Mátyás tér közterület

Rókatündérek, szívmuzsikusok, Mándyk és József Attilák, édes Emmák, drága Böbék, Sakálok és piti tolvajok, lecsúszottak és régi-új dzsentrik… Lehetne a világ közepe is, mégis valahogy igaz, amit Granasztói Pál írt róla: “…a Mátyás tér csakugyan olyannak látszott, mintha álmomban látnám, vagy már láttam volna, és azon sem csodálkoznék, ha újból meg sem találnám.”