Faludi utca 4-6/a-b lakóház

A Faludi utca tízemeletes panelházait a Magyar Hajó- és Darugyár építette dolgozóinak 1978-ban. Az első lakók közül ma is sokan élnek itt, így izgalmas történetek ismerői és szereplői. Honnan érkeztek és milyen minőségi változást jelentett életükben a beköltözés? Hogyan ünnepelték együtt az első szilvesztert? Mit jelentett a mindennapi és a közösségi élet szempontjából hajógyári dolgozónak és gyereknek lenni? A személyes történetekből az egész korszakot ismerhetik meg a látogatók.

Az épület leírása
A két, egymással szemben álló 64 lakásos társasház tizenegy lakószintes, kétszekciós (két lépcsőházas), háromfogatú ház. Homlokzata tizenkét tengelyes, a két lépcsőház bejárata a 4., illetve a 9. tengelyben van. Emeletenként a két szélső lakás erkéllyel rendelkezik (a 2., 5., 8., 11. tengelyben), a középső garzonlakáshoz nem tartozik erkély, illetve csak egy irányban rendelkezik homlokzattal. A külső homlokzati falpanelek mosott mészkőzúzalék felületképzéssel készültek. Az épületek lapostetősek, tetőtér-beépítéssel nem rendelkeznek, a tetőtérben a liftgépházak és a bojlerterek találhatók.

A két épület között elhelyezkedő hangulatos, zöld parkra néz valamennyi lakó ablaka, erkélye, illetve mind a négy lépcsőház főbejárata is erről az oldalról nyílik. A hátsó bejáratok a parkoló felől nyílnak.
Bár az ablakok és erkélyek többségét már modernebbre cserélték a lakók az elmúlt évtizedekben, még láthatunk példákat az eredeti, egyesített szárnyú fakeretes ablakokra (tessauer ablak) és az eredeti szerkezetű, ”klasszikus” sárga beépített drótüveg üvegezéssel készült erkélyekre is.

A pihenőpark mintegy védekező-közösségépítő funkciót felmutatva jelzésértékűen zárt, körbekerített, de négy kapuja bármely felnőtt magasságú látogató számára egyszerű retesz ráfordításával nyitható-zárható, így nemcsak a lakók, hanem bárki arra járó megpihenhet a fák tövébe kihelyezett köztéri ülőbútorokon.
Az épületek melletti játszóteret és a köztes parkot lakossági egyeztetés után újította fel a kerületi önkormányzat 2019-ben. A zöldfelületek növelését a korábbi szilárd burkolatok csökkentésével érték el: a korábbi 690 m² helyett annak felén történik a gyalogosforgalom; az eredeti egyenes, merőleges betonfelületek helyett lágyabb, íves, térkőburkolatos felületen. A megnövekedett zöldfelületre 31 féle, összesen 3600, túlnyomórészt virágzó évelőket és talajtakaró cserjéket ültettek. Az átalakítás során fát nem vágtak ki: természetesen a helyén maradt a több mint ötvenéves platánfa, amely már a ’78-as beköltözésnek is tanúja volt, a kisebb vadalmafák is, a 13 újonnan ültetett fiatal faegyed pedig várostűrő és nincs jelentős kártevője. A Faludi utca 6/a épület mellett a korábban is kutyafuttatásra használt területet elkerítették és szabályossá alakították.^[1]

^{A megújult Faludi park. Fotók: Kristóf Benjámin}

A lépcsőház kétszárnyú bejárati kapuján át lépünk be az alumínium álmennyezettel és oldalfalburkolattal ellátott előtérbe, ahol a 32 lakás postaládáját, hirdetőtáblát és a szelektív hulladékgyűjtőket találjuk. Az eredetileg babakocsi-, gyermekkocsi-(pedálos Moszkvics, Lada, Csajka, és társai), kerékpártárolónak használt helyiséget a 2000-es évektől bérbe adták kisebb, a lakókhoz köthető vállalkozásoknak (pl. könyvelő iroda, gravírozó műhely, asztalosműhely). Jelenleg csak a 6/b épületben használják eredeti funkciója szerint, kerékpártárolóként.

Innen egyszárnyú lengőajtón át jutunk el a négyszemélyes felvonóig. A liftajtóval szemben az elektromos mérőszekrény és tűzcsapszekrény található, üvegfal mögött. A Faludi utca 6/b-ben az üveg alatt a ’80-as évek közepétől az „ikonikus” Walt Disney magasságmérő poszter látható, a Goofy kutya nyakában ülő Mickey egér kosárra dob, a mindenkori liftre várakozó gyerekek immár 2-3. generációjának örömére.

Ami a házak belső elosztását illeti, háromfogatú elrendezésben a lépcsőházakban szintenként három lakás nyílik. A lakások típusai: másfélszobás (35.61 m²), amit a tervezéskor 3 főre szántak, két és félszobás lakás (62.33 m²) 5 főre, illetve két és kétszer félszobás lakás (73.84 m²) 6 főre. Ezek közül főleg a legnagyobb, két és kétszer félszobás beosztása még közel 50 évvel később is „díjnyertesnek” mondható, amennyiben jól variálható és jól alkalmazkodik egy család természetes életciklusa változásaihoz (fiatal szülőpár, később egy, két, esetleg három gyerek, eleinte a gyerekek osztozhatnak egy nagyobb szobán, később külön-külön félszobába kerülhetnek, s ha kirepülnek, akár az idősebb szülőknek is jut külön hálószoba, hobbi vagy kisvállalkozás űzésére alkalmas helyiség).

Az ablakokhoz és erkélyekhez hasonlóan az eredeti, egységes lakásbejárati ajtókat is jórészben lecserélték már a lakók, többen biztonsági rácsot is felszereltettek. A bejárati ajtón kívül a lakásokban található minden más ajtó is az F100 jelű típusterv alapján készült, köztük a korban népszerű mélyen üvegezett egy- és kétszárnyú ajtólapok, szemben a mai tömör beltéri ajtólapokkal. A beépített szekrények ajtólapjai pedig lakköntött kivitelben készültek.

A másfélszobás és a két és félszobás lakások egyik szobája beépített szekrénnyel, illetve a kislakás előszobája kamraszekrénnyel volt felszerelve. A beépített konyhabútor mindhárom lakásméret esetében alapfelszerelés volt, alsó és felső tárolókkal, mosogatóval, villanytűzhely lábazattal.          A konyha és a hall (a lakásalaprajzi megnevezés szerint „lakóelőtér”) között eredetileg fém válaszfal volt, amitől a lakók többsége viszonylag hamar megvált, ezáltal tágasabb étkező helyiséget létrehozva, amelyen belül immár nem voltak elszeparálva a korábbi „minikonyhában” foglalatoskodó anyukák sem. Mondhatni spontán feltalálták a magyarországi lakásbelső tervezésben csak évtizedekkel később elterjedő amerikai konyhát.

Az előszoba, hall, konyha habalátétes PVC, a fürdőszoba és WC, valamint a köztük lévő kis közlekedő folyosó PVC, a szobák pedig egységes szőnyegpadló burkolattal kerültek átadásra. Az árnyékolást szolgáló eredeti sötétítő függönyök egységesen mohazöld színűek voltak, később a ’80-as–’90-es években a lakók sötétzöld vagy sötétbarna bowdenes alumínium reluxákat, a 2000-es évektől új típusú, külső tokos fehér redőnyöket szereltettek fel (nem egységes).
 
A tervező
Az iparosítás és a technológiai korszerűsítés jegyében az 1960-as évtizedben általánossá vált a lakásépítésben különböző normák, illetve típustervek felállítása és alkalmazása. Ennek szerve a Tervezésfejlesztési és Típustervező Intézet (TTI) volt. A TTI 1975-ben publikálta az F100 jelű, földszint plusz tízemeletes, középmagas, szabadon tájolható sorház lakóépület alapterv dokumentációját^[2], s két évvel később ez alapján gyártották le és szerelték össze a Faludi 4-6. elemeit is.

Az F100-as tervtípus tervezője Mentes Endre (1925–1991) volt, akinek legismertebb épülete a Tenke Tiborral közösen jegyzett, 1976-ban átadott újpalotai víztoronyház.^[3] A húszemeletes, brutalista stílusú épület a 98 lakóegységes lakóház funkció mellett fennállásának első évtizedében valóban víztoronyként is működött, ez látta el vízzel az újpalotai lakótelepet. A 18. emelete fölötti rész ugyanis hatalmas víztartályokat rejtett magában – sőt, az eredeti tervek szerint a tartályok fölé további hét szintet terveztek építeni kis garzonlakásokkal, de ebből végül nem lett semmi, az építkezés megállt a tartályokat rejtő résznél. Mindenesetre még így is, azóta is Budapest legmagasabb lakóépülete a maga 70,9 méteres magasságával.^[4]
 
Az építtető: Magyar Hajó- és Darugyár
Az 1970-es években az új, házgyári technológia sikerein felbuzdulva meghirdették a második 15 éves lakásépítési programot, amely 1,2 millió lakás megépítését célozta 1990-ig. Az 1975-ös XI. Pártkongresszus pedig határozatban mondta ki, hogy biztosítani kell az eddiginél több állami lakás építését, megkülönböztetett figyelmet kell szentelni az ipari központokban élő nagyüzemi munkásság, a fiatalok lakáshelyzetének további javítására. A dolgozók lakásproblémájának szervezett megoldásában a vállalatokra hárult vezető szerep.^[5]

A Magyar Hajó- és Darugyár (MHD) a vállalat fejlesztési és részesedési alapjából már a ’70-es évek elejétől kisebb-nagyobb összegeket fordított lakásépítési vagy lakásvásárlási kölcsönökre, a legjelentősebb lépés azonban kétségkívül a kazánjavító telkén a két tizenegy szintes, 128 lakásos ház építésére indított munkáslakás építési akció volt. Bár maga az építkezés csak ’77 nyarán indult meg, már 6 évvel korábban döntés született, hogy „a vállalat a fejlesztési alapból évenként képzett kétmillió forint lakásépítési alap terhére a telepszerű lakásépítésekkel kapcsolatos területelőkészítés (házhelyek kialakítása, közművesítés, stb.) költségeihez előzetes megállapodás szerint a Tanácsnak anyagi hozzájárulást adjon”. A későbbiekben a Fővárosi Tanácsot terhelő költségek voltak az út, parkoló, járda kialakítása, a víz-, gáz-, világítás ellátás és a csatornázás kiépítése.

Az építkezés finanszírozója az OTP volt. A Hajógyárral 1975 szeptemberében kötött megállapodás értelmében az OTP vállalkozott arra, hogy a vállalat által rendelkezésre bocsátott beépítési és kiviteli tervek szerint a két házat felépíti azon a telken, amit ugyancsak a vállalat bocsátott rendelkezésre.
A Váci út 161.-től induló telken az építkezést megelőzően a Gépi Adatfeldolgozó Osztály („GAFO”) épülete állt egy felvonulási épületben. Perforált szélű hárompéldányos „végtelenített” leporellókon gyűjtötték és nyomtatták ki itt többek között a Hajógyár könyvelési adatait. Beljebb a Faludi utcán pedig az 1949-es gyáregyesítés előtti Iszer telep^[6] gépipari lakatosműhelyei voltak megtalálhatóak, ez a közeli Újpesti-öbölben működő számos hajóépítő üzem egyike volt, a kisebbek közül való. Ennek köszönhetően a talaj felső rétegei gépolajjal voltak átitatva, amelyről az a szóbeszéd járta, hogy előnyös alapot biztosít a felépítendő házaknak, amennyiben nem kell majd rovarok vagy rágcsálók inváziójától tartani. Ezzel éles kontrasztban, egy lakó visszaemlékezése nyomán, a ’79-ben elbontott Madarász-telep utolsó fabarakkjai maradványaiból a Faludira merőleges Madarász Viktor utcán, a frissen átadott tízemeletesektől mintegy 100 méterre, svábbogarak masíroztak hosszú sorokban, ezért a hatóságok körbekerítették és felgyújtották, nem engedték az új lakóknak, hogy bármilyen célból bontott faanyagot hozzanak el onnan.
Az építést a „FŐBER”, azaz a Fővárosi Építőipari Beruházási Vállalat lebonyolításával rendelték meg, ők irányították, készítették elő és ellenőrizték a kapcsolódó közmű- és mélyépítési munkákat. Érdekesség, hogy a FŐBER székhelye 1995 óta éppen a Faludi utca 3. szám alatt található, abban az (átalakított) épületben, amely a ’70-es -’80-as években a Hajógyár bölcsődéjeként működött, így a Faludi 4-6.-ban lakó egykori gyerekek mind itt cseperedtek.

Az építkezés kivitelezője a 43. sz. Állami Építőipari Vállalat volt, melynek Dunakeszi III. sz. házgyára gyártotta le az F100 jelű típusterv szerinti elemeket, „dán panel”, hivatalos nevén Larsen-Nielsen rendszerű technológiával. A dán típusú házak lakott földszinttel készültek, a lépcsőház tömege melletti szűk ajtóval, tágas előterek, közös helyiségek és fedett-nyitott árkádok nélkül, a Faludi 4-6. esetében mindössze egy 30 m²-es gyerekkocsi tárolóval lépcsőházanként. Így a későbbiekben sem volt lehetőség kereskedelmi és szolgáltató üzleteknek kiadható területek kialakítására.^[7]

A vevőket teljes egészében a Hajógyár jelölhette ki, de ezzel várhatott az ingatlanok kb. 90%-os készültségi fokáig – s erre végül 1978 júniusában került sor. Az eredeti elképzelés szerint már 1977 első félévében megtörtént volna a lakások szétosztása a vállalati lakáselosztó bizottság által, tekintve, hogy ekkor még 1977 végére kalkulálták a kulcsrakész átadást. Azonban az építőipar országos problémái miatt –  országszerte sürgető volt a lakáshelyzet javítása, ezért nehéz volt építőipari kapacitást találni – az építkezés kezdete 1977 nyaráig elhúzódott. Novemberre elérték a fogadószintet, decemberben már a földszinti lakásoknál tartottak, onnantól a munka jó ütemben haladt a 1978. augusztusi jelképes kulcsátadásig, amikor is kiderült, hogy a lakásoknak még nincs hivatalos áruk, ezért az OTP nem köthetett szerződést a társadalmi bizottság által kiválasztott tulajdonosjelöltekkel^[8].

A konkrét beköltözésre végül október végén (Faludi 4/a-b), illetve november végén (Faludi 6/a-b) került sor. Ez a gyorsaság köszönhető volt a Magyar Hajó- és Darugyár és a 43. sz. Építőipari Vállalat között kialakult jó kapcsolatnak is: az MHD is szállított nekik termékeket, kölcsönösen segítették egymást, s így gyakorlatilag egy év leforgása alatt felépült a két tízemeletes ház.

A hőellátást érdekes módon szintén az MHD biztosította a két lakóépületnek az első 10+ évben, amíg a Távfűtő Művek hálózata meg nem épült. A Faludi 6/a-b mögött az MHD már 1975-ben 270 fős munkásszállót építtetett (Madarász Viktor utca 30.), melynek hőellátását a Daru Gyáregység által gyártott konténer-kazánról biztosította. Ennek az egy kazánnak a kapacitása azonban a 128 új lakás fűtéssel és melegvízzel való ellátására pluszban nem lett volna elég, ezért 1977 nyarán egy 2. számú konténer telepítéséről döntöttek. A fűtés és melegvíz szolgáltatás díját a későbbiekben az MHD-ban dolgozó családtag fizetéséből vonták, nem kellett külön „sárga csekken” befizetni.

Mivel a projekt munkáslakás-építési akcióként futott, a lakások 80%-át az MHD öt gyáregységéből a három budapesti (Angyalföldi, ezen belül a Népszigeti, a Daru- és Kazán Gyáregység, az Óbudai) és kis részben a váci üzemegység fizikai állományban dolgozó igénylői kaphatták meg, a fennmaradó 20%-ot pedig ugyanezen gyáregységek nem munkásállományú (alkalmazotti vagy adminisztratív) dolgozói.  Ezen belül tekintettel kellett lenni arra is, hogy a lakások 45%-át fiatal (35 év alatti) házasok kapják. A vállalati szakszervezeti bizottság által kidolgozott feltételrendszer szerint a következő további súlypontokat vették figyelembe a lakásigénylések elbírálásakor: az igénylő szociális körülményei, gyermekeinek és egyéb eltartottjainak száma, a vállalatnál eltöltött idő és az ott végzett munka minősége – Kiváló Dolgozók előnyben! Állami támogatás csak a fizikai dolgozóknak járt (70 000, 90 000 vagy 100 000 Ft, a lakás nagyságának megfelelő mértékben). A szociálpolitikai kedvezményt minden gyermekes szülő megkapta. A vállalat hosszúlejáratú (munkásoknak 25 év, nem munkásoknak 20 év) futamidejű kamatmentes kölcsönt adott az OTP-hitel mellé, összesen 15 millió Ft összegben. Ennek mértékében is a fizikai dolgozók javára volt eltérés (20% vs. 15%). A dolgozók által fizetendő előtörlesztés mértékében is volt némi különbség: a munkásoknak az állami támogatással és szocpol kedvezménnyel csökkentett végösszeg 10%-át, míg az alkalmazottaknak 15%-át kellett készpénzben előtörleszteniük. Bár ezek az összegek a korban jelentősnek számítottak, s minden meginterjúvolt lakó említette, hogy gyakorlatilag a havi kosztpénzt is befizették előlegnek, mégis hatalmas volt az érdeklődés a rendezett lakhatási körülmények iránt, amit jól mutat, hogy már ’76-ban közel 400 igénylés futott be a 128 felépítendő lakásra.^[9]
 
A későbbi tulajdonosok, lakók
A Faludi 4-6. eredeti lakóinak (128 család) mai szemmel nézve legérdekesebb jellemzője, hogy legalábbis az ugyanabból a gyáregységből érkezők eleve ismerték egymást. Ennek a beköltözés után rögtön gyakorlati hasznát is látták, ugyanis meglehetősen sok kisebb-nagyobb kivitelezési hibát észleltek az átadott lakásokban (nappali plafonja helyenként 5 cm, de néhol 30! cm eltéréssel nem volt egyenes, kád egyik lába hiányzott, stb.). A hibákat mindenkivel összeíratták, de mivel a „hivatalos” kijavításukra túl sokat kellett volna várni, inkább a két házon belül oldották meg, s kértek fel egymás lakásainak kisebb rendbehozatalára szobafestő, villanyszerelő és egyéb mesterembereket. Ez a „jószomszédi jószokás” pl. az erkélyfelújítás terén évtizedekig kitartott, többen a házban lakó egykori hegesztőket, lakatosokat bízták meg ezzel a feladattal.

Másik vonzereje, hogy bár teljes mértékben csak a szomszédos Madarász Viktor utcai lakótelep ’80-as évek eleji átadásával, de onnantól a Faludi 4-6. lakói túlnyomó többsége számára gyakorlatilag megvalósult az utóbbi években az ideális, élhető város szinonimájaként használt „15 perces város” várostervezési koncepció. Ennek lényege, hogy a lakosok legfeljebb 15 perces sétával, biciklizéssel, esetleg tömegközlekedéssel elérik az otthonukat, munkahelyüket, a hétköznapok során felmerülő szükségleteket kielégítő kereskedelmi egységeket, egészségügyi és oktatási intézményeket, valamint a szórakozás-sportolás tereit. Esetükben a hajógyári bölcsőde a Faludi utca 3. alatt volt megtalálható, szó szerint az utca túloldalán (1 perc séta). A hajógyári Ganz óvoda a Váci út 206. szám alatt, a mai Újpest Városkapu metrómegálló „túlpartján” található, akkor még villamossal (55, 3, 3A), illetve később épp a metróépítés megkezdése miatt 3-as villamospótló busszal lehetett megközelíteni. Három megállóra volt otthonuktól és még annál is közelebb a szülők munkahelyéhez (Népszigeti, Angyalföldi gyáregység, Darugyár, illetve „irodista” szülők esetében a Váci út 184.-ben volt az MHD igazgatósági épülete). Mindkét intézménybe már reggel fél 6-tól beadhatták a szülők a gyerekeiket, amire gyakran szükség is volt, hiszen a nappalos gyári műszak 6-kor kezdődött. A Faludi 4-6. gyerekei közül jó páran a szomszédos Gyöngyösi sétány 7. szám alatt 1980-ban megnyílt új lakótelepi iskola első évfolyamán kezdték meg tanulmányaikat, ami gyalog 5 perc sétára volt otthonuktól. A Gyöngyösi sétány egyik oldalán kapott helyet a már említett általános iskola, óvoda és bölcsőde, a másik oldalon pedig az üzletsor: ABC (Alapvető Beszerzési Cikkek), Zöldért zöldség-gyümölcs, Ádám-Éva gyermekruházati bolt, Alkalmi cipő és divatáru, női-férfi fodrászat és kozmetika, Patyolat ruhatisztító, Állami Biztosító, többek között. A gyermekorvosi rendelő a Gyöngyösi utca 29.-ben (5 perc séta) működött, a Madarász utcai Gyermekkórház a Madarász Viktor utca 22-24.-ben (4 perc séta). A Faludi 4-6. épületei közötti klasszikus lakótelepi játszótéren kívül minden gyereket gyakran vittek ki – a nagyobbak maguk bicikliztek ki – a Munkásőr parkba, ami a Gyöngyösi és Babér utca közötti területen (ma Flesch Ármin köz), a 3-as metró Gyöngyösi utcai feljáratánál volt, s épp a metróépítés miatt került elbontásra a ’80-as évek közepén (5 perc séta).

Végül pedig szórakozás-sportolás terén is számos földrajzilag közeli lehetőséget biztosított dolgozóinak a vállalat, a Váci úti sporttelepen és a Hajó-pályán, a mai Gács utcában, a Tesco helyén (11 perc séta), amivel együtt négy labdarúgópálya, később egy kispályás is, két kézilabda pálya, egy atlétikai pálya, három teniszpálya, három csónakház, egy uszoda, illetve az 1981-ben a Hajó-pálya területén átadott tornacsarnok álltak rendelkezésre. A vállalati sporttelepeken biztosították és szorgalmazták a dolgozók tömegsport rendezvényeken való részvételét. A sportegyesületek munkájában kiemelten kezelték az utánpótlásképzést, ahol többnyire a dolgozók gyermekei, illetve a patronált iskolák (többek között a Gyöngyösi sétány iskola) tanulói sportoltak, ezen kívül támogatták az NB I-es röplabda csapatot és a többnyire Budapest I. osztályban játszó futballcsapatot is (’78/’79-es évadban I. osztály, majd négyévnyi Budapest II. osztályos szereplés után ’83-ben visszakerült az I. osztályba^[10]). A hajóépítőipar vízhez kötöttsége okán az evezős és kajak-kenu szakosztályuk is erős volt. Az MHD evezőse volt Ambrus Mariann (’69-től ’81-ig) 22-szeres magyar bajnok, akit ’75-ben és ’77-ben is az év sportolónőjének választottak.

Történetek a jelenlegi lakóktól
A lakókkal készített interjúk során többen szívesen idézték fel az első (és utolsó) közös szilveszterezés emlékét. A Faludi 4./a-b lakói 1978. október végén, a 6./a-b lakói november végén költözhettek be új otthonaikba, alig egy hónappal később már véget is ért az 1978-as év. Éjfél után spontán utcabál alakult a két épület közötti udvaron, a zenét az alacsonyabb emeleteken az erkélyre kivitt rádióból szolgáltatták. Ennek kedvezett a kellemes, enyhe időjárás is, még télikabátot sem kellett felvenni – a homokozók körüli táncban, koccintásban, bulizásban úgyis hamar kimelegedtek. Rögtön másnap, az újév első napján erős hideg tört be a Kárpát-medencébe. Budapesten a szélvihar a Majakovszkij (mai Király) utcában ledöntött egy falat. A lehulló téglák az udvarban szolgálatot teljesítő éjjeliőr bódéjára estek, a bent ülő Kiss János szörnyethalt. A szél lecsendesülése után hatalmas havazás kezdődött, a friss hó az ország teljes területén hullott, nagy gondokat okozva ezzel a közlekedésben. 1979. január 6-ra már az „évszázad hideghullámaként” emlegették a szokatlanul hideg, téli időjárást^[11]. Ekkor még nem tudhatták, hogy 8 évvel később, 1987. január elején beköszöntő „mesetél” három nap alatt az egész ország közlekedését, részben áram- és élelmiszerellátását is megbénítja, és százéves hidegrekord fog megdőlni. Ehhez kapcsolódik egy másik közösségi élmény a ház lakóinak életéből. 1987. január 11. és 14. között a férfiak többsége naponta havat lapátolt, kis közlekedő folyosókat létrehozva a két épület között az udvaron át, a négy lépcsőházból a Faludi utcára kivezető utat is megtisztították, s persze saját autóikat is kiásták a hó alól a házakhoz tartozó parkolókban. Egy másik portyázó csapat pedig a Váci úti Észak-pesti Kenyérgyár felé igyekezett, hogy a „Cipőt a Cipőboltból!” reklámszlogen mintájára, kenyeret a kenyérgyárból szerezzenek be. Mint hamarosan kiderült, bölcsen előrelátó gondolat volt ez a hamarosan beütő élelmiszerpánik előtt. Mi, gyerekek, leginkább csak élveztük az embermagasságig érő hótorlaszok közötti rövid sétákat és sok helyen elrendelt iskolai-óvodai rendkívüli hószünetet.

Források:

^[1] MTI: Megújult a Faludi park a XIII. kerületben. PestBuda, 2019.10.24. [link]
^[2] Építésügyi Dokumentációs és Információs Központ. DKT/OÉMT/PANEL/DUNABAU_43_ÁÉV/-1468
^[3] Újpalotai lakótelep [Nyírpalota út 71. Víztoronyház], Budapest100.hu [link]
^[4] Wágner Gábor: Művészet a felhők fölött – Budapest legmagasabb lakóépülete, az újpalotai Víztoronyház és galériája. We Love Budapest, 2023.01.27. [link]
^[5] Gyimesi Zsuzsa: Hogy állunk a lakásépítéssel? Hajó-Daru, a Magyar Hajó- és Darugyár dolgozóinak lapja. 1977. 15. évf. 25. sz. pp. 1-3.
^[6] Iszer Hegesztett Szerkezetek Gyára Betéti Társaság. 1949-ben beolvadt a Ganz Hajógyárba.
^[7] Mészáros Ábel (Pirx pilóta): A dán panelek legendája. Későmodern építészet Magyarországon blog. 2013.07.10. [link]
^[8] “Lekörözték a bürokráciát”? Kulcsátadás – jelképesen. Hétfői Hírek, 1978. 22. évf. 33. sz. p. 6.
^[9] Magyar Nemzeti Levéltár. HU-MNL-OL-XXIX-F-186-a-556-565
^[10] Budapest, Magyar Hajó- és Darugyár SK. magyarfutball.hu online adatbázis. [link]
^[11] Lantos Gábor: 1963, 1979: Mínusz 30 fok ejtette foglyul Magyarországot. Origo, 2019.01.30. [link]