Kálvária tér 6. színház

Az eredeti tervek szerint az épületben szintenként három lakás kapott helyet, kivéve az első emeletet, ahol a tervek irodákat és a vicemester lakását, valamint a Kálvária utcára nézve egy lakást jelölnek. A padlástérben a mosókonyha helyezkedett el.[1] Az eredeti tervekből továbbá kiderül, hogy a színháztér vasbeton szerkezetű mennyezettel rendelkezik, amelyet a Székely és Faragó Vasbetonmennyezet Építési Vállalata valósított meg.[2] Az eredeti főhomlokzatterv a sarokerkély fölött tornyot jelöl, földszinti részén pedig ajtót, valamint a főhomlokzat földszinti (három) ajtaja felett a Népotthonmozgó felirat olvasható (a felirat megismétlődik „Mozgó” az épület tetején is). A terveken a zárterkélyek 2-2 ikerablakkal ellátott oromzattal záródnak.[3] 1933-ban (61489/1933/III.) a földszinten a mozit színházzá alakították, színpad, kelléktár, ügyelet és öltözők épültek (építész: Makrai László),[4] majd 1935-ben (312627/1935/III.) a földszinti nézőtér módosítására az első emeleti szinten pedig páholyok megvalósítására került sor (Deli és Faragó építészek és Székely Vasbetonépítő Vállalat).[5] Az ugyanebben az évben készített homlokzati terv (31805/1935/III.) az alsó két szint átalakítására vonatkozott, hirdetőtáblák kialakítását, ajtók és felirat cseréjét, valamint a sarkon található ajtó megszüntetését irányozta elő.[6] Ez a leegyszerűsített alsó homlokzati rész már megközelíti a mai állapotot. Az épület eredeti helyszínrajza alapján megállapítható, hogy a szomszédos telkek tulajdonosai: Kapeller György (6548) és Oberdorfer Józsefné (6547/b) voltak.

A színház A Kálvária tér 6., a valamikor Baross utca 127. számú bérház földszinti részén 1913. augusztus 30-án nyílt meg a Józsefvárosi Színház. Igazgatója az 1899 és 1908 között másodrangú társulatával a vidéket járó Micsey F. György volt. Színháza azonban nem volt hosszúéletű, még abban az évben bezárt, és mozivá alakult Bodográf néven.[7] Ezt követően, 1933 végén a kültelki direktor Erdélyi Mihály bérelte és bővítette ki a színházat, mely első és egyben utolsó színháza is volt. A színész és operettszerző Erdélyié volt emellett az erzsébetvárosi, óbudai és angyalföldi színpad is. De színházai központi igazgatósága a Kálvária téren volt. Nyitóelőadásként december 23-án saját operettjét, a Mit susog a fehér akác-ot mutatták be Sík Rezső rendezésében és Dörner Lajos vezényletével. A moziból színházzá átalakított teremben 548 ülőhely volt. Hétköznap 2, vasárnap 3 előadást tartottak igen alacsony helyárak mellett, így nyerte el a filléres színház elnevezést. Műsora a másik 2 kültelki színházzal szinte megegyezett. Erdélyi színházába rendszeresen hívott híres vendégművészeket (Fedák Sári, Maklári Zsolt, Mészáros Ági, Gózon Gyula, Gombaszögi Ella, Jávor Pál, Honthy Hanna). Velük tartotta a bemutatókat, majd a darabokat saját embereivel játszatta tovább. Nagy visszhangot váltott ki Zilahy Lajos Tűzmadár című darabja (1943.) Erdélyi javára kell írnunk, hogy lehetővé tette ilyen irodalmi darabok előadását a külváros közönsége számára.”[8]

A háború után csak a Józsefvárosi Színház bérletét kapta meg, az államosítás (1949) után pedig visszavonult. Az utolsó előadásra 1949 nyarán került sor, a Szabin nők elrablása című darabban Bilicsi Tivadar és Kollár Lívia vendégszerepelt.[9] Az államosítást követően a színház 5 évig zárva tartott. 1954-1960 között pedig Budapest Varieté működött benne. Vay Ilus, a színház valamikori tagja így emlékezett rá: Van egy színház a Kálvária téren. Csendesen, szerényen húzódik meg a nagy fák árnyékában. Már kevesen emlékezhetnek arra, hogy egykor, egy ideig milyen pezsgő sikerek színhelye volt. Abban az időben Budapest Varieté volt a neve, és Szenes Iván volt az igazgatója. 1957-től néhány éven át magam is lubickolhattam az ottani sikerekben.[10] Kétévnyi újabb szünet következett, majd 1962-től az Állami Déryné Színház állandó fővárosi bemutató színházává vált az épület földszintje. Ekkor a színházat korszerűsítették: megnövelték a színpadot, zenekari árkot építtetek ki. Így az ülőhelyek száma 320-ra csökkent. Itt készültek fel a vidéki előadásokra utazó Népszínház tagjai. Az Állami Faluszínházként is hívott társulatot (10 falujáró társulat, körülbelül 90 állandó tag) Ascher Oszkár szavalóművész, színész vezette. Évente nagyjából 1800 vidéki előadást tartottak, de a Józsefvárosban is számos vígoperát, bohózatot (például a nagysikerű Osztrigás Mici-t Gábor Miklós rendezésében és Vass Éva főszereplésével) játszottak. Mielőtt ismét bezárták volna 1996-ban itt zajlott a Vígszínház 100. évfordulójának megünneplése.[11] Városi Színház néven működik a Kálvária téren a Józsefvárosi Színház fogalmával történelmet írt intézmény. Tulajdonjogához pályázattal: Halász Péter és Jeles András jutott.[12] ők vállalták az épület felújítását is, valamint hogy megtartják az intézmény színházi funkcióját.[13]

A Kálvária tér története: A Kálvária,[14] a Diószegi, a Dugonics, valamint a Baross[15] utca által határolt Kálvária tér a főváros ötödik legnagyobb tere, parkosított része több mint tízezer négyzetméter. Az egyik legkorábban, a XVIII. század első harmadában beépült tér a józsefvárosi kálvária körül. Egykori lakóira utal, hogy a térség környékén a XVIII. században szőlőművelés, kertgazdálkodás folyt. Az 1710-es években Kálváriadombot emeltek a téren. 1730 körül itt volt a kerület legrégebbi temetője (a Dugonics utca 1872-ig a Temető utcanevet viselte). A kerek, árkádsoros barokk stílusú temetőkápolna 1746-49 között készült el. Megépítésére gyűjtést szerveztek a kerület polgárai, az egyik adakozó, Schwarz Anna Mária neve fenn is maradt. A kápolna fehérmészkőből készült, belül 12 tengelyes árkádsorral, valamint alatta hét homokkő apostollal. A tetőteraszon kőkereszt, 1870-tól díszes vasrács volt látható. Az építész személye kétséges, Johann Lukas Hildebrand vagy Mayerhoffer András lehetett, a szobrász Hebenstreit József volt. A temető 1818-ban betelt, illetve később városrendezés is folyt,[16] melynek eredményeként a kápolnát 1893-ban bontásra ítélték, de csak a térről tűnt el: a szobrászművész (Stróbl Alajos) elrohant, majd felkereste a honvédelmi minisztert, akitől kierőszakolt néhány ingyen fuvart. A bontás helyszínén gondosan megszámozta a Kálvária köveit, elszállította a Bajza utcai Epreskertbe, ahol tanítványaival pontosan összerakta [17] A bontás után szabad terület alakult ki, s tudatos rendezést, parkosítást követően jellegtelen bérházak épültek, melyek egyikében létrejött az alább tárgyalt Józsefvárosi Színpad.[18] A téren 1941-ben újabb kálváriát emeltek, melyet 1971-ben áthelyeztek a Rezső térre. 1958-1990 között pedig Kulich Gyula emléke, Kelemen Kristóf műve: egy kő talapzaton bronz mellszobor díszítette a teret. 1951-1966 között szabadtéri színpad is állt itt, melyen öntevékeny amatőr csoportok: színjátszók, néptáncosok, de hivatásos előadók, színészek is hetente többször szerepeltek. Egy 1970-es jelentés szerint játszótér épült, és érdekességként egy több mint 10 esztendeje látogatott szabadtéri sakk-kör is működött. Ma Makrisz Agamemnon díszkútja: egy mészkő medencében fürdő, guggoló bronz női alakok láthatóak a téren.[19] A tér neve 1830-ban még Calvarien Platz volt, 1850 óta viszont már Kálvária tér. A magyar nevet 1874-ben a Fővárosi Közmunkák Tanácsa is jóváhagyta.[20] Más forrás szerint a FKT 1879-ben rendelkezett a régi név fenntartásáról a következő indoklással: Ezen a téren állt az 1750-ben épült remek Kálvária, amelyet, hogy helyt adjon egy kevésbé értékes újnak, lebontottak.[21] 1957-1991 között Kulich Gyula tér.[22] A térnek nevet adó Kulich Gyula 1914-1945 között élt. A Magyar Kommunista Ifjúsági mozgalom vezetője volt. Békéscsabán született, az 1930-as évek elején érkezett Budapestre mint szabó segéd. A Szociáldemokrata Párt tagja, majd illegális kommunista lett. 1938-tól az Országos Ifjúsági Bizottság titkára. 1940-ben letartóztatják, s 8 év börtönre ítélik. 1944-ben a dachaui táborba kerül, majd innen egy másikba, valószínűleg 1945-ben kivégzik. A tér 13. számú házának falán (volt) látható emléktáblája.[23] A Kálvária tér 5. szám alatt 1892-től ingyenkonyha, 1907-től Állami Szemkórház működött, ma egy SOTE épület található. A 7. szám alatt volt a Népotthon Mozi, a 13-ban lakott 1914-ben Hidas Antal, Kossuth-díjas író. A 19. számú épület volt a Festőmunkások és Fényezők és Kisipari Kovácsok Egyesületének szakmai székháza, majd a Csoda Mozi. A 12. szám alatti könyvtár épületében lakott többet között Radnóti Miklós. A valamikori Baross/Stáció utca 128. alatt egy copf stílus egyemeletes ház épült 1790 körül, mely volutás oszlopfőjével s kő kapukeretével hívta fel magára a figyelmet. Ez volt 1871-től a Stáció úti Olajgyár, a Bécsi Olajipari Rt. Magyar telepének otthona több mint 100 munkással. Növényi (háztartási) olaj készítése folyt itt 1911-ig, amikor is az üzem leégett (a villanyvilágítás széles körű elterjedéséig gyakoriak voltak a tűzesetek). Ezt követően 5 emeletes lakóház épült a helyén.[24]

—

JEGYZETEK

[1] BFL XV.17.d.329. 35881. 1-7.

[2] BFL XV.17.d.329. 35881. 17-19.

[3] BFL XV.17.d.329. 35881. 20.

[4] BFL XV.17.d.329. 35881. 21.

[5] BFL XV.17.d.329. 35881. 22.

[6] BFL XV.17.d.329. 35881. 24.

[7] Bécsy T-Székely Gy. 1990. 714.o., Gavlik I-Pilinyi P. 2004. 25.o.

[8] Bécsy T-Székely Gy. 1990. 711.o.

[9] Bécsy T-Székely Gy. 1990. 710-711., 714-715.o., Nagy R. 1970. 111.o.

[10] Gavlik I-Pilinyi P. 2004. 25.o.

[11] Gavlik I-Pilinyi P. 2004. 25.o.

[12] Józsefváros 2001/23. in: Gavlik I-Pilinyi P. 2004. 25.o.

[13] Gavlik I-Pilinyi P. 2004. 25.o.

[14] 1850-től Calvarien Berggasse, 1866 óta Kálváriahegy utca. Az FKT 1874. 02.1 9-én a 346. szám alatt az utca régi nevét fenntartotta. A név utóbb az idők folyamán Kálvária utcára rövidült. in: Deigner A. 1988. 168.o.

[15] A Józsefváros ?főutcája? (1804), 1892. 05. 12. FKT: a Kálvin tértől a Kálvária térig, 1893. 06. 23. Orcy térig in: Deigner A. 1988. 52.o.

[16] Az utcák folyamatos kövezése 1870-es évektől indult, az 1890-es évek közepére már ?-ük ki volt kövezve. 1873-ban a Közmunkatanács részletes csatornázási programba kezdett, 1892-ben gyűjtőcsatorna húzódott a Kálvária tér alatt is. in: Pilinyi P. 1997. 39.o.

[17] Józsefváros című lapból in: Gavlik I.-Pilinyi P. 2004. 24.o. az Epreskertben a mai napig megtalálható

[18] Déry A. 2007. 216.o., Gavlik I.-Pilinyi P. 2004. 24-25.o., Nagy R. 1970. 139.o.

[19] Déry A. 2007. 216.o., Gavlik I.-Pilinyi P. 2004. 26-27.o., Nagy R. 1970. 139.o.

[20] Déry A. 2007. 216.o., Gavlik I-Pilinyi P. 2004. 24.o.

[21]

[84] BFL XV. 271. Kálvária tér in: Deigner A. 1988. 168.o.

[22] Fővárosi Tanács VB 1957. 604/1957 in: Deigner A. 1988. 168.o

[23] Deigner A. 1988. 168.o.

[24] Bogyirka E. 1974. 32.o., Gavlik I.-Pilinyi P. 2004. 26., 29.o., Pilinyi P. 1997. 44.o.©Budapest100