Belgrád rakpart 12. lakóház

Az épület

A ma álló, ötemeletes bérház 1912-ben épült özvegy Bodó Gusztávné háztulajdonos megrendelésére. A terveket Mende Valér építész készítette, a kivitelezést Deutsch B. okleveles beton és vasbeton építési vállalata (Damjanich utca 88.) végezte. A Budapest Főváros Levéltárában (BFL) megtalálható eredeti alaprajzok szerint a pincébe az üzlethelyiségekhez tartozó tárolók, szénkamra, kazánház, fáskamra és pincerekeszek kerültek. A földszinten három üzlethelyiség kapott helyet, hátul közös, terazzoval kirakott passage-zsal. A bejárattól nyílott a mozaiklapos lépcsőház és a betonburkolatos udvar, három lakással: a viceházmester lakásán kívül két, wc-vel és fürdőszobával felszerelttel. Az első emeleten egy 4 szobás lakás nyílt a főlépcsőről, a hátsó lépcsőről pedig egy kétszobás, cselédszobás kislakás. Ez a beosztás minden emeleten megismétlődött. A manzárd alaprajza szerint az építész először irodákat és műtermeket is szánt ide a padlásrekeszek, a mosókonyha, a mángorló és a „cselédfürdő” mellé, majd a módosított alaprajzon már csak műtermek szerepelnek. Érdekesség, hogy a rajz feltüntette a különböző helyiségekben használt burkolatokat: a konyhákban és a fürdőkben terazzot, a szobákban parkettát, a cselédszobákban hajópadlót alkalmaztak. Az eredeti homlokzati terven szereplő szecessziós-art decos virágmintából mára semmi nem maradt, ahogy az art deco portálokból és kapuból sem.

A bérházba 1913-ban felvonót szereltek.

Egy BFL-ben található irat szerint 1941-ben pedig megvolt már az alagsori óvóhely.

Az építészek

Az épületet tervezőként jegyző felsőgallói Mende Valér (1886-1918) irodája ekkor a Mészöly utca 6. sz. alatt volt, de valószínűleg a bérház elkészülte után nem sokkal ideköltözhetett: mindenesetre 1917-ben már biztosan itt élt és dolgozott. A fiatalon meghalt építészről így emlékezett meg halálakor egyik kollégája a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönyében: „Mende Valér istenáldotta tehetség volt, akinek az alkotás ösztönéből folyó önkéntelen szükséglet és élvezet, művésztermészet, aki rajongva szerette az életet; s mindazt, ami benne szín, csillogás és melegség. Könnyen, játszva alkotott. A Műegyetemet, ahol egyike a legkiválóbbaknak, szintén Budapesten végzi. 1908-ban a kultuszminisztérium művészi ösztöndíjával Münchenben, Berlinben, Párizsban, Londonban és Brüsszelben művészi tanulmányutat tesz. 1909 tavaszán tele rajongó lelkesedéssel elkezdi, mint önálló építész, pályafutását. Kecskeméten a ref. gimnázium és jogakadémiát, mozgószínházat, kórházakat tervez és épít, úgyszintén Nagyváradon. A kultuszminisztérium megbízásából népiskolákat, Gyöngyösön takarékpénztári palotát. A háború egy időre a frontra szólítja, ahonnan már gyengélkedve tér haza és újra alkot: a petrozsényi és dorogi munkástelep építkezései, a prakfalvi acélgyár építkezései, a GYOSZ palotájának terve, amit már betegen készít el… Elegáns architektúrájában egyike volt azoknak, akik a szépművészetből merítve, akartak építészetünknek nemzeti karaktert adni. Újabb alkotásai azonban azt az elvet vallják már, hogy mindaz, amit becsületesen és szépen, éghajlatunknak és magunknak építünk, az idők egységével amúgy is magyar lesz.”

1914-ben feleségül vette Chorin Ilonát, Chorin Ferenc lányát. Ennek is köszönhette a befolyásos Chorin-család tulajdonában álló, előbb említett ipari létesítmények és munkáslakások tervezését.

Az építtető

A BFL-ben található tervrajzok szerint özvegy Bodó Gusztávné Windisch Sarolta volt a bérház megrendelője. Sőt, az előtte itt álló épület is az övék volt: Bodó Gusztáv és felesége már 1892-ben is tulajdonosként szerepelt a Ferenc József rakpart 12-ben. Bodó Gusztáv gazdag divatáru-kereskedő volt, így többszörös pesti háztulajdonos. 1865-ben nyitotta meg „Az Arany Golyóhoz” címzett üzletét a Váci utcában, melyet így hirdetett a Vasárnapi Ujság: „Bodó Gusztáv Pesten, Váczi utcza, a ‘Nádor’ átellenében, ajánlja újonnan nyitott rőfös és női divatkereskedését, ellátva mindennemű legújabb bel- és külföldi kelmékkel, úgy a jelen, mint minden következő idényre a legdúsabb választékban. […] És tart számtalan, ezen szakmához tartozó női divatczikkeket, a lehető legjutányosabb meghatározott árakon. Vidéki megrendelések pontosan és gyorsan intéztetnek. Kívánatra minták, ár- és szélesség-jegyzéssel szívesen eszközöltetnek.” A századforduló előtt üzletét eladta Mihálkovics és Szemerének, akik aztán az 1930-as évek végéig „Bodó Gusztáv utódaiként” csalogatták a vevőket. Bodófalvi Bodó Gusztáv magánzó 1910-ben hunyt el, ahogy a hírlapok írták, „életének 72-ik, házasságának 38-ik évében.”

Az özvegy 1917-ben adta el a bérházat 849.489 Koronáért Zeisler Vilmosnak, és a Zeisler-család kezében maradt egészen az államosításig.

Foto Landau

1918 és 1923 között a Ferenc József rakpart 12-ben működött Landau Erzsi (1896-1967) „művészi fényképek műterme.” Apja Landau József könyvkereskedő volt, 1918-ban már szerepeltek fotói a Színházi Életben. Hirdetése ugyanott, 1922-ben: „Landau Erzsi, művészi képeiről előnyösen ismert fényképész, hosszabb párizsi tanulmányútja után hazaérkezett és ott szerzett elsőrangú tapasztalatait felhasználja, folytatja felvételeit a Ferenc József rakpart 12. szám alatt lévő elegáns műtermében.” 1923-ban végleg Párizsba költözött; először a Pathé Filmgyárban, majd saját műtermében dolgozott. Az Ergy Landau-ként világhírűvé váló fotográfusnak 1931-től jelentek meg aktképei párizsi lapokban. A német megszállás alatt Párizsban maradt, majd 1953 és 1954 között Kínában fotózott.

Forrás itt.