Hess András tér 1-2. [Hilton Budapest] Hilton Budapest

A budavári Hilton szálló a Várnegyedbeli, háború utáni műemléki helyreállítások és új beépítések keveredésének igencsak izgalmas példája: amellett, hogy a késő modern építészet egyik legjelentősebb budapesti alkotása, elegánsan magába foglalja az egykori jezsuita akadémiát, valamint a középkori domonkos kolostor maradványait is.

Tervezés és kivitelezés
A Szentháromság tértől északra elhelyezkedő terület a Budai Várnegyed egyik központi területe, amely súlyos sérüléseket szenvedett a második világháborúban: a Mátyás-templomtól északra lévő jezsuita akadémia szinte teljesen megsemmisült, csak nyugati homlokzata maradt meg a későbbi újjáépítés reményében[1]. A műemléki kötöttségek és az építtető hiánya miatt a terület egészen az 1970-es évekig romosan állt. Bár Zalaváry Lajostól született ide korábban iskola és hotel terve is, ezeket az Építésügyi Minisztérium elvetette. A Középülettervező Vállalat 1969-ben házi tervpályázatot hirdetett, amely Pintér Béla pályaművének győzelmével zárult. Ezt hosszas műemléki feltárás és tervezés követte, melynek következtében a budavári Hiltont 1976. december 31-én adták át. Az épület Pintér Béla koncepciója alapján, Sedlmayr János műemléki vezetésével készülhetett el. Felépítése a romterület felszámolásán túl egy nagyívű kormányzati tervnek is köszönhető, amelytől a fővárosi turizmus fellendítését, külföldi valutabevételt és az országimázs javítását várták.[2] Az akkor újonnan épített nyugati láncokhoz (Intercontinental, Forum, Novotel, Atrium Hyatt) tartozó fővárosi szállodák sorába jól illeszkedett a patinás Hilton. Az épület a magyar állam tulajdonát képezte, hazai alapanyagokból és munkaerővel készült az amerikai Hilton szállodalánc belsőépítészeti előírásai szerint.

Az építkezés, valamint a második világháborúig itt működő jezsuita kollégium és Szent Miklós-torony
régészeti feltárása a tervezéssel párhuzamosan, évekig tartott. Utóbbi, értékes épületrészek konzerválása
és harmonizálása az új funkcióval nagy kihívást jelentett. Ez volt az első Hilton a keleti blokkban. Az
építés költsége az akkori árfolyamon meghaladta az 1 milliárd 222 millió forintot. Átadásakor 323
szobával és 23 lakosztállyal legfeljebb 647 vendég elszállásolását biztosíthatta.[3] A földszinten egyéb kiszolgáló egységek, pl. étterem és szuvenírbolt találhatók, melyek a Hilton vendégein túl a Halászbástyához érkező turistákat is kiszolgálják.

Az épület két fő, egy nagyobb déli és egy kisebb északi szárnyból áll, melyeket a Hess András tér, illetve
a Táncsics Mihály utca felől a Szent Miklós torony földszintjén található összekötő szárny kapcsol össze.
Az épület vasbeton szerkezetű, homlokzata előre gyártott vasbeton elemekkel borított, melyeket a BVM
gyártott Szolnokon. Az addigra már megszokott panel elemekből épülő lakóházak mellett idehaza
különösen újszerű volt az előre gyártott elemek használata egy luxushotel esetében, mintegy az akkori
építészet jövőről alkotott elképzeléseihez igazodva. Ezek egyenként 2-4 tonnásak, vertikálisan markánsan
tagolják a homlokzatot. Köztük függőleges szalagokban elhelyezett sötétített, színes tükörüveg borítás
található, amely az épület környezetét tükrözi. Az épületet látszólag palafedésű magastető fedi, valójában
ez csak a környezetéhez és a városképhez való illeszkedést szolgálja, mögötte a falsíktól némileg
visszaléptetve ugyanúgy szobák találhatók.

Műemléki feltárások
Sedlmayr János szerint különös kihívást jelentett a Hess András tér felőli homlokzat megőrzése, valamint
az ablaknyílások, szintmagasságok összehangolása, hiszen a volt Jezsuita Akadémia épületének
szintmagassága jelentősen meghaladta az újonnan tervezett hotelépületét. (A megoldást azt szolgáltatta,
hogy az itteni szobák nagyrészt kétszintesek.) A Hilton területén két, korábbi egyházi funkciót ellátó
épület állt, melyek a törökök és Buda ostroma miatt egyidőben sosem léteztek: a XIII. században
elkészült Domonkos templom és a XVII. századi jezsuita konviktus. A két épület megmaradt és kipótolt
részei ma műemlékek. A Hilton tervezésénél kiemelten fontos elvárás volt ezek megtartása és védelme. A
területen már 1902-ben is sor került feltárásra, ekkor találták meg a szentélyének alapfalait, de ezek
kiegészítésére és pótlására 1970-ig kellett várni. A műemléki elemek az izolált bemutatás helyett végül az
épület szerves részéve váltak.[4] A korábban itt álló templom belső terének néhány elemét (szentély, diadalív, szentélyrekesztő, ablakok) felfalazással és más anyagból történő pótlással egészítették ki. Ugyancsak pótlásra kerültek a pinceterek leszakadt boltozatai és a jezsuita kollégium faragványai is. A
hotel északi szárnyában található az ún. Dominikánus udvar, amely egy kerengőre emlékeztető körfolyosóval utal az egykori funkcióra. Itt a feltárt jelentősebb sírkőtöredékeket és kőfaragványokat állították ki, az udvarban pedig az itt feltárt Mátyás-kori kútkáva látható, melyek rézlemez tetőt kaptak.

Átalakítások az idők során
A hotel évtizedeken keresztül kedvelt és magas presztízsű szállodaként működött, apróbb felújításokkal (a
bútorzat cseréje feltehetőleg többször is megtörtént). Az első nagy, gépészetet és elektromos hálózatot,
valamint teljes redesign-t tartalmazó felújításra 2015 és 2018 között került sor 3 ütemben. 2016-ban
megépült az alsó, Halászbástya felőli bejárat és autóbuszforduló, amely egy borospincén és barlangon
keresztül vezeti a vendégeket a hotel fogadóterébe.[5] (Az alsó épületrész korábban raktárként funkcionált.)

‘Status quo’
Az épület külsőleg szinte változások nélkül vészelte át az elmúlt évtizedeket. Bár a betonelemeken
megfigyelhető némi kosz és elszíneződés, de állapotuk jónak mondható. Az egyetlen jelentős beavatkozás a legutóbbi White Raven Skybar & Lounge névre hallgató tetőtéri bővítés, amit bár az illetékes kormányhivatal megfelelőnek ítélt, megtöri az eleve jelentős tömegű épület eddig megszokott egységes tetőgerincét, ahogy azt a Fővárosi védettséget indokló 2022-es adatlapról olvasható szakértői vélemény is megállapítja: “Negatív hatással van azonban az épület összképére a 2020-ban épült aránylag nagyméretű felépítmény a tetőteraszon”. A hotel nemzetközileg jelenleg is nagy presztízsnek örvend, 2012-ben a TripAdvisor a világ 10 legszebb panorámával rendelkező hotel listáján az 5. helyre sorolta.

’Context Matters’
Az épület történelmi környezetben, gótikus, neogótikus és barokk épületek közelében található Budapest
I. kerületében, a Budai Várnegyedben. Tömegében környezetéhez mérten jelentős, de elődje léptékén nem lép túl. A Duna felőli panorámából kitűnik, ugyanakkor a korábbi templomrom tagolja két részre az épület tömegét, az alacsonyabb északi szárnnyal egyfajta átkötést biztosítva a Táncsics Mihály utca alacsonyabb épületei felé. Maga a szálloda több értékes, nemzeti műemlékként számon tartott részt tartalmaz, mint a domonkos templom maradványai és a jezsuita akadémia megmaradt elemei.

Kritikai diskurzus
Az épület méretét, illeszkedését a környezetébe mindvégig szakmai (és nem csak szakmai) viták övezték.
Kijelenthető, hogy a tervezők törekedtek a műemléki elemek minél nagyobb fokú megőrzésére, az eltűnt
elemek megidézésére, és az épület összehangolására a környezetével, egyfajta áthidalásként a
megváltozott funkció, a korszerű technológiák és a történelmi környezet között. Mai megítélését
mindezek ellenére jól szemlélteti a következő részlet a Budavári séták – Házak, terek egykor és
most című könyvből: „A modern architektúra megidéz gótikus elemeket is, a tetőtérnél látható
visszaugratás a támpilléreket idézi, és a nagy felület nyomasztó hatását jól oldják a hosszú, színes
ablakok. Ma mégis egyike a legelutasítottabb budavári épületeknek: a környezetbe nem illő hatalmas
tömbjével zavarja a Mátyás templom és a Halászbástya harmonikus látképét.”[6]

Kreatív reflexiók
Különösen érdekes az épületszárnyak között elhelyezkedő Szent Miklós torony, és annak története. Az
egykor itt álló domonkos templom és kolostor harangtornyaként funkcionált, amely a torony alépítményétől és néhány falszakasztól eltekintve a török megszállás alatt nagyrészt elpusztult. Az 1920-as években helyrehozták a Miklós-torony homlokzatát, 1930-ban pedig a bautzeni Mátyás-emlékmű
másolatát helyezték rá. Csemegi József vezetésével az 1950-es években a toronyra újabb, a korábbi
nyolcszögű felépítményre utaló alacsony toldalék került. Sedlmayr János visszaemlékezése szerint „újszerű, mondhatni egyedülálló feladatot jelentett a Miklós-torony felmagasítása. A középkori állapotra a régi ábrázolásokból alig lehet következtetni. A felmagasításra viszont mindenképpen szükség volt, nem csak a csuklópont kiemelése miatt, hanem a szálló víztartályának, antennáinak elhelyezése miatt is.”[7] Bizonyítható, hogy a felmagasítás nyolcszög alaprajzú volt korábban, legalább két szinttel a négyzet alaprajzú torony fölé nyúlva. Ez a tény, illetve a víztartály és az antennák okozta műszaki követelmények adták a tervezés geometriai alapját. A torony visszanyerte korábbi városképi jelentőségét, még ha eltérő anyagokból és új funkciókkal is, ugyanakkor formáját még így is sokan kifogásolják.[8] A hotel fő tömbjeire visszatérve véleményem szerint figyelemre méltó az épület vertikális tagolása, utalásképp a gótikus támívekre, és a környezetüket tükröződő ablakfelületei. Különösen előnyösnek mondható az épület városképbe való illeszkedése a korábbi elképzelésekhez képest.[9]

Az építészről
Pintér Béla Budapesten született, a középiskolát Óbudai Árpád Gimnáziumban végezte.[10] Gyermek- és
fiatalkorában is kitűnt rajztehetségével. 1943-ban érettségizett, ezt követően 1 évig gyakornokként
dolgozott, és az építészi pálya mellett döntött. Beiratkozott a Budapesti Műszaki Egyetemre, ahol 1951-
ben szerezte meg diplomáját. Érdekesség, hogy az építészet mellett a festészet, a tervezőgrafika, a
szobrászat, az irodalom és a zene is foglalkoztatta, így a KÖZTI-nél “polihisztor tervező”-ként is
emlegették.[11] Felesége Botló Márta volt, aki szintén a Műegyetemen végzett építészként, és
ugyancsak KÖZTI-nél dolgozott.[12] Pintér 1992-ben hunyt el, 67 évesen.[13]

A szakmai karrier főbb eseményei
A diplomaszerzést követően a VÁTI-nál (Városépítési Tudományos és Tervező Intézet), az Ipartervnél,
majd a KÖZTI-nél dolgozott tervezőként, melynek később főépítésze lett. Kortársaihoz hasonlóan eleinte
az ő pályakezdésére is rányomta bélyegét a kötelezően előírt szocialista realizmus. Első elkészült épülete,
a tolnai kultúrház (1954) is ennek szellemében fogant meg. Számos lakó- és középületet tervezett pályája
során, ami az ’50-es évekhez képest fellazult kereteknek köszönhetően már a későmodern építészetben
teljesedhetett ki. 1958-ban és 1978-ban is Ybl-díjjal jutalmazták tervezői munkáságát. 1985-ben vonult
nyugdíjba.

Pályafutásának jelentős állomásai
Kétségkívül a budavári Hilton szálló számít a leghíresebb elkészült épületének. A Várnegyedhez való
igazodáson túl a műemléki részletekkel való összehangolás is évekig tartó kihívás elé állította a
tervezőket (a tervezésben társa volt Sedlmayr János, aki a műemléki helyreállításért felelt). Ezentúl több
iskola (Gubacsi úti általános iskolaépület – 1959, nagykőrösi Élelmiszeripari Iskola – 1964) és a Kossuth
téri MTESZ-székház (épült 1969-ben, mára lebontva) is kiemelkedő épületei közé tartozik. (A Hilton
2022-ben, még időben helyi védelmet kapott [14], így a jövőben kisebb valószínűséggel jut az MTESZ székház sorsára.) A KÖZTI-n keresztül Líbiába és Algériába is több középületet tervezett, valamint
Nigéria fővárosának városrendezési terve is nyert a KÖZTI tervpályázatán.