1/1
Tartalom

    Adatok és leírás

    Az ötemeletes bérházat Nay Rezső és Strausz Ödön (Muki) tervei alapján építette fel a Magyar Vasbeton Építési Vállalat, Darmstädter Gyula építőmester vezetésével 1912-ben, Mai Manó úr, királyi fényképész megrendelésére. Ő és felesége sosem laktak a házban, a kezdetektől fogva bérházként funkcionál. A bérház két utcára nyílóan a Közraktár utca északi kiindulópontjának egyik meghatározó eleme, homlokzata ezzel együtt visszafogott.

    A kialakított lakások 2-3 szobásak voltak, és a legtöbb rendelkezett cselédszobával és fürdőszobával is. A földszinten üzlethelyiségeket hoztak létre.

    Egy fő- és egy melléklépcsőházat is kialakítottak kezdetekben már, a lift később került beépítésre. Annak engedélyezési eljárása 1913-ban zajlott le[1].

    1913-ban rögtön esedékessé vált egy átalakítás, immár Mai Manó és neje voltak a megrendelők. Ennek célja a pincehelyiségek átalakítása volt, műhelyek kerültek kialakításra.

    1979-ben a tetőtérben szükséglakásokat alakítottak ki. Az építkezések során szükség volt a tetőszerkezet átépítésére is. 1989-ben ismét állagmegőrzési és javító munkálatokat végeztek a tetőn, gerendákat cseréltek, és a tetőtér újabb szakasza került beépítésre. 1996-ban orvosi rendelőket alakítottak ki az épületben.

    A terület ismert elnevezései[2]

    1718-19 között a Grundbuch 148. kertként hivatkozik rá.

    Szerepelt a telekösszeírások I.-VI. füzeteiben, amelyek 1825-1870 között készültek, de a II. József korában végzett felmérések során és az 1805-ös összeírás alatt még nem jegyezték.

    1879-ben 9392 helyrajzi számon, Czuczor u. 1. és Csepel rakpart 12. címen tartották számon.

    Mai helyrajzi száma 37077, a Czuczor u. 1. manapság is csatlakozó utcanév.

    Tulajdonosok

    A ház az évtizedek során többször tulajdonost cserélt.

    A telek tulajdonosa 1911-ig ifjabb Göbel Mihály volt, tőle vette meg Mai Manó 1912-ben[3].

    Bár Mai Manó 1917-ben meghalt, a hivatalos papírok szerint egészen 1918-ig tulajdonos maradt. Ekkor az ő és neje nevén jegyzett tulajdonrész eladásra került, 15000 koronáért megvásárolta Klein Viktor és neje[4].

    1937-ben, haláluk után a tulajdonjog özv. dr. Bun Károlyné és birtoktársaira[5] szállt.

    Lakók

    Az épület lakói között az évtizedek alatt sokféle ember megfordult. Érdekes, hogy szinte mindig lakott legalább egy ügyvéd. Kezdetben különböző állami tisztségviselők, szellemi foglalkozásúak voltak jellemzően a lakosok, például miniszteri tanácsosnak is volt itt lakása. A korabeli újságokban megjelentek alapján még nyugalmazott főhercegi uradalmi intéző, Náray Gyula is lakott itt[6], de fogtechnikust is találhatunk az ekkori lakók között. A világháborúk idején a férfiak egy része bevonult, több lakás bérlője vagy tulajdonosa változott is ezzel együtt – volt, ami csak időlegesen, más már nem jött vissza. A Budapesti Hírlap is megírta[7], hogy egy forgalmas fűszer- és csemege üzlet bevonulás miatt eladóvá vált 1915-ben. Ugyanilyen okokból kiadóvá vált az épület egyik Dunára néző lakása a 4. emeleten[8], de ezt csak átmenetileg adták akkor bérbe.

    Az 1920-as években a gazdasági helyzet jellemzően egyre javult, majd a 30-as években hanyatlás kezdődött. Ismét változott a lakóközösség összetétele, a közeli Vásárcsarnok dolgozói költöztek be sok lakásba, de a szellemi foglalkozásúak is képviseltették magukat, tanárt és könyvszakértőt is találhatunk közöttük.

    Az 1930-as évek végén itt lakott például a Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának egy úgynevezett nyilvános rendkívüli tanára, Szebellédy László gyógyszerészdoktor, aki egyben a szervetlen és analitikai kémia nyugalmazott tanára, továbbá a szervetlen és analitikai kémiai intézet igazgatója is volt az egyetemi nyilvántartások szerint[9].

    Az épületben az idők folyamán több vállalkozás és cég is működött. A XX. század első felében többek között a következők:

    Levien és Tiszó fűszer, gyarmatáru és vegyészeti cikkeknek fogyasztók és továbbárusitók részére való árusitásával foglalkozó iparüzlettulajdonosok[10];
    Szász Vilmos értékpapirkereskedő[11];
    Kardos és Klein, szabadalom értékesítők;
    Rozvány György, marhabizományosi iparüzlettulajdonos[12];
    Ganz Izidor kereskedelmi ügynöksége[13];
    Weinberger Jakab nyersterménykereskedő;
    Mátészalkai Vajtermelő Központ k. f. t. székhelye is itt volt – a telephely természetesen Mátészalkán.
    Megjelenése a sajtóban

    Az épület többször került a hírekbe különböző eltűnések vagy bűnesetek miatt is.

    1918 nyarán családi dráma zajlott a falak között. Ahogy az akkori híradásokból[14] megtudhattuk, Teleki Aurél vendéglőtulajdonos szólalkozott össze az akkor húsz éves feleségével. A hölgy az események hatására olyan zaklatott állapotba került, hogy végül hadilúgot ivott, így életveszélyes állapotban kellett őt kórházba szállítani.

    Az 1927-es év nyara sem telt háborítatlanul, ismét kirobbant egy családi probléma, ezúttal az I. emelet 4. számú lakásában. Ennek szereplői az itt lakó Frank Lajos nyugalmazott alezredes, és nevelt fia, Campbell Károly, zenész voltak. Ismét a sajtó dokumentálta az eseményeket[15], Károly elmondása alapján.

    Egy júliusi hétfő délután a férfiak a zenész menyasszonyának jelenlétében összeszólalkoztak. A vita tettlegességig fajult, az alezredes arcul ütötte Campbellt. Ő maga elé kapta karjait, mire Frank megcsúszott, felpattant és előkapta és a kérlelés ellenére is elsütötte a pisztolyát. Campbell Károly a karján megsérült. Az alezredes végül maga ellen fordította a fegyvert, és végzett magával. A zenész kórházba került. A rendőrségi nyomozás alapján az események valóban így történhettek.

    januárjától egy lakossal ismét kevesebbet számlált a közösség: bizonyos Landgraf Karola, 25 éves leány döntött úgy, hogy leveti magát egy körúti ház emeletéről. Az orvos tüdőbetegséget állapított meg nála, nem sokkal a kitűzött esküvője előtt, és javasolta annak elhalasztását. A búcsúlevél szerint jobbnak látta, ha véget vet az életének, ellenkező esetben szerencsétlenséget hozna magára és vőlegényére is. Bár kórházba szállították, nem tudták végül megmenteni már.
    A házban található lift is okozott gondokat: 1931 tavaszán zuhant az aknába Barcsik Mihályné, 40 éves háztartási alkalmazott[16]. A földszintről zuhant a három méter mély aknába, de így is súlyos sérülésekkel kellett kórházba szállítani.

    1945-ben egy kétéves kisfiú eltűnéséről tudósítottak a lapok[17]. Ő a IV. emelet 5. lakásában lakott.

    Történtek ugyanakkor mai szemmel nézve néha meghökkentőnek tűnő események is.

    Ezek egyike bizonyos Gyulai-Molnár Ferenc eltűnése és megkerülése, 1927. novemberében[18]. Először arról cikkeztek a lapok, hogy felesége bejelentette eltűnését. Rokonai attól tartottak, hogy öngyilkos lett. Pár nappal később már arról szóltak a hírek, hogy az úr a Közraktár utca 10. számú házban lévő lakásba költözött, bizonyos Kampel Károlyhoz, és továbbra is ott tartózkodik – ő pedig ugyanaz az úriember, aki nyáron mostohaapja öngyilkossága kapcsán már szerepelt az újságokban, csak néhány lap kissé másképp írta a vezetéknevét. A lakásban a megkerülés alkalmával továbbá bizonyos botrányos jelenetek játszódtak le.

    májusában történt[19], hogy Pikler Emil elvtárs, nemzetgyűlési képviselő fia eltűnt, és hamarosan ugyancsak megkerült. Róbert, a 15 éves fiú levelében azt írta, hogy „életbevágóan fontos ügy kényszeríti őt a szülői otthon elhagyására”, és amint lehet, hogylétéről és sorsáról értesíti szeretett szüleit. A fiút aztán Debrecenben találták meg egy barátjánál, ahová aggódó édesapja azonnal érte indult. Mindezt szintén a sajtóból tudhatták meg az érdeklődő olvasók.
    Nem csak krimibe illő esetekben, de sportos életmód kapcsán is szerepelt lakó a hírekben.

    1934-ben történt[20], hogy Farkas József fejlődni szeretett volna a labdarúgás terén, de nem találta meg ennek a módját. Az MLSZ-hez fordult aztán segítségért. Azt kérte a szövetségtől, hogy őt egyesületben elhelyezni szíveskedjenek, mert csak így lehet „kitrenírozott labdarúgó”. Az újságíró mindenkit megnyugtatott, hogy a kérést teljesítették.

    Nay és Strausz cég

    Két építész alapította, Nay Rezső (született 1862.) és Strausz Ödön (született 1858.), vagy ahogy mindenki ismerte, Strausz Muki. Megismerkedésük előtt is jól ismert építészként működtek, majd 1982. november 15-én bejegyzésre került a közös vállalkozásuk[21]. Érdekesség, hogy a társaság jogviszonyainak leírásánál Strausz neve Mukiként szerepel a hivatalos iratok és értesítők egy részén is.

    Közös munkájuk gyümölcseként számtalan ház épült fel az évtizedek alatt, szerte Budapesten. Leghíresebb megrendelőjük Mai Manó, híres császári, udvari és királyi fényképész volt. Az ő és fia megrendelésére legalább három házat terveztek és építettek fel (Nagymező utca 20. – ma Mai Manó ház, Közraktár u. 10., Damjanich u. 52.).

    A lakóházakon túl említésre méltó az általuk épített és áttervezett Wahrmann – Andrássy kastély Tóalmáson. Ez 1896-ra épült fel.

    A Soroksári úton nyitottak emellett egy brikettkereskedést is[22].

    Ebben a formában 1907-ig működött a cég, akkor Nay Rezső elhunyt[23], a közös elnevezés megtartása mellett Strausz Muki vezette tovább az üzletet.

    1920-ban aztán hosszas betegség után ő is elhunyt[24]. A vállalkozást folyatták a rokonok, személy szerint özv. Strausz Ödönné, született Grünstein Ilona és Nay Pál lettek a cégvezetők[25]. 1924-ben Kolozs Lajos építési vállalkozó is jogosulttá vált a cégjegyzésre[26].

    Az eredeti tulajdonosok halála után továbbra is a lakóházak, bérházak építése, áttervezése, bővítése volt az elsődleges tevékenységük. Néhány híresebb, nem lakhatási célokból épült épület volt, az ő tervezésükben: Angol Magyar Bank rt. Vilmos császár út 26. alatti épülete, Fővárosi Áruház épülete a Wekerle Sándor utcában. Mindkettő az 1930-as évekre datálható.

    FORRÁSOK

    [1] Fővárosi Közlöny, 1913-03-07 / 19. szám

    [2] Topográfiai mutatók IV., Pest város topográfiai mutatója, 3. Ferencváros. Budapest, 2000.

    [3] Budapest székesfőváros ház és telektulajdonosainak címtára, 1926

    [4] Fővárosi Közlöny, 1918-02-15 / 7. szám

    [5] Fővárosi Közlöny, 1937-08-10 / 42. szám

    [6] BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY, 1913. dec. 7.

    [7] Budapesti Hírlap, 1915-01-17 / 17. szám

    [8] Pesti Hírlap, 1914-11-22 / 294. szám

    [9] A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem almanachja 1939-1940 (Budapest, 1940)

    [10] Pesti Hírlap, 1947-01-23 / 4. szám

    [11] Pesti Hírlap, 1924-02-07 / 6. szám

    [12] KÖZPONTI ÉRTESÍTŐ, XLVII. évfolyam. Budapest, 1922. szeptember 21. 38. szám

    [13] Cégmutató Budapest bejegyzett működő cégeiről 1921.

    [14] Budapesti Hírlap, 1918-08-16 / 190. szám

    [15] Budapesti Hírlap, 1927-07-12 / 155. szám

    [16] Népszava, 1931-03-03 / 50. szám

    [17] Szabad Nép, 1945-07-18 / 93. szám

    [18] Népszava, 1927-11-12 / 257. szám

    [19] Népszava, 1926-05-30 / 118. szám

    [20] Nemzeti Sport, 1934-02-27 / 41. szám

    [21] Központi Értesítő, 1892 (17. évfolyam, 2. félév)1892-12-11 / 100. szám

    [22] Budapesti Czim- és Lakásjegyzék, 1906-1907 (18. évfolyam)8. rész – Gyárosok, iparosok és kereskedők czimjegyzéke, foglalkozás szerint betűsorrendbe csoportosítva

    [23] Pesti Hírlap, 1907. december (29. évfolyam, 285-309. szám)1907-12-07 / 290. szám

    [24] Világ, 1920. október (11. évfolyam, 232-258. szám)1920-10-26 / 253. szám

    [25] Központi Értesítő, 1921 (46. évfolyam)1921-05-12 / 16. szám

    [26] Központi Értesítő, 1924 (49. évfolyam, 1. félév)1924-03-13 / 11. szám

    Tudsz valamit erről a házról? Oszd meg velünk a budapest100@kek.org.hu email címen!

    Házak a közelben