Karinthy Frigyes út 24. lakóépület

Boros Géza: 100 éves a házunk.
A XI. kerület, Karinthy Frigyes út 24. szám alatti ház rövid története

Schwarcz Jenő és Horváth Antal műépítész irodája Weiss József kereskedő és telektulajdonos megrendelésére 1913-ban készítette el a Verpeléti (a mai Karinthy Frigyes) út és – az akkor még névtelen – Vak Bottyán utca saroktelkére a házunk, egy zártudvaros, ötemeletes bérpalota terveit.[1]

Budapest, Lágymányos Dohánygyár (1911 után)
Kép forrása: FSZEK [HUNGARICANA] [leltári szám: bibFSZ01501664]

Szemközt ekkor már állt a környék újonnan épült, meghatározó épületegyüttese, a Lágymányosi Dohánygyár. Azon túl beépítetlen füves telkek és bolgárkertészek földjei sorakoztak, a Budafoki út túloldalán pedig a fokozatosan feltöltött Lágymányosi-tó vadregényes vidéke terült el.

Zolnay Vilmos nyelvész édesapja, id. Zolnay Vilmos, a lágymányosi dohánygyár igazgatója testvérével (1883)
Kép forrása: FSZEK [HUNGARICANA] [leltári szám: bibFSZ01500108]

A „kopár vidéken”, a gyárral szemben magasodó ötemeletes ház lett a mi házunk, mely 1914-ben épült fel. A kivitelezést Bíró Gyula építőmester, a vasbeton munkákat a Szondi és Peklo cég végezte. A kész épület használatbavételi engedélyét 1914. november 11-én adta ki Budapest Székesfőváros I. kerületének elöljárósága.

Schwarcz Jenő[3] építész irodája a századelőn számos eklektikus-szecessziós bérházat tervezett Budapesten. A környékünkön az építésziroda munkáját dicséri a Weiss-család megrendelésére készült Bercsényi utca 12. számú ház (1909), továbbá a Bartók Béla út két nevezetes épülete, a Hadik Kávéháznak és Csontváry Kosztka Tivadar műtermének is otthont adó Hadik-ház, valamint a Csonka János feltaláló műhelyét is magába foglaló 31. számú épület (1910).

A Horváth-Schwarcz építésziroda címe (1929)
Szemelvény forrása: Budapest és környékének távbeszélő betürendes- és szaknévsora 1929. Magyar Királyi Postavezérigazgatóság, Budapest, 1929. p. 176. [ARCANUM]

A Schwarcz iroda által tervezett épületek között a legértékesebb a Wesselényi utca 18. alatti szecessziós lakóház (1908), mely 2005-ben műemléki védettséget kapott.Az építésziroda nevéhez fűződő, további fontosabb, jó állapotban fennmaradt lakóházak: Nagy Diófa utca 25. (1906), Rottenbiller utca 10. (1907), Belgrád rakpart 26. (1911), Balassi Bálint utca 25. (1913), Hattyú utca 16. (1913). Schwarcz Jenő a maga tervezte Király utca 51. számú házban élt és rendezte be műtermét. Az 1911-ben épült impozáns ház homlokzatát és bejáratát az építész-tulajdonosra utaló allegorikus domborművek díszítik. A kovácsoltvas kaputól kezdve az ólomüveg ablakokon át a kézműipari részletekig minden a kor legmagasabb színvonalán készült.

A Verpeléti (Karinthy Frigyes) út 24. alatti ház szerényebb díszítésű épület, mint az említett példák, de itt is érzékelhető a Schwarcz Jenőre jellemző tervezői és kivitelezői igényesség. A ház ékessége a tágas bejárati csarnok, ahol a lábazatot lila-fekete futóval díszített sárga Zsolnay csempe borítja, mely a főlépcsőházban folytatódik. Az előcsarnok fekete-fehér terazzo burkolata a fő- és melléklépcsőházban, valamint az emeleti körfolyosókon ismétlődik. A kaput, valamint a lépcsőházak és gangok kovácsoltvas korlátait és a lakások zöld ajtórácsait szecessziós motívumok díszítik.[4]

Szecessziós pillangómotívum a kapurácson és ólomüvegablak az egykori Weiss-lakásban.
A fotókat készítette: Boros Géza

A régi időket idézi az előcsarnokban fennmaradt százéves szecessziós levélszekrény. Az eredetileg jelzőcsengőkkel is felszerelt szekrényt Feik Ödön elektrotechnikai vállalata készítette.[5] A funkcióját vesztett faszekrényt a hiányzó ajtók nélkül újítattuk fel, de egykori szépsége így is érzékelhető. Ma negyvenkilenc levélszekrényt használunk, anno harminc is elég volt. Ez is mutatja, hogy a ház eredetileg kevesebb albetétből, nagyobb alapterületű lakásokból állt.

Emeletenként hat lakás épült, ebből három kétszobás, kettő háromszobás, egy pedig háromszoba-hallos volt. Ezen felül mindegyik lakásban cselédszoba is volt, melyekhez szintenként a melléklépcsőházból nyíló közös WC tartozott. Minden lakás egy fő- és egy személyzeti bejárattal rendelkezett. A házban központi porszívórendszer működött.

A magasföldszinten helyezkedett el a házmester és a kapus lakása, a tetőtéri szinten pedig a viceházmesteri lakás, valamint két mosókonyha és egy mángorló helyiség. A kapuval szemközt, a lift melletti kis helyiség kapusfülkeként funkcionált. A pincében szenes és fás rekeszek, valamint a légoltalmi óvóhely kapott helyet.A díszes rácsozatú régi felvonó – amely sajnos áldozatul esett a hatvanas évek korszerűsítési hullámának – a mainál nagyobb volt. Az utazást párnázott ülőpad tette komfortosabbá. Tüzelőt szállítani csak az utastértől elkülönített teherszállító rekeszben lehetett.

Karinthy Frigyes törzsasztala a Hadik-kávéházban, a képen napszemüvegben Kaiser Sándor (évszám ismeretlen)
Kép forrása: Ország-Világ, 1985. 29. évf. 36. sz. p. 12. [ARCANUM]

A bérlők társadalmi összetétele a lágymányosi városrészre jellemző középosztályi képet mutatott. Az első lakók tisztviselők, magánhivatalnokok, mérnökök, katonatisztek, magánzók és értelmiségiek voltak. A húszas-harmincas években többek között itt lakott Kaiser Sándor, a Hadik Kávéház tulajdonosa; ifj. Bókay János író műfordító; diákkorában Devecseri Gábor költő; Esztergomi Emilné dr. Mikó Eszter gyermekpszichológus; Kmetonyi Emil főerdőmérnök; dr. Vasskó Gyula rendőrkerületi kapitány és Gottl Jenő tábornok.

1933-tól haláláig itt élt és alkotott Németh Gyula (1890–1976) nyelvész, akadémikus, világhírű turkológus, a magyar őstörténet jeles kutatója kinek emlékét a bejáratnál emléktábla örökíti meg. 1938-tól haláláig itt élt Kaba Melinda (1926–2009) régész, művészettörténész, muzeológus, az aquincumi római emlékek feltárója.

Weiss József és Fischer Margit eljegyzése (1905)
Szemelvény forrása: Budapesti Hírlap, 1905. 25. évf. 210. sz. p. 8. [ARCANUM]

Weiss József háztulajdonos a második emeleten lakott egy zárt sarokerkélyes, télikertes lakásban, ahol a tehetős polgári lét emlékét ma is őrzi a lakás igényes belsőépítészeti kialakítása.[6] A házingatlan értékét a Budapest Székesfőváros ház és telek-tulajdonosainak címtára 1926-ban 52.053 aranykorona értékben adta meg, mely számítás alapját az 1917. évi házbér-jövedelem képezte.[7]

A lakók viszonylag gyorsan cserélődtek. A ház első bérlőiről áttekintést kaphatunk a Franklin Társulat Budapesti Czim- és Lakásjegyzék 1916 kiadványa alapján általam összeállított névjegyzékből (l. számú táblázat). Mivel az első lakók 1915 elején költözhettek be, a rekonstruált névsor nagy valószínűséggel lefedi a ház első lakóinak névsorát.

Az 1941-es fővárosi népszámlás keretében a ház lakóinak is ki kellett tölteniük a lakásfelmérő íveket, melyek alapján az egyes lakásokra lebontva kaphatunk értékes információkat.[8] Ezekből az állapítható meg, hogy 1941-ben már csak három lakásban laktak az eredeti lakók, a többiek zömében a harmincas évek második felében költöztek a házba.[9] A lakásívek adatai alapján összeállítottam egy listát, mely teljes körű áttekintést ad arról, hogy melyik lakásnak milyen társadalmi csoportba tartozó főbérlője volt, mennyi volt a lakbér, volt-e a családnak bent lakó háztartási alkalmazottja vagy telefonja (2. számú táblázat).

Az utcafronton az alagsorban ipari-kereskedelmi célra szolgáló helyiségeket alakítottak ki. A harmincas-negyvenes években itt dolgozott többek között Taub Jenő ezüstműves mester és Batka Sándor mozivászon-készítő. Később, az államosítás után a műhelyekben a mérőműszereket gyártó FOK-Gyem Ktsz, majd a SZÁMALK nyomdája üzemelt, melynek irodái helyén 1994–95-ben a Magyar Narancs folyóirat szerkesztősége működött.

A Batka Sándor-féle Novalux-vetítőgyöngyvászon (1936)
Szemelvény forrása: A M. Kir. Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Oktatófilm Kirendeltségének hivatalos közleményei, 1936. 1. évf. 1. sz. p. 8. [ARCANUM]

1991-ben a ház társasházzá alakult, s csak néhány lakás maradt önkormányzati tulajdonban. 1992-ben tetőtér-beépítéssel az ingatlan hatemeletessé bővült. Házunk száz évvel ezelőtt az akkor még külvárosnak számító és gyors fejlődésnek indult környék egyik első lakóházaként épült. S bár a környék ma már a kerület városközpontjához kapcsolódik, ez az utcaszakasz a külvárosias jellegét mindmáig megőrizte. A városrész krónikása, az ifjúkorában a szomszéd házban élt Karinthy Ferenc így vallott erről:

Istókovits Kálmán rajza az egykori Lágymányosról (évszám ismeretlen)
Kép forrása: Budapest, 1946. 2. évf. 4. sz. p. 147. [ARCANUM]

Mi 2007-ben költöztünk a házba. A tetőtéri teraszunkkal szemközt látható az az emeleti lakás, ahol anno az utca halhatatlan névadója, Karinthy Frigyes élt, és mindennap látom azt a kis toronyszobát is, ahonnét Zolnay Vilmos, Budapest szerelmese figyelte száz évvel ezelőtt a születő városrészt. Az ő emléküknek ajánlom ezt a kis tanulmányt.