Budapest100
1/10

Belgrád rakpart 17. lakóház

Megszólított ház @2017
1/1
Tartalom

    Adatok és leírás

    Balázs Ernő (1856 Zombor – 1930 Budapest) – a budapesti műegyetemen tanult, azután hosszú ideig a székesfővárosi mérnöki hivatal tagja volt. Átépítette és homlokzatot adott Hild-féle ceglédi evangélikus református templomnak (1889), az ő tervei alapján épült a pápai evangélikus ref. főgimnázium (1894-95), a budapesti távbeszélő központi épülete (1902-1903), a pécsi posta- és távirdaigazgatósági épület (1903-1904), stb. Korai műveit történeti stílusokban tervezte, utóbb magyar stílustörekvések érvényesültek munkáin.[1]


    Belgrád rakpart 17., V. emelet, szemben a Magyar Dol­gozók Országos Művészfényké­pező Egyesülete (MADOME) a bejáraton az itt tartott országos művészi fotókiállítás plakátjával. Az egyesület később Budapesti Fotóklub, ma Magyar Fotográfiai Egyesület néven működik ugyanitt. (1954)
    Kép forrása: FORTEPAN [HUNGARICANA] [képszám: 129387; adományozó: HORVÁTH MIKLÓS DR]

    | „Az 1907-re átadott palota Balázs Ernő tervezőmérnök csodás munkája, még sok évnyi kopottas állapotában is előkelő helyen állt a rakparti házak között. Szerencsénkre nemrégiben fejeződött be a homlokzatszépítés, így újra megcsodálhatjuk a rég elfeledett és elkopott értékeket, miközben arról fantáziálhatunk milyen csodás kilátás mellett foglalatoskodtak hobbijukkal báró úr és kollégái.”[2]


    A Graf Zeppelin léghajó a Duna felett. A felvétel a Belgrád (Ferenc József) rakpart 17-ből készült a Szabadság (Ferenc József) híd felé nézve. Leltári jelzet: 17678 (1931)
    Kép forrása: FORTEPAN [HUNGARICANA] [képszám: 132829; adományozó: MAGYAR MŰSZAKI ÉS KÖZLEKEDÉSI MÚZEUM / ARCHÍVUM / NEGATÍVTÁR / SCHAUSCHEK JÁNOS GYŰJTEMÉNYE]

    | „Balázs Ernő munkája még a zordon Dózsa György és Lehel utak metszéspontján mosolygó Elemi Iskola, a Terézvárosi Telefonközpont a Nagymező utcában és Pécsett a Postapalota.
    A dunaparti bérpalota gondosan alápincézve épült, benne raktárak, kazánház, később óvóhely kapott helyet, és persze – praktikusan – két homlokzattal és két bejárattal épült, egy a Duna felé, egy a Molnár utcára. A dunai oldalon ma porosodó lélektelen kis betonplacc helyén hajdan díszkert volt, ahova a földszintről mára szintén nyomtalanul eltűntetett lodzsa nyílt. Ez a szint két lakásból állt anno: egy 5 szobás nyílt a Dunára, egy kettő szobás hátra, a Molnár utca felé. Aztán az elsőtől a negyedikig emeletenként 1-1, egyenként 8, azaz nyolc szobás, 3 teraszos, napfényes lakás szolgálta mindenkori boldog tulajdonosai kényelmét. A lakásokhoz cseléd-és inasszoba, konyha, kamra, gardrób és személyi lift tartozott.    De a legizgalmasabb a padlás. A levéltárban talált eredeti tervek egy luxus műteremlakásról mesélnek: előre egy 60 nm-es, hátra, az udvar felé egy másik, cirka 50nm-es „felvételi műteremmel”, dolgozóval, két sötétkamrával, titkári szobával, plusz kettő tetőterasszal. S mindez mégsem egy jólmenő művész kiszolgálására épült, aki majd csillagászati bérletért alkothatott volna itt. Nem-nem.A ház tulajdonosa, a báró úr amatőr fotós volt, s így tagja az 1899-ben alakult Photo Clubnak, mint lelkes tag, és tőkeerős adományozó bérháza padlását a Club székhelyének szánta, így az 1907-ben boldogan áttelepedett ide az eleddig használt Damjanich utca 28/b-ből. Az illusztris Club, vagyis a Magyar Amateur Fényképezők Országos Egyesülete többek között olyan nagynevű tagokkal büszkélkedett, mint báró Eötvös József, dr. Konkoly-Tege Miklós, Hopp Ferenc, Xantus János, gr. Teleki Sándor és gróf Esterházy Miklós. És – láss csodát – a csengő szerint még ma is fotósok uralják a fotós paradicsomot a padláson. Halleluja! 1939-ben a báró úr engedélyt kért és kapott a fővárosi hatóságoktól, hogy negyedik emeleti, vélhetően meseszép kilátással bíró lakását teherlifttel lássa el. Később ebben a lakásban élt a nagy színész, Benkő Gyula. Neki tán Hammerstein báró is örült volna, a hálás utókor mindenképp, emlékét a ház falán tábla őrzi.Az 1939-es átalakítással le is zárult a ház fénykora. A háború utáni adatok keserves lakásleválasztásokról és társbérleti átalakításokról tanúskodnak. ’39 után először ’63-ban, majd 1980-ban volt felújítva a ház, és úgy is néz ki. Naív ábránd volt a legutóbbi állványozásból gondos, alapos munkára tippelni, pontosan a ház egyharmadát sikerült renoválni. De így is érdemes megállni, a házra felnézni, és megcsodálni. Kovácsoltvas kapuja hősiesen állja lassan 110 év porát, szelét, mocskát, majd’ megeszi a rozsda, de még áll. A teraszok szépek, hívogatók, az U alakú ház fürdik a napfényben, és türelmesen várja gondos gazdáját már úgy 70 éve. Remélem, mert jól megépült, kitart, míg megérkezik, aki megérdemli, megbecsüli, mi meg csodálhatjuk még soká…”[3]

    Tudsz valamit erről a házról? Oszd meg velünk a budapest100@kek.org.hu email címen!

    Források

    1. Kenyeres Ágnes (főszerk.): Magyar életrajzi lexikon A-Z. Javított, átdolgozott kiadás. Arcanum.
    2. Fekete Dániel: Egy lelkes fotós gyönyörű palotája. Csak a Szépre! blog, 2016.08.16.
    3. Szuhai Barbara: Egy Múlt-Kor cikk margójára – Belgrád rakpart 17. Mesélő Házak, 2015.04.22.

    Házak a közelben