Bokréta utca 15. [Sonnenschein-ház] lakóház

Az épületet sokan Sonnenschein-házként ismerik, hiszen idestova húsz éve ez a ház szerepelt Szabó István A napfény íze című filmjében a család otthonaként a külső felvételeken. A homlokzaton megtartották az akkor elkészített díszletelemeket. A több mint 150 éves, egyemeletes ház impozáns külseje egykor a gazdagságot jelentette, ma az egykori Ferencváros hangulatát idézi meg méltóképpen, amihez hozzájárul bájos belső udvara is.

A Bokréta utca 15. alatt álló ház, amely ma kétemeletes épület, eredetileg egyszintesként épült 1867-ben. A házat építészként Wieser Ferenc jegyzi. Építtetője Heigel (más írásmód szerint Heigl) Ferenc, foglalkozását tekintve nagyfuvaros. Ekkoriban több környező telek tulajdonosa volt. A telek egykorú címe Ferenc tér 9.[1]

Heigel Ferenc haláláig az épületben lakott családjával. Az 1890-es évek közepén történhetett meg az átépítés, amely során a lakásokat kialakították. Az épület további sorsáról sajnos keveset tudunk, egészen az 1990-es évekig. A tulajdoni és bérlői viszonyokat néhány évtizedig még jól lehet követni.

Tulajdonosok, bérlők, történetek
1905-ben Heigel Ferenc,[2] majd 1909-ben neje is elhunyt.[3] A tulajdonrészük gyermekeikre, Heigl Antalra és Heigl Máriára (asszonynevén Heinzmann Ágostonnéra) szállt, majd egy 1910-es eladás után Mária lett az egyedüli tulajdonos.[4] 1914-ben aztán elajándékozta a házat Hikade József és nejének.[5] Néhány év múlva már Fischl Márk és családja birtokolta.[6] Öröklés, majd értékesítés következett a tulajdonosváltások sorában. 1934-ben Fischl Márk és birtoktársai eladták a házat dr. Horváth Jenőnek 57 000 pengőért.[7]

Szemelvény forrása: Az Est, 1915. 6. évf. 58. sz. p. 8.

Az 1910-es évek elején több, munkásokat tömörítő szervezet és szövetkezet ülésezett a házban. A Népszava többször hírt adott az I. emelet 14. szám alatti történésekről. Itt lakott Vuier Gábor, a szappanossegédek szervezetének kapcsolattartója.[8] Ez a lakás volt a vegyészeti munkások szövetségi és központi irodája. Ugyanitt gyűltek össze a tetőfedők, szigetelők, „aszfaltírozók” és azok segédmunkásai is szükség esetén.[9] A bérház lakói között sokféle szakma képviselőit megtaláljuk. Az 1910-es években lakott itt állami szolga,[10] géplakatos,[11] fa- és szénkereskedő,[12] rendőrellenőr,[13] kereskedősegéd,[14] lakatos,[15] bérkocsitulajdonos,[16] cipész,[17] szülésznő,[18] dohánygyári felügyelő.[19] Az 1920-as évek végére cipész,[20] szobafestő-mázoló,[21] dohányárus,[22] titkár,[23] szövetkezeti raktárnok,[24] tanítónő[25] is megfordult a falak között. Ami közös bennük, hogy legnagyobb részben az akkori középosztályból kerültek ki a lakók. Nem a közeli gyárak kétkezi munkásai éltek itt, de nem is igazán előkelő emberek.

A lakók többször kerültek viszont be a hírek bűnügyi rovataiba is. Az első tragédia 1897 szeptemberének végén történt. Egy ezredes, bizonyos Krátky Vince gyötörte feleségét, Némedy Lujzát féltékenységével. Az asszony megunta egy idő után, és visszaköltözött a Bokréta utca 15-ben élő édesanyjához a kisfiukkal. Egyik nap megjelent a férj, veszekedés után fegyverével megsebesítette a feleségét a nyakán, majd menekülni akart, de elállták az útját, így végül maga ellen fordította pisztolyát. Némedy Lujzát sikerült kórházba szállítani, de Krátky Vince a helyszínen életét vesztette.[26] Többen is önkezükkel vetettek véget életüknek: 1896-ban[27] és 1933-ban[28] kötél, 1941-ben[29] penge segítségével búcsúzott el az életétől egy napszámos, egy vásári árus, illetve egy ügynök. Egyedül ez utóbbiról nem tudjuk, hogy túlélte-e végül, a híradás szerint kórházba került. Előző kettőt már nem tudták megmenteni. A ház történetét innentől kezdve körülbelül 50 évig többnyire homály fedi.

A Sonnenschein-ház és az épület jelene
A kilencvenes évek közepén Szabó István rendező és Koltai Lajos operatőr egy készülő filmjükhöz kerestek lehetséges helyszíneket. Mivel a Ferencvárosban korábban is működtek kisebb üzemek, többek között likőrgyárak is, errefelé sétálgattak a szóba jöhető házak után kutatva. A Ferenc téren találták meg azt az épületet, a Bokréta utca 15. számú házat, amelynek homlokzata épp egyezett az elképzeléseikkel, és elhelyezkedése révén jól fényképezhető volt, a kamerákat is épp megfelelően lehetett elhelyezni a külső felvételek elkészítéséhez. Így lett a ház A napfény íze című film egyik helyszíne.

Videó forrása: YOUTUBE [Miklós Vincze]

Itt a külső és az udvari jelenetek forogtak, de a beltérieket is a kerületben, a Liliom utca 34-36. számú házban fényképezték. A homlokzatot ezzel együtt a díszlettervezőnek, Ferenczfy-Kovács Attilának át kellett valamelyest alakítania. Ekkor került több, ma is fellelhető elem az épületre. Mindenekelőtt a ma is látható feliratot kell megemlíteni, de nem ez volt az egyetlen változtatás.

A teljes festésen túl kerültek egyes emeleti ablakok fölé íves szemöldökök és napsugaras díszítések, mások alá balusztersor, de a közéjük illesztett stukkódíszek is ebből az időből származnak. Az alsó ablaksort is átalakították. A kváderköveket utánzó díszítés eredetileg is volt a homlokzaton, de nagyobb kövekből készült mintázatot utánzott – ezt sűrűbbé tették. Az ezek után szabadon maradt falfelületekre téglaberakás került. Érdekesség, hogy a díszítéseket mind a környező épületekről lesték el.[30]

Szemelvény forrása: Dr. Ladányi Miksa (szerk.): A magyar ipar almanachja. A Magyar Ipar Almanachja Kiadóhivatala, Budapest, 1930. p. 242.

Az 1990-es évek végén történt felújítás során csak a homlokzatot renoválták, a belső terek átépítése és a kert rendezésé közel 10 évet váratott magára. 2008-ban történt a teljes belső átalakítás. Ekkor a lakások számát is csökkentették 33 db egyszobásról 22 db nagyobbra, és a teljes udvari részt is felújították. Két irodát is kialakították a földszinten.[31] A homlokzaton a mai napig szerepel a felirat: „Emmanuel Sonnenschein & Tsa Liqueur – 1870”. Ezt a külső-belső tatarozáskor nagy becsben tartották és odafigyeltek, nehogy sérüljön. Így vált az épület „Sonnenschein-házzá” – és valószínűleg az is marad, amíg áll.

Az építész, Wieser Ferenc
Wieser Ferenc a romantikus építészet egyik kiemelkedő magyar alakja. 1812-ben született Pesten. Bécsi tanulmányai befejezése után Hild József alkalmazásában kezdett dolgozni. Később a céhekben bevett szokás szerint Angliába utazott tanulmányútra, amelyről az 1840-es évek elején tért haza. 1842-től tagja lett a pesti építőcéhnek; lakóházak építése és átalakítása mellett nagyobb horderejű munkák is köthetők a nevéhez.[32] Ilyenek például a Szent István Bazilika mellett álló Pichler-ház (1855–57), amely a velencei gótika jegyében született, de a romantika homlokzatszerkesztési szabályait sem hagyta figyelmen kívül.[33] A Ferenciek terén álló, barokk stílusú templom romantikus toronysisakját (1858–63) is neki köszönhetjük. További munkái között találhatók a teljesség igénye nélkül paloták (Pálffy-, Földváry- és Tarczalovics-palota) és átépítések is (Horváth-ház a Kossuth Lajos utca 3. szám alatt, református paplak bővítése a Kálvin téren).[34]

Marastoni József: Wieser Ferenc portréja (1866). In: Nagy Ildikó (szerk.): Aranyérmek, Ezüstkoszorúk. Művészkultusz és műpártolás Magyarországon a 19. században. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 1995. p. 196.
Kép forrása: WIKIMEDIA COMMONS [Csanády]

Az országgyűlés számára kialakított épületek tervezői vagy pályázó építészei között is rendre ott találjuk a nevét. Először 1843-ban, Pozsonyban szavazták meg az új, állandó pesti országház építését. Hosszas előzmények után 1861. április 2-án tartották az első országgyűlést, amelynek során a Budán zajló megnyitó után Pesten tanácskoztak. Helyszín gyanánt a Nemzeti Múzeum nagytermét jelölték ki a felsőház, a Nemzeti Lovarda épületét pedig az alsóház számára. Mivel ezek végül nem bizonyultak hosszú távon működőképes megoldásnak (rossz akusztika, fűthetőség-hűthetőség problémái), ideiglenes képviselőház építését határozták el.[35] Wieser Ferenc is benyújtotta a maga tervét, amely a Nemzeti Múzeum épületének bővítéséről szólt, de ezt elutasították, mert így az ülések alatt a múzeum működése nem volt biztosított. Ekkor új tervekkel állt elő, ezek immár egy önálló Országház épületét ábrázolták. Wieser a mai Füvészkert területére tervezett egy gyönyörű épületet, amellyel meg is nyerte a pályázatot. Ennek ellenére nem készült el a ház, mert az osztrák kormány végül visszautasította a feliratot és feloszlatta az országgyűlést. Négy évvel később nem volt már más választás, az egyre labilisabb helyzetben muszáj volt az új országgyűlést összehívni, és nekik új épületet kialakítani – ekkor Ybl Miklós nyerte el a tervezés jogát. Wieser Ferenc 1869-ben Pesten hunyt el.