Bajcsy-Zsilinszky út 37. Placht-ház

A Bajcsy-Zsilinszky út és a Hajós utca találkozásánál lévő sarokház, más néven Placht-ház Wéber Antal kiemelkedő munkája, a neoreneszánsz irányzat egyik mintapéldája. A szobrokkal díszített sarokhomlokzat kiemelt helyet foglal el, lehetetlen elmenni mellette a mindennapokban a megcsodálása nélkül. A házba belépve további különlegességekkel találkozhatunk: a lépcsőház kovácsoltvas elemei mellett az előteret egy falikút díszíti. A ház egykori lakója volt József Attila is.

Az épület

Az épület földszint+3 emeletes, melyben eredetileg 28 lakás volt, illetve 3 nagy földszinti lakás, melyeket a későbbiek során üzletekké alakítottak. A ház három utcai homlokzata közül a legjellegzetesebb az egyedi kialakítású sarokhomlokzat, mely utcaképileg is meghatározó: karakteresen áll a térben, ahol a Hajós utca a Bajcsy-Zsilinszky útba torkollik. A sarokhomlokzat háromtengelyes, a földszinti sáv erőteljesen eltérő megjelenésű, „csíkozott kialakítású vakolt felület, mely a sarkokon kváderezést imitál”. A földszinten itt eredetileg egy csarnokszerű, fedett-nyitott tér kapott helyet, melynek főpárkányát dór oszlopok tartották, ám ezt ma már befalazták, és a környékbeli (pl. Andrássy úti) reprezentatív üzletsorokhoz hasonló félköríves keretezést kaptak a nyílások. Felfelé haladva, az első emeleten ión oszlopok tagolják a homlokzatot, ennek kialakítása szintén egy fedett-nyitott reneszánsz loggiához volt hasonló, ám mára már a nyílászárók síkját kitolták, és az egykori erősen plasztikus homlokzatot beüvegezték. A második emeleten kariatidák tartják a párkányzatot, mely a neoreneszánsz stíluson belül erősen klasszicizáló, hellenisztikus irányt mutat. A legfelső szinten féloszlopok és lizénák tagolják a homlokzatot, melyek közt két szélső félköríves nyílás és egy középső vakablak található, a korlát pedig balluszterekkel díszített. A különleges sarokhomlokzatot timpanon zárja, amelyen egy szoborkompozíció a „Heraklesz megszabadítja Prometheuszt” történetet ábrázolják.^[1]

A Bajcsy-Zsilinszky út, illetve a Hajós utca felőli oldalhomlokzatok hasonló kialakításúak. Ezek 13 és 10 tengelyesek. A földszinten itt is végigfut a vakolt, csíkozott textúrájú felület, amit a Bajcsy-Zsilinszky út felöli, kiemelt bejárati rész szakít meg, mely a homlokzat síkjából kiugrik: dór oszlopok támasztják a díszes párkányzatot, efelett pedig balluszteres korlát található. Az első emeleten timpanonos ablakkeretezés látható, a másodikon egyenes záródású, füles keretezés. A legfelső szinten pedig a két alsótól eltérő, archivoltos keretezés a meghatározó. A tengelyek között itt pilaszterek tagolják a homlokzatot, szekunder keretezésként.^[2]

Az épületbe belépve hosszú kapualjba érkezünk, amely kazettás dongaboltozattal fedett. Ezt két helyen kis csegelyes kupolás térlefedés szakítja meg. A háznak belső udvara nincs, így a kapualjból egy díszes lépcsőházba érkezünk, melynek tere a saroképület tömegalakításából adódóan különleges formájú. A lépcsőnek nemcsak öntöttvas korlátja és díszítőelemei vannak, hanem acél tartószerkezete is, ami a környékbeli lakóházaknál ritkaságnak számít. A lépcsőház és a kapualj találkozásánál található egy vörösmárvány falikút, ami ugyan ma már nem működik, de egy, a 20. század elejéről fennmaradt fotó mégis azt tanúsítja, hogy a kút már több mint 100 éve díszíti a ház előcsarnokát.

Az épület és a környék története

Terézváros története egészen a 18. század közepéig nyúlik vissza, ekkor még „felső külvárosnak” hívták, mely magába foglalta nemcsak a mai VI., de a VII. kerületet is. Csak később, 1777-ben kapta a terület a Terézváros nevet.

Terézváros létrejötte szoros kapcsolatban áll az akkori Pest lakosságának növekedésével, a források szerint „1730 körül a város növekvő számú lakossága már nem fért el a falak [városfal] közt”^[3] Ekkoriban kezdődtek meg a kitelepülések a külvárosba, mely eleinte a kertek közé elszórtan épített házakat jelentette. A polgárság érdeke elsősorban az volt, hogy ezekben a házakba a napszámosaikat telepítsék be, olcsó és közeli munkaerőt biztosítva ezzel maguknak.

Az első házak a mai Bajcsy-Zsilinszky út mentén épültek, illetve elszórtan az e mögötti, belső-terézvárosi területen. Eleinte az egykori szántóföldeken majorságok jöttek létre, falusi jellegű házakkal, laza beépítésben. Az 1790-es évekre már nagyságrendileg 500 ház állt itt, amivel Terézváros a legnagyobb külvárossá vált.

Ez a kitelepülési hullám, és ezzel együtt a külváros népsűrűségének növekedése a 19. század elején is folytatódott. Ekkor már megjelentek az első, emeletes lakóházak, ahol főleg kézművesek és kiskereskedők laktak. A terület egyre inkább városiasodó képet mutatott, míg végül 1873-ban a városegyesítéskor mintegy 73 760 lakosával Budapest legsűrűbben lakott kerületévé vált.^[4]

Maga a Bajcsy-Zsilinszky út fontos szerepet töltött be a városrész fejlődésében. Az Andrássy út mellett ez Terézváros második legnagyobb sugárútja, mely összeköti az egykori fallal körülvett Pestet az északi területekkel, illetve határvonalat képez Lipótváros és Terézváros közt. Az út érdekessége, hogy az elmúlt 300 évben több nevet is viselt, mint például „Vátzi”, vagyis Váci (kör)út, illetve Vilmos császár út. Az 1700-as évektől jegyzett Waitznerstraße – tehát Váci út 1879-ben lett Váci körút, és ezt a nevet viselte egészen az első világháborúig.^[5]

1914 augusztusában felmerült több olyan budapesti közterület nevének megváltoztatása, amelyek az ellenséges Antanthoz köthetők. Például megszűntek olyan elnevezések, mint az Angol Park (ami a Nemzeti Park lett), a Royal Orfeum (új nevén Nemzeti Orfeum), vagy a Cinema Parisien (ekkor Krisztinavárosi Mozi).

Ezzel egy időben olyan új elnevezések jelentek meg, mint a Berlini tér (mai Nyugati tér), melyek a központi hatalmakhoz – ebben az esetben a német császársághoz – való szövetségi kapcsolatot voltak hivatottak erősíteni. Ennek az átnevezési hullámnak fő eredményeképp kapta az egykori Váci körút a Vilmos császár út nevet, tisztelegve ezzel II. Vilmos német szövetségi császár előtt, és megerősítve ezzel az Osztrák-Magyar Monarchia és a Német Császárság kapcsolatát.

Ez az elnevezés egészen 1945-ig élt annak ellenére, hogy a két világháború között, egy 1919-től 1926-ig terjedő periódusban átmenetileg visszanevezték az utat Váci körútra.^[6] A II. világháborút követően, 1945-ben kapta mai nevét Bajcsy-Zsilinszky Endre után.

A Bajcsy-Zsilinszky út 37. története

A ház a Bajcsy-Zsilinszky út és a Hajós utca sarkán áll. Míg az előbbi már az 1700-as évek eleji térképeken is megjelenik, a Hajós utca először egy 1785-as kataszteri térképen látható. Ekkor jött létre a saroktelek is, ahol a mai épület is áll. A telken ekkor már látható egy épület, ami valószínűleg sokkal kisebb és feltételezhetően kevésbé városi léptékű volt a mainál. Az 1867-72-es kataszteri térképen már jól látszik egy későbbi épület ezen a telken, ami belső udvaros képet mutat, viszont nem teljesen zárt a telek éles sarkán, valamint tömege is eltér a mostani épületétől.

A házat 1872-ben, egy évvel a városegyesítést megelőzően Placht József üzletember megbízásából kezdte építeni Pucher József építőmester Wéber Antal tervei alapján, neoreneszánsz stílusban.^[7]  Az épületen dolgozó mesteremberek és cégek a következők voltak: Sóskúti Rt. (kőfaragó), Westermayer A. (műasztalos), Árkay S. (műlakatos), Forgó István (színesüveg), Neuschlosz K. és fia (ács), Schlick (szerkezet), MÁVAG (öntöttvas szerkezet).^[8]

A Placht-ház alapterülete 224 négyzetöl volt, és eredetileg 28 lakás kapott helyet benne.^[9] Egyes források szerint a ház egy időben szanatóriumként is működhetett. A lakásokban akkoriban az első és második emeleten jómódú polgárok éltek és dolgoztak, általában ügyvédek és mérnökök. A ház első emeletén jelenleg is van egy ügyvédi iroda. A legfelső szinten egyes források szerint egy időben leánypanzió is működött.^[10] Az összes emeleti lakás egykor egymásba nyíló helyiségekkel rendelkezett, teljesen körbejárhatóak voltak – ennek elfalazott nyílásai ma is láthatók a lakáselválasztó falakon.

További különlegessége az épületnek a háromszög alapterületű lépcsőház az eredeti vasszerkezetű lépcsővel. Ez a szerkezettípus, annak ellenére, hogy nem sok mai budapesti lakóházban maradt fenn, igencsak elterjedt volt a kiegyezés utáni időszakban. Egyrészt a teljes monarchia területén fellendült a vasércbányászat és nehézipar, melynek hatása az építészetben is érződött, másrész pedig pont Terézvárosban, a Pesti Indóház (mai Nyugati pályaudvar) környékén jöttek létre az első vasöntödék és fémgyárak. A századfordulóra a környékbeli gyárak fő bevétele az építkezési öntvényekből származott,^[11] ami alátámasztja azt az akkoriban elterjedt építési módot, melyből mára már csak kevés példát találunk Budapesten. A Bajcsy-Zsilinszky út 37. lépcsőjének szerkezetéhez hasonlót láthatunk nem messze, a Bajcsy-Zsilinszky út 78. szám alatt, a mai Eiffel Palace irodaházban. Az egykori Légrády-palota öntöttvas szerkezetű függőfolyosóit a legutóbbi felújítás során beüvegeztek, ma ezek adják az irodák egy részének falát; a ház hasonló vasszerkezetű lépcsővel is rendelkezik. További budapesti példák ilyen nagy léptékű vasszerkezet-használatra az Iparművészeti Múzeum aulája, illetve az V. kerületi Adria-palota belső udvara.

Adria palota, Szabadság tér 16., Zoltán utca 18. – Jókuti György felvételén

A különleges lépcsőházzal szemben található egy vörösmárvány, domborműves hátú, sárgaréz csapos falikút,^[12] mely nemcsak építészettörténeti értéket képvisel, hanem a mai lakóközösség is nagy becsben tartja. Az egykor működő kútról csak egy fénykép maradt fenn az 1920-as évekből, így eredetéről keveset tudhatunk. Ám érdekesség, hogy a Bajcsy-Zsilinszky úton a századforduló környékén letelepedő üzemek és iparosok közül pár házzal arrébb, a 31-es szám alatt működött az Ulrich áruház, mely Magyarország vezető gépészeti vállalata volt, és korabeli termékeik, terveik között hasonló falikutat lehetett találni.^[13]

Az építész 

Wéber Antal 1823-ban született, apja bádogosmester volt. 1839-ben Hild József mellett inasként tanult, majd bécsi akadémián folytatta építészeti tanulmányait. Hazatérte után harcolt az 1848-as szabadságharcban. 1850-től vidéki romantikus kastélyokat tervezett, majd a kiegyezés utáni Budapesten kezdett neoreneszánsz stílusban tervezni. Jó barátja volt Ybl Miklós, Feszl Frigyes és Szkalnitzky Antal is. Fontos szerepet vállalt nemcsak a tervezésben, hanem az építész-közéletben is, az újonnan létrejött Budapest városépítészeti teendőiben.^[14] Wéber a magyarországi historizmus, ezen belül is a neoreneszánsz irányzat egyik legismertebb képviselője. A 19. század második felében kialakult építészeti stílus legfontosabb eleme a homlokzatképzés: „Az épület homlokzata hordozta a jelentést, formálása nem egyszerűen felületi díszítés, hanem a kor társadalmi törekvéseinek kifejezése.” A kor építészeti koncepciója, hogy a funkcionális építészeti tereket egy olyan külső burok mögé rejtse, mely nem feltétlen tükrözi a belső működést, inkább reprezentatív, egyes korokat megidéző, művészeti szerepe van. A historizmus a 19. század második felére tehető, ebben megkülönböztetünk korai irányzatokat, illetve a későbbi, neoreneszánsz stílust, mely Magyarországon 1860 után egyértelműen uralkodó irányzat volt, amely a főváros képét nagyban meghatározza. Ezen belül is megkülönböztethetünk korai és késői időszakot: a korai időkben alkalmanként az úgynevezett hellén reneszánsz irányzat figyelhető meg, és később, az 1870-es évektől teljesedik ki a neoreneszánsz stílus.^[15] Ugyan a Bajcsy-Zsilinszky út 37. alatt található házat 1872-ben tervezték, mégis a korai, hellén stílusjegyeket fedezhetjük fel rajta, különös tekintettel a timpanonos, részletgazdag épületszobrokkal ellátott sarokhomlokzatra.

Wéber további munkái, melyek hasonlóságot mutatnak a Placht-ház neoreneszánsz, hellenisztikus irányzatú homlokzatképzésével, az Egyesült Budapesti Fővárosi Takarékpénztár belső homlokzatának kialakítása, illetve a Múzeum krt. 4 szám alatt található egykori Állat- és Ásványtani Intézet utcai homlokzat sarokrizalitjai, melyeknél szintén visszaköszön a homlokzat egy részének szobrokkal díszített, timpanonnal való koronázása. Ez az épület ma az ELTE BTK-nak ad otthont.^[16]

Építtetők, tulajdonosok, üzletek

A dualizmus alatt Terézváros az iparosok és kereskedők pezsgő központjává vált. Mielőtt a jelenlegi ház felépült volna, a korábban itt álló épületben Pfleger Károly működtette „mozgó üvegház és fényképészműtermét”.^[17]

A most is álló ház építtetője, Placht József kereskedő és üzletember volt, több bérházzal is rendelkezett. A Bajcsy-Zsilinszky úti telek 1868. március 29-én került Placht és neje, Brückman Magdolna tulajdonába. Az akkori vételár 30 000 Ft volt. A Placht család után az épületet 1888-ban megörökölte 2/8-ad részben Herzfelder Hermann, 2/8-ad részben Herzfelder Margit és 4/8-ad részben Herzfelder, született Steiner Emma.^[18]

Placht József építtette a VI. Hajós utca 30. (tervező: Wieser Ferenc)^[19] és a VII. Izabella utca 42. – Király utca 91. (tervező: Pistori Károly)^[20] alatti bérházakat, illetve egy svábhegyi villaépületet (tervező: Pucher József)^[21].

Az 1910-es évek első felétől körülbelül tíz éven keresztül fűzőbolt működött a földszinti üzletben, melynek bejegyzett tulajdonosa Bárd Szerén volt.^[22] Később ezt az üzlethelyiséget az 1980-as, 90-es évek környékén térképbolttá alakították.^[23] Sajnos ez az egyetlen részletes tervdokumentáció, ami az épületről fennmaradt. A két világháború között Salgó Imre szerszámszaküzlete, műszaki boltja működött a földszinten^[24], melyről több korabeli cédula is fennmaradt, az egyiken még az épület homlokzata is látható^[25].

A II. világháború alatt fűszerkereskedés volt az épületben, Bornemissza János tulajdonában. Egyes történetek szerint a kereskedő üzletének hátsó raktárában befalazva bújtatta zsidó származású feleségét, illetve más zsidóknak is segített túlélni a háború időszakát. Erről a lakók csak a háború után szereztek tudomást.^[26]

Az üzletek mellett a 20. században az ide bejegyzett intézmények is meghatározóvá váltak. Itt működött például a Magánmérnökök Országos Szövetsége is, melynek igazgatósága Glasner Antal elnökből, Kubik Gyulából, Schiffer Miksából és Goda Géza ügyvezető-igazgatóból állt. Megalakulásuk vezetett oda, hogy a mai Magyar Mérnöki Kamara létre tudjon jönni.^[27]

1920-tól itt működött a Népjóléti Minisztérium Országos Hadigondozó Hivatala, amely a következő ügyekért volt felelős: “Vidéki népirodák létesítése, felügyelete, személyzeti és dologi ügyei, tevékenységük irányítása. Meglevő és megszervezendő alapok és alapítványok ügyeinek intézése. Mindennemű segélyezések általános irányítása és ellenőrzése ipari, mezőgazdasági, önállósítási, betegségi, családi, tanulmányi és tandijsegélyek, bútor-, ruha- és gyorssegély, stb. , rokkant tanfolyamok szervezése, irányítása, személyzeti és dologi ügyei. Általában a hadigondozó támogatás elveinek és mértékének szabályozása. A minisztérium hadigondozó hivatala által véleményes javaslat kíséretében felterjesztendő tanulmányi ösztöndíj és állandó jellegű nevelési segély iránti kérések érdemi elintézése.”^[28] 1920 áprilisától Honfoglalás címmel havi kétszer megjelenő folyóiratot is elkezdtek kiadni, amely a korabeli tudósítás szerint “élénk és eleven újság, amely kiterjeszkedik minden, a rokkantakat és hadiözvegyeket érdeklő tudnivalóra”.^[29]

Az I. világháborúból több ezer katona tért haza olyan sebesüléssel, ami ellehetetlenítette korábbi foglalkozásuk űzését, és gyakorlatilag szinte csak a különböző segélyszervezetektől és -akciókból származó támogatásra, illetve az általuk közvetített munkalehetőségekre számíthattak, a háború halottjai után maradt özvegyek és árvák pedig sok esetben ugyancsak nyomorúságos helyzetben voltak. Így hát nem csoda, hogy a Hivatal kapcsán megalakuló rokkantak nemzeti szövetsége azonnal rengeteg rászorulót vonzott: “Pár napja csak, hogy a rokkantak megtudták a szövetség megalakulását s már ezrekre megy a tagok száma. Sűrü rajokban áll a szomorú sereg a szövetség Vilmos császár ut 37. sz. alatt berendezett helyiségei előtt. Budapesten hatvanezerre tehető a rokkantak és hadiözvegyek száma, kik lelkükben eleven reménységgel várják sorsuk jobbrafordulását a szövetségtől.”^[30] A Hivatalt 1923-ban feloszlatták, helyükre a Közélelmezési Minisztérium költözött, akik addig a pontig a város különböző pontjain elszórva dolgoztak.^[31]

A II. világháború után itt működött a Műszer és Irodagépértékesítő Vállalat Elektromos Osztálya^[32], valamint Steiner orvosi kötszerész üzlete, akinek kínálatában “sérvkötők rugóval és rugó nélkül, gyógyhaskötők, fűzők, gumifűzők, lúdtalpbetétek” mind megtalálhatóak voltak az ‘50-es, ‘60-as években feladott hirdetések^[33] szerint.

Lakók

A házban a feljegyzések szerint jómódú polgárok laktak, foglalkozásuk szerint főleg ügyvédek és mérnökök.^[34] Ám természetesen többen kiadták albérletbe a lakásukat, mely már akkoriban is jó bevételi forrásnak bizonyult.

Az egyik ilyen albérlő történetesen József Attila volt, akit nővérével, Etelkával fényképeztek le ebben a házban 1927 őszén. A fotót Makai Ödön készítette a Bajcsy-Zsilinszky út 37. udvarán.

József Attila 1926 és 1927 között a párizsi Sorbonne egyetem hallgatója volt, majd innen tért haza 1927 augusztusában Budapestre, a család Lovag utcai lakásába. 1927 szeptemberében beiratkozott a Budapesti Bölcsészkarra, ahol két szemesztert végzett el. Ezen ősszel kötött barátságot Illyés Gyulával és Németh Andorral is, akikkel összejöveteleket szerveztek a Lovag utcában. Ezt követően, állítólag sokszoros családi vitáknak köszönhetően József Attila úgy döntött, hogy albérletbe költözik, ám nővérével, Etelkával továbbra is jó kapcsolatot ápolt. Ez az albérlet nővére visszaemlékezése szerint a Bajcsy-Zsilinszky út 37. alatt volt. Az időszakban, amíg itt élt, feltételezhetően új művein dolgozott, mert október 9-én érkezett a hír, hogy új kötetet tervez kiadni „Nincsen apám, se anyám” címmel. Pár hónappal később, 1928 elején megismerkedett Vágó Mártával, akivel egymásba szerettek, és rajta keresztül további közéleti, kulturális szereplőkkel került kapcsolatba, radikális és liberális körökből egyaránt. 1928. április 20-án már a sajtó is beszámolt új kötetének kiadásáról, ám a források szerint ekkor már az Andrássy út 6. alatt lakott, nyomorúságos körülmények között.^[35]

^[1] Marótzy Katalin: Wéber Antal építészete a magyar historizmusban. Terc Kiadó, Budapest, 2009. p. ?

^[2] Marótzy Katalin: Wéber Antal építészete a magyar historizmusban. Terc Kiadó, Budapest, 2009. p. ?

^[3] Marótzy Katalin: Wéber Antal építészete a magyar historizmusban. Terc Kiadó, Budapest, 2009. p. ?

^[4] Bácskai Vera (szerk.): Pest város topográfiai mutatója 2. Terézváros I., Budapest, 1982. p. ?

^[5] Váczi körút, Egykor.hu. [link]

^[6] Takács Róbert: Átnevezési hullám: a Vilmos császár úttól a görögdinnyéig, Elsovh.hu. [link]

^[7] Déry Attila: Terézváros – Erzsébetváros. VI.–VII. kerület. Budapest építészeti topográfiája 3. Terc Kiadó, Budapest, 2006. p. 84.

^[8] Déry Attila: Terézváros – Erzsébetváros. VI.–VII. kerület. Budapest építészeti topográfiája 3. Terc Kiadó, Budapest, 2006. p. 84.

^[9] Marótzy Katalin: Wéber Antal építészete a magyar historizmusban. Terc Kiadó, Budapest, 2009. p. ?

^[10] Bernáth László, Heindrich Ervinné (szerk.): Adalékok a belső Terézváros történetéhez, Budapesti Városvédő Egyesület, Budapest, 1982. p. ?

^[11] Száraz Miklós György: Terézvárosi anziksz, Budapest Főváros VI. kerület Terézváros Önkormányzata, Urbis Könyvkiadó, Budapest-Szentendre, 2018. p. ?

^[12] Bernáth László, Heindrich Ervinné (szerk.): Adalékok a belső Terézváros történetéhez, Budapesti Városvédő Egyesület, Budapest, 1982. p. ?

^[13] Ulrich áruház, Egykor.hu. [link]

^[14] Marótzy Katalin: Wéber Antal építészete a magyar historizmusban. Terc Kiadó, Budapest, 2009. p. ?

^[15] Marótzy Katalin: Wéber Antal építészete a magyar historizmusban. Terc Kiadó, Budapest, 2009. p. ?

^[16] Jancsó Ágnes: Egy elfelejtett nagy magyar építőművészről” – 130 éve hunyt el Wéber Antal. Lechner Tudásközpont, 2019. augusztus 2. [link]

^[17] Budapest Főváros Levéltára, Építő Bizottmány (ÉB) (1861-1873) HU BFL – XV.17.b.312 – 379/1865

^[18] Budapest Főváros Levéltára, Pesti telekkönyvi betétek. HU BFL – XV.37.c – 3697 – 29146

^[19] Budapest Főváros Levéltára, Építő Bizottmány (ÉB) (1861-1873) HU BFL – XV.17.b.312 – 168/1861

^[20] Budapest Főváros Levéltára, Építő Bizottmány (ÉB) (1861-1873) HU BFL – XV.17.b.312 – 904/1862

^[21] Földváry Gergely: Erkel Ferenc utolsó évei a Svábhegyen. Hegyvidék, 2018. július 19. [link]

^[22] Központi Értesítő, 1915. 40. évf. 78. sz. p. 1366.

^[23] Budapest Főváros Levéltára, Építési Ügyosztályok tervtára. HU BFL – XV.17.d.329 – 29146

^[24] Bernáth László, Heindrich Ervinné (szerk.): Adalékok a belső Terézváros történetéhez, Budapesti Városvédő Egyesület, Budapest, 1982. p. ?

^[25] Salgó Imre szerszám- és műszaki cikk kereskedése, MúzeumDigitár. [link]

^[26] Bernáth László, Heindrich Ervinné (szerk.): Adalékok a belső Terézváros történetéhez, Budapesti Városvédő Egyesület, Budapest, 1982. p. ?

^[27] Dubniczky Miklós (szerk.): A kamarai szerveződés története, Magyar Mérnöki Kamara. [link]

^[28] Gyógyszerészi Hetilap, 1920. 509. évf. 11. sz. p. 161.

^[29] Budapesti Hírlap, 1920. április 14. p. 7.

^[30] Az Est, 1920. április 23. p. 3.

^[31] Uj Nemzedék, 1923. január 10. p. 5.

^[32] Magyar Hiradástechnika, 1959. 10. évf. 3. sz. p. 123.

^[33] Szabad Föld, 1958. március 23. p. 11.

^[34] Bernáth László, Heindrich Ervinné (szerk.): Adalékok a belső Terézváros történetéhez, Budapesti Városvédő Egyesület, Budapest, 1982. p. ?

^[35] Macht Ilona (szerk.): József Attila. Négyszemközt az utókorral. József Attila fényképeinek ikonográfiája, Népművelési Propaganda Iroda, Budapest, 1980. p. 44.