Baross utca 74. lakóház

A mai Csarnok negyedben álló házat Korb Flóris 1910-1911-ben építette, ez egyben nemcsak bérháza, hanem saját lakása és irodája is volt. A négy szint fölé még tetőemelet és oromzat is került, ami igazán kiemelkedővé teszi az épületet a Baross utcában. Érdemes tudni, hogy korábban Giergl Kálmánnal közösen terveztek nagyszerű budapesti épületeket, például a Zeneakadémiát is.

Biztos nem emlékszel már, amikor az a nagy felfordulás volt. Amikor a téglák összeálltak, a vasbetonfödémet behúzták, a tető faszerkezetét összeácsolták, már a mozaikokat is megkaptad az ostyához hasonló oromzatodra, és még a redőnyök mellé is bekerültek az acéltartók, na akkor, pont száz éve (khm…) megszülettél. Pedig Kedves Ház, ennek így kellett történnie. Volt egy elődöd is, sőt egészen biztosan egész sor elődöd volt, mert tudod ez a hely, ez Józsefváros szíve. Az utca ahol állsz, régen a Stáció nevet viselte és ahol most a Szent Mihály templom van, azt Templom térnek hívták. Innen nyúltak idegsejtként az utcák tovább, innen kezdett az akkor még külváros az 1720-as években igazán benépesedni. Ma is álló, legrégebbi részedet Berán János és felesége építtette a Korb és Giergl irodával. Velük – legalábbis Korb Flórissal – még sokat találkoztál később… Szóval 1893 októberében a tervasztalról a hivatalba került egy két emeletes, pincés ház rajza. Kappéter Adolf építőmester vigyázó szemei kísérték a kivitelezést, hogy csendben egybesimuljon a meglévő utcai szárny és az új melléképület, szépen vezessék a tekintetet barokkos korlátai az udvarban. Az 1911-ben lebontott elődöd – mint utcai traktus – pincéjébe, mitöbb, borospincéjébe! vezető csigalépcső helye a lépcsővel szembeni helyiség, régen egy raktár, helyén volt. Akkor még nem üzlet, hanem egy vendégszoba nézett az utcára, hogy a zajos életet a kedves meghívott élvezze…

1903-ban a gazdád kicsit eladósodott, így egy ismerőse megvette a telket és a házat. Az úriember Korb Flóris volt, és neje Rösler Hermina. Korb Flóris 1860-ban, Kecskeméten született építész, akinek a neve majdhogynem aranybetűkkel szerepel a magyar építészettörténetben. Nagyon fiatalon Berlinben tanult, zseniális rajzoló volt, kinti (személy szerint Baurat von Ende, ami magyarul kifejezetten mókásan hangzik: Végi Építőtanács) és itthoni mestere (Hauszmann Alajos) is nagyon szerette és megbecsülte. Hauszmann az egyetemen is oktatott, tanársegéde Alpár Ignác volt, aki a professzor nevében hívta meg a még mindig ifjú, 23 éves, Korbot egy pályázat terveiben segédkezni. A Parlament pályázatáéban. Nem rossz kezdet, még akkor sem, ha „csak” egy lett a négy nyertes terv közül, hm? Az irodában találkozott a későbbi cégnév másik felével: Giergl Kálmánnal, akivel nem kevesebb mint tizenkét évig dolgoztak közösen Hauszmannak. Utána – 1894-től – párban fogtak önálló iroda nyitásához, de az egykori főnöküktől nem haraggal váltak el, igazából Hauszmann ajánlotta be őket a Pesti Hírlap székházának megrendelőinek. Egyébként is, különösen Korbbal hosszantartó, meleg barátsággal viseltettek egymás iránt. A leghíresebb művek ezután következtek (Klotild-paloták és Királyi Bérház a Ferenciek terén, Zeneakadémia), egészen 1909-ig. Korb eztán egyedül dolgozott, többek között a saját házát is megépítette, Téged, Kedves Ház.

Először is a régi, még valószínűleg Kohn Bernát és Alice (akik 1882-ben az akkor még nem munka ünnepének számító május elsején vehették tulajdonba az alattad fekvő telket) által építettet házrészt lerombolta. Igen gyorsan dolgoztatott, mert a terveket 1911-ben áprilisban adta be és az engedély már június 4-én meg is jött. Az építőmesterek most Kondor és Feledi voltak (ha már az építész így magára maradt, legalább a mesterek legyenek párban…), és hipp-hopp felhúzták a tartószerkezeteket, a rabitzos (könnyűszerkezetes, fa és drót keverék fal, levakolva) válaszfalakat is, egészen négy plusz tetőemelet magasságig, beépítették a csodálatos lépcsőház magjába a gyönyörű liftet, amit sajnos azóta elveszettél (pedig a tervrajzaidon még a kis felvonógépház is ki van rajzolva, és a lakók azóta is sóhajtoznak a kis bársony ülések után). Begittelték a pihenők szép üvegablakait is, amiket aztán a történelem viharai kirobbantottak a helyükről. Kialakították azt az alaprajzi rendszert amit mai is, hát legalábbis sejteni lehet. A beépített szekrényekkel, az ovális étkezőkkel, ami a negyediken, a büszke tulaj saját lakásában szoba volt (óh, milyen kis elegáns lehetett itt mondjuk zongorázni!) és a szintén magának kialakított hatalmas terasszal, a csempe kandallókkal, és a csilingelő üvegcsillárokkal igazán nagyon kellemes otthonok készültek el. Korb úr pedig nemcsak hogy lakott itt, de az irodát is ide tervezte a tetőemeletre. A mozaikcsíkos ostyák mögött rajzolta még majdnem húsz évig terveit. Építészi hagyatékát sajnos nem tudtad megőrizni, mert az ötvenes években a család élő tagjait kiköltöztették, és minden elveszetett… És azóta eltelt hosszú, hosszú idő, több mint hatvan év. Csendes évek? Zajosak? Bosszús, vagy kellemes? És hogy vagy most, Kedves Ház, így száz évesen?