk). 

Ezután ismét váltás érzékelhető. Az 1910 körül általános klasszicizálás mellett a manierizmus szellemisége járja át műveiket. Ezeket a homlokzatokat több szintet átfogó oszlopok, pillérek, túlméretezett ablaknyílások és zárterkélyek tagolják. Továbbá az így keletkezett szűk falmezőket különböző díszítményekkel (súlyos gyümölcs-virágfüzérekkel, puttókkal, masnis koszorúkkal), vagy éppen rusztikával teszik még plasztikusabbá. Emellett helyenként talán neoreneszánsz és/vagy neobarokk stíluselemek kerülnek túlsúlyba a homlokzatokon. Ekkor készült több VI. kerületi villájuk is, mint például a Groedel Bernáté (Bp., VI. ker., Lendvay utca 28.), illetve az Engel-villa (Bp., VI. ker., Andrássy út 122., már nem áll), valamint a több generációs Kármán villa és bérvilla a Bajza utcában (Bp., VI. ker., Bajza utca 17-19.). Bér- és áruházakat még ekkor is terveztek, például a Hermes-udvart a Magyar Általános Hitelbank megbízásából (Bp.,V. ker., Petőfi Sándor utca 5.), és egy rendkívül modern áruházat is Fischer Simon és társa selyemkereskedését (Bp., V. ker., Bécsi utca 10./Harmincad utca 2.), valamint a Magyar Cukoripari Részvénytársaság bérházát (Bp., V. ker., Zrínyi utca 14./Október 6. utca 10.). De ezidőtájt tervezték azt a bérházat is, amelyben második közös irodájuk is működött (Bp.,V. ker., Hold utca 15.), és nyerték el a Magyar Királyi Folyam és Tengerhajózási Részvénytársaság székházára kiírt tervpályázatot, amelynek kivitelezésére is sor került.

—

FORRÁS:

Pálinkás Szilvia: Kármán Géza Aladár (1871-1939) és Erényi Ullmann Gyula (1872-1926) A bécsi szecesszió legkiválóbb hazai képviselői. In.: Építőművészek Ybl és Lechner korában (szerk. Rozsnyai József), TERC Kiadó, Budapest, 2015