2017. január 24. Sándy Gyula

Eperjes 1868. július 25. – Budapest 1953. június 12.

Családjával már gyerekkorában Budapestre költöztek, itt járt iskolába és az itteni Királyi József Műegyetemen tanult mint építész. Tanárai közül Steindl Imrét és Pecz Samut kell kiemelni, ők hatottak rá leginkább. 1891-ben diplomázott, ezután közvetlenül Pecz Samu irodájában kezdett dolgozni. Részt vett a Központi Vásárcsarnok és a Szilágyi Dezső téri református templom építésében is. E munkája mellett különböző tervpályázatokon is elindult, így nyerte el a hódmezővásárhelyi Református Főgimnázium (1896) felépítésének lehetőségét. Első önálló munkái tehát Hódmezővásárhelyen épültek fel, ezeket hamarosan követték budapesti épületek is, például a Budai Református Egyházközség bérháza (1898) a Szilágyi Dezső téren. 1899-től a Felső Építő Ipariskola oktatója lett, ahol építőmesterek képzésével foglalkoztak. Itt ismerkedett meg Foerk Ernővel, aki legjobb barátja és építésztársa lett, számos tervpályázaton indultak együtt. Közösen nyerték meg például a zágrábi postapalotára (1901) kiírt pályázatot. Ipariskolai kollégája volt Orbán Ferenc is, akivel közösen építették fel Budapesten a Fehérvári út és Váli utcák találkozásánál álló iskolát (1910). Sándy Gyulát 1914-ben műegyetemi tanárrá nevezték ki, ezt a tisztségét 1938-ban történt nyugdíjazásáig töltötte be, tervezői munkássága emellett is folyt tovább. A két világháború között épült első tervezései posta épületek voltak, előbb Újpestre (1923) tervezett egy kisebb épületet, majd a budai Széna (ma Széll Kálmán) térre építendő postapalota (1925) tervpályázatát is ő nyerte el. Ez utóbbi épület tekinthető fő művének. A húszas évek második felétől nagy számban tervezett templomokat az evangélikus egyház számára. Közülük a legtöbb fel is épült, különösen szembetűnő, hogy a Budapest külső kerületeiben álló evangélikus templomokat szinte egytől-egyig Sándy tervezte (Kispest 1925, Rákosliget 1931, Rákosszentmihály 1931, Budafok 1932, Pestújhely 1932, Angyalföld 1936, Rákoshegy 1938, Rákoscsaba 1939, Rákoskeresztúr 1941).Stílusát tekintve Sándy Gyula elég korán kialakította egy egyéni, eklektikus stílusát, melynek alapja a neogótika volt. Korai tervein a neogótika magyaros szecesszióval és a népi építészet elemeivel keveredik, később a felvidéki pártázatos reneszánsz jegyei lesznek hangsúlyosak épületein. Szívesen alkalmazott nyerstégla homlokzatot is. A művész nyugdíjba vonulása után is sokat tervezett, a második világháború utáni újjáépítési programban is részt vett. 1953-ban hunyt el Budapesten.