2017. May 9. Bierbauer Virgil

Sorry, this entry is only available in Hungarian. For the sake of viewer convenience, the content is shown below in the alternative language. You may click the link to switch the active language.

(másként Bierbauer, Borbiró-Bierbauer) Nagyenyed, 1893. március 6. – Budapest, 1956. július 25. építész, építészettörténész, építészetelméleti író.

1911-1915: a müncheni műegyetemen tanult építészetet. Friedrich Schmidt, Friedrich Tiersch és Theodor Fischer tanítványa volt. Művészettörténetet hallgatott a müncheni műegyetemen Joseph Vollnál és Joseph Poppnál, a müncheni egyetemen pedig Heinrich Wölfflinnél és Fritz Burgernál. 1920-ban műszaki doktori oklevelet szerzett a müncheni műegyetem építészeti osztályán. 1918-1922 között az Országos Lakásépítési Bizottságnál dolgozott. 1922-ben magánépítészként dolgozott. 1925-ben társult Reichl Kálmánnal, akinek 1926-os halála után a Fővárosi Elektomos Művek tervezője lett. 1927-ben a Magyar Mérnök- és Építész Egylet őt delegálta a Comité International des Architectes-be. 1930-ban megszervezte a XII. Budapesti Építészeti Kongresszust, és a lieges-i építészegylet tiszteletbeli tagjává választották. 1931-ben a RIBA (Royal Institute of Britisch Architects) tiszteletbeli tagjává választották. 1928-1942 között a Tér és Forma c. folyóirat szerkesztője volt. 1942-ben lemondott, és bevonult frontszolgálatra. 1945-1948 között a Fővárosi Közmunkák Tanácsa és a Magyar Művészeti Tanács tagja. 1947-1949 között építésügyi államtitkár. 1948-1949-ben az MTA levelező tagja. 1949: Magyar Képzőművészeti Főiskola építészeti tanszékének rendes tanára. 1951-1953 között a TÍPUSTERV-nél dolgozott. ~ korai épületein a klasszicizmus építészetében végzett kutatásainak hatása érződik. A modern építészet iránti elkötelezettségét épületei – így a főművének számító budaörsi reptér kör alakú forgalmi épülete – is bizonyítják. 1925-ben Le Corbusier működését ismertette, a 1927-ben pedig a Deutscher Werkbund stuttgart-weissenhofi minta-lakótelepét mutatta be. 1928 májusában a Vállalkozók Lapja mellékletéből önálló folyóirattá szervezte a Tér és Formát, melynek egyik szerkesztője, és legtöbbet publikáló szerzője lett. Írásai jól tükrözik középutas beállítottságát, amelynek nyomán mind a stílusépítészet utánzását, mind pedig a Le Corbusier-féle lakógépet elutasította. A modern építészettől új stílus kialakítását várta, és a legtöbb modern építésszel szemben nem a nagy lakóházak építését tartotta szükségesnek és gazdaságosnak, hanem elsősorban a családi házak építése mellett szállt síkra. Célja a magyar építészeti kritika megteremtése, és egy új építésügyi szabályzat létrehozása volt. 1937-ben jelent meg szakirodalmi munkásságának fő műve, A magyar építészet története, amely első összefoglalása e témának, és amely egyúttal foglalkozik a falusi és tanyasi építészet történetével is. Az 1937-ben elfogadott új építésügyi szabályzat kidolgozásában bizottsági tagként és az alapelvek kidolgozójaként is jelentős szerepet játszott. Legfontosabb újítása az volt, hogy a városoknak öt éven belül ki kellett dolgozniuk általános rendezési tervüket. Ennek nyomán több város (pl. Tata, Komárom, Vác) rendezési tervének elkészítésére kapott megbízást. A háború után 1948-ig jelentős közéleti tevékenységet folytatott, építésügyi államtitkárként pedig az újjáépítés szervezése volt a feladata. 1945 tavaszán javaslatot dolgozott ki Budapest újjáépítésére, és a falvak lakásviszonyainak megjavítására. 1949 után kiszorították a politikai közéletből, és visszavonulva a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanított. 1951-től a TÍPUSTERV-nél moduláris tervezéssel kezdett foglalkozni. Továbbra is hű maradt a modern építészet elveihez, így az 1953-as budapesti városépítési konferencián támadta az Engels térre tervezett városközpont sztálinista vonásait. Utolsó művében, a fiaival készített Javaslatok Budapest városrendezésére c. munkájában elsőként javasolta a fővárosban sétálóutcák rendszerének kialakítását.