2017. január 24. Ullmann Gyula


Pest 1872 – Budapest 1926. június 11.

Ullmann Imre zsírkereskedő első fiaként született. Leszármazottja a báró erényi Ullmann közgazdász és bankár családnak. Oklevelet 1894-ben, a Budapesti Műegyetemen szerzett. Tanulmányai befejezése után röviddel, 1895-ben társult Kármán Géza Aladárral, miután ő megnyitotta irodáját Budapesten. Valószínűleg előtte más irodában nem dolgozott, ebből az időből önálló terve sem ismert. Felesége Weiss Berthold lánya, Weiss Elíz volt. 1906-tól a Székesfővárosi Bizottság tagja, valamint még ebben az évben az Országos Középítési Tanácsnak is kinevezett tagja lett (1906. máj. 16-tól- 1911 májusáig). A Magyar Építész és Iparművészeti Rajzolók Egyesületének volt elnöke (1907). A budapesti Árú- és Értéktőzsde műszaki tanácsosa, a Középítési és Képzőművészeti Bizottságban működött közre. A háború kitörése után, mint tiszt szolgálta hazáját. Voltak önálló munkái is, 1898 márciusában az új Börze palota első munkálatainál betöltendő építési tanácsadó állásra Ullmannt választották ki. 1900-ban az óbudai izraelita templom átépítésével bízták meg. Valószínűleg Ullmann Gyula foglalkozott többet az üzleti résszel. Kármán Géza Aladárral közösen számos budapesti villát, bérházat, üzletházat, néhány vidéki kastélyt és kiállítási pavilont, valamint szanatóriumot, és árvaházat is építettek. Első közös munkájuk az Ezredéves Kiállítás Sajtó- és Közművelődési Csarnoka volt. A fiatal építészpáros igen hamar a századfordulón virágkorát élő magyar zsidó gazdasági és szellemi elit építészei lettek. Az ő megbízásaik eredményeként az első évtized talán legsikeresebb bérház- és villaspecialistái voltak. Napjainkban egyike a legismertebb épületegyütteseiknek az egykori Újépület helyén (Szabadság tér) ma is álló Kereskedelmi Csarnok, Ullmann ház, és Kánitz Áruház- amelyek jelenleg az Egyesült Államok Nagykövetségét fogadják be. Villáik közül a legkiemelkedőbb a Groedel-villa (Lendvay u. 28.). Iroda- és bérházaik közül legalább ennyire jelentős a Károlyi utca 3-5. alatti Király-bazár és lakóház. Az új építkezések mellett folyamatosan kapott megbízásokat az iroda régi épületek belső átalakítására, pl. Dísz tér 14. alatti barokk palota. Készítettek terveket Budapesten kívül még több magyar városba és határon túli magyar területekre is: Kassa, Pozsony, Arad, Kolozsvár, Temesvár és Zágrábba, nagyrészük meg is épült. Továbbá számos pályázaton vettek részt terveikkel, melyeknek többsége díjazásban is részesült, mint például a szegedi zsinagógához készült terveikkel második helyezést értek el (1899). Terveik megjelenhettek bécsi, berlini és lipcsei építészeti mintaalbumokban. Köszönhető ez természetesen annak is, hogy ekkor a magyar építészet az európai élvonalhoz tartozott. Elmondható róluk, hogy Otto Wagner budapesti építészirodájának képviselői voltak, az ornamentális Jugendstil formakincséből sokat merítettek. De a német Sezession ornamentikáját is felfedezhetjük munkáikon. Többször dolgoztak együtt Szentpály József, Bloch és Holitscher építőmesterekkel, Forreider József műlakatossal, Rákos Manó épületszobrásszal. Társas viszonyuk már Ullmann korai halála előtt megszakadt. Kármán Aladár ezután nem társult már senkivel. A közös iroda közel húsz éves fennállása alatt több korszakra osztható építészeti tevékenységük. I. korszak (1895-1898): a művészettörténeti stílusok gazdag kelléktárában történő keresgélés, még főleg a historizáló formajegyeké a főszerep, pl. 1896-os Ezredéves Kiállítás Sajtó- és Közművelődési Csarnoka. II. korszak (1899-1905/6): rátalálnak a saját elképzeléseiket leginkább kifejező stílusjegyekre, melyek a bécsi Jugendstil ornamentikájából ismeretesek már, amellett hogy az iroda saját jegyei is felfedezhetők, pl. Szabadság tér 10- 12. alatti házai (1899-1901). III. korszak (1906/7-1914): Az első világháború előtti években az előző korszak formanyelvét felcserélték egy hűvös, neoklasszikus (klasszicizáló) formavilágra, pl. Lendvay utca 28. alatti Groedel ? villa. Amellett pedig a legtöbb átalakítási megbízást is ekkor kapták.