Baross utca 36. lakóház
Adatok és leírás
Habár Scholtz Róbert látványos mennyezetfreskója már nem látható a ház előcsarnokában, az épület ma is őriz néhány értékes részletet a 19. század végéről. Ma már talán hihetetlen, de a ház előtt haladt Budapest első normál nyomtávú villamosvonala. Itt lakott Esti Kornél barátja, Sárkány, azaz Somlyó Zoltán költő, Pekár Imre malomtechnológus-feltaláló, és Pekár Gyula író itt követte el Gárdonyi Gézával közös kamaszkori csínyeit. Lakott itt román miniszterelnök, operaénekesnő, színészek, építészek, sőt gyakorlott szélhámos ékszerész is.
Az akkor még Stáczió utca 36. szám alatt zártsorú beépítésben álló, háromemeletes, historizáló stílusban épült lakóházat Kortsák József építtette 1873-ban.[1] Nehéz év volt ez Magyarországon: az utolsó nagy kolerajárvány és mezőgazdasági visszaesés mellett a bécsi tőzsde összeomlása is begyűrűzött, és hosszú gazdasági válság vette kezdetét.[2] Emiatt Kortsák a következő években egyre komolyabb anyagi problémákkal küzdött,[3] az 1874-ben elkészült[4] házat végül 1881-ben kényszerült eladni Hecht Jónás divatárukereskedőnek, aki 1909-ben adta tovább. Az ezt követő években gyorsan cserélődtek a tulajdonosok, végül a Messó családhoz került 1918-ban,[5] egészen a II. világháború utáni államosításig. A család tagjai több mint öt évtizeden keresztül laktak a házban.[6]
Az 1956-os forradalom idején a ház belövést kapott, a harcok alatt a lakók a légópincében húzódtak meg. 1963-ban esett át jelentős felújításon, azonban a leszakadt körgangot nem állították teljes egészében vissza, és a lépcsőházat díszítő freskót, melyet a 34.-es számban lakó Scholtz Róbert festőművész készített, levakolták. 2002-ben a tetőtér beépítésével az épület negyedik emeletet kapott, és ekkor került lift is a házba.[7]
Habár eredeti tervei a homlokzatról elég sematikusak, nagy biztonsággal kijelenthető, hogy a 150 évvel ezelőtt megvalósult formájában létezik ma is. A meglehetősen gazdagon díszített, látványos elemekkel tagolt homlokzat héttengelyes, mindkét oldalon hangsúlyos rizalittal. Ión oszlopokkal és timpanonnal keretezett, egyenes záródású kapuja a középtengelyben helyezkedik el. A földszinten a falfelület vakolatsávozott, a nyílások (a kaputól eltekintve) ívesek, a rizalitokon ikerablakok találhatók. Az íves keretezéseken akantuszleveles konzol szolgál zárókőként, az ívmezőkben pedig rozetták vannak. A földszintet profilozott osztópárkány zárja le. Az emeleteken a nyílások nagyrészt egyenes záródásúak. Az elsőn a rizalitokon ismétlődik az ikernyílás motívuma, amelyek balusztrádos erkélyekre nyílnak. A többi ablak alatt is folytatódik a balusztersor az ablakkötényekben. A falfelületen vakolatkváderezést láthatunk. A szintet a második emelettől triglifes-metopés párkány választja el, utóbi mezőiben rozettákkal. A második és harmadik emelen a rizalitokat két emeletet átívelő kompozit oszlopok keretezik, lábazatukon és az őket tartó konzolokon ókori római mintákat idéző, növényi motívumos domborművekkel. A nyíláskereteket a másodikon ión oszlopok és fogrovatos párkánnyal ellátott timpanonos szemöldök adja. A rizaliton itt egy-egy nagyobb ablak kapott helyett, a harmadikon viszont visszatér a földszintről ismert íves ikerablak. A többi nyílás itt is egyenes záródású, és fogrovatos, egyenes párkány zárja őket. A falfelület ezen a két emeleten szinén vakolatkváderezést kapott, de egy fokkal kevésbé erőteljes a “kövek” kiugrása, mint az elsőn. Mindezek fölött gyümölcsös girlandokkal és babérkoszorúkkal díszített fríz, majd girlandos konzolokkal megszakított, tojássoros-forgovatos párkány zárja a homlokzatot.
A ház eredeti díszítményei odabent is fellelhetőek: az egyszerűbb, szívekkel díszített kovácsoltvas gangkorlátok mellett a lépcsőházban folytatódik az antik hangulat a növényi motívumokkal és delfinekkel tarkított, öntöttvas korlátokon.
Lakók
150 éves fennállása során a háznak számos ismert és kevésbé ismert, de maga után mégis komoly nyomot hagyó lakója volt. Frankenburg Adolf a Kisfaludy Társaság és az MTA tagja volt, újságíró, szerkesztő, emlékíró.[8] Felesége, Carina Anna a Nemzeti Színház operaénekesnője, Erkel Ferenc neki szánta Csáky Lóra szerepét Dózsa György című operájában.[9] Frankenburg 1884-ben bekövetkezett haláláig lakott a házban, özvegye is csupán 10 hónappal élte túl.[10]
Pekár Imre mérnök egy új malomtechnológiai eljárást talált fel 1876-ban. A pekározásnak nevezett módszert mai napig használják a liszt sütőipari minőségének gyors meghatározására.[11] 1884-ig lakott itt fiával, Pekár Gyulával, aki gyerekként a házban mindenféle kémiai kísérleteket végzett iskolatársával, Gárdonyi Gézával: minél bűzösebb vegyszereket próbáltak kotyvasztani lombikban[12]. Ebben annyira sikeresek voltak, hogy még a rendőrség is közbeavatkozott. Belőle később író, újságíró lett, modellt állt Stróbl Alajosnak, mikor a Múzeumkertben látható Toldi Miklós szobrot készítette[13], majd a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja és a Nemzeti Egység Pártja színeiben politikus, országgyűlési képviselő volt a 1901-től 1935-ig.[14]
Istóczy Győző politikus 1881-ig lakott itt. Innen terjesztette 12 röpirat című, saját kiadású antiszemita folyóiratát. 1883-ban a hírhedt tiszaeszlári per hatására a Szabadelvű Pártból kiválva megalapította az Országos Antiszemita Pártot, mely az 1884-es választásokon bejutott a Parlamentbe ellenzékként.[15]
Somlyó Zoltán költő az 1910-es évek kávéházi világának színes egyénisége volt. Kosztolányi Dezső Esti Kornél-ciklusának 5. novellájában Sárkány névvel jelenik meg: egy extravagáns külsővel, különc viselkedéssel ábrázolt, versírási kényszertől, szerelmi éhségtől és anyagi nehézségtől hajtott karakter. Ebben az időszakban sem anyagi lehetőségei, sem izgágasága nem tette lehetővé, hogy tartós lakhelye legyen, a házban pár hónapig bérelt ágyat.[16]
Octavian Goga a Budapesti Tudományegyetemen (mai nevén ELTE-n) töltött diákévei alatt lakott itt 1900-tól 1903-ig.[17] Előbb költészetével vált ismertté, több drámát írt, és számos művet fordított román nyelvre: Petőfi Sándor-költeményeket, Madách Imre Ember tragédiáját, és Adolf Hitler Mein Kampfjának több fejezetét. Majd politikai pályára állt, mely az 1937-es román miniszterelnöki kinevezésében tetőzött. Nyíltan antiszemita politikája megosztó volt. Meghozta Románia első zsidótörvényét, mely a zsidó lakosság mintegy harmadát fosztotta meg állampolgárságától. Ennek nemzetközi visszhangja miatt kényszerült lemondásra 1938 februárjában.[18]
A ház 150 éves története során üzemelt itt vendéglő, a pincében fa- és szénkereskedés, vegyipari és kozmetikai cikkeket árusító cég, bútorszalon, valamint számos szabó lakott és dolgozott a 20. század első felében.[19] 1945-ben a rendőrség tudakozót nyitott itt a világháború során eltűnt személyek nyilvántartására[20], és az 1952-ben alapított Pest Megyei Tőzegkitermelő Vállalatnak is évtizedeken keresztül adminisztrációs irodája volt a házban.[21]
Újsághirdetések:
BIEHN JÁNOS asphalt-vállalat: fedéllemezek, facement, elszigetelő-lemezek:
https://adt.arcanum.com/hu/view/GazdasagiMernok_14_1890/?pg=493&layout=s
A textilárukat portól és piszoktól megóvja a »NON PLUS ULTRA« PORSZÍVÓ készülék:
https://adt.arcanum.com/hu/view/BME_TextilIpar_1931/?pg=11&layout=s
[1] Budapest Főváros Levéltára, Építő Bizottmány (ÉB) (1861-1873) HU BFL – XV.17.b.312 – 623/1873
[2] Bodovics Éva: 1873 – Egy nehéz év a közigazgatás szemével. In: A közigazgatás történeti változásai Észak(kelet)-Magyarországon a modern korban. Régiónk története III. Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Líceum Kiadó, Eger, 2022. pp. 9–23. [link]
[3] Budapesti Közlöny, 1875. 9. évf. 70. sz. p. 1983.
[4] Kőrösi József: Az 1873. és 1874. évi budapesti építkezések. Budapesti Statisztikai Közlemények 12. 1875. p. 14.
[5] Budapest Főváros Levéltára, Pesti telekkönyvi betétek. HU BFL – XV.37.c – 9880 – 36724
[6] Lakó személyes közlése.
[7] Lakó személyes közlése.
[8] Frankenburg Adolf szócikk, Wikipédia. [link]
[9] Kenyeres Ágnes (főszerk.): Magyar Életrajzi Lexikon A–K. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967. p. 282.
[10] n.n.: Frankenburg Adolf özvegye elhunyt. Fővárosi Lapok, 1885. május 8. p. 693.
[11] Kenyeres Ágnes (főszerk.): Magyar Életrajzi Lexikon L–Z. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982. p. 386.
[12] Pekár Gyula: Don Vigolé de la Siberie. In: Simon Lajos (szerk.): Az egri remete. Tanulmányok Gárdonyi Gézáról halálának tíz éves évfordulója alkalmából, Dante Könyvkiadó, Budapest, 1932. pp. 13–21.
[13] Debreczeni-Droppán Béla: Toldi buzogánya. Magyar Múzeumok Online, 2017. április 7. [link]
[14] Kenyeres Ágnes (főszerk.): Magyar Életrajzi Lexikon L–Z. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982. p. 386.
[15] Istóczy Győző szócikk, Wikipédia. [link]
[16] Somlyó György: Morzsák apám asztaláról. Irodalomtörténet, 1982. 64. évf. 4. sz. pp. 831–857.
[17] Domokos Sámuel: Goga nyomában – Budapesten, In: A Hét, 1971. 2. évf. 4. sz. p. 4.
[18] Octavian Goga szócikk, Wikipédia. [link]
[19] Budapesti Czim- és Lak(ás)jegyzék. Franklin-Társulat, Budapest, 1880-1928. [link]
[20] Demokrácia, 1945. 4. évf. 16. sz. p. 6.
[21] Népszabadság, 1977. 35. évf. 295. sz. p. 11.
Tudsz valamit erről a házról? Oszd meg velünk a budapest100@kek.org.hu email címen!