Belgrád rakpart 27. lakóház, hostel

Szabadon álló, négy utcafrontos, négyemeletes, két belsőudvaros bérház. Korábbi címe: Ferenc József rakpart 27. További címei: Molnár utca 1., illetve Irányi utca 2–4. és Március 15. tér (korábban Eskü tér) 9.

A 19. század végén Budapesten jelentős városrendezés zajlott, ennek keretében alakították át a tervezett Erzsébet híd (korábban Eskü téri híd) környékét is. A híd följárójának építése az Eskü és a Hal teret is érintette, így több értékesítendő telek alakult ki, melyek a Pénzügyminisztérium tulajdonában voltak. Mivel a hídfő környékét minél hamarabb szerették volna rendezni, az építtetőknek 30 éves adómentességet ígértek, ha az ide tervezett bérházak 1903 augusztusára lakhatók lesznek. Ennek ellenére nem sikerült értékesíteni az egykori Hal tér helyén fekvő telket, így a Pénzügyminisztérium saját alapja, a vagyontalan állami hivatalnokok özvegyei és árvái felsegélyezésére szánt alap terhére kezdte meg a beruházást.[1]

A házat Hültl Dezső okleveles építész tervezte. Hültl 1906-ban elsőként szerezte meg az építészdoktori címet Magyarországon. Ez a rakparti ház volt irodájának első megbízása.[2] (Egy időben ebben a házban lakott édesanyja, Hültl Józsefné is, akit az építész és bátyja, Hültl Hümér – sebész, a gyomor- és bélvarrógép feltalálója, „a kés Paganinije” – minden délben meglátogattak.)[3]

A ház tervezését 1902-ben kezdte el Hültl, és mindössze tizenöt hónap múltán, 1903 augusztusára a munkálatok már befejeződtek, annak ellenére is, hogy a kőfaragók tízhetes munkabeszüntetése nehezítette az építkezést. Az építőmesterek vezetékneve ismert: Kondor és Feledi voltak. A ház kőfaragó munkáit Andretti Anzelm és Seenger Béla, a szobrász- és stukkómunkákat Szabó Antal végezte, aki korábban a 19. század végének egyik ismert szobrászműhelyében, Szandház Károllyal együtt dolgozott.[4] Alkotásai több pesti épületen is láthatók, mint például a Kossuth Lajos utca 18. (a Puskin mozi épülete) homlokzatán a klasszikus erények: a Törvény, a Hit, a Dicsőség és a Tudás allegorikus alakjai, emellett a Szent István Bazilika kőfaragó munkáiban is részt vett.

A Belgrád rakparti bérházat neobarokk és késő eklektikus stílusúnak is említik. Hültl eredetileg egyudvarosnak tervezte, két fő- és két melléklépcsőházzal. De ezt azonban végül elvetette, mert az egyetlen udvar miatt két személy- és teherfelvonót, portát kellett volna kialakítani. Mindemellett a lakások beosztása is nehézséget okozott volna, és a mellékhelyiségeket az utca felé kellett volna nyitni. A ház végül két keskeny, mély, függőfolyosós udvarral épült meg. A lakásokat a központi főlépcsőházból lehet megközelíteni.[5]

Az első két emeleten eredetileg négy-négy nagyobb lakást alakítottak ki. Bérlőik jómódúak voltak, akiknek népesebb cselédség állt a szolgálatában, mint a felsőbb emeletek lakóinak. Ezek a lakások hatszobásak voltak, és két bejárattal rendelkeztek. Az egyik a „hivatali bejárást” biztosította, mivel több orvos és ügyvéd élt és dolgozott itt, akik rendelőt, illetve irodát rendeztek be a lakás egyik részében. A tulajdonosok a függőfolyosóról közelítették meg otthonukat. A szobák elrendezésekor a fő cél az volt, hogy egy nagy sarokszobát tudjanak kialakítani, ezért lett átlós az előszoba. Innen lehetett a konyhát megközelíteni egy előtéren át. Ez a helyiség azt a célt szolgálta, hogy az ételszag ne áramoljon át az előszobába. Eredetileg minden szobának legalább két ajtaja volt, így egyik sem volt „holt” szoba. A harmadik és a negyedik emeleten hivatalnokok, tanárok és kereskedők laktak, három-öt szobás lakásokban. Mindkét körfolyosóról két-két lakás nyílt, és a két saroklakás között létesítettek egy kisebb harmadikat, amely a lépcsőházból nyílik, így a felsőbb két emeleten hat-hat kisebb lakás kapott helyet.[6]

A lakások száma és beosztása a második világháború után jelentősen megváltozott. Budapest ostromakor a harmadik emelet kiégett, melyet 1946-ban hozatott rendbe a Pénzügyminisztérium, és ekkoriban kerülhetett sor a lakásleválasztásokra is az egész épületben.[7] Emellett a melléklépcsőházat is felszámolták és beépítették, így növelve a lakóterületet. (A cselédlépcsőre ma már csak a padlástér külön szintjére, valószínűleg az egykori mosókonyhákhoz vezető feljárat emlékeztet.) 1977-ben nagyobb arányú lakáskorszerűsítés történt a házban.[8]

A belső homlokzat sík felületének fehér fajanszlemez (vagyis ónmázas kerámia) burkolata – mely ma már több helyen hiányos – a bejutó fényt visszatükrözve a két udvar világosságát növeli. Minden emeleten a függőfolyosó közepén egy-egy falikutat helyeztek el, hogy eredetileg vagy utólagosan, arról nem tudni. A két lépcsőházhoz különböző építőanyagot használtak, a főlépcsőházhoz ruskicai fehér márványt, míg a melléklépcsőházhoz kemény mészkövet.[9]

Mivel a régi Erzsébet híd építéséhez kapcsolódó feltöltés miatt a ház Irányi és Molnár utca felőli része eredetileg lejjebb helyezkedett el a rakparti oldalnál, az Irányi utca felőli udvar alacsonyabbra került, míg a híd felé eső udvar ennél egy fél emelettel magasabbra. Ugyancsak a szintkülönbség miatt a Molnár utcai részen szuterén üzlethelyiségeket és teljes magasságú földszinti lakásokat létesítettek. Idővel a rakparti, a Március 15. téri és az Irányi utcai oldalon is üzlet- és irodahelyiségeket alakítottak ki.[10] Az 1960-as években a Fővárosi Óra- és Ékszeripari Vállalat üzlete, a ’70-es évektől a Centrum Áruházak, illetve az ELMŰ és a Fővárosi Közüzemi Díjbeszedő irodái működtek itt. A közelmúltban felújított földszinti épületrészekben Belváros-Lipótváros V. Kerület Önkormányzatának Egyesített Szociális Intézménye és a Belgrád Rakparti Idősek Klubja kapott helyet. A többi helyiség kiadatlanul, üresen áll. Mára az udvarok kialakítása is megváltozott: a híd felőlit egy szinttel beépítették, az Irányi utca felé eső udvart pedig szellőzőkkel látták el, mivel a kerületi szociális intézmény konyhája üzemel alatta.

Az épület eredeti díszes bejáratait; rakparti és Molnár utcai kovácsoltvas kapuját sajnos csak archív fényképekről ismerjük. Készítőjük Lepter János volt, aki a műlakatos- és díszkovácsmunkákat végezte a házban.[11] (Ő alkotta a szomszédos épület, a Belgrád rakpart 26. számú ház főkapuját is.) Az eredeti kapukat minden bizonnyal a hatvanas évek elején távolították el (sorsuk ismeretlen), amikor az új Erzsébet híd építésekor tereprendezésre került sor: a környező terület szintjét jelentősen lesüllyesztették, emiatt a bejáratok és a földszinti helyiségek nyílásai is aránytalanul megnyúltak. A nagy felületű üvegportálok, a hasonlóan kialakított fémkeretes üvegtáblás kapuk nincsenek összhangban a ház stílusával.

A Belgrád rakpartról az épületbe lépve az ugyancsak a talajszint lemélyítése miatt utólagosan beépített, a házhoz hasonlóképpen nem illő, igen meredek lépcsőn jutunk a csegelyes rabitzboltozattal fedett reprezentatív előcsarnokba, illetve ezen át a főlépcsőházba.[12] A belső stukkódíszítések és a márványoszlopok eredeti állapotukban láthatók.

Az eredeti liftet növényi ornamentikával díszített csiszolt üveglapok határolták, melyeket a Forgó és Társa Rt. cég szállított.[13] Az átépítés során modern drótüveg lapokra cserélték őket, a liftház régi pompáját már csak egy-egy sarokdísz idézi. A régi felvonó ajtaját kovácsoltvas elemekkel díszítették. (A ház egyik lakója szerint a lift felújításakor azt mondták a szerelők, hogy Angliából származó csavarokat találtak, tehát annak idején nagy súlyt fektettek a minőségi kivitelezésre. A felvonó a mainál körülbelül kétszer nagyobb volt, és lehajtható ülések biztosították a kényelmet benne.)

A Belgrád rakparti főbejárat fölött díszes erkély húzódik, kőbábos korláttal. Az épület főhomlokzatát négy féloszlop és mindkét oldalról egy-egy pilaszter tagolja, melyek a második és a harmadik emeletet fogják át. A többi homlokzat síkszerű, kevésbé díszes. Az erkélyek kőbábos vagy kovácsoltvas korlátúak. A külső homlokzatok további díszítőelemei a maszkok, füzérek, virágmotívumok, voluták, vázák.[14] A földszinti nyílások feletti maszk díszítőelemek hiányoznak. Az épület homlokzata elhanyagolt állapotban van.

A belső udvarokban található függőfolyosó napraforgó-motívummal díszített korlátja, íves merevítője és bekötővasa is kovácsoltvas.[15] Több régi bejárati ajtó fennmaradt a házban, amelyeknek azonos a díszítésük.  Az eredeti, gyönyörű díszítménnyel ellátott manzárdtetőből és az egykori oromzatokból mára csak a díszes kivitelezésre utaló kőkorlát maradt meg.

Az épületen két emléktábla található. A Molnár utcai homlokzaton elhelyezett mozaik a dunai vízimolnároknak állít emléket, akik a 16. század óta tevékenykedtek a környéken. A másik tábla hazánk és Pest város első bölcsődéjének állít emléket. 1851 nyarán alapította Majer István iskolaigazgató, Tormay Károly, Pest város főorvosa és Rozmanith Antal városi tanácsnok a Pesti Első Bölcsőde Egyletet, amelynek elnöke gróf Forrayné Brunswick (Brunszvik) Júlia, fővédnöke Hildegárd Lujza bajor királyi hercegnő volt. A bölcsőde 1852-ben nyílt meg a mai épület helyén álló egykori bérházban.[16]

A Belgrád rakpart 27. számú házban számos ismert ember lakott; orvosok, mérnökök, ügyvédek, bírók, politikusok, tudósok, művészek. Közülük kiemelünk néhányat:

– Gróf Ráday Gedeon (1872–1937) politikus, főispán; 1921-ben belügyminiszter.

– Fél Edit (1910–1988) néprajztudós, a magyar paraszti társadalom kutatója, a Néprajzi Múzeum tudományos főmunkatársa

– Mácsai István (1922–2005) Munkácsy-díjas festőművész, a szürnaturalista, fotórealista és hiperrealista festészet alkotója, aki budapesti ihletésű műveivel – melyek közül számos Belgrád rakparti lakás-műtermében született – szerzett hazai és nemzetközi elismerést, valamint fiai: Mácsai János zenetörténész, zenekritikus, hangszer-restaurátor, televíziós és rádiós zenei műsorok szerkesztő-műsorvezetője és Mácsai Pál Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, rendező, érdemes művész, az Örkény István Színház alapító igazgatója

– Eörsi István (1931–2005) Kossuth- és József Attila-díjas író, költő, műfordító, publicista

– Szakcsi Lakatos Béla, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas jazz-zongorista és zeneszerző, érdemes művész, a cigány folklór gyűjtője

1904-ben ebben a házban nyílt meg a Néppárt országos irodája, melyet Molnár János országgyűlési képviselő vezetett, aki itt is lakott.

Itt kapott helyet átmenetileg a The Gresham életbiztosító társaság magyarországi fiókja, amíg a Széchenyi tér 5–6. számú telken álló Gresham-palota meg nem épült.

Az épületben működött egy ideig a Magyar Nyelvőr című tudományos folyóirat szerkesztősége és kiadóhivatala. Ekkoriban Balassa József volt a lap tulajdonosa és felelős szerkesztője, egészen 1946-ig. A folyóiratban nyelvtani törvényeket tisztáznak, emellett nyelvműveléssel, helyesírással, népnyelvvel és nyelvjárásokkal foglalkoznak.

A teljes dokumentáció letölthető itt. (Külön köszönet Székács István, a ház lakójának a közreműködésért.)