2017. január 24. Kármán Géza Aladár


Pest 1871. február 24. – Budapest 1939. október 24.

Kármán Bertalan (?- Budapest, 1921/22) budapesti ügyvéd fiaként született. Az első keresztnevét csak akkor kezdte használni, amikor sokan magyarosították eredeti idegen hangzású nevüket, és több Kármán Aladár is működött egy időben. A Mintagimnáziumban érettségizett 1888-ban, majd 1893-ban Münchenben szerzett építészmérnöki oklevelet. A következő fél évet Párizsban töltötte, majd Olaszországban is néhány hetet. Ullmann Gyulával való társulása előtt már több megbízást kapott. Családi állapotát illetően nős volt, felesége Karsai Magda, egyetlen gyermekük Lucy. Kármán Aladár 1899 és 1910 között részt vett terveivel a Műcsarnok kiállításain is. Munkamódszerei részben ismertek: minden újabb megbízás előtt elsősorban gyakorlati tapasztalatokat gyűjtött, ezért szakkönyvek és szaklapok lapozgatása mellett, általában külföldre utazott (többször járt Angliában, Olaszországban és Németországban). A Szerencsi csokoládégyár tervezése előtt szemügyre vette a drezdai csokoládégyárat. Kíváncsi volt, hogy az új technikai eljárásmódok, anyagok, hogyan vállnak tökéletes vázává a modern bérháznak. Rajzokat is készített ezeken a tanulmányutakon, hogy mindig naprakész legyen. Ullmann Gyulával közösen számos budapesti villát, bérházat, üzletházat, néhány vidéki kastélyt és kiállítási pavilont, valamint szanatóriumot, és árvaházat is építettek. Első közös munkájuk az Ezredéves Kiállítás Sajtó- és Közművelődési Csarnoka volt. A fiatal építészpáros igen hamar a századfordulón virágkorát élő magyar zsidó gazdasági és szellemi elit építészei lettek. Az ő megbízásaik eredményeként az első évtized talán legsikeresebb bérház- és villaspecialistái voltak. Napjainkban egyike a legismertebb épületegyütteseiknek az egykori Újépület helyén (a mai Szabadság tér) ma is álló Kereskedelmi Csarnok, Ullmann ház, és Kánitz Áruház- amelyek jelenleg az Egyesült Államok Nagykövetségét fogadják be. Villáik közül a legkiemelkedőbb a Groedel-villa (Lendvay u. 28.). Iroda- és bérházaik közül legalább ennyire jelentős a Károlyi utca 3-5. alatti Király-bazár és lakóház. Az új építkezések mellett folyamatosan kaptak megbízásokat az iroda régi épületek belső átalakítására, pl. Dísz tér 14. alatti barokk palota. Készítettek terveket Budapesten kívül még több magyar városba és határon túli magyar területekre is: Kassa, Pozsony, Arad, Kolozsvár, Temesvár és Zágrábba, nagy részük meg is épült. Számos pályázaton vettek részt, sokszor részesültek díjazásban is, például a szegedi zsinagóga esetében második helyezést értek el (1899). Terveik megjelenhettek bécsi, berlini és lipcsei építészeti mintaalbumokban. Elmondható róluk, hogy Otto Wagner budapesti építészirodájának képviselői voltak, az ornamentális Jugendstil formakincséből sokat merítettek. De a német Sezession ornamentikáját is felfedezhetjük munkáikon. Többször dolgoztak együtt Szentpály József, Bloch és Holitscher építőmesterekkel, Forreider József műlakatossal, Rákos Manó épületszobrásszal. Társas viszonyuk már Ullmann korai halála előtt megszakadt. Kármán Aladár ezután nem társult már senkivel. A közös iroda közel húsz éves fennállása alatt több korszakra osztható építészeti tevékenységük. Az első korszakra (1895-1898) jellemző a keresgélés a művészettörténeti stílusok gazdag kelléktárában, még főleg a historizáló formajegyeké a főszerep, pl. 1896-os Ezredéves Kiállítás Sajtó- és Közművelődési Csarnoka. A második korszakban (1899-1905/6)már rátalálnak a saját elképzeléseiket leginkább kifejező stílusjegyekre, amelyek a bécsi Jugendstil ornamentikájából ismeretesek, amellett hogy az iroda saját jegyei is felfedezhetők, pl. Szabadság tér 10- 12. alatti házai (1899-1901). A harmadik , az első világháború előtti években az előző korszak formanyelvét felcserélték egy hűvös, neoklasszikus (klasszicizáló) formavilágra, pl. a Lendvay utca 28. alatti Groedel ? villa. A legtöbb átalakítási megbízást is ekkor kapták, így a saját kézjegyük kevésbé érvényesül.