József körút 47. lakóépület

A háromemeletes, német reneszánsz jegyeket hordozó bérház építtetője Kopf Dávid és neje, Schaar Regina volt, az építész Majorossy Géza, az építőmester pedig Gutwillig József (1891). A ház nagyrészt ma is őrzi eredeti külsejét annak ellenére, hogy 1956-ban a szomszédos épülettel együtt találatot kapott – gótikus várkastélyokat idéző impozáns tornya is ekkor pusztult el szinte teljesen, és sajnos azóta sem állították helyre eredeti formájában.

Az épület leírása

A sarokra épült, zárt sorban álló bérház négyszintes, egy zárt belső udvarral rendelkezik. A József körútra néző, keleti homlokzata héttengelyes, a Krúdy Gyula utcára néző, északi pedig nyolctengelyes, a lemetszett sarokrész egytengelyes. A szélső tengelyek armírozással és rizalittal vannak kiemelve. A kétszintes lábazat felett a földszint sávozott felületű, a nyílások félkörívesek kivéve a sarkon, ahol egyenes záródásúak. A földszintet az első emelettől egy gyöngysoros párkány választja el, efölött díszítetlen mellvéd fut. A második szint ablakai szemöldökgyámosak, szemöldökpárkányuk stukkóval díszített, vízszintes, a rizalitokon félköríves. A sarkon egy nagyméretű gyámszerű altámasztással rendelkező erkély nyílik, erre egyenes záródású nyílás néz. Az első emelet felett fogazatos övpárkány fut, a második emelet a piano nobile, itt a keleti homlokzat középső tengelyében erkély nyílik. Az ablakok kialakítása azonos a második szintével, de háromszögű aedicula zárja őket, a rizalitokon ikerablakok nyílnak. A sarkon elhelyezkedő zárterkélyen nyíló ablak egyenes záródású. A szintet lezáró fogazatos övpárkány felett félkörívesek az ablakok, száruk mentén a keret füles, a keleti homlokzat középső tengelyében és a rizalitokon ikerablakok nyílnak. A zárterkélyen három, pálca keretű, félköríves ablak térúl stukkós mellvéddel. A homlokzatot záró fogazatos párkány felett konzolos koronázópárkány ugrik ki. A zárterkély lezárása toronysisakos. 

Építéstörténet, tulajdonosok, üzletek és egyéb szervezetek

Az éppen kialakulóban lévő Nagykörúton 1872-ben vásárolta meg az 5552 hrsz. telket egy bizonyos Ujlaky J. A. úr, aki kereskedelmi és biztosítási ügynökként tevékenykedett Budapesten. 1884-ben Salzer Salamon kereskedő vette meg tőle a telket, azonban még ő sem építkezett rá, hanem csak az utánuk következő tulajdonosok, Kopf Dávid és felesége, Schaar Regina. Háromemeletes bérházuk a környéken egyre tipikusabbá váló városias beépítéshez igazodott – habár láthatjuk, hogy még az 1890-es években is jellemző volt, hogy az egyre magasodó épületek között kis, földszintes házak „bújnak meg”.

Az építtetők gyorsan túladtak a házon, 1893-ban már Ráth János és neje, Szende Antónia a tulajdonosai – Kopfék szép profitra tettek szert az 51.500 forintért vett telken 195.000 forintért eladott házukkal. 1905-től Adler Samu, 1917-től Barta Károly, 1918-tól Seider M. Miksa birtokában volt az épület.

A ház főként kisebb belső átalakításokon esett át: 1923-ban az „Akna” Szénkereskedelmi és Ipari Rt. irodát alakított ki benne, 1948-ban és 89-ben lakásokat alakítottak át, 1951-ben „italbolt”, a Szekszárdi Poharazó nyílt a földszintjén. A földszint és a pince nagyobb mértékű átalakítását a Kelet-pesti vendéglátó vállalat rendelte meg 1977-ben. A ház felújítását 1986-ban a Budapesti Városépítési Tervező Vállalat végezte.

1892-től itt működött a Magyar Hírlap szerkesztősége és nyomdahivatala, amelyről számos – mai szóval élve – PR-cikk jelent meg, főként az Ország-Világ című magazinban, amelyek a ház dicséretét sem nélkülözték. Az egyik legnagyobb szenzáció azonban a nyomdagép volt: ”Szédítő gyorsasággal halad a nyomdaipar. Alig pár évtizeddel ezelőtt még az emberi kéz végezte a nyomási munkákat s akkor még senki meg sem merte volna álmodni, hogy egy lapnak egyszerre mindkét oldala nyomódjék és hogy az rendesen összehajtogatva, felvágva kerüljön ki valamely csodamasinából. Legújabban a Magyar Hírlapaz, mely egy ilyen új kolosszusból kerül ki. Ez új körforgó gép a szerkesztőség és kiadóhivatal új helyiségében — a József körút 47. számú palotában — van felállítva, s egyúttal a legtökéletesebb valamennyi ily gép között, melyet ezúttal képben is bemutatunk olvasóinknak. Ez a gép Európa leghíresebb nyomdagépgyárából, az augsburgiból került ki s hat egész hónap kellett hozzá, míg elkészült. Anyagja vas, bronz és aczél. Az egyes alkatrészek nyolczvannégy ládába csomagolva érkeztek meg s bizony napok munkáját vette igénybe a hajórakodóról a rendeltetési helyére való szállítás. Komplikáltságát mi sem jellemzi jobban, mint az, mikor a lap egyik munkatársa szétszórva meglátta a fogas kerekek, az aczél és bronz esztergált tengelyek, tengelyágyak tömkelegét, felkiáltott: «Fogadok, hogy az a német, ki összerakja, megbolondul, mielőtt megcsinálná !» Ez a német, Frisch, pedig nem bolondult meg, mert tiz nap alatt a rettenetes khaoszból megteremtette a gépet, mely most vígan önti ki mosoch gyomrából a megújult Magyar Hírlapot. S első rátekintésre ki hinné el, hogy ez a gép percenkint 230 darab tizenhat oldalas lapot ad ki, készen felvágva, négyzetbe összehajtva, úgy hogy az emberi kéznek nem marad egyéb dolga, mint szimszalagot és posta bélyeget ragasztani rá. A gép előrészén van egy számolóóra, mely pontosan megmutatja, hogy hány példány került ki már belőle s ezenkívül egy mechanikus kis csengő minden 25-ik példány kiadása után figyelmezteti a gépmestert. Idegen országban készült, ott dolgoztak, fáradoztak létrehozásán és most itt végzi nemes hivatását, szolgálja a magyarság, a szabadelvűség és a felvilágosodás szent ügyét.”

A korabeli címjegyzékek szerint a földszinten 1896-tól Szentkirályi Dániel csemegeüzlete volt, amit két évvel később már Ösztreicher Károly működtetett. A kávémérést ugyanekkot Balkóczy Józsefné vezette. Nem sokkal később itt találjuk Gfelner Józsefet mint kocsmárost/vendéglőst, feleségét pedig mészárosként tünteti fel a címjegyzék. A századelőn itt élt Rauscher Lajos grafikus, festő és építész, műegyetemi tanár. A földszinten a 20. század folyamán sokféle üzlet váltotta egymást, amiről számos fotó is tanúskodik az írott források mellett: a ’40-es években például a Termelők Boltja és egy ”dohányos bolt” működött itt, a kapu felett pedig egy gyorsírótanfolyam cégére látható.