1/1
Tartalom

    Adatok és leírás

    A Széchenyi rakpart – Zoltán utca sarkán álló négyemeletes eklektikus épület remekül illeszkedik a rakparti házak sorába. Vízszintesen két övpárkány tagolja, az első emelet alatt és a második emelet felett. Hosszanti tengelyeit a két oldalrizalit, valamint a középső rész hét ablaka adja. A földszint rusztikus falazást kapott, a bejárat középen helyezkedik el, amit pilaszterek vesznek körbe, ahogyan a szomszédos ablakokat is. A rizalitot követő két ablak felé helyezték el az épület mai lakójának, a Commerzbanknak cégfeliratát. Az első emelet ablakai balusztrádos mellvéddel, jón piaszterrel és szemöldökpárkánnyal lettek ellátva, kivéve a középrész harmadik és ötödik nyílásait, melyek íves oromzatot kaptak, továbbá a két legszélső ablak dupla falpillérrel büszkélkedhet. A második szint ablakai sem teljesen egyformák, itt a középső, illetve ismét a rizalit ablakai lógnak ki az íves oromzataikon túl azzal is, hogy ezek nem pilaszterrel, hanem kompozitos féloszloppal keretezettek. A harmadik emelet két szélső nyílása mellett volutás oszlopfőkön két-két női fej, majd két jón féloszlop, végül két pilaszter lett elhelyezve. A negyedik szint középső ablakainak szemöldökpárkánya füzér díszítést kapott, míg a rizalitokon ikerablakok láthatók, ezek kompozit pilaszterekkel vannak elválasztva egymástól, mellettük további kompozit féloszlop és pilaszter lett kialakítva.

    A Zoltán utcai homlokzat megismételi a rakpartét, csupán rövidebb annál, középen hét ablaksor helyett csak ötöt láthatunk. Az épület sarka lekerekített, itt az első emelet szintjén timpanonos szoborfülkében egy Széchenyi szobrot helyeztek el, amely Somogyi József Kossuth-díjas szobrászművész alkotása. Ennek felismerhetőségét egy bronz tábla biztosítja a földszinten szemmagasságban, melynek felirata: „GRÓF / SZÉCHENYI ISTVÁN / 1791-1860 / A NAGY REFORMER, AZ ELSŐ MAGYAR / KÖZLEKEDÉSI MINISZTER EMLÉKÉNEK / ÁLLÍTOTTA A MAGYAR ÁLLAMVASUTAK / 1988”. A második emelet magasságában pedig egy háromalakos domborművet láthatunk. Egy további tábla lett elhelyezve a rakparti oldal bal rizalitjának ablaka mellett: „KOGUTOWICZ MANÓ / 1851-1908 / IRÁNYÍTÁSÁVAL E HÁZBAN / MŰKÖDÖTT 1892-1913 KÖZÖTT / A MAGYAR FÖLDRAJZI INTÉZET, / AMELY ISKOLÁINKAT MAGAR NYELVŰ / TÉRKÉPEKKEL LÁTTA EL. / ÁLLÍTOTTÁK: A MAYGAR FOTOGRÁFUSOK ÉS / BELVÁROS-LIPÓTVÁROS ÖNKORMÁNYZATA 2008”.

    Az épületbe díszes fa ajtókon juthatunk, belépésnél egy dongaboltozatos helységbe érkezünk, melyet egy öntöttvas belső kapu követ. Ezen túljutva érkezünk az előtérbe, amely üveggel fedett és egy galériát is magában foglal. Innen juthatunk tovább a Commerzbank további emeleteire.

    Az épület terveit Diescher József készítette 1873-ban, ezeken a terveken az első emeleten egy erkély is szerepel, ami a mai épületen már nincs jelen.[1] Az alaprajza négyzet alakú, továbbá belső udvarral rendelkezett. Az ingatlan tulajdonosai 1885-től Keller Antal F. és Biscara Borbála hitestársak, 1928-ban Keller Endre és b. társa, 1937-ben Keller F. Antal.[2] Az épület eredetileg lakóháznak készült, a levéltári tervekből kiderül például, hogy 1939-ben alakította át Kovasits Máté a III. emelet 7. számú lakását, melynek tulajdonosa ekkor Nagys Kemény Károly volt. Ennek belmagassága 3,8 méter, tartalmazott 3 szobát, egy cselédszobát, alkóvot, konyhát, kamrát, előszobát és két fürdőt.

    A földszint is több átalakításon esett át Keller Endre megbízásából. Valószínűleg erre többek között azért volt szükség, mert itt volt 1911-től a Tőzsde kávéház, ahol a Gabonamunkások szövetsége működött.[3] [4] 1913. december 28-án gyűlést tartottak a „Rudolf rakparti Tőzsde kávéházban a hosszú munkaidő ellen. Memorandum a keresk. miniszterhez a vasárnapi pihenőért.”[5]

    Itt volt továbbá székhelye Schultes Ágost Salvator nevű vizének is, erről hirdetés is tanúskodik, például a Pápai Hírlap hasábjain (1914.01.24.): „Salvator – kiváló bór- és lithiumos gyógyforrás vese- és hólyagbajoknál, köszvénynél, czukorbetegségnél, vörhenynél, emésztési és légzési szervek hurutjainál kitűnő hatású. Természetes vasmentes savanyúvíz. Schultes Ágost. Szinyelipóczi Salvatorforrás-vállalat, Budapest, V. Rudolf rakpart 8.”

    A tervek tanúsága szerint háztulajdonos volt 1920-ban a Magyar Selyemfonodák Haszonbérlete Rt, akinek megbízásából két irodahelységet alakítottak át a földszinten. További érdekesség ezzel kapcsolatban az alábbi idézet: „… Minthogy azonban a tervben ‘kamrával’ jelzett s ezen a címen engedélyezett helyiség a valóságban árnyékszéknek épült, melynek sem ablaka, sem közvetlen szellőzésre nincsen az az ‘építésügyi szabályzat’ (…) alapján közegészségtelenség s használatra nem engedélyezhető. Folyamodót felhívják, hogy az engedély nélkül szabályellenes megépített árnyékszéket e határozat kézhezvételétől számítandó 8 napon belül használaton kívül helyezze” Budapest, 1920. szeptember 23.

    1943-ban újabb földszinti átalakítás eredményeként Keller Endre és társa létrehoztak irodákat és raktárokat, valamint ekkor került kialakításra az üveggel fedett előtér. 1951-ben alakították az épületet irodaházzá, ahol az eredetiből egy részt lebontottak az udvar körül, így az épület L alakot vett fel. A földszinten az akkori Beloiannisz utcai (ma Zoltán) oldalán készült egy étterem/kultúrterem, a hozzá kapcsolódó melegítővel és tálalóval, továbbá irodák és tudakozó a bejáratnál. 1952-ben a MÁV Magasépítő Üzemi Vállalat tervező osztálya foglalta el az épületet. Itt tartózkodásuk idején is többször alakították át a belső részt, főként az irodák méretein változtattak.

    Az utolsó módosítás 1994-ben volt, amikor az épületbe költözött a Commerzbank. Ekkor beépítették az udvart, felújították a homlokzatot, kikerült a cégjelzés. A tervekből kiderül, hogy „a szobor, az emléktábla és a négy kandeláber változatlanul megmarad”, „a meglévő csatorna helyett új, vörösréz függőeresz- és lefolyó” került. Továbbá a földszinten „az összes beépített szekrény, álmennyezet, falburkolat és a H1 főbejárati kapu kivételével minden homlokzati és belső nyílászáró bontandó” lett. A Zoltán utcai homlokzat minden nyílászárója bontásra került.

    1912-ben a házban lakott Glatz Oszkár festőművész.

    A teljes dokumentáció elérhető itt.

    Tudsz valamit erről a házról? Oszd meg velünk a budapest100@kek.org.hu email címen!

    Források

    1. Adalékok a Lipótváros történetéhez, II. kötet, A Budapesti Városszépítő Egyesület kiadása, 1988.
    2. Zoltán József: Budapest történetének bibliográfiája 4. 1686-1950. Társadalom, Budapest 1965.

    Házak a közelben