Pasaréti út 137. [Budapest-Pasaréti Páduai Szent Antal Plébánia] templom és rendház

1934-ben hosszú vitákat követően, a harmadik tervváltozat alapján készült el a Pasaréti téri templom, a hozzá tartozó Rendház, illetve a harangtorony. Végül 1934. október 14-én Serédi Jusztinián érsek szentelte fel az elkészült modern templomot.

A templom építése

Korábbi pályamunkái ismeretében 1931-ben Rimanóczy Gyulát kérték fel a pasaréti templom tervezésére. A konzervatív egyházi körök ellenállása miatt az építkezés azonban elhúzódott. Petrovácz Gyula építész, egyben a Keresztény Községi Párt országgyűlési képviselője minden tekintélyét latba vetette, hogy megakadályozza a „szovjetárunak” titulált templom felépülését. Somogyi Antal nagyprépost, a modern egyházművészet híve szállt szembe vele: „Külön hangsúlyoznunk kell, hogy az egész templomban nincs a legcsekélyebb dolog sem, ami az egyház szellemétől idegen volna” – írta 1934-ben.

Rimanóczy első két tervváltozatában a tornyot és a rendházat a templom jobb oldalához kapcsolja. A hagyományokhoz jobban igazodó változat főhomlokzatán egyetlen nagy íves faltagolás dominált, felső részén – a bejárat fölötti teljes felületet kitöltő – szoborral. A templomot a domboldal felőli részre helyezett kolostorral öt, széles ívű árkádsor kötötte volna össze. 

1932. július 8-án készítette el az első engedélyezésre benyújtott tervet.  A Rend, valamint a bírálatok alapján végül 1933. július 21-én nyújtotta be azt a tervváltozatát, melyért aztán a végleges építési engedélyt is kapta.

Az első kapavágás már szeptember 10-én megtörtént, majd Simkovics Lajos és Szabó Lajos statikus tervezők meghatározták a torony alapozását. Az építés zavartalanul haladt. 1934. október 14-én sor került a templom fölszentelésére, melyre végül sikerült Serédi Jusztinián hercegprímást rábírni.

Az építész

Id. Rimanóczy Gyula (Bécs, 1903. január 19. – Budapest, 1958. december 21.) tanulmányait a Budapesti Királyi József nádor Műegyetemen végezte. Mint az évfolyam legjobb hallgatója, elnyerte a Hauszmann Alajosról elnevezett jutalomdíjat. 1925–28 között nyugat-európai tanulmányutakon vett részt: bejárta Ausztriát, Svájcot, Francia- és Spanyolországot, Észak-Itáliát, Angliát. 

Diplomájának megszerzése után Maróthy Kálmán, Wälder Gyula, majd Dümmerling Ödön építészek irodájában dolgozott, míg nem 1933-ban megalapította saját tervezőirodáját.

1948-ban magánirodáját fel kellett adnia, és az akkoriban alakult állami tervezőirodában kényszerült elhelyezkedni. 1948. novembertől az Építéstudományi Intézet, 1949. január 1-től az Ipari, majd Könnyűipari Tervező Iroda, végül 1950. szeptembertől a Középülettervező Iroda (KÖZTI) állományába került, ahol 1958. december 21-én bekövetkezett haláláig dolgozott, eleinte tervezői, később vezetői beosztásokban. Ezen tíz év alatt számos épületet tervezett, melyek többsége meg is valósult.

Haláláig oktatója volt a Magyar Építőművész Szövetségen belül 1953-ban alakult MÉSZ Mesteriskolának. 

A templom leírása

A háromhajós belső tér megformálása a Városmajori templomét idézi, a szentély azonban itt félköríves és körüljárós. A jobb oldalon négy kis mellékkápolna csatlakozik a térhez, balra azonban csak egy, Szent Ferencé. 

A templomhajó és a szentély zárt tömege mellett szökik magasba a karcsú, a kereszttel együtt 46 méter magas harangtorony, úgy, hogy a „Pasaréti út felől jövet domináló képet nyújtson (…) ezért a campanile a Pasaréti út törési vonalába állíttatott” – írja a tervező. Tövében Somló Sári alkotása, a kereszt súlya alatt földre zuhant Krisztus kőszobra áll. A tornyot alacsony nyaktag kapcsolja a templomhoz, mely annak oldalán könnyed ívsorban folytatódik. Ennek északi párja a kolostorudvar hangulatos, déli oldali lezárása. Az épületegyüttest a Csévi út felől határoló kerítés, illetve a mögötte lévő és a plébánia helyiségeit magában foglaló alacsony épület vízszintes sávja adja a lendületes, magas torony kontrasztját. A főhomlokzat két domborművét, Szent Ferenc és Szent Antal alakját, Vilt Tibor készítette.

„Ami a templom stílusát illeti, őszinte eszközökkel monumentális hatásokra törekszik a tervező, és ezt a célját el is éri. (…) A nagy mértanias formák arányos felépítésűek. (…)” – állapítja meg Szőnyi Ottó. A továbbiakban a tervező műleírása kalauzol: „(…) a templom külső architektúrájában az egységesség hatását kívánják emelni az egyes motívumok ritmikus ismétlődései, így a torony befejezését szolgáló karcsú magas ívek a főbejáratnál is ismétlődnek. A torony felső, koronázó részén üvegzsaluk készíttettek a tömeghatás könnyítésére. (…) Az üvegnek az egyházi építészetben való alkalmazása kimeríthetetlen szépségeknek ad teret. A masszív, tömör építészeti formákkal kapcsolva könnyedséget, légiességet biztosít, bizonyos fokig absztrakttá teszi azokat.”

Az üvegablakok itt is Árkayné Sztehlo Lili munkái. A homlokzati szobrok Vilt Tibor, a falképek Unghváry Sándor és Leszkovszky György, a főoltár és a szószék domborművei Ohmann Béla munkái.

Az ívezet vállmagasságáig csaknem 9 méter magas 35/35 cm-es pilléreket tekintve elismeréssel adózhatunk az új szerkezeti anyag lehetőségeit merészen kihasználó statikusoknak. Még akkor is, ha a szentélykörüljáró 7,80 méter magas pilléreinél a keresztmetszetet már olyan karcsúra vették – mindössze 25/25 cm -, hogy a későbbiekben gondot okoztak. A templom kivitelezését a Magyar Építő Iparosok Szövetkezete végezte. A templom és a rendház építését Sarló László okleveles építészmérnök, építőmester irányította, a főpallér Auguszt József volt.

A gondosan megépített orgonakarzat hosszabb időn át várta igazi hangszerét. Végül 1948 júliusában elektromos orgonát rendeltek a chicagói Hammond cégtől, amely 1949-ben érkezett meg, és ma már hangszertörténeti emléknek számít. 2005-ben készült el a karzaton az új orgona, amely Váradi István orgonaépítőmester munkája. Az orgona diszpozícióját Déri András orgonaművész és P. Varga Kapisztrán OFM házfőnök tervezte. A szekrénytervet Cságoly Ferenc, Félix Zsolt, valamint Fialovszky Tamás építészmérnökök és Váradi István orgonaépítőmester készítették.

A szentély liturgikus terének jelenlegi kialakítása Vladár Ágnes tervei szerint 1982-ben készült el. Lényegében Rimanóczy Gyula eredeti tervének gondolatát hozta vissza, a szentély terébe helyezett szembemiséző oltárral. Ennek lehetősége a jelentkező szerkezeti problémák megoldásából következett: a templomnak a 70-es évek végétől egyre sürgetőbbé váló műemléki helyreállításával függött össze. A munka az egész épületegyüttesre kiterjedt, a műalkotások restaurálását is beleértve, és a templom fölszentelésének 50. évfordulójára készült el. Az építész Harsányi István, a statikus Dr. Gilyén Nándor volt. A szentély karcsú pillérsora és az íves külső fal alapozásának megerősítése csak a magas hátfalú oltár elbontása révén volt megoldható. A szentély új elemei, a korábbi oltár köveinek fölhasználásával készültek. Ohmann Béla három domborműve most is az oltár alépítményét díszíti.