Bem rakpart 8. középület

Az Emmer palota megépülésekor a budai rakpart egyik legszebb és legimpozánsabb épületének számított. Belső kialakítása a XIX. századi nagypolgári lakáskultúra legmagasabb szintű megnyilvánulása volt, melyről Erdélyi Mór jóvoltából számos fényképpel rendelkezünk. Az épület jelenleg (egy régóta folyó) felújítás alatt áll, ezért belseje nem látogatható. A ház építtetője, dr Emmer Kornél a XIX. századi magyar igazságszolgáltatás egyik meghatározó alakja volt. 1845. május 3-án született Nagyszombaton, ahol szülőháza, a város egyik legszebb épületének számított, így ez példaként állhatott budapesti palotájának megtervezésénél is. Helyben végzett iskolái után a pozsonyi jogi akadémiára járt, majd Pesten folytatta tanulmányait. Jogi pályája 1865-ben kezdődött, ekkor lett ugyanis gyakornok a pesti királyi ítélőtáblánál. 1867-ben ügyvédi oklevelet nyert, 1871-ben pedig jogi doktor lett. Fokozatosan emelkedett a hivatali ranglétrán: 1868-től Nagyszombat aljegyzője, majd jegyzője, 1869-től pesti királyi ítélőtáblai, majd kúriai fogalmazó, 1872-től pesti törvényszéki bíró, 1882-től budapesti ítélőtáblai bíró, 1891 pedig kúriai bíró lett. Különösen a perjog tekintetében számított szaktekintélynek. Emmer Kornél – Langheinrich Frigyes, tehetős pesti polgár leányát, a rubensi idomokkal bíró, bájos Henriettet vette feleségül, így nemcsak boldog férj lett, hanem ezen döntés okán a főváros leggazdagabb bírája és legnagyobb virilis adózója is. Társadalmi helyzete miatt természetesen a helyi és országos politikában is részt vett. Először 1875-ben a nagyszombati választókerületből került országos képviselőként az országgyűlésbe, majd 1896-ban újra megválasztották. 1898-ben egy nézeteltérés miatt kivált pártjából és ettől fogva felhagyott az aktív politizálással. A Budapest építéséért és szépítéséért felelős Fővárosi Közmunkatanács tagja is volt, valamint háromszor javasolták főpolgármesternek. Egyik alapítója és első elnöke lett a Filozófiai Társaságnak, és több jótékony célú alapítványt is tett. Számos jogi művet írt és a Jogtudományi Közönybe is rendszeresen publikált. Halála után, 1911-ben jelent meg a Magyar Jogászegylet kiadásában az Emmer Kornél beszédei és dolgozatai című két kötet, mely csaknem ezer oldalon át közli írásait. Emmer Kornél társadalmi állása megkövetelte és vagyona lehetővé tette, hogy a lehető legjobb művészeket foglalkoztassa dunaparti bérház-palotája építésekor.

Az épület megtervezésére a kor sokat foglalkoztatott építőművészét, Meinig Artúrt kérte föl, aki palota-specialistaként volt ismert a pesti úri közönség körében. Az eklektikus stílusú, három utca felé is homlokzattal bíró ház 1885 és 1888 között épült fel az építész tervei alapján. Meinig Artúr 1853-ban a németországi Waldheimben született. A drezdai királyi építőiskolán, majd a politechnikumban, végül az akadémián tanult, 1875-ben kapta kézhez építészeti oklevelét. Több helyi építészeti irodában, majd Bécsben a neves színháztervező párosnál – Ferdinand Fellnernél és Heinrich Helmernél dolgozott. 1883-tól élt Budapesten, ettől kezdve hazai megbízásokat teljesített. A magyar elmegyógyászat úttörőjének, babarczi Schwartzer Ferencnek az unokáját, Schwartzer Angélát vette feleségül, aki azonban rövid időn belül 1889-ben, 19 éves korában meghalt. Meinig Artúr többször nem kötött házasságot, hanem munkájában talált feledést. A rajzasztalára borulva, tervezés közben hunyt el 1904-ben. Tagja volt a Magyar Építőművészek Szövetségének és ennek működésében is tevékenyen részt vett. Építészeti pályázatokon első díjat nyert a Millenniumi Kiállítás Királysátrának (egykor Városliget), az Adria Tengerhajózási Társaság Palotájának (Szabadság tér) és a Rimamurány-Salgótarjáni-Vasmű Rt. palotájának (Nádor utca 36.) tervével, második helyezett lett a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara palotájára kiírt pályázaton és több alkalommal megvették terveit. Azonban nem volt rákényszerítve a bizonytalan pályázatokon való részvételre, mert elhalmozták magánmegrendelésekkel. Főként arisztokraták és nagypolgárok számára tervezett – főképp neobarokk stílusú vagy eklektikus – épületeket. Vidéki kiemelkedő munkái közé tartozik a károlyi és somfai Károlyi-, az újkígyósi Wenckheim és a tiszadobi Andrássy-kastély. Budapesten nemesi megrendelők kérésére ő tervezte a Csekonics-, Gerliczy-, Hunyady-, Radvánszky-, és Weinckheim-palotákat. Ez utóbbi a legismertebb, ugyanis jelenleg ebben található a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár központi fiókja. Olyan tehetős polgárok, mint Jungfer Gyula díszműlakatos, báró Kéthly Károly belgyógyász és Scholtz Róbert is őt kérték fel lakóházuk, nyaralójuk megtervezésére. Így nem csoda, hogy Emmer Kornél őt találta megfelelőnek, hogy bérházzal kombinált, reprezentációt is szolgáló palotája terveinek megalkotására.

Az Emmer-palota az eredeti kinézetéhez képest – a második világháború bombázásai miatt – némileg egyszerűsödött. A Bem rakpart felé eső homlokzata hattengelyes, aszimmetrikus elrendezésben. Balról a második tengely vonalában található a palota bejárata, melyet benyílóját Jungfer Gyula neoreneszánsz elemeket felvonultató, művészi igényű kovácsoltvas kapuja díszíti. A kváderes kiképzésű földszinten lévő ablakok dísztelen mellvédűek és félköríves záródásúak. A többtagú övpárkány feletti első emeleten a kapu tengelyében négyzetes oszlopokkal tagolt és mascaronékkal díszített zárterkély található. A szint félköríves záródású ablakainak mellvédje szimmetrikus, mértani díszű, szemöldökmezeje cseppdíszes és barázdált hasábokkal tagolt. A második emelet mellvéd nélküli ablakait szintén mascaronék díszítik. A konzolokkal díszített koronázópárkány felett egykor összetett tetőkompozíció volt található, ellentétben a mai egyszerű nyeregtetővel. A sarok oromzatos-kupolás komplexuma szinte teljesen hiányzik a jelenlegi épületről. A Pala utcai kilenctengelyes homlokzat felépítése megegyezik a rakpart felőlivel – különbséget csupán a kapu és zárterkély hiánya jelenti. A Fő utcai bérházhomlokzat öttengelyes, a sarkán egy henger alakú zárterkély található, melynek tetejét eredetileg csúcsos toronysisak fedte. A földszinten két üzlethelyiség került kialakításra egész szinten átnyúló, félköríves záródású kirakatokkal. A bejárati kapu a második tengely vonalában található, felette két szinten átnyúló zárterkély figyelhető meg, középső részén faunfejet ábrázoló stukkóval díszítve. Az első emelet kialakítása azonos a többi homlokzaton lévővel, a második szint nyílászáróinak szemöldökmezejéből itt viszont hiányoznak a mascaronék. Emmer Kornél palotájának belsejéről az 1890-es évek elején Erdélyi Mór jóvoltából fényképsorozat készült, mely jelenleg az Iparművészeti Múzeum tulajdona. Ezek alapján pontos képet szerezhetünk a nagypolgári lakás belső kialakításáról. Az eklektikus stílusú helyiségek jól tükrözik a feltörekvő polgárság reprezentációs igényét, és ezzel együtt a tulajdonos széleskörű műveltségét, külföldi tapasztalatait, művészeti tájékozottságát, valamint – minden bizonnyal – felesége ízlését is. A palotarészhez tartozó tágas lépcsőház neogótikus stílusú volt. A fából faragott, vastag, mérműves díszítésű korlátok feltehetőleg Thék Endre gyárában készültek. A megvilágítást aranyozott bronz, neorokokó, többágú falikarok szolgáltatták. A lépcsőház felső részén vesszőkosárba ültetett pálmafák fokozták a keleti hangulatot, mely az itt lévő orientális gipszstukkók és ajtónyílások okán fogta el az embert. Az Duna-felé néző oldalon, az első emeleten helyezkedett el a szalon, mely az 1880-as évekre jellemző neorokokó stílusban készült. A fehér falakat és a mennyezetet kacskaringós gipszstukkók borították. Ezek díszítették körbe azt az öt pannót (falba illesztett táblaképet) is, melyeket a kor neves festője, Feszty Árpád készített 1888-ban. Kettő az ajtók fölött, három a ajtók mellett volt található. Ezeken a természetben játszó, zenélő puttók kerültek ábrázolásra. Horváth Hilda szerint a képek tematikája a hangok eredetével és a zene születésével állt kapcsolatban, ugyanis a szalon volt a színtere a házi muzsikálásoknak is. Én inkább úgy vélem, hogy a pannók tematikája kevert – helyet kaphattak a természeti hangok allegóriái is (lanton játszó puttó a vízesés mellett, harsonázó puttó a szélfújta fűben), de az aranykorra való utalások is jelen vannak, ha az egyik ajtó feletti kép antik épületeire vagy a vízben hancúrozó puttókra gondolunk. A képek akár az évszakokkal is kapcsolatban állhatnak (egy puttó száraz fával a telet, egy tükröt tartó puttó a tavaszt, a fürdőző alakok nyarat jelenítik meg). Valószínűleg Feszty korábbi falfestészeti munkáinak elemeit keverte, és „mindössze” egy dekoratív sorozatot szeretett volna létrehozni a megrendelő igényei szerint, de ebben nem vezérelte egységes koncepció. A fal egyik részét márványkandalló foglalta el, felette díszes, háromosztatú tükörrel, mellette kristálycsüngős, többágú aranyozott bronz falikarokkal. A szalonban kisebb csoportokba rendezve rózsaszín, virágos huzatú, aranyozott fájú székek és asztalok kerültek, melyek feltehetően a bécsi Otto Schmidt gyárából származtak. A földön a kézzel csomózott keleti szőnyegen oroszlán- és leopárdbőrök hevertek. A szalon egyik részébe megemelt, színpadszerű emelvénye került, melyet márványoszloppal és neorokokó márványkorláttal választottak el a helyiség többi részétől. Kecses nádfonatú székek mellett a zongora állt itt, felette gipszstukkókkal díszített falipolcok voltak apró csecsebecsékkel. A padokkal berendezett sarokerkély is innen nyílt, melynek bejárati részénél egy pálmafás cserépre támaszkodó egyiptomi alakot mintázó szobor, felette pedig egy velencei tükör került elhelyezésre. A szalon mellett lévő könyvtár neogótikus stílusú volt, és az angol berendezőművészet hatása mutatkozott meg rajta. Tűzbiztosnak nem volt nevezhető, mert nemcsak a falakat borította falambéria, de a mennyezet is fakazettás volt és a terem egészében végignyúlt egy faragott korlátú galéria, melyre széles lépcső vezetett fel. A felső szinten helyezkedtek el a beépített könyvszekrények, lent a kandallóval szemben egy nagy faasztal volt található, mely fölött gazdag kialakítású függőlámpa lógott. A sarokban gazdagon kárpitozott sarokkanapé foglalt helyet. Ehhez a szobához tartozott a főhomlokzat első emeleti zárterkélye, melynek belső terét rács választotta el a helyiség többi részétől. E mellett a billiárdszobának nevezett terem volt található, mely funkcióját tekintve inkább az előző helyiség kiegészítésének tűnt. Neoreneszánsz modorban került berendezésre. A fal mellett oromzatos, faragott, magas szekrények álltak könyvekkel tele, tetejükön földgömbökkel és egy nagy hajómodellel. A szoba közepén hatalmas, esztergált lábú asztal állt, körülötte hat esztergált, nyomott bőrrel bevont székkel. A vastag függönyökkel keretezett két ablak között konzolasztal helyezkedett el, felette nagy tükörrel. Azt a kevés falfelületet, ami szabadon maradt, fémtányérok díszítették. Volt egy kis házikápolna is az épületben – neogótikus berendezéssel és egy színes üvegablakkal, melyet lehet, hogy Róth Miksa cége készített.

Emmer Kornél csak negyed évszázadon át élvezhette palotája pompáját, mert 1910-ben elhalálozott. Felesége azonban még közel negyven évig élt a házban – egészen 1949-ben bekövetkezett haláláig. Eközben az 1890-es évekhez képest a palotában kevés változás történt, mindössze a második világháború alakította át a tetőszerkezetet és a lépcsőházat, melynek elpusztult korlátrészeit a könyvtár és a szalon rácsaival pótolták. Langheinrich Henriette – leszármazottai nem lévén – a bencés rendre hagyta vagyonát és ezzel együtt az ingatlant is. Blazovich Jákó OSNB vezetésével bencés kollégium üzemelt rövid ideig az épületben, ahonnan a házikápolna berendezését elszállították a kapucinus templomba. Azonban a palota csakhamar államosítva lett és 1950-ben számos műtárgyat átszállítottak az Iparművészeti Múzeumba. A nagyobb méretű, nehezen mozdítható darabok maradtak a helyszínen, melyeknek sajnos az elmúlt fél évszázadban nyomuk veszett. A hatvanas évektől a rendszerváltásig a Belügyminisztérium kezelésében és használatában volt az épület – állítólag az ÁVH egyik fő központjaként üzemelt. Ekkor több szakszerűtlen beavatkozás is történt az épület szerkezetébe – például a szalont fallal kettéosztották, egyik ajtaját elfalazták és a belső lépcsőt megszüntették. Rendszerváltáskor az épületet visszakapta a Szent Benedek Rend, tőlük 1990 óta a Magyar Külkereskedelmi Bank egyik leányvállalata, a Resideal Ingatlanforgalmi Rt és Ingatlanbank bérli, mely évtizedek óta próbálja az épület állagmegóvási munkálatait befejezni. Jelenleg az épület homlokzatának restaurálása folyik. Remélhetőleg a munkálatok befejeztével ismét a régi fényében fog ragyogni a főváros az egyik legelegánsabb bérház-palotája.

—

FORRÁSOK

Lyka Károly: Meinig Artúr in: Művészet III.évf. 5. sz. 1904. V. 314-315. o. dr Emmer Kornél beszédei és dolgozatai, Budapest, 1911.

Magyari Géza: Emmer Kornél emlékezete, Budapest, 1913.

Horváth Hilda: Az Emmer-palota in: Műemlékvédelmi Szemle VIII. évf. 1. sz. 1998. 211-222. o.