Barát utca

A Barát utca 1936–1938 között épült Bauhaus stílusú házsora érdekes modernista zárványt képez Erzsébetváros középső részének 19. századi, historizáló városszövetében. Elnevezése körül az idő folyamán számos izgalmas városi legenda alakult ki.

A Barát utca az Erzsébetváros középső részen található Rákóczi út – Hársfa utca – Dohány utca – Szövetség utca által határolt háztömböt felező, száz méternél alig hosszabb fasor. Az 1930-as évek második felében elavult beépítés helyén épült ki. Mindkét oldalát hat-hat háromemeletes lakóház szegélyezi, amelyek a Bauhaus által ihletett modernista stílusban épültek, ám itt-ott art deco vagy akár historizáló díszítőelemeket is felfedezhetünk rajtuk. Az úttest felett összeérő lombú japán akácoknak köszönhetően a Barát utca ma csendes oázis a zöldterületekben szegény városrész házrengetegében, csak egy saroknyira a belvárosi autópályává degradált Rákóczi út zajától.

Barát utca a Hársfa utca felé nézve. (1985)
Kép forrása: FORTEPAN [HUNGARICANA] [képszám: 136939; adományozó: VÉSZI ÁGNES]

Mivel az utcácska a szomszédos kórház nehéz gazdasági helyzete kényszerszülöttjének tekinthető, először ismerkedjünk meg annak történetével. 1882-ben néhány állást kereső orvos Budapesti Általános Rendelőintézet (1887-től Budapesti Általános Poliklinikai Egyesület, röviden Poliklinikai Egyesület) néven egyesületet alapított, és a következő évben egy magánlakásban megkezdték a hátrányos helyzetű betegek gyógyítását. A rendelő 1895-ben költözött az Erzsébetváros Nagykörúton belüli részéről a majdani Barát utca páros oldalával határos Hársfa utca 13-15. számú házba. A beteglétszám gyors növekedése miatt a Poliklinika végleges otthonaként pénzbeli adományok segítségével a szomszédos Szövetség utca 14-16. szám alatt kórház épült, amelyet 1905-ben adtak át rendeltetésének.[1]

De ezzel még nem állt (volna) meg az intézmény háztömbön belüli terjeszkedése. A Budapesti Czim- és Lakásjegyzék 1910 és 1914 között megjelent számainak ház- és telekjegyzékét böngészve megfigyelhető, hogy a Poliklinikai Egyesület az évtized első felében sorra megvásárolta a kórházát a Rákóczi út felől határoló földszintes ingatlanokat.[2] Ennek célja egy későbbi kórházbővítés lehetőségének biztosítása volt, ezt azonban meghiúsította az első világháború és az utána következő válságos évek.

1931-ben került először szóba a Hársfa és Szövetség utcák közötti nagy kiterjedésű telekegyüttes befektetés céljából történő hasznosítása. A rendkívül súlyos anyagi helyzettel küzdő Poliklinika igazgatótanácsa szanálási terv gyanánt egy kétszáz lakásos bérház emelését tűzte ki célul.[3] Mivel ehhez nem sikerült kölcsönt felvennie, a következő évben az Országos Társadalombiztosító Intézettel folytatott tárgyalásokat a telkek értékesítéséről.[4] De mint tudjuk, az OTI bérházait néhány évvel később nem itt, hanem a közeli Tisza Kálmán (ma II. János Pál pápa) téren építette fel.[5]

Barát utca 2. – Hársfa utca 9-11. A Tér és Formában megjelent homlokzati fotó. (1936)
Kép forrása: LAKÁS-TÖRTÉNET [BFL] [jelzet: Tér és Forma 1936.12.]

A Poliklinikával szemben ekkor már követelések is álltak fenn. 1932 szeptemberében árverést tűztek ki az intézmény Hársfa utca és Szövetség utca közötti telkeire.[6] De a végrehajtást szenvedőnek egy ápolási előleg felvételével sikerült részben kifizetnie tartozásait. Erről a Pesti Napló tudósított 1932. október 15-én megjelent számában. Ugyanebben az újságcikkben már körvonalazódik a későbbi Barát utca:

Az újraparcellázás még további három évet váratott magára, de 1935-ben végre felgyorsultak az események. Augusztus 1-jei határidővel a Poliklinika felmondott a bérlőknek, majd azonnal hozzákezdtek a kiürült ingatlanok lebontásához.[8] Ősszel pedig már a sajtó is hírül adta az utcanyitást:

Barát utca 1. – Hársfa utca 5-7. alagsori, földszinti, I-II. emeleti alaprajzok (1936)
Kép forrása: LAKÁS-TÖRTÉNET [BFL] [jelzet: XV.17.d.329]

A Hársfa és Szövetség utcák közötti összefüggő területet eredetileg hét, méretben egymástól eltérő, de jellemzően keskeny és nagy mélységű, ebből kifolyólag pedig előnytelen adottságú telek alkotta. Ezt a telekegyüttest tizenhárom részre osztották: az ingatlant hosszában átszelő 15 méter széles utca mindkét oldalán hat-hat házhelyet jelöltek ki. A 25-28 méter mély parcellákat a korabeli kataszteri térkép tanúsága szerint az utca felőli telekhatártól számítva 13 méteres mélységig engedték beépíteni. Az épületek párkánymagasságát 15,50 méternél határozták meg.

Barát utca 5. udvari, utcai homlokzat, metszet, pince földszint, I-II. emelet, padlás tervrajzai (1936)
Kép forrása: LAKÁS-TÖRTÉNET [BFL] [jelzet: XV.17.d.329]

Az újdonsült utcában 1936-ban már álltak az első házak, egy-két éven belül pedig a többi telek is beépült.[10] 1938 tavaszán a Fővárosi Kertészet fákat ültetett az utcában,[11] amely ezzel lényegében az évtized végére már el is nyerte mai arculatát. Kezdetben az utcát névtelenségéről nevezték el Névtelen utcának. Így szerepel az 1936-ban kibocsájtott helyszínrajzokon és a régebbi házak építészeti tervein is, de még az első lakóknak szóló küldeményeket is a Névtelen utcába kellett címezni eleinte.

A Fővárosi Közmunkák Tanácsa 1936. december 15-én keresztelte el Barát utcának.[12] Az utcanév eredete bizonytalan, találgatásokból viszont nincs hiány. Ezek közül itt csak a legrégebbit és annak előzményeit idéznénk fel:

Szemelvény forrása: Az Est, 1938. 29. évf. 276. sz. p. 14. [ARCANUM]

A házkutatás során kiderült, hogy a magas rangú tisztviselő elvált felesége egy bőralbumban „a jó kereskedő pontosságával osztályokba csoportosította nőismerőseit, akiket különböző árakon adott el azoknak, akik lakását felkeresték.”[14] Ennek ismeretében talán nem csodálkozunk, hogy néhány hónappal később az újságírók ezzel az üggyel hozták összefüggésbe az új utcanevet:

A 20. század második felében az utca a kezdeti mozgalmas időszakot követően kissé elcsendesedett. Ha mégis valamitől hangos volt, akkor a gyerekzsivajtól, ugyanis 1954-ben a Barát utca lett Budapest első játszó-utcája, ahonnét 9 és 21 óra között kitiltották az átmenő forgalmat, a célforgalom pedig legfeljebb 5 km/h sebességgel haladhatott.[16] A megnyitóünnepségen a kerület helyettes tanácselnöke mellett Barát(!) István rendőr őrnagy adta át a gyerekeknek a lezárt utcát. A Népszava szerint egy negyedéven belül összesen 50 budapesti közterületet terveztek játszó-utcaként megjelölni.[17]

Bál a Barát utcában (2010)
Videó forrása: YOUTUBE [humuszvideok]

Utcánk közelmúltjának története szorosan összefügg a Rákóczi út 66. számú, az 1920-as évektől egészen a 21. század elejéig parlagon heverő telekkel. Ennek hasznosítására már az 1930-as évtizedben is születtek elképzelések.[18] Az időközben további épületek lebontásával egészen a Barát utca páratlan oldalán álló házak hátsó telekhatáráig kiterjedő „T” alakú telektömbön a 2000-es évek közepén egy korlátolt felelősségű társaság nyert építési engedélyt a hatályos kerületi szabályozási tervben megengedettnél helyenként jóval magasabb épületekre. A szomszédos ingatlanok lakóinak fellebbezését ugyan elutasították, de az építkezés később a beruházó cég elleni felszámolási eljárás következtében mégis leállt.[19] Azóta a szerkezetkész épületek vasbetonváza a városkép kárára történő nyereség-maximalizálás egyfajta szomorú mementójaként elrontja a Barát utca páratlan oldalán lakók udvari kilátását is.

De a szomszédos ingatlanberuházás elleni közös fellépés összekovácsolta a Barát utcaiakat. 2006 nyarán blogot indítottak,[20] majd egyesületet alapítottak az utcában és környékén élők és a területhez kötődő embereket egy élhetőbb környezet kialakítása és védelme érdekében való összefogásának céljából.[21] 2007. szeptember 22-én az utca fennállásának 70. évfordulójának alkalmából megszervezték az első Barát utcai bált, amit 2011-ig minden év szeptemberében megismételtek. Emellett kisebb rendezvényeken is igyekeztek összehozni az utca és a környék lakosságát. Ilyennek számított például a több mint 60 éven keresztül a Szövetség utca sarkán működő és a helyiek körében igen nagy népszerűségnek örvendő cukrászda születésnapjának megünneplése.[22]

Egyébként a 2007-es bál vendégkönyvének egyik bejegyzése szerint az utcában már évtizedekkel korábban is báloztak: