Budaörsi út 45. MTA Kutatóház

A Magyar Tudományos Akadémia öt egységének közös otthonaként 1975-ben készült el a 15 szintes, laboratóriumokat és kutatószobákat tartalmazó toronyépület. A második ütemben pedig a Bonc utca felőli négyszintes szolgáltató tömb, amelyben a mai szemmel már időkapszulának is beillő előadó, és az ország akusztikai kutatásokra tervezett első süketszobája található. A toronyépületet az építész, Tóth Dezsőné Schilling Erzsébet terveinek megfelelően összesen 1006 darab egyedi vasbeton panel burkolja.

 A Sas-hegy délkeleti lejtőjének alján, a kutatóház helyén a ’60-as évek elején még virágkertészet működött. Az IPARTERV által megrendelt 1967-es talajmechanikai vizsgálat szerint kút is tartozott hozzá, amit utoljára Budapest ostroma idején, a környéken lakók és a menekülők használtak.
Ahogy azt az építész, Tóth Dezsőné Schilling Erzsébet elbeszéléséből megtudtuk, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) a kutatóintézetek elhelyezésére hat „barakképületet” képzelt el. Mivel a területen ezek nem fértek volna el, a tervező egy háromosztatú magas épületben látta megvalósíthatónak a megrendelő által kért funkciókat.

Tarján Imre akadémikus a Magyar Tudomány 1997. 11. számában az „Egy átszervezés margójára” című írásában így emlékezik erre: „Az eredeti terv szerint a Budaörsi úti laktanya melletti akadémiai telken felépítendő kétszintes panel épületekről volt szó, amelyek olcsón és rövid idő alatt, talán fél éven belül felállíthatók. A megvalósításba azonban több hatóság beleszólt. A Fővárosi Tanács véleménye szerint a fővárosba vezető nagy jelentőségű út mentén, amilyen a Budaörsi út, reprezentatív épületeknek kell állniuk.” Tarján Imre visszaemlékezése szerint az is késleltette az építkezést, hogy a „Honvédelmi Minisztérium nem adta meg beleegyezését a már elkészült építési terv megvalósításához: az akadémiai épületnek nem lehetnek olyan ablakai, amelyek a mellette lévő laktanyára néznek.”[1]

Az épület 1970-es vázlatából is kitűnik, hogy a toronyépület homlokzatának tájolása merőleges volt a Budaörsi útra, és a jelenlegi négyszintes szolgáltatócsarnoknak megfelelő épületrész földszintes volt az akkori tervek szerint. A tájolás megváltoztatása a laktanya közelsége miatt történt, a szolgáltatóépület átalakulásának okaira pedig az építkezés történetéből derül fény.

Az első ütem: a toronyépület
Az építkezés 1970-ben kezdődött és 1975. október 30-án került sor az ünnepélyes átadására,[2] amiért az akkori szokásoknak megfelelően az építész megkapta az MTA kiváló dolgozója kitüntetést.

A 13 emeletes 56 méter magas toronyépület külső burkolatát kétféle vasbeton homlokzati falpanel képezi: a nyílás nélküli sötét színű végfal elem és az egyedi tervezésű 1006 db hajdan csillogó fehér színű ablakos elem.

Az épületet a Szervetlen Kémiai Kutató, Kristályfizikai Kutató, Geokémiai Kutató, Akusztikai Kutató, Közgazdasági Kutató, Ipar- és Vállalatgazdaság-kutató Intézet vette birtokába. A különféle funkciókhoz jól alkalmazkodik a toronyépület háromtraktusos elrendezése. A Budaörsi út felőli fronton helyezkednek el a kutatószobák és az irodák, a Sas-hegy felől a laboratóriumok, a középső közlekedő traktusban pedig a közös kiszolgálóhelyiségek (mosdók, wc-k) és a három lift.

A 12. emeleten 300 adagos befejező konyha és 80 személyes étterem működött. A 13. emeleten a szellőzőberendezések, a pincében a gépészet és szellőzőberendezések kaptak helyet. A toronyépület nyílászárói fából készültek. A kutatószobák mozaik parkettát és beépített bútorokat kaptak, a laboratóriumok mettlachi, a folyosók szürkéskék vináz (PVC és azbeszt keverék) burkolatot. A lépcsőház falait a metróaluljárókból jól ismert kismozaik borítja halványzöld-szürke-fekete mintával.[3] Az emeletek római számozása fekete mozaikból van kirakva.
 
A második ütem: a szolgáltató- vagy csarnoképület
Az építész elbeszéléséből tudjuk, hogy a toronyépület egyedi ablakos paneljeinek legyártása késlekedett és így a daruzási munkálatok hátráltatták a Sas-hegy felőli lapos épületrész elkezdését.[4] Időközben az MTA igényei is változtak, ezért új funkciókkal a hátsó traktus áttervezését kérte. Mindezek után a csarnoképület csak 1978-ra készült el.[5] Az immár négyszintes szolgáltatóegység külső megjelenésében is eltér a toronyépületétől. Kívülről fehér kőlapok borítják, végfalai hornyolt kivitelűek. Az épület belső kialakítása is más, a nyílászárók itt alumíniumból készültek, a folyosók falait vörös kőlapok burkolják, míg a járólapok fehérek. A toronyépület földszintjéről átjáró vezet a csarnoképület lépcsőházába, de az épületrész közvetlen bejárattal is rendelkezik az építkezések során kialakított Bonc utca felől, amely párhuzamos a Budaörsi úttal.

Az első emeleten kapott helyet a könyvtár, a büfé, illetve a társalgó, míg a második emeleten a könyvtár felső szintje és a 150 személyes előadóterem, ahol szinkrontolmácsolásra is volt lehetőség.[6] Ezek belső kialakítása mind egyedi. A A remek akusztikájú, mai szemmel már időkapszulának is beillő előadótermet kétoldalt kettő-kettő geometrikus díszítésű, színeiben a sárga üléshuzatokkal harmonizáló zománcozott fém bevonatú négyzetes oszlop díszíti, motívumai a kétszárnyú bejárati ajtók fogólapjain megismétlődnek. A jó akusztikát és egyben a tudományos prezentációt is szolgáló rögzített bemutató panelek egyikén kis fém táblán ez áll: „A terem belsőépítészeti, akusztikai és világítástechnikai kialakítását az MTA – AKL tervei alapján a Kelet-Pesti ÁFÉSZ VERTIKSZOLG szakcsoportja végezte 1985-ben.” Ezek szerint az időkapszula a ’80-as évek közepéről maradt ránk.

A szolgáltatóépület és a toronyépület közötti nyaktagban a földszinten helyezkednek el az egyedülálló, akusztikai mérések számára kialakított helyiségek, a süketszoba és a zengőszoba. Ezek csak 1976 második felére készültek el osztrák technológiával.[7] A süketszoba valójában egy hatalmas doboz, amely rugókon nyugszik, külső falai elkülönülnek az épületétől, belül minden oldalról hangelnyelő burkolat takarja.

A Kutatóház Sas-hegy felőli bejáratával szemben, a Bonc utca túloldalán egy nagy méretű, üres telket találunk, amit az MTA jelenleg parkolásra használ. Erre a területre 1977-ben ugyancsak Tóth Dezsőné készített terveket egy hatemeletes épülethez az MTA Pszichológiai Intézet számára, amely mögé egy tanácsi bölcsőde is került volna.[8]

Az MTA Kutatóházában jelenleg csak a HUN-REN Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Földrajztudományi Intézete, Földtani és Geokémiai Intézete és az MTA Létesítménygazdálkodási Igazgatósága működik. A fennmaradó helyiségek többsége ki van adva. A szolgáltatóépületben már csak az előadóterem van használatban. Elhagyatottak az akusztikai helyiségek is és a toronyház ebédlője sem működik. Az épület korszerűsítésre vár.
 
Az építész tervező: Tóth Dezsőné Schilling Erzsébet
Schilling Erzsébet 1960-ban végzett a BME Építészmérnöki Karán a Középülettervezési szakon. Még abban az évben hatodmagával felvételt nyert az IPARTERV-be. Első önálló munkája az MTA megyeri „kislaboratóriuma” volt. Az MTA Összevont Kutató Intézet (MTA Kutatóház) megbízását már névre szólóan kapta. Ez az egyik kedvenc munkája.[9] 1990-ben az IPARTERV osztályvezető főmérnökeként ment nyugdíjba, ezt követően férjével építész tervezőirodát működtetett.

Főbb munkái:

• 1970     MTA Kutató Oxigéngyár, a „kis” laboratórium (Megyer)
• 1972     IKARUS Pusztavám – gyártócsarnok
• 1973     Ágcsernyő – A 400 személyes munkásszállás
• 1975     Ikarus Pusztavám – Raktárépület
• 1978     MTA Kutatóház, Budapest, Budaörsi út 45.
• 1979     Tiszai Kőolajipari Vállalat Olajmentes Blokkjának épületei: Bejárati épületek
• 1978     A Zala megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat Zalaegerszegi Központi telephelyén létesített Igazgatósági épület
• 1988     Hűtőipari Vállalat, Budapest Rekonstrukciós bővítés, Budapest IX. Haller utca
• 1989     Az Ikarus Szegedi Leányvállalat gyártó csarnoka
• 1990     Az United Technologies Automotive Hungary Gödöllői üzeme
• 1994     Mirelite Budapest Hűtőipari Rt. Pizzagyár Budapest XVIII. ker., Méta utca

A belsőépítész: Krencsey Iván (1929–2008)
Az IPARTERV tervezője, nevéhez fűződnek többek között a SOTE Elméleti Tömb, a Kondorosi úti uszoda, a balatonfűzfői uszoda, az ágcsernyői munkásszállás, az MTA Kutatóház, a Budapesti Szemétégetőmű készenléti munkásszállója, a Fővárosi Hulladékhasznosító mű belsőépítészeti tervei.


Források:
[1] Tarján Imre: Egy átszervezés margójára. In: Magyar Tudomány, 1997. 42. (104.) köt. 11. sz. pp. 1352-1353.
[2] Átadták az MTA Budaörsi úti kutatótelepének épületét. Népszabadság, 1975. 33. évf. 256. sz. p. 9.
[3] Tóth Dezsőné: MTA összevont kutatóintézet, Budapest, XI. Budaörsi út. In: Ipari építészeti szemle 30. 1982. pp. 176–177.
[4] Vadász Ágnes beszélgetése Tóth Dezsőné Schilling Erzsébettel, Budapest, 2024.03.12.
[5] Varga Zsuzsa: Megfelelő feltételeket teremtenek a tudományos kutatásokhoz. Népszava, 1978. február 11. p. 1.
[6] MTA Összevont Kutató, Csarnoképület B-3 I. emelet és B-4 II. emelet bútorelrendezési alaprajz, Iparterv Belsőépítész Osztály: Tsz: 05-3446/18, 1972.07. Építésügyi Dokumentációs és Információs Központ K-40/33, 3446
[7] A süketszobában. Hajdú-Bihari Napló, 1976. június 20. p. 8.
[8] MTA Pszichológiai Kutató Intézet homlokzat, Iparterv: BE-03, Tsz: 3446/54, 1977. 09. Építésügyi Dokumentációs és Információs Központ C-95/27, 3446
[9] Vadász Ágnes beszélgetése Tóth Dezsőné Schilling Erzsébettel, Budapest, 2024.03.12.