Wolfner utca 6. [Metrodom Panoráma Lakópark] lakóház

Magyarország legmagasabb zöld épülete, az újpesti Metrodom Panoráma Lakópark új vonalat jelöl ki a hazai ingatlanfejlesztésben. A Budapest100-hoz eddig legfiatalabb épületként csatlakozó ház a jövő lakóparkjaként pezsgő hangulatú központi térrel és 55 méter magas lakótornyaival együtt különleges városi térélményt nyújt az ott élők számára.

Egy kis helytörténet

Újpest fejlődését mindig is a városhoz való közelsége határozta meg. Mai arculatát tekintve a legnagyobb hatást az M3-as metróvonal elkészülése jelentette, mely közvetlen és gyors kapcsolatot hozott létre közte és a belváros között. Az ezen a tengelyen kialakult építészeti beavatkozások és az új funkciók gazdagították tovább a terület sokszínűségét. A Nagy-Budapest előtt még önálló településként működő Újpest most a városon belül törekszik megtartani, és az utóbbi évtizedek fejlesztéseivel erősíteni lokális központi szerepét.

A kerület karakterének sokszínűségét a kialakulásához vezethetjük vissza. Budapest északi kapujának a létrejöttét az 1830-as évekre tehetjük. A feudális viszonyok válságának folytán a magyar nagybirtokosok helyzete súlyosbodott, a jobbágyroboton alapuló feudális gazdálkodás már nem vezetett eredményre, ezért a területet birtokló Károlyi családnak a megoldást a földek bérbeadása jelentette. Ezt Gróf Károlyi István vitte véghez, amikor 1831. április 15-én bérbe adta a terméketlen, futóhomokos birtokokat. Ezt a dátumot tekinthetjük Újpest születésének.

A nehezen megművelhető földeken beindult a szőlőtelepítés, mivel a homokos talaj erre megfelelőnek bizonyult. A kezdetben a bérlők által csupán mezőgazdasági művelésre használt területeken hamar megjelentek a tulajdonosok nyaralói, azok vincellérei pedig állandó házak építésébe kezdtek, így őket tekinthetjük a település első állandó lakosainak. Kezdetben tehát a bortermelés határozta meg Újpest arcát. Az uradalom átengedte a kocsmajogot a házbirtokosnak, így sok háztulajdonos kocsmát nyitott és azt maga kezelte. A terület kellemes vasárnapi kirándulóhelyévé vált a fővárosiaknak.

A szőlészet mellett a bőrművesség vált elterjedté Újpesten. Amikor a Károlyi család a szomszédos káposztásmegyeri birtokukra központosította a mezőgazdaságot, az rohamos fejlődésnek indult, és elkezdett kialakulni a kerületre még ma is jellemző erős ipari jelenlét. A feudális viszonyok általános válságának az idején létrejöttek a földrajzi, társadalmi és gazdasági alapjai annak, hogy Pest határában megszülessen egy iparos-kereskedő helység. A fővároshoz való közelségének hála az üzleti élet gyors fejlődésnek indult, és sok pesti lakos próbált szerencsét az új településen.

A céhek válságának hatására az ott dolgozó legények, mesterré még nem avatott iparostanulók kontármunkára kényszerültek (a szó eredeti értelmében véve csupán a céhen kívüli munkát értjük ez alatt). A városokban a céhek befolyása miatt erre nem volt lehetőségük, azonban az ipari szabadságot hirdető Újpest jó célpontul szolgált ennek a rétegnek. Az ideköltözők előtt a szabad, önálló kisiparosi lét vágyálma lebegett, amit könnyű szerrel reméltek elérni.

A 19. század közepére a lakosság nagy része a kisiparos rétegből került ki. A város vonzáskörzetének hála, illetve az utak és a vízi közlekedés fejlesztésének köszönhetően az ipar továbbra is gyors fejlődést mutatott. A település, noha csak pár házból állt még ekkor, gyakran feltűnt a kortársaknak csinos házaival és rendezett utcáival. Mindez nem volt véletlen, hiszen a szerződésekbe volt foglalva, hogy csak díszesebb házakat emelhetnek a tulajdonosok.

A 19. század végére a településnek már vonatállomása is volt, és egyre inkább a Pesten dolgozók lakótelepévé vált, megőrizve ipari jellegét. A 20. század elejére ipari termelésben az ország negyedik legjelentősebb településévé vált. Erre a korszakra a gyors gazdasági, urbanisztikai és kommunális fejlődés volt a jellemző, a város fontosabb infrastruktúrái (víz, szennyvíz, közvilágítás, rendőrség, tűzoltóság) mind ekkor épültek ki. A kultúra is fejlődésnek indult, megalapították Újpest első színházát. Mindezek mellett az ipar is tovább terjedt, olyan országos jelentőségű gyárak alakultak, mint az Izzó (Tungsram), a Chinoin (Sanofi), a Wolfner bőrgyár és a Magyar Pamutipar Rt.

A világháborúk visszavetették a város fejlődését, majd a nagy fordulat Újpest történelmében 1950-ben történt, amikor a főváros közigazgatásához csatolták. Újpest önállóságát elvesztve Budapest IV. kerületeként él tovább, így ezentúl fejlődését a főváros fejlesztésein belül értelmezhetjük. Gyárváros jellegét továbbra is megtartotta, de arculatát átalakították: a régi, alacsony sűrűségű beépítés helyén, mely nagyrészt földszintes házakat jelentett, lakótelepek jöttek létre. A lakosság kicserélődött, a városrész uniformizálódott.

A mai újpest még mindig erősen iparosodott része Budapestnek. A tengelyként működő Váci úton sorakoző nagy üzemek és csarnokok mellett továbbra is megtalálhatóak kisiparos-műhelyek és mesteremberek üzletei. Noha a kerület a belvárostól messzebb esik, jó közlekedési kapcsolatainak hála rendkívül könyen megközelíthető. A Váci út jelenléte közvetlen összeköttetést jelent a főváros belső területeivel, illetve az északi agglomerációs térséggel. A tömegközlekedés szempontjából pedig az M3-as metróvonal kiépítése adott óriási löketet a térség fejlődésének, így lehetséges, hogy már rég nem csak azok költöznek a kerületbe, akiket a munka ide köt. A korábban kimondottan munkásszállónak épült társasházakat egyre nagyobb arányban bontják le, illetve újítják fel, helyükre viszont már nem panelek, hanem korszerű társasházak épülnek.

A kerület legújabb ilyen társasháza a Metrodom Panoráma Lakópark, amely agóraként illeszkedik a kerület új fejlesztéseként létrejövő Szent István tér és a Duna között kialakuló kelet-nyugati gyalogostengelybe. A terület érdekessége, hogy Újpest egyik meghatározó gyárának, a Wolfner Bőrgyárnak a helyén járunk. Az 1872-ben alapított bőrüzem virágoztatta fel Újpesten a bőrművességet, és ezzel meghatározó szereplője lett történelmének. A Morvaországból származó Wolfner Gyula volt családjából az első betelepülő az akkor még nagyrészt csak szőlőtelepekből álló Újpesten. Az 1841-ben először még csak gyapjúmosással kezdő iparos gyorsan felfedezte, hogy a Duna lágy vize igen alkalmas a bőr megmunkálásához. A kis tímárüzem hamarosan gyors fejlődésnek indult, ezért a gyár irányításába beszállt testvére, Wolfner Lajos is, aki később fiaira bízta azt. Cégüket minden korszakban jellemezte, hogy rögtön felismerték, milyen igényt kell kielégíteni, mit vár el a fogyasztó, a piac. Hihetetlen szélességben terítették áruikat Magyarországon és külföldön egyaránt; már 1869-ben saját hajóval szállították áruikat a Dunán. A gyári termelés nagyszabású felfutását a 19. század elején érték el, amikor a talpbőrgyártás előtérbe helyezésével a hadsereg beszállítói lettek. A századfordulón a Wolfner Bőrgyár adta a magyar bőrexport mintegy 40%-át, 79 országgal tartva a kapcsolatot. A nagy háború ugyan lelasította a gyártást, de a cég hamar magára talált, a Wolfner gépszíj világmárka lett. Tevékenységükért a család „újpesti” előnévvel nemesi rangot kapott. Az 1948-as államosítás után Táncsics Bőrgyár néven folytatta működését az üzem, azonban ezt, mint ahogy a Váci út mentén a legtöbb gyár, nem élte túl. A volt gyár helyén jelentős területek szabadultak fel. Érdekesség, hogy a telek déli oldalán néhány megtartott épületéből és egy kortárs hozzáépítésből kiállítóteret hoztak létre, a MEO – Kortárs Művészeti Gyűjteményt, azonban ez forráshiány miatt hamar bezárt, épületeit védelem alá helyezték. A terület többi építményét nagyrészt lebontották, az északi oldalon apartmanházak létesültek, a tér közepén, hét telek összevonásával egy alközpont létesült, mely elrendezésével jól illeszkedik a városrész fejlesztési elképzeléseibe.

A Metrodom Panoráma Lakópark

A volt Wolfner-Táncsics bőrgyár épületeinek felszámolása által feszabadult trapéz alakú területre lett megépítve a Metrodom Panoráma Lakópark Hajnal Zsolt és Kendelényi Péter tervei alapján. A 632 lakásos társasházat a tervezők a városi szövet tiszteletben tartásával integrálták a környező alacsony intenzintású lakóállományba, külön figyelve, hogy a benapozást ne gátolja a környező épületeknél. Így kialakult egy határvonal, mely elegánsan szellős kapcsolódást hozott létre a városszövettel, a budapesti utcákhoz képest rendkívül széles, 21 méteres távolságot tartva a szomszédos házaktól. Gépkocsiforgalom sem terheli továbbá ezt a szakaszt, gyalogos-kerékpáros passzázsként működik.

A trapéz alakú telken a házak keretes rendszerben állnak, négy épületrésszel fogják közre az így kialakuló városi közteret, agórát. Az épületek párosával a József Attila utca és a Károlyi István utca koordinátarendszerébe illeszkednek, így létrehozva egy organikusnak ható, trapéz alakú városias teret, amire a házak kétszintes árkádsorral nyitnak.

Az épülettömegeket több tervezői megfontolás befolyásolta, melyek a hely lehetőségeit próbálták kiaknázni, miközben megoldást talátak a nehézségeire is. Komplikációt okozott a telek szabdaltsága, hiszen hét részből lett összevonva, így a jogszabályok területenként különböztek. A  helyi szabályzat alapján a területre toronyházat szabad építeni, s ez a lehetőség igényre is talált a megrendelőtől, aki a minél nagyobb számú minőségi lakás és iroda kialakítása mellett nagyvonalúan szabad kezet adott a tervezőpárosnak. Az eredmény két 55 méter magas torony, melyekkel Újpest egy új monumentális városkapura tett szert. A budapesti szinten magasnak számító 18 emeletes tornyokat egy kétszintenként tagolodó, kontrasztos homlokzati játék finomítja, ahol a sötétebb tónusú, széles erkélyeket egy világos sávos architektúra keretezi és fűzi egybe párossával. Az így kialakuló felfutó szakaszokban tárolóegységeket hoztak létre, ahol elegánsan elhelyezhetőek a kültéri gépészeti egységek, bútorok és kerékpárok. A homlokzaton túl a hozzájuk kapcsolódó alacsonyabb épületszárnyak simítják a városszövetbe a tornyokat, illeszkedve a szomszédos utcákhoz. A tornyok így közelről nem hatnak nyomasztónak, távolról pedig landmarkként jelölik meg az új városközpontot és a kelet-nyugati sétáló tengelyt. A nagy lépték megkövetelt továbbá egy új közúti kapcsolat létrehozását, mely a nyugati oldalon kapott helyet, és biztosít lejutást a két szintes mélygarázsba. A bőrgyárasról elnevezett Wolfner utca a térfelszín alatt fut, így igazodva a kerületi fejlesztési tervhez, ami alapján sétálóutca alakulna ki a Duna és Szent István tér között.

A Wolfner utca felett, de a határos József Attila utcával egy szintben alakult ki az új városi tér, amelyről felnyílnak a lakó- és irodaépületek. A piazza hangulatát a két szint magas mély árkádsorok, az előtetők és az árnyékolók határozzák meg. Ezek az átmeneti terek védett teraszul szolgálnak a különböző üzlethelyiségeknek, vendéglátóhelyeknek. A lakóházak is szellős előcsarnokkal kapcsolódnak a térhez, és itthon újdonságként a földszinten közösségi szobákat is tartalmaznak, amelyeket a lakók vehetnek igénybe különböző események alkalmával. A közösségi terekhez konyha, mosdó és kerthelyiség is tartozik.

Az épületben több típusú lakás került kialakításra, harminctól egészen a százötven négyzetméteresekig. A legérdekesebbek ezek küzöl a toronyház felső szintjein található panorámás lakások, ahonnan az egész várost belátni.

A Metrodom Panoráma Lakóparknak a legkarakterisztikusabb eleme azonban mindenképp a függőlegges zöldfüggöny, a házak zöld ruhája. A beruházó az egyedi homlokzat kialakítására biztatta a tervezőket, akik azonban a formalizmus helyett, egy itthon teljesen egyedülálló lehetőségnek a megvalósítása mellett döntöttek. A házakat függőleges parkként értelmezve170 fát és 3000 méternyi cserjét, összesen nagyjából 10000 növényt telepítettek. Emellett az alacsonyabb épületszárnyak teteje is különböző cserjékkel lett beültetve, valamint az épületeken kívül és belül is futónövények találhatók, amelyek a tervek szerint idővel 25 méter magasra futnak majd fel.

A homlokzaton elhelyezett majdnem kétszáz fa a kétszintes homlokzatosztás miatt akár hat méter magasságúra is megnőhet, erősítve a házak tömegének tagoltságát. A fák a széles erkélyeken, egy köbméteres ládákban kaptak helyet, melyek fűthetőek, hőszigeteltek és automata csepegtetőrendszerrel rendelkeznek. A technológiai vívmányokon kívül új szakmai igény is megjelent, az alpintechnikás kertészet, hiszen a több tíz méteres magasságban álló fákat a lakók aligha tudják karbantartani.

A kialakult vertikális kertnek az esztétikán túlmutató fontossága a növények városökológiai- és klimatizáló hatása: a levélzet párologtatása, a fák árnyékolási képessége, valamint a növényzet por- és szmogmegkötő képessége egyedi mikroklímát teremt a háznak.

A ház koncepciójának végső beteljesedését a rehabilitált Duna partot a Szent István térrel összekötő gyalogos passzás elkészülése fogja jelenteni, amely egy teljesen új tengelyt fog meghatározni a kerület életében, és tényleges városközponti szerepbe helyezheti a lakópark köztereit.