Batthyány utca 37. lakóház

Az építész, ifj. Masirevich György második bérháza ez a Batthyány utcában. Az épület helyén lévő 19. századi, egyszintes épület^[1] maradványainak elbontása után 1938-ban kezdték meg az építkezési munkálatokat. A ház építtetője ez esetben nem egy grófné, hanem egy gazdasági vállalkozás, a Janus Rt. volt.

A két utcára nyíló, „kétarcú” ház Batthyány utcai homlokzatának timpanonjában látható, Janus-fejet ábrázoló relief is az építtetőre utal, de Ferkai András szerint az építész vívódását – egyensúlyteremtési törekvését a régi hagyomány és a modern szellem között – is jelképezi. ”Az épület tervezője a magyar CIRPAC szekció egyik alapító tagja volt, aki a húszas-harmincas évek fordulóján avantgarde kockaházakat tervezett. Néhány évvel később – valószínűleg személyes okok és szemléletbeli különbségek miatt – kivált a csoportból és ”eretnek” épületeket kezdett el építeni. Az itt bemutatott háza a CIRPAC-csoport feloszlásának évében készült, amikor már Molnár Farkasék is oldottabb, romantikusabb megoldásokat kerestek. Masirevich ”visszalépése” ugyanazt a határterületet érinti, melyet az első világháború előtti példák előrelépve értek el: a korszerűség és az időtlen hagyományok (az archetipikus elemek) mezsgyéjét.” ^[2] A homlokzaton megfigyelhetők az antik építészetből vett, de átformált, stilizált, ezáltal modernizált elemek, például a homlokzatokat lezáró attika és timpanon.

A két utcára néző, zártsorú beépítésbe illeszkedő, magastetős bérház a Hattyú utca felől ötemeletes és utcavonalon áll, a Batthyány utca felől négyemeletes és előkertes. A puritán nyerstégla épület Batthyány utcai homlokzatának markáns eleme az előreugró oszlopokkal alátámasztott középrizalit egyenes záródású, osztott ablakokkal, mellette kétoldalt teraszok sorával. A már említett jelzésszerű klasszicizálás elemei a kannelúrás, fejezet- és lábazatnélküli oszlopok, szemöldökpárkányok, és egy faragott kő oromdísz.

Ferkai András az alábbi leírást adja az épületről: ”Alaprajza háromfogatú, a félköríves pihenőjű lépcsőházból szintenként egy 2 szobás és két 2 szoba-hallos lakás nyílik. Az épület vasbetonvázas, tégla kitöltő falakkal és fagyálló téglaburkolattal. Hattyú utcai homlokzata sík, a háromtengelyes középrizalit alig ugrik előre, az átellenes homlokzat középtengelyét négy dór oszlopra támasztott, lapos oromzattal fedett középrizalit hangsúlyozza ki, melyhez kétoldalt faoszlopos, kovácsoltvas korlátos, vasbetonlemez erkélyek kapcsolódnak. A homlokzaton hat részre osztott ablakok, illetve franciaerkély-ajtók sorakoznak, a bejárat fölött és a kerti rizalit legfelső szintjén szemöldökpárkánnyal, egyebütt keretezetlenül. A másfél szint magas főbejárati kaput egyenes záródású kőkeret szegélyezi, azon belül a vas-üveg szerkezetű kapu félköríves vonalú. Mellette három jellegtelen üzletportál. A homlokzatot egyszerű, fogsoros párkány zárja.” ^[3]

Az épület belsejében az egyes emeletekre szűk lépcsősorokon át vezetett az út, vagy lifttel lehetett megközelíteni az egyes szinteket, kezdetben még a liftkezelő segítségével.^[4]

Vincze Miklós a Batthyány utca 36. kapcsán írt cikkében így ír a közeli 37. szám lakóiról: ”Az emeletek egyikének ívelt keretes ajtajai mögött pedig a Janus központi irodája bújt meg. Az épület lakóiról itt valamivel kevesebbet tudunk, de a második világháború éveiben, illetve a Rákosi-kor hajnalán itt élt Weinberger Frigyes, a balkáni államokkal való export-importból hasznot remélő Balkán Lloyd Rt. igazgatósági tagja, majd vezetője, de ide jegyezték be a részvénytársaság központját is. Itt lakott a népi író, Sinka István, továbbá orvosok, építészek vagy tanácsosok is. A Kádár-korban hosszú időn át az egy egész gyerek generáció énekhangját csiszoló Mikó Magda élt a házban, és tartott órákat a színpadra vágyó fiataloknak – így a húszévesen hozzá irányított Gáti Györgynek, akit ő indított el a fotóriporterré válás útján. A földszinten apró üzlethelyiségekkel is rendelkező, ma is korrekt állapotú épület aljában az elmúlt nyolc évtized során számos cég váltotta egymást: a hetvenes és nyolcvanas években például egy, a Budapesti Zöldség- és Gyümölcs Értékesítő Szövetkezeti Vállalathoz (ZÖLDÉRT) köthető zöldségbolt működött itt.”^[5]

Források:
^[1] Előző tulajdonosok: 1882: Mándl Márk, Laura, Katalin, Manó, Regina, Ármin, Czeczília és Franciska; 1899: Mandl Fanny, 1912. özv. Mandl Adolfné és b. társai, 1934. Renland Viktorné (földszintes, adóköteles jövedelme: 5480 P. n. öl: 152, 00 lebontva, elpusztult). In: Adalékok a Víziváros történetéhez. II. kötet. Budapesti Városvédő Egyesület. Budapest, 1991. p. 12.; I. kötet p. 167.
^[2] Ferkai András: Három városi ház Budapesten. Magyar Építőművészet 1987/2. sz. p. 4.
^[3] Ferkai András: Buda építészete a két világháború között. MTA Művészettörténeti Kutatóintézet. Budapest, 1995, p. 48.
^[4] HU BFL XV. 17. d. 329 – 13943/1, 24. 27. f
^[5] Vincze Miklós: A grófné és a miniszterelnök viszonyát rejtő vörös téglák. 24.hu, 2018. 12. 03. [link]