Fiumei út 3. lakóház
Adatok és leírás
A Fiumei út 3. homlokzatán évtizedeken át hirdette, hogy itt található “A MEZÍTLÁBASHOZ” címzett vendéglő, a Délvidékről jött béresgyerek, Eggenhoffer Péter büszkesége. Az évek során működött itt csehszlovák szikvizes és alkotott itt kanadai performanszművész. Mindezeknek pedig egyetlen állandó tanúja volt: az udvaron álló ugyancsak 150 éves, hatalmas platánfa.
Bár a ház épphogy nem a Baross téren áll, a története egybefonódik a tér, a Keleti pályaudvar és a Fiumei úti sírkert történetével, az itteni eseményekkel. A zártsorú beépítésben álló háromemeletes, eklektikus stílusú épület Medek J. Vince tervei alapján 1873[1] és 1874[2] között épült. Hét ablaktengelyt számláló, két egytengelyes oldalrizalittal rendelkező homlokzata — bár nem kivételesen impozáns — polgári házhoz méltó szolid díszítésű. A középső tengelyben nyíló kapu felett díszes erkélyt találunk. Az épület attikája évtizedeken át hirdette, hogy itt található „A MEZÍTLÁBASHOZ” címzett vendéglő. Ha felnézünk a homlokzat legtetejére, még ma is ki tudjuk bogarászni a rég eltűnt betűk nyomait. A viszonylag kis alapterületű főépülethez hosszabb földszintes oldalszárnyak csatlakoznak.
Az épületnek három fő címe is volt az idők során: 1923-ig ez volt a Köztemető út, amit ezután a ma is ismerős Fiumei út megnevezés váltott. Eközben viszont 1957 és 1991 között Mező Imre nevét viselte. A házszám nem változott, bár gyakran együtt kezelték a szomszédos 5-ös számmal.
Központi Szálloda, balra a Rákóczi (Kerepesi) út torkolata, szemben a Rottenbiller utca. A felvétel 1896 körül készült. A kép forrását kérjük így adja meg: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.07.033:
A Keleti környéke a 19. században
Bár a pályaudvarra még várni kellett, a környék már az 1800-as években is fontos közlekedési csomópont volt. A Kerepesi út – amelyet csak 1906-tól hívnak a mai Rákóczi útnak – fontos országútként vezetett el a mai Astoriánál akkoriban álló Hatvani kapuhoz. Ennek folytán a mai Baross tér déli oldalán állt a kerepesi vám.[3] A környék akkoriban mocsaras volt és leginkább vályogkunyhókat lehetett erre találni. Ezek az út menti viskók pedig csupán az országúton járó kocsisok és a nádasban, mocsárban vadászó pesti urak igényeit szolgálták.[4] Mire erre a kies vidékre 1880-ban pályaudvar építését tervezték, egy igazi épület állt még csak itt: a mi Mezítlábas házunk.[5]
Eggenhoffer Péter legendás alakja
Amikor a ház építtetőjének és első tulajdonosának a történetét olvassuk, rengeteg ponton gondolhatjuk, hogy ez csupán egy városi legenda. Eggenhoffer Péter fiatalon jött fel Pestre Torontál vármegyéből, körülbelül 1835-ben.[6] Rögtön az országút mentén be is állt dolgozni csaposlegényként egy kocsmába. Nem sokkal később már saját kocsmát nyitott a vámházzal szemben. Nem tudjuk pontosan, mikor, de az biztos, hogy 1859-ben már megemlítik ezt a furcsa jelenséget: az itteni vendéglős, bár jómódú, mezítláb szolgálja ki a vendégeket.[7] Egyes történetek szerint Eggenhoffer Pestre konkrét és átvitt értelemben is mezítláb, azaz szegényen érkezett, így a kocsmáját ennek emlékére nevezte el.[8] Egy másik magyarázatot egy 1863-as, a Színházi Látcső napilapban szereplő történet ad. Eszerint, mikor Eggenhoffer a kocsmához tartozó kutat ásta, onnan mindig mezítláb jött fel, hogy csak gyorsan kiszolgálja a vendégeket. Később, mikor a kút készen volt és ő újra cipőt húzott, a vendégek össze voltak zavarodva. Eggenhoffer lábára nézve gyakran inkább ki is hátráltak a vendéglőből, mondván „biztos eltévedtek, hisz ők oda terveztek menni, ahol a csapos mezítláb van egész nap”.[9] A publikum szava pedig sokat ér, Eggenhoffer el is helyezte az új cégért „Der Blossfüsige Wirt” azaz Mezítláboshoz néven. Az épület akkoriban egy kunyhó volt, Eggenhoffer is így utalt rá, a neve is sokszor úgy szerepelt „Mezítlábos az ő kunyhójához.[10] A kocsma tökéletes helyen volt, hisz a városkapu és a vámház miatt rengeteg ember megfordult itt.
1867-ben a kunyhót földszintes lakóház váltotta, Hild Károly építész tervei alapján.[11] Egy korabeli újságcikk alapján Eggenhoffer még Erzsébet királynét is megörvendeztette az itt sült pogácsájával, amiért a budai várba is meghívták, hogy a királynő egy titkáron keresztül megköszönje a névnapjára küldött kedvességet.[12]
Ezután 1873-ban mezítlábasunk Medek J. Vince építész kezessége mellett kérvényezte a jelenleg is álló lakóház építését.[13] Ennek tetejére íratta ki hatalmas betűkkel, hogy „A mezítlábashoz”, ami fényképek tanúsága szerint legalább az 1960-as évekig látható volt az épületen. Ezután a mezítlábas ház fogalom lett a városiak számára, olyan helymegjelölés, amiről éveken át mindenki tudta merre van.[14] [15] [16] Pusztán lokáció alapján pedig Eggenhoffer lett az első háziur Pesten… vagy az utolsó, attól függően, épp kifele vagy befele megyünk az országúton.
Ahogy Eggenhoffer hírneve és vagyona gyarapodott, azt a környékbeli, ekkoriban még mocsaras, városon kívüli telkek megvételébe fektette. Később pedig, ahogy a környék egyre jobban a város részévé vált, építkezésekbe kezdett. Szerencséjére 1884-ben megnyitott a díszes, modern vonatállomás, amit akkoriban Központi Pályaudvarnak hívtak. Az akkori Kerepesi utat 1888-ban kiszélesítették, környékét pedig a Középítési Bizottság szerette volna rendezni. Ekkor jutottak különböző megállapodásokra az itteni telektulajdonosokkal, így Eggenhofferrel is, akinek a mai Baross tér 23. szám alatti telkén egy „rozoga viskója” állt.[17] Eggenhoffernek engedélyezték, hogy ehelyett négyemeletes szállodát nyisson[18], így született meg a szomszédban a Központi Szálloda.
Mezítlábasunkból jómódú magánzó lett, vagyis a házai által generált vagyonból élt és úri körökbe emelkedett. Vagyona és birtokai révén a városvezetésben is szerepet kapott. Több tisztséget is betöltött, volt a Pénzügyi és Gazdasági Bizottság[19], valamint a Fővárosi Törvényhatósági Bizottság[20] tagja is. Budapest leggazdagabbjainak listájában is rendszeresen szerepelt, mint virilista[21] és nábob.[22]
A Fiumei út torkolata 1910 körül, jobbra a Mezítlábas ház (FSZEK Budapest Gyűjtemény, képszám: 022708):
Eggenhoffer és Sprung család
Az épület tulajdonosai évtizedekig az Eggenhoffer család örökösei voltak. Az első bejegyzett tulajdonosok Eggenhoffer Péter és Petykó Fanni házastársak voltak.[23] Miután Fanni elhunyt 1888-ban[24], az általa birtokolt házrészek lányaira – Sprung Jánosné Eggenhoffer Franciskára, Rabcsányi Istvánné Eggenhoffer Irmára és Eggenhoffer Terézre – szálltak.[25] [26] Később Eggenhoffer lányai közül Franciskát tette meg örökösévé, fiával, ifj. Eggenhoffer Péterrel szemben.[27] [28] Bár nem tudjuk, hogy a fiú milyen kapcsolatot ápolt a családjával, örökösként nem szerepel Eggenhoffer dokumentumai között. Míg a lányokra a korabeli adatok úrinőkként hivatkoznak, Péter kádárként dolgozott és 1906-ban az újságok hosszasan taglalnak egy büntetőpert, amiben mint vádlott szerepel.[29]
A lányok közül a legfiatalabb, Teréz – aki a Köztemető út 3. felét örökölte édesanyja után – kiemelkedő személyiség a magyar természetszeretők körében. Egenhoffer Teréz (1855–1945) az egyik legjelentősebb hegymászónő volt a századfordulón.[30] Hegymászó témájú írásai, beszámolói különböző alpinista és természetjáró lapokban, például a Turisták Lapjában is megjelentek.[31] Egyik leghíresebb tette, hogy Ferenc József születésnapját mindig a gerlachfalvi csúcson ünnepelte.[32] A Millennium évében, 1896-ban kezdeményezte a csúcs átnevezését Ferenc József-csúcsra és lehetővé tette egy emléktábla elhelyezését is.[33] Teréz eredményességének lenyomata a tátrai Eggenhoffer-csúcs és Eggenhoffer-rés helynevekben maradt meg.
A család örökségét azonban az idősebb lány, Eggenhoffer Franciska (1842–1913) vitte tovább. Franciska 1860-ban kötött házasságot Sprung Jánossal, aki maga is vendéglős volt a Nagydiófa utcában. Megépülése után a pár egy ideig a Köztemető út 3.-ban lakott, majd nem messze, a Rottenbiller utcába került végül a Sprung család székhelye. A századfordulóra Budapesten már rengeteg ház tulajdonosi jegyzéknél az Eggenhoffer vagy a Sprung nevek állnak. A Központi Szálloda ifj. Sprung Jánosra, Franciska fiára szállt, aki magára vette a szálloda irányítását is.[34] Ifj. Sprung aktív tagja volt a vendéglősök ipartársulatának[35] és ő gondozta, alakította tovább Eggenhoffer Péter épületeit, köztük a Mezítlábas házat is.[36]
Eggenhoffer Péter 1910-ben, 94 éves korában halt meg.[37] [38] A család egy évvel később újra gyászba borult, mikor Franciska férje, id. Sprung János halálozott el, aki ugyancsak megélt 90 évet.[39] Sprung Jánosné Egenhoffer Franciska 1913-ban követte, 71 éves korában.[40] Halálhírét a Vendéglősök Lapja is megírta, ami az úrhölgy jótékonyságát, jószívűségét is méltatja.[41] Franciska halála után ifj. Sprung János négy gyermeke lett a tulajdonos. Furcsa mód Sprung mindkét lánya Messikné lett, de nem tudjuk, hogy vajon testvérpárhoz mentek-e feleségül. A Köztemető (majd az ő idejükben Fiumeivé váló) út 3-as számú háznál pedig még 1942-ben is az ő testvérük, Sprung János dr. ügyvéd volt a bejegyzett tulajdonos.[42]
Mások korcsmái
Persze az eredeti Eggenhoffer Péternek a nagy meggazdagodás közben már nem volt ideje egész nap a Mezítlábas pultja mögött állni. Az épület vendéglői így sokat változtak az idők során. A kocsmárosok gyakran ugyanazokban az években vannak bejegyezve, így nem mindig egyértelmű, hogy ki lehetett a tulajdonos és ki csak alkalmazott. Az első kocsmatulajdonosról, Kispert (Kispest) Jánosról az 1880-as budapesti címjegyzékben olvashatunk, aki körülbelül 5 évig vezethette az itteni vendéglőt.[43] 1881-ben Fischer Lipót itteni kocsmárosként volt megnevezve, mikor hírét adták, hogy verekedés közben egy őrvezető leszúrta, sérülése miatt pedig a közeli Rókus kórházba kellett szállítani.[44] A vendéglőt 1885-ben Riedl Karolin adta el Pekarek Károlynak[45], aki végrendeletében a kocsmaüzletet feleségére hagyta, úgyhogy jó párszor női kéz vitte a helyet.[46] Penninger (Peringer) József körülbelül 1890-ben vehette át a kocsmát, és bár 1893-ban halálhírét adták[47] [48], még 1896-ban is az ő neve volt bejegyezve mint itteni vendéglős.[49] 1895-ben az újságok egy újabb kocsmáros, Matkovics János haláláról számoltak be, csupán egy évvel azután, hogy az itteni kocsmában kezdett el tevékenykedni.[50]
Wermer Jakab pálinkamérőként dolgozott itt, azonban először 1887-ben bizományba adta[51], majd 1888-ban csőd miatt el kellett adnia teljes árukészletét és berendezését.[52] Ezután 1890 körül Schönberg(er) Samu, a 20. század elején Widder Samu, később pedig Weitzen Samu is megfordultak itt mint pálinkamérők.
A temető befolyása
Mint azt a Köztemető út megnevezésből is gondolhatjuk, a mai Fiumei úti sírkert közelsége is formálta a ház életét, így kőfaragók és sírkőraktárak is éveken keresztül a ház bérlői közé tartoztak. Már 1865-ben itt működött Gabler András kőfaragóműhelye, bár a telkek akkori rendezetlensége miatt ez talán még csak szomszédnak mondható. Andretti Anselm az 1880-as címjegyzékben van először megnevezve mint kőfaragómester[53], és egészen 1890-ig szerepel a neve a Köztemető út 3. szám alatt hol lakóként, hol bejegyzett cégként. Az Entreprise des Pompes Funèbres egyik raktára már 1896-ban itt található[54] és még 1908-ban is üzemeltettek itt telepet.[55]
A temetőhöz vezető úton állva a ház rengeteg történelmi jelentőségű temetés tanúja is volt. Amikor fontos embert temettek, nagy ceremóniával, gyászmenettel, az épület ablakait rendszeresen kiadták az élelmes lakók. Így történt ez például Kossuth Lajos 1894-ben[56] és Rákóczi 1906-ban zajló (újra)temetése során is (ennek kapcsán egyébként az addigi Kerepesi út Rákóczi úttá vált).[57]
A Mezítlábas kocsma is állandó helyszíne lett halotti toroknak: több elbeszélés is említi, hogy temetés után a gyászkíséret ide tért be megemlékezni a halottról, miközben jó hangulatban, olcsón ihattak-ehettek.[58] [59]
Egyéb itteni cégek
De persze nemcsak borból és sírkövekből éltek az itteni boltok, az épület rengeteg különböző tevékenységnek adott otthont az évek során. Az 1800-as évek végén volt itt aszfaltparketta-gyáros[60], szénüzlet[61] [62], szatócsbolt[63], később pedig cukorkanagykereskedés[64], felvidéki szikvíz-kereskedés[65] és fodrászüzlet is.[66] Azt is tudjuk, hogy 1910 körül egy itt lakó operaházi énekesnő keresett hónapokig pianínót megvételre, majd adott ének-zene órákat.[67]
A ‘20-as és ‘30-as évekre már nagyobb cégek irodái, fiókjai, telephelyei is megfordultak a Fiumei út 3.-ban. Először a Renner és Hamvai drótkerítés- és sodronykereskedés rendezkedett itt be[68], majd a nagy múltú Haidekker vállalat egy fiókja költözött be.[69] Utazási társaságok irodái is gyakran telepedtek meg, például a MÁV egyik menetjegyirodája[70], később pedig a Navigazione Generale Italiana olasz[71], a United States Lines pedig amerikai hajóutakat bonyolított az itteni irodájából.[72]
De azért a vendéglős vonal sem tűnt el teljesen: a II. világháború idejében a csárdából Bodó kávézó lett, ahol az álláshirdetések alapján a felszolgálók csinossága volt fontos[73], majd 1944-ben kifőzde volt itt, ahol már a német nyelvtudás.[74] A 20. század második felében említésre méltó még az IFÉRT Iskolai felszerelés üzlet[75], amit később a Calderoni Taneszközgyártó váltott fel.[76] 1991-ben pedig itt nyitott meg Közép-Kelet-Európa első tetoválószalonja Pozitív Ómen néven.[77]
Fiumei út 3. (a háttérben a ház földszintje látható), Su 76 típusú rohamlöveg, 1956 (Fortepan / Nagy Gyula, képszám: 40103):
A ház napjainkban
1969-ben a ház elé a vágányok helyére – ahol már az 1860-as évek végétől lóvasút járt, melyet később a villamos váltott – felüljáró épült. A ház szinte elrejtőzött, elsorvadt a Baross tér árnyékában. Szomszédjában, a Fiumei út 5. szám alatt 58 lakásos modern társasházat húznak fel épp, ami talán még 2023-ban készen is lesz.[78] Mára sajnos nem sok nyomát mutatja a Mezítlábashoz címzett ház az egykori izgalmaknak — a vakolat mállik, a lépcsőkorlátok hiányosak, a padló le van pallózva. Azonban a belső udvar közepén még mindig áll a régi idők tanúja, a talán ugyancsak 150 éves hatalmas platánfa.
Végszóként pedig álljon itt az a roppant érdekes esemény, amit a ház udvara 1984-ben élhetett meg: “A Kanadában élő Monty Cantsin (Kántor István), a neoizmus megalapítója, 1984. május 19-én a Bp.-i Mező Imre út 3-5. sz. ház udvarán és pincéjében bemutatta „Búcsúfogadás” c. kiállítását és műsorát. Az udvarban felállított Első Magyarországi Neoista Közoltár előtt előadta a Reggeli Oltár-ceremóniát, melynek során egy lángoló neoista kenyérkalapban (amit a neoista szentélybe való belépéskor szokás viselni) az oltáron elhelyezett vasaló aljára technokol rapidot kent, azt meggyújtotta, s az égő vasalóval a kezében énekelt.” [79]
Baross tér, balra a Fiumei (Mező Imre) út torkolata, 1968 (közvetlenül a felüljáró felépítését megelőzően). A Mezítlábas ház attikáján még megvan a nagybetűs felirat. (Fortepan / Magyar Rendőr, képszám: 65634):
Baross tér, a háttérben középen a Fiumei (Mező Imre) út torkolata a Mezítlábas házzal, 1970 (Fortepan / Kristek Pál, képszám: 75624):
Újsághirdetések:
Entreprise des Pompes Funèbres síremlékek:
https://adt.arcanum.com/hu/view/BudapestiHirlap_1896_06/?pg=35&layout=s
Klenk Gyula aszfalt-parkett-padozatszerkezete:
https://adt.arcanum.com/hu/view/BME_EpitoIpar_1888/?pg=549&layout=s
Tartós és olcsó kerítés – HUNGÁRIA drótfonat:
https://adt.arcanum.com/hu/view/KisUjsag_1927_04/?pg=179&layout=s
United States Lines:
https://adt.arcanum.com/hu/view/AzEst_1935_11/?pg=182&layout=s
[1] Budapest Főváros Levéltára, Építő Bizottmány (ÉB) (1861-1873) HU BFL – XV.17.b.312 – 2361/1873]
[2] Kőrösi József: Az 1873. és 1874. évi budapesti építkezések. Budapesti Statisztikai Közlemények 12, 1875. p. 14.
[3] Vincze Miklós: A mezítlábas béresgyerek felvásárolta fél Pestet. 24.hu, 2020. július 12. [link]
[4] Ötvenéves a Keleti pályaudvar. Friss Ujság, 1935. szeptember 8. p. 5.
[5] Vincze Miklós: A mezítlábas béresgyerek felvásárolta fél Pestet. 24.hu, 2020. július 12. [link]
[6] Simonyi Sándor: A mélységből föl a magasba! Friss Ujság, 1927. december 25. p. 2.
[7] Hölgyfutár, 1859. július 26. p. 728.
[8] Tolnai Világlapja, 1944.március 15. p. 22.
[9] A mezitlábos. (Életkép.) V. Szinházi Látcső, 1863. 1. évf. 41. sz. p. 2.
[10] Simonyi Sándor: A mélységből föl a magasba! Friss Ujság, 1927. december 25. p. 2.
[11] Budapest Főváros Levéltára, Építő Bizottmány (ÉB) (1861-1873) HU BFL – XV.17.b.312 – 362/1867
[12] Budapesti Közlöny, 1868. december 9. p. 2808.
[13] Budapest Főváros Levéltára, Építő Bizottmány (ÉB) (1861-1873) HU BFL – XV.17.b.312 – 2361/1873
[14] Pesti Hírlap, 1889. augusztus 9. p. 7.
[15] Rákos Vidéke, 1904. 4. évf. 46. sz. p. 4.
[16] Váradi Antal: Az öreg Lendvay. Az Ujság, 1905. augusztus 11. p. 1.
[17] Budapesti Hírlap, 1887. november 19. p. 6.
[18] Fővárosi ügyek. Nemzet, 1888. május 18. p. 3.
[19] Budapesti Czim- és Lakjegyzék, 1880-1881 (1. évfolyam). Franklin-Társulat, Budapest, 1880. p. 482.
[20] Fővárosi ügyek. Ellenőr, 1877. január 9. p. 3.
[21] Virilizmus szócikk, Wikipédia. [link]
[22] Budapest nábobjai. Pesti Napló, 1893. október 18. p. 7.
[23] Budapest Főváros Levéltára, Pesti telekkönyvi betétek. HU BFL – XV.37.c – 5911 – 34597
[24] Halálozások. Fővárosi Lapok 1888. március 14. p. 538.
[25] Budapest Főváros Levéltára, Budapest Székesfőváros Árvaszékének (1873-1875 Budapest Székesfőváros Tanácsának, mint gyámhatóságnak) iratai. HU BFL – IV.1411.b – 1888 – 01085 – Egenhofer
[26] Pesti Napló, 1888. október 14. p. 2.
[27] Budapest Főváros Levéltára, Kormos Béla közjegyző iratai. HU BFL – VII.202 – 1896 – 0302
[28] Az Ujság, 1906. április 23. p. 8.
[29] Pesti Hírlap, 1906. július 19. p. 20.
[30] Nagy Árpád: 160 éve született Egenhoffer Teréz. magas-tattra.info, 2015. január 10. [link]
[31] Turisták Lapja, 1916. 28. évf. 5. sz. p. 123.
[32] A Ferenc József csúcs jubileuma. Turistaság és Alpinizmus, 1916-1917. 7. évf. 4. sz. p. 97.
[33] Pesti Napló, 1895. október 29. p. 7.
[34] Az Ujság, 1906. április 23. p. 8.
[35] Vendéglősök Lapja, 1913. 29. évf. 13. sz. p. 5.
[36] Az Ujság, 1913. július 29. p. 23.
[37] Budapesti Hírlap, 1910. február 5. p.14.
[38] Vendéglősök Lapja, 1910. 26. évf.3. sz. p. 6.
[39] Budapesti Hírlap, 1911. január 27.p. 13.
[40] Pesti Hírlap, 1913. június 22. p. 16.
[41] Halálozás. Vendéglősök Lapja, 1913. 29. évf. 13. sz. p. 5.
[42] Budapesti ingatlanok címtára 1942. Solo Kereskedelmi Bank Rt., Budapest, 1942. p. 286.
[43] Budapesti Czim- és Lakjegyzék, 1880-1881 (1. évfolyam). Franklin-Társulat, Budapest, 1880. p. 370.
[44] Rendöri hírek. Budapest, 1881. március 29. p. 6.
[45] Budapest Főváros Levéltára, Ökröss Bálint közjegyző iratai. HU BFL – VII.200.a – 1885 – 1506
[46] Budapest Főváros Levéltára, Ökröss Bálint közjegyző iratai. HU BFL – VII.200.a – 1885 – 1507
[47] Pesti Hírlap, 1893. december 27. p. 6.
[48] Fővárosi Lapok 1893. december 27. p. 2961.
[49] Budapesti Czim- és Lakjegyzék, 1896-1897 (9. évfolyam). Franklin-Társulat, Budapest, 1895. p. 439.
[50] Pesti Hírlap, 1895. március 23. p. 20.
[51] Budapest Főváros Levéltára, Weiser Károly közjegyző iratai. HU BFL – VII.185 – 1887 – 2009
[52] Pesti Hírlap, 1888. augusztus 18. p. 16.
[53] Budapesti Czim- és Lakjegyzék, 1880-1881 (1. évfolyam). Franklin-Társulat, Budapest, 1880. p. 10.
[54] Budapesti Hírlap, 1896. június 3. p. 18.
[55] Az Ujság, 1908. december 25. p. 91.
[56] Budapesti Hírlap, 1894. március 20. p. 16.
[57] Pesti Hírlap, 1906. október 25. p. 27.
[58] A mezitlábos. (Életkép.) VI. Szinházi Látcső, 1863. 1. évf. 42. sz. p. 2.
[59] Váradi Antal: Az öreg Lendvay. Az Ujság, 1905. augusztus 11. p. 1.
[60] Épitő Ipar, 1888. 12. évf. 49. sz. p. 546.
[61] Friss Ujság, 1905. július 4. p. 5.
[62] Friss Ujság, 1911. január 5. p. 1.
[63] Budapesti Czim- és Lakjegyzék, 1880-1881 (1. évfolyam). Franklin-Társulat, Budapest, 1880. p. 414.
[64] Friss Ujság, 1942. szeptember 8. p. 8.
[65]„Felvidéki” Szikviz és Üditőitalok Gyára – Budapest, VIII. Fiumei-ut 3-5. hirdetése. Budapest, 1948. november hó. Múzeum Antikvárium. [link]
[66] Friss Ujság, 1914. december 4. p. 4.
[67] Az Ujság, 1910. november 5. p. 23.
[68] Új Barázda, 1925. március 29. p. 8.
[69] Kis Ujság, 1927. április 24. p. 4.
[70] A magyar-osztrák mérkőzés különvonata. Sporthirlap, 1923. 14. évf. 36. sz. p. 5.
[71] Budapesti Czim- és Lakjegyzék, 1928 (29. évfolyam). Franklin-Társulat, Budapest, 1928. p. 778.
[72] Az Est, 1935. november 17. p. 7.
[73] Friss Ujság, 1940. október 27. p. 12.
[74] Friss Ujság, 1944. július 9. p. 9.
[75] Magyar Nemzet, 1960. szeptember 4. p. 3.
[76] Mai Nap, 1989. december 18. p. 10.
[77] Pesti Hírlap, 1991. február 5. p. 9.
[78] 58 lakásos társasház épül a Fiumei út torkolatánál. Építészfórum, 2022. június 9. [link]
[79] Aktuális levél – Artpool Letter, 1985. 11. sz. p. 55. – Neoista Búcsúfogadás. [link]
Tudsz valamit erről a házról? Oszd meg velünk a budapest100@kek.org.hu email címen!