Sztorik lakóktól, önkéntesektől

1/1

Tartalom

Részletek

Néhány sztori lakóktól, önkéntesektől a szeptember 11-12-i hétvégéről.

Kelenhegyi út 16/B

…. Egyfolytában jöttek az emberek, derekasan álltuk a látogatók rohamát a családdal és lelkes segítőnkkel Töttösi Annamarival. Délelőtt 11-kor kisebb csapat fogadott a kert bejáratnál, mikor a sétáról befutottunk, és a tervezett du. 3 helyett fél4-kor alig bírtuk bezárni a kaput, hogy jusson időnk nekünk is még egy-két házat meglátogatni a közelben.

Öcsém felvezető sétát tartott a Gellért-téri forráskúttól a Jubileumi-parkon át a házunkig. Férjem „terülj-terülj asztalkával” várta a vendégeket. Én egy kis bemutatót alakítottam ki a házunk, a környék és a Gellérthegy történetét mutató régi fotókkal és térképekkel.

Néhány ismerős is eljött és a környékről is megismertünk néhány szomszédot személyesen. Igazi szülinapi parti hangulat volt.

Üdv: Dorka

XIV. Korong utca 6.

A szomszédaim, barátaim fantasztikusak. 17 embernek köszöntem meg név szerint, a Mozgásjavító igazgatójától kezdve, aki kölcsönadta az irattűzőjét, a kutyasétáltatós szomszédon keresztül, aki eljött felolvasni, a nagycsaládos szomszédig, akinek az összes gyereke – és maga is – vagy hegedült, vagy szavalt, vagy krétát osztott. Péntek este lett hangosításunk, úgy, hogy az addig ismeretlen Géza szomszéd átjött, felszerelt egy három helyszínes, keverőpultos, profi rendezvény hangosítást – nem merek belegondolni hány százezer forint értékben – és otthagyta. A Mozgásjavítóból jött versmondó kislány is, a tanára hozta be Pestszentlőrincről. Egy Széchenyi-díjas akadémikus tesztelte a matekfeladványunkat. Sose látott kutató adott részleteket a meg se jelent könyvéből. Mindenki első szóra és egy köszönömért. Nem térek magamhoz az örömtől!

Köszönöm a lehetőséget. Jó móka volt.

Krisztina

XIII. Lehel utca 2/C

Volt két beszélgetés a 75 éves házfelügyelő hölggyel, Marikával, amit pincétől panoráma-teraszig épületbejárás követett. Egyértelműen Marika volt a popsztár, de Varenke úr, a közös képviselő is kitett magáért. Az idősebb korosztály tagjai nem győzték faggatni Marikát a közös emlékekről. A mi házunk egyébként nem egy szép ház, de annál izgalmasabb a története és külön köszönet a két kutatótársamnak Loksa Zsanettnek és Kulcsár Júliának a munkájukért: kiállítottunk mindent, amikor a Lehel tér helyén még csak egy temető volt, és ezt is imádták a látogatók.

Köszönjük, hogy önkéntesként részünk volt ebben!

Gábor

VIII. Bethlen tér 3.

Jövés-menés közben 200-220 látogatót számoltunk. A ház elég közel van a Városligethez, biztosak vagyunk benne, hogy konkrétan a Pápa volt a konkurenciánk. Akik viszont eljöttek, azok nagyon élvezték, remek látogatóink voltak. Szerették a szombati Élőkép Színház performanszot, és utána Vázsonyi János szaxofon koncertjét a fák alatt, miközben besötétedett. A Gang színházat kb. 45 fő nézte meg nálunk, a gyerekprogramokon a téren kb. hatvanan voltak.

Gratulálok minden önkéntesnek, én szombaton több házban is jártam és mindegyik csodás élmény volt!

Ildi

Ívek, cikcakkok, krikszkrakszok séta

…Vezetem a sétám a Körtértől a Kosztolány térig Ívek, cikcakkok, krikszkrakszok címmel, a Szabolcska Mihály utcában járunk. Több, mit 20 fő követ, figyeli a szavaimat. Egy tip-top idős hölgy jön velünk szembe, talán a Fehérvári úti piacról tart hazafelé. Megáll, s amikor szünetet tartok – épp a házak színéről volt szó – megjegyzi, hogy a házakat nem lehet akármilyen színűre festeni itt, mert védettek. Valóban, ennek az utcának és az Eszék utcának a házai fővárosi védettséget élveznek. Aztán még azt is megjegyzi, hogy a sárga kerámiakő burkolatot sem lehet kicserélni, mert az is eredeti. Megköszönöm a kiegészítést, a hölgy elmegy. Egy hét múlva Kulturális Örökség Napjai kapcsán szintén vezetem a sétát és a hölggyel ismét találkozunk. Ekkor már azt is elmondja, hogy a 60-as években melyik házban üzemelt egy TÜZÉP (tüzelőanyag, szén, fa) kirendeltség és a Szabolcska Mihály utcában hol működött egy kovácsműhely és hogy reggelente kakaskukorélkolásra ébredtek, mert szárnyasok is voltak még a kertben. Élmény volt, ahogy büszkén mutatta szeretett utcáját és felidézte emlékeit.

Az már csak hab volt a tortán, hogy egy kollégám, látva az ablakukból, hogy vonulok a csapattal, kinyitotta a kaput és megmutatta, hogy ezeknek a franciaudvaros házaknak milyen hátsó udvari frontja. Igen, oda, ahova közös képviselő segítsége hiányában nem tudtam bejutni, azt kárpótolta egy másik épületnél egy kolléga, majd egy következő házban egy vadidegen lakó kedvessége és büszkesége.

Olyan jó érzéssel fejeztem be sétát!

Üdvözlettel: Edina

A 11. Budapest100 hétvégéjén készült fotókból összeállított válogatás IDE kattintva elérhető.

[:]

Korábbi bejegyzések