A ”fémmunkás” Vállalat – homlokzattechnikai megoldások a 70-es években

1/1
Tartalom

    Részletek

    Patyi Szabolcs kutatásának célja, hogy feltárja az 1955 és 1990 között alkalmazott homlokzattechnikai megoldásokat, mely több mint 300 szakmai cikk, szakkönyvek és korabeli tervezési segédletek, katalógusok feltárásával született és egy továbbfejlesztés alatt álló, hiánypótló anyagról szól. A jelen írás egy többlépcsős kutatómunka részlete, amelyben a saját kutatásból összefoglalásra kerülnek a legfőbb transzparens keretszerkezetű technológiai megoldások az 1970-es évek épületeinek vizsgálatában, a ”fémmunkás” Vállalat szerepének rövid bemutatásával.

     

    A ”fémmunkás” Vállalat megalapítása

    A 20. századi hazai alumíniumipar igen szerteágazó és több esetben rögös úton haladt az 1900-as évek első felében. Bár 1903 óta folyamatos munka zajlott a bauxit kitermelésével kapcsolatban, a Magyar Alumíniumipari Tröszt (1963) az alumíniumipar alapítását cca. harminc évvel későbbre, 1934-re (Csepeli Alumíniumkohó Rt.) datálja. A változó világpolitikai és háborús helyzet hatása megnehezítette a gyárak vagy részegységek működését, ugyanakkor a fejlődési lépcsők következő fokaként 1942-ben a Magyar Bauxitbánya Rt. és a Dürener Metallwerke AG megállapodása szerint két megépítendő üzemre kötöttek megállapodást, amivel többek között megkezdődhetett a Székesfehérvári Könnyűfémmű (később KÖFÉM) építése. Az alumínium előállítása érdekében tett lépésekkel egyidőben zajlottak a feldolgozással és késztermék-létrehozással kapcsolatos vállalati fejlődések is, aminek okán az 50-es évek fordulóján megalakult a Fémmunkás Alumínium és Acélszerkezetek Gyára (jogelőd: Haas és Somogyi Speciális Üveg- és Vasszerkezetek Gyára), majd 1952-ben az ÉM Fémmunkás Épületlakatosipari Vállalat.

    Az 50-es és 60-as éveket a kísérletezések, az első prototípusok, a tapasztalatok leszűrése és a további fejlesztési irányelvek meghatározása jellemezte, melyek többek között érintették a szerkezeti súlymegoszlásokat, a hőszigetelési, légzárási képességeket, a nyílászáró szerkezetek funkcióit, a használatos üvegszerkezeteket, új szerkezetcsaládok bevezetéseit (pl. H és K profilok mellett Kazincbarcika, Pécs, Győr, Eger, Duna típusok).

    A ”fémmunkás” Vállalat 60-as évekbeli fontosságát mutatja, hogy a saját fejlesztések alapján profilgazdává előlépve a további acél-alumínium- és üvegszerkezetekre vonatkozó fejlesztéseket a Típustervező Intézettel (TTI) és az Építéstudományi Intézettel (ÉTI) közösen valósították meg. A cél elérése érdekében létrehozták a mintegy 120 fős létszámú Épületlakatos Gyártmánytervező Irodát, mely 82 féle (korábban 190) alumínium profilból tervezte meg a különféle funkciójú nyílászáró szerkezeteket. 1968. november 2-án először méret- és modulkoordinációban, majd teljes rendszertervezésben elindult a termelés a Székesfehérváron felépült új egységben, az Alumínium Nyílászáró Szerkezetek Gyárában, ami sokáig Európa legnagyobb ilyen jellegű gyárának számított.

    A ”fémmunkás” Vállalat a hazai építőipari ágazat legnagyobb fém épületszerkezeti bázisa lett.


    ”fémmunkás” Vállalat, Székesfehérvár, 1977, forrás: Fortepan / Kádas Tibor

     

    Az 1970-es évek

    Az 1970-es évek építészetét tekintve a tervezők és gyártók újabb és újabb kihívásokkal szembesültek, az akkora már több modern irodaépület felépítésének is helyet hagyó országban. Az időszak szakmai élete, a 60-as évek prototípusait, próbálkozásait átélve a fém keretszerkezetű épülethomlokzati kialakításokhoz egyre több véleményt társított mind tervezői, mind mérnöki, mind felhasználói oldalról.
    Preisich Gábor és Dr. Gerle György, előbbi finoman, utóbbi nagyobb határozottsággal bírálta a korabeli építészeti kritika hiányát, valamint a megépült irodaépületek működését. Az, hogy a korabeli irodaépületek működéséhez nem sikerült létrehozni a munkavégzéshez szükséges mikroklíma feltételeit, bizonyos szinten kapcsolódott az üvegezett homlokzati felületek kialakításához. Ugyanakkor fontosnak tartom megállapítani, hogy az időszakban megjelent hírek szerinti ”nyáron többen rosszul lettek a melegtől” jellegű egészségügyi problémák nem kizárólag a transzparens szerkezetek fejlettségi színvonalához köthetők. Annak, hogy ezen épületek jellemzően hibásan működtek, számos oka volt. A kor építőipari kivitelezésére az alacsonyabb műszaki színvonal és a takarékossági szempontok jellemzőek voltak, amik többek között például az épületgépészeti rendszerek alulméretezésében, vagy a teljes hűtési megoldás, a megfelelő árnyékolószerkezetek (adott esetben teljes) hiányában is jelentkeztek. Ezekkel együtt a piaci szegmensben dolgozó mérnökök és szakemberek magas fokú elhivatottsággal és állandó fejlesztésekkel törekedtek arra, hogy élettartam, minőség és a felhasználókat érintő munkakörülmények megteremtésének tekintetében is jobb megoldásokat adhassanak.

    A gazdaságos, esztétikus és megfelelő ütemben létrehozható homlokzati szerkezetek nagy mértékű támogatására 1970-ben Országos Könnyűszerkezetes Kormányprogram indult. A hosszú távú fejlesztési munka útvonalán átmenetet képeztek a ”Duna” és ”Győr” profilcsaládok (Duna profilok – Hotel Duna Intercontinental, Finta József, Kovácsy László, 1966-1969). Előbbinek a profilmélységek korlátjai, a szelvénycsalád jellemzői miatt rövid időn belül megszüntették a gyártását. A ”Győr” típus elterjedésével egy átmeneti megoldást jelentett, valamint 1968-tól exporttevékenységre is előállított szerkezetté vált.


    Metalimpex-Konzumex irodaház építése, 1973, forrás: Fortepan / Középületépítő Vállalat – Kreszán Albert – Koczka András – Kemecsei József

     

    Az alumínium nyílászárók mellett a függönyfal szerkezetek első teljes rendszerezése és újabb fejlesztési irányelvei 1972-ben jelentek meg. Ugyancsak a 70-es évek elején történt meg a korrózióvédelem és bevonati lehetőségek elemzése, a tűzveszélyességi osztályokba való besorolások megállapítása, épületfizikai és szabványosítási kérdések vizsgálata. Az újabb feladatokhoz hozzátartoztak a megrendelői igények jobb vizsgálatai is, a tipizálási lehetőségek, a gyártói kapacitások és részletmegoldások javításai, szerkezet szerelési lehetőségek figyelembevételei, melyekben kiemelkedő szerepe volt dr. Seregi Györgynek, aki a 70-es évek elejétől már vezérigazgató-helyettesként támogatta a feladatokat.

    Ezektől függetlenül, de természetesen a függönyfalszerkezetekbe beépíthető nyílászárókat is figyelembe véve történt meg 1970-ben a ”SOPRON” típusú profilcsalád kialakítása (fejlesztés irányítása: Bartus György). A népszerűségét mutatta, hogy az első olyan rendszer lett, c. 60db univerzális profiljával, amiből az összes ablak- és ajtótípus, nagy méretű üvegfal és portálszerkezet 33m épületmagasságig megépíthető volt. A szerkezet a korabeli európai minőségi szintet elérve exporttermékként is megjelent (a Vállalat első exportszállítmánya 1966-ban hagyta el az országot).

    A ”SOPRON” nyílászárórendszerek gyártása háromféle kialakítással – ablakok és erkélyajtók (ablakprofilból), ajtók, és üvegfalak-portálok – történhetett. A számos funkció mellett az ablakok esetében 2,5m2-től 6,0m2 maximális felületi méretig, ajtók esetében 2,9m2-től 6,3m2-ig, üvegfalak és portálok esetében pedig 3000mm maximális szerkezetmagassággal és 12m2 felületnagysággal készülhettek a szerkezetek. A légzárás kialakítására külső és belső, kétszeres jellegű ”NEOPREN” tömítést alkalmaztak. Tisztítószárnyas üvegezésű nyílászárók esetében lehetőség volt a hazai gyártású ”Reluxa” elhelyezésére is. A számos funkció melletti profilvastagság (2 mm) kialakításában hőszigetelő üvegezés fogadására is alkalmas volt. Az anyagok és az alapvető felületkezelések mellett a felületszínek is fejlődtek, így elérhetővé vált a csiszolt, kefélt matt, natúrszínű anódos oxidált és a direktszínezésű bronz.
    A bordás rendszerű függönyfalak esetében két fő rendszert kellett megkülönböztetni. Az egyik az ún. keretes, ahol a főbordák közé egy zárt keretbe kerül a nyílászáró és a lábazati betét. A másik esetben a függőleges (lizéna) és a vízszintes bordák (osztóborda) közé külön elemként kerül beépítésre a nyílászáró és a lábazati betét. Bár ez utóbbi megoldás hasznos a típusnyílászáró szerkezetek beépítésére, Magyarországon az előbbi, keretes rendszer terjedt el. Ennél a megoldásnál a tompahegesztéses sarokkapcsolati technológia lévén csak kis mértékben történt szövetszerkezeti változás. Ez a technológia a nyílászáró- és a függönyfalsarkoknál is alkalmazható volt. A csavarozott kialakítás jobb helyszíni szerelést biztosított, jellemzően épületen belülről telepítve. Az első kívülről szerelhető verzió 1979-ben került kialakításra.


    Belvárosi Távbeszélő Központ, 1976, forrás: Fortepan / UVATERV

     

    A ”SOPRON” függönyfal és alumínium nyílászáró-család többek között megjelent az Országos Villamos Teherelosztó (Virág Csaba, LAKÓTERV-IPARTERV, 1972-1979, generál kivitelező: BULAV), a Hotel Expo (Horváth Ákos, Zárai Ilona KÖZTI, 1977-1982, generál kivitelező: KIPSZER), a Metalimpex-Konzumex irodaház (Tolnai Lajos, Herald László, KÖZTI, 1972-1978, generál kivitelező: 23. sz. ÁÉV) és a volt Belvárosi Távbeszélő Központ (Jeney Lajos, Bán Ferenc, 1971-1976, generál kivitelező: KÖZÉV) épületein.

     


    Metalimpex-Konzumex irodaház függönyfal szerkezetének építése, 1974, forrás: Fortepan / Középületépítő Vállalat – Kreszán Albert – Koczka András – Kemecsei József

     


    Metalimpex-Konzumex irodaház homlokzatépítése, 1974, forrás: Fortepan / Urbán Tamás

    Az alumíniumszerkezetek mellett fontos megemlíteni a ”fémmunkás” által gyártott acél nyílászárórendszereket is. Közepes léptékű középületeknél, lakóépületeknél és ipari épületeknél gyakorta előforduló típus volt a ”Dorog” (majd később továbbfejlesztett változata, a ”Dorog-B/Balkány”), a ”Kecskemét” vagy a ”Halas”. Előbbi ajtó- és ablakprofilokkal, utóbbi kettő ajtó- és kapurendszerként működve. A ”Dorog” a Könnyűszerkezetes Kormányprogram érdekében létrehozott konstrukció volt, amihez Dorog községben külön gyáregység is felépült. Hidegen hengerelt, 1mm vastag, sendzimir eljárással galvanizált szelvényekből, nagy fokú sorozatgyártással, nyitott és zárt kivitelben készült. Az országban először alkalmaztak acél nyílászáróknál vegyi beégetős felületkezelést, kézi konvejoros anyagmozgatással. A 80-as évektől lengőajtó, billenő- és forgóablak, valamint portálszerkezetek is készültek a továbbfejlesztett változatból.


    Az alumínium felhasználása az építőiparban az 1970-es évek elején, forrás: a feltárt publikációk alapján szerzői szerkesztés (ábra megtekintése nagyobb méretben)

     

    Joggal mondhatjuk, hogy a 60-as évek prototípusait követve az 1970-es évek igen sokrétű fejlesztéseket hozott a transzparens homlokzati szerkezetek alkalmazásában, melyek néhány példája a mai napig fellelhető épített környezetünkben. A feltárt dokumentációk is alátámasztják az ágazatban dolgozó mérnökök és szakemberek elhivatott és alázatos szakmai tevékenységét, melyek nélkül a fentiek kis része sem valósulhatott volna meg annak a világviszonylatban is élen lévő munkásságnak, amit a Vállalat exporttevékenysége és a 80-as évek megoldásai még magasabb szintre emeltek.

     

    Szerző: Patyi Szabolcs

     

    Felhasznált irodalom:

    Patyi Sz.: A homlokzattervezés hazai és nemzetközi aspektusai 1955-től 1990-ig, szakdolgozat, 2022, PTE MIK, homlokzattervező szakmérnök képzés, témavezetők: Dr. Füredi Balázs, Szitás András

    Dr. Seregi Gy.: A ”fémmunkás” Vállalat fejlesztési tervei, 1976, Műszaki Tervezés, 25-33.

    Hajós Gy., Kreszán A.: Magyar Kivitelező Vállalatok Története, 2005, ÉTK Kft., Budapest

    Preisich, G.: Új budapesti irodaházakról – az elismerés és kritika hangján. 1973, Magyar Építőipar, 23-25.