Napraforgó utca 4. családi ház
Adatok és leírás
Az Ördög-árok mentén található utca az 1930-as évek modern építészetének legkiválóbb példája, amely bizonyítja, hogy kis telken is lehet minden igényt kielégítő családi házat építeni. A Napraforgó utca 4. szám alatti emeletes ház Bierbauer (Borbíró) Virgil nevéhez köthető. A családi ház jellegzetes eleme a bal oldalán lévő lekerekített rész, melyben az ebédlő, felette pedig egy terasz kapott helyet.
1930 elején vetődött fel a Magyar Mérnök- és Építészegylet tagjaiban azaz ötlet, hogy a Werkbund-lakótelep mintájára hasonló építészeti “kiállítást” hoznak létre. Az ötletet olyan neves építészek kezdeményezték, mint Kozma Lajos, Kaffka Péter és Vágó László, akik maguk terveztek épületeket az utcába. Az építkezés céljára a Pasaréti út végén lévő területet választották ki, amit felosztottak kisebb telkekre, és az volt a kikötés, hogy a limitált területekre kertes családi házakat építsenek. Talán nem is kell mondani: a feladatot bravúrral oldották meg. Az utcában lévő tizenhat családi ház és három ikerház tervezésében számos építész vett részt, de a kivitelező ugyanaz volt: Fejér és Dános. Annak ellenére, hogy a tervező építészeket nem ugyanahhoz az építészeti irányzathoz soroljuk, mégis rendkívül egységes az utca arculata. A tervezők között ugyanúgy találunk elismert építészeket és kezdőket, de még olimpiai bajnokot is.
Az utca négyes számú épületének tervezését Bierbauer (Borbíró) Virgilre bízták. Az építész neve elsősorban a Tér és forma című folyóirattal kapcsolatban lehet széles körben ismerős, hiszen éveken keresztül szerkesztette.[1] Legjelentősebb épülete az 1936-ban épült budaörsi repülőtér, aminek tervezésében együtt dolgozott Králik Lászlóval.
Az Ördög-árok mentén található utca az 1930-as évek modern építészetének legkiválóbb példája, amely bizonyítja, hogy kis telken is lehet minden igényt kielégítő családi házat építeni. A Napraforgó utca 4. szám alatti emeletes ház Bierbauer (Borbíró) Virgil nevéhez köthető. A családi ház jellegzetes eleme a bal oldalán lévő lekerekített rész, melyben az ebédlő, felette pedig egy terasz kapott helyet.
1930 elején vetődött fel a Magyar Mérnök- és Építészegylet tagjaiban azaz ötlet, hogy a Werkbund-lakótelep mintájára hasonló építészeti “kiállítást” hoznak létre. Az ötletet olyan neves építészek kezdeményezték, mint Kozma Lajos, Kaffka Péter és Vágó László, akik maguk terveztek épületeket az utcába. Az építkezés céljára a Pasaréti út végén lévő területet választották ki, amit felosztottak kisebb telkekre, és az volt a kikötés, hogy a limitált területekre kertes családi házakat építsenek. Talán nem is kell mondani: a feladatot bravúrral oldották meg. Az utcában lévő tizenhat családi ház és három ikerház tervezésében számos építész vett részt, de a kivitelező ugyanaz volt: Fejér és Dános. Annak ellenére, hogy a tervező építészeket nem ugyanahhoz az építészeti irányzathoz soroljuk, mégis rendkívül egységes az utca arculata. A tervezők között ugyanúgy találunk elismert építészeket és kezdőket, de még olimpiai bajnokot is.
Az utca négyes számú épületének tervezését Bierbauer (Borbíró) Virgilre bízták. Az építész neve elsősorban a Tér és forma című folyóirattal kapcsolatban lehet széles körben ismerős, hiszen éveken keresztül szerkesztette.[1] Legjelentősebb épülete az 1936-ban épült budaörsi repülőtér, aminek tervezésében együtt dolgozott Králik Lászlóval.
A ma is rendkívül jó állapotban lévő ház eredetileg is hasonló világos színű lehetett. A fekete-fehér képek alapján, amit a Tér és forma című folyóirat közölt, jól látható, hogy világos tónusú lehetett.
Az emeletes családi ház bal oldalán lévő rész lekerekített, aminek a tetején egy teraszt alakítottak ki. Az eredeti belső elrendezése szerint a földszinten a látogató egyenesen az előtérbe lépett be, onnan pedig a hallba. A lekerekített térrészben az ebédlőt helyezték el, ahonnan a fedett teraszra lehetett kijutni. Ezen a szinten találhatók még a kiszolgálóhelyiségek, vagyis a konyha és a mosókonyha, illetve a cselédszoba. A hallban elhelyezett lépcsőn keresztül az emeleti hallba juthattunk, és körülötte helyezkedett el a fürdő, a hálószoba és egy szoba.
A legelső tulaja az épületnek Konti Imréné volt.[2] A házat 1939-ben eladásra kínálták, a hirdetmény a Nemzeti Újágban jelent meg: „Modern családiház, három szoba, hall negyedik szobát pótló üvegveranda, nagy napos terrace, kert, összkomfort, 1961-ig adómentes, eladó I. Napraforgó utca 4.”[3]
Az 1940-es telefonkönyvben a házban lévő készülék Konti Imre neve alatt szerepelt, aki a Magyar Foresta Rt. igazgatója volt, irodája pedig a Vigyázó Ferenc utca 8. szám alatt volt megtalálható.[4] Három évvel később a telefonkönyvekben már Sipos Marcell részvénytársasági ellenőr szerepel a ház lakójaként.[5]
1957-es apróhirdetésből tudható, hogy egy „250 köbcentis Csepel oldalkocsis motorkerékpár eladó”[6] a Napraforgó utca 4.-ből, 1973-ban egy zsiguli vált eladóvá [7], majd később egy sziklakertet is létrehoztak a későbbi lakók [8].
A házon az évek alatt valószínűleg történtek kisebb változások, de rendkívül gondoskodó lakóinak köszönhetően ma is őrzi egykori szépségét.
Tudsz valamit erről a házról? Oszd meg velünk a budapest100@kek.org.hu email címen!
Források
- Kontha Sándor (szerk.): Magyar Művészet 1919–1945. Budapest, 1985. p. 359.
- Budapesti Ingatlanok címtára 1933. Budapest, 1934. p. 112.
- Nemzeti Újság, 1939. január 8. p. 30.
- A budapesti egységes hálózat (Budapest és környéke) betűrendes távbeszélő névsora 1940. szeptember. p. 245.
- A budapesti egységes hálózat (Budapest és környéke) betűrendes távbeszélő névsora 1943. p. 483.
- Népszabadság, 1957. január 10. p. 10.
- Népszabadság, 1973. november 17. p. 11.
- Az utca egyik lakójának elmondása szerint.