Attila út 33. lakóház

A 20. század során a fővárosban megannyi épület ment keresztül gyökeres átalakuláson, de az Attila út 33. számú lakóházára ez különösképpen igaz. A Dózsa György (akkor: Palota) tér túloldalán fekvő ikerpárjával együtt a felismerhetetlenségig megváltozott. A két ház eredetileg testőrségi tisztek és altisztek szállásaként szolgált, de a II. világháború során olyan súlyosan megsérültek, hogy lebontásuk is felmerült. Végül mindkettő megmenekült, de 1948-1949-es újjáépítésük során minden díszüktől megfosztották őket, a korábbi tágas tiszti lakásokat feldarabolták, és ma már rá sem ismerni az egykori laktanyákra. 

Az egykori Bessenyei-laktanya lakóházként újjászületett épülete szabadon áll a mai Dózsa György tér északi felén. Eredetileg 9 tengelyes homlokzattal rendelkezett az Attila út felől, ez 12-re módosult az átépítés után. A háború után betonkorlátos, süllyesztett erkélyekkel bővült a homlokzata. A kapu eredetileg középen, az 5. tengely vonalában helyezkedett el, ma is itt van a lépcsőház bejárata. Az alagsor + háromszintes felépítés később módosult, az épület tetőterét a homlokzat síkjától visszahúzva beépítették. U alaprajzú, az Attila út túloldalán egy hátsó kert található. A ház eredeti eklektikus megjelenését 1949-ben teljesen elvesztette, modern lapostetős lakóházként született újjá. A korábbi díszes manzárdkupolákat teljesen elbontották, az ablakkiosztások is jelentősen megváltoztak, illetve csökkent a szintek belmagassága. Érdekesség, hogy a két oldalsó, korábban kupolával lezárt sarokrizalit kiugrása a homlokzat síkjából a mai napig megfigyelhető. A házat díszítő korábbi stukkókból és domborművekből semmi sem maradt, ezek csupán néhány régi fotón láthatók. A belső falak jelentős részét lebontották, a nagy lakásokat felszabdalták, a cselédlépcső önálló lépcsőház lett. A házat a kor színvonalán igényes módon építették át, portásfülke és szemétledobó is kialakításra került. Még liftaknának is hagytak helyet, de ez a terv végül nem valósult meg.

Az új, átalakított épület az Építésügyi Minisztérium tisztviselői számára készült,  hivatalosan „kislakásos” társasházként, azonban találhatók 80-90 m²-es lakások is. Az eredeti 14 tágas tiszti lakás helyére 44 kisebb otthon került, beleértve az alagsori és 3. emeleti teraszos lakásokat is. Ezek kivétel nélkül tanácsi tulajdonú bérlakások voltak, melyeket a lakóknak a rendszerváltozás után lehetőségük volt megvásárolni. A ház az 1999-es felújítása során kapott egységes türkizzöld ablakkereteket és fehér homlokzatot.

A “déli testvér”, a Darabont-laktanya legénységi része

Az épület párja nagyon hasonlóan járt a Bessenyeihez, ugyancsak súlyos sérüléseket szenvedett, és leegyszerűsített formában épült újjá tornyok és díszítések nélkül. A két épületre ma már rá sem ismerni, az eredeti formákból semmi sem maradt. Ugyanakkor elmondható, hogy az ikerpár a mai napig sok hasonlóságot mutat, és máig két oldalról keretezi a Dózsa György teret.

Az építész 

Hauszmann Alajos (1847–1926)

A magyar historizmus egyik legjelesebb képviselője, a Magyar Tudományos Akadémia tagja és a Műegyetem rektora volt.[1] A Darabont testőrségi laktanyák a többi, általa tervezett kiszolgálóépülettel együtt az életműve egyik csúcsát jelentő királyi palotához kapcsolódtak. 

Legjelentősebb munkái: Budavári Királyi Palota, Műegyetem központi „K” épülete, New York-palota, Magyar Királyi Igazságügyi Palota (a Kúria, korábban a Néprajzi Múzeum épülete)

Az építtető 

A Magyar Királyi Darabont Testőrség az uralkodó és családja személyes védelmére létrehozott reprezentatív szervezet volt, amely 1904 és 1918 között működött. Korábbi neve: Magyar Királyi Nemesi Testőrség, mely néven az 1867-es kiegyezéstől létezett, és amelynek soraiba 1868-tól már polgári származású személyek is jelentkezhettek.[2] A szervezet a laktanyáit a budavári királyi palota közvetlen közelségében építtette a tisztek és a legénység számára az Attila út menti Palota (ma: Dózsa György) tér északi és déli oldalán. A Monarchia 1918-as szétesése után a Horthy Miklós kormányzó nevéhez köthető, a korábbi alakulatok maradványaiból létrejött Magyar Királyi Testőrség működött az épület falai között. A háború után a súlyosan sérült épületeket végül egy Erdélyből menekült ügyvéd, Cséfalvay János kezdeményezésére építették újjá az Építésügyi Minisztérium tisztviselői számára.

A későbbi tulajdonosok, lakók, üzletek, vállalkozások 

Az épület jellegére való tekintettel a második világháború végéig nem voltak üzletek, és ezeknek később sem alakítottak ki helyet. Lakói az épület elhelyezkedésével és rangjával összhangban magasabb társadalmi rétegekbe tartoztak: a lakóházzá alakítás után jórészt értelmiségiek, orvosok, tanárok, katonatisztek, ügyvédek laktak és laknak itt. 

Egyéb hírek a házról

Lukács bácsi, az egyik kivitelező és a ház korábbi lakója nyugatról származó anyagokat épített be a kertkapcsolattal is rendelkező magasföldszinti lakásába, amelyért akkoriban börtönbe zárták.[3]

Vámosi Gyulát, a ház egyik lakóját az 1956-os forradalomban betöltött szerepe miatt ugyancsak elítélték bíróság előtt. 

Palotás Mihály, a ház korábbi lakója, ludovikás katonatiszt, háborús hős, a Hadifogoly-szövetség elnöke 2011-ben ünnepelte 100. születésnapját a lakóközösséggel. A háború után, mint a korábbi rendszerhez köthető katonatisztet, megfosztották rendfokozatától, amit csak rendszerváltás után nyert vissza egyenruhájával és kitüntetéseivel együtt. Ezeket a beszámolók szerint haláláig büszkén viselte az ünnepségeken. „Misi bácsit” 102 évesen a honvédelem napján, a Hadtörténeti Múzeum ünnepségén ezredessé léptették elő, így teljesült korábbi álma. 

A szomszédos Vágó-bérházba (Attila út 35.) 1945. február 12-én egy német DFS-230-as tehervitorlázó gép csapódott be. A tragédia a mai napig Budapest ostromának egyik leghírhedtebb és legjobban dokumentált eseménye. A bérház Vágó László építész házaként épült fel, aki a legfelső szinten alakította ki híres műteremlakását úszómedencével és tetőterasszal.  Homlokzata szintén jóval egyszerűbb formában épült újjá a háború után, díszítéseit eltávolították.