Zárt ház

Batthyány tér 4.

+11
  • Built:

    1766
  • Build by:

    Falk Ferenc József
  • Builder:

    nincs adat
  • Function:

    lakóház
  • Opening hours:

    SZOMBAT–VASÁRNAP 10:00–18:00
  • Researched:

    2017
  • Parcel Number:

    14128
  • Photo:

    Kern Anita
  • Research:

    Görbe Márk
  • Volunteers:

    Andó Júlia

Description

Sorry, this entry is only available in Hungarian. For the sake of viewer convenience, the content is shown below in the alternative language. You may click the link to switch the active language.

A ma Batthyány tér 4. szám alatt lévő ingatlan a XVIII. század közepéig telekkönyvileg két részből állt, mindegyiken egy-egy házzal, ahogy ez az 1746 körül készült Johann Matthei által készített térképen is látható. A mai Batthyány tér felé eső szárnynak a kaputól északra eső részén 1728-ban már állt a Fehér Kereszthez (zum Weisse Krucifix) címzett fogadó (a húszas évek elején Tirolból Budára települő) Falk Pál tulajdonában, aki apósától, Hochenreüther János György kőművestől örökölte. Az egyemeletes, kora barokk stílusú épület és a mellette lévő sematikus rajza látható az 1730-as Rosenfelt-féle metszeten. A házat Páltól Falk Ferenc József nevű fia örökölte, aki 1766. február 27-én 2900 forintért és 600 dukátért megvette a mellette lévő telket is Meinhardt Károly mézeskalácsos mestertől. Ezt követően egyesítette a két ingatlant, melynek során megtörtént az épület mai formában történő kiépítése.

A Fehér Kereszt vendégfogadó Buda egyik legkedveltebb vendéglátóhelye volt, mivel mellette volt a Bécsbe induló postakocsik állomása (erről kapta nevét a mai gyorskocsi utca). Az épület Batthyány tér felé eső szárnyaiban a vendégek, az alacsonyabb belmennyezetű udvari szárnyakban pedig a cselédségük kapott helyett. Az udvari szárny árkádos földszintje nyitott kocsiszínként szolgálhatott. A fogadó nagy belmagasságú, emeleti nagyterme számos kiemelkedő esemény színhelye volt. A helyiség 1965-ös felújításakor feltárták az eredeti rokokó elemeket felvonultató díszítőfestés és látszatarchitektúra egyes részeit. A fogadóban (és a várbeli Vörös Sünhöz címzett társában) tartották az első budai színielőadásokat az 1760-as évek végén. Ezek főként rögtönzött előadások voltak részben gyermekszereplőkkel, részben marionettbábukkal. Farsangi időszakban rendszeresen álarcosbálok helyszínéül szolgált, melyek bevételét ugyan megcsapolta az állam a szegénygondozók részére beszedett adókkal, de a táncmulatságok még így is jól jövedelmeztek Falk Ferenc József számára. 1810 és 1812 között a budai lottóhúzásokat is itt rendezték meg.

A fogadó vendégeivel kapcsolatban több mendemonda kering. Az egyik szerint Mária Terézia és Grassalkovits Antal herceg titkos szerelmi fészke volt az épület. Egy másik történet Giacomo Casanova budai szálláshelyének mondja az épületet. Amikor a kalandor 1782-ben megszökött az inkvizíció velencei börtönéből – útban a mai Csehország felé menet – Budán állt meg, hogy a rabságban szerzett betegségeit a budai hévizekkel gyógyítsa. Állítólag ekkor szállt meg a Fehér Kereszt fogadóban, majd távozásakor megszöktette a fogadós leányát, de annak vőlegénye utolérte őket és alaposan helybenhagyta az idős csábítót. Casanova könyv alakban is megjelent emlékezései szerint azonban, amikor Budán járt, akkor a tabáni Hadnagy utcában, a Rác fürdő vendéglősénél, Kosztjics Péternél szállt meg, és az ő lányát, Szávát szöktette meg. Messze azonban nem jutottak, mert egy csapat legény már a Gellért-hegy oldalában elkapta Casanovát és szinte agyonverte. Tehát ha hihetünk ennek a vallomásnak, akkor a nagy nőfaló dicstelen budai kalandja nincs semmilyen kapcsolatban a budai Fehér Kereszt fogadóval.

A fogadó leghíresebb vendége II. József osztrák császár és magyar király volt, aki legalább kétszer választotta budai szálláshelyéül az épületet. Először 1783. április 26-án délután háromkor érkezett a fogadóba, ahol a Generalitás tisztjei várták. A királyi felség másnap misére ment a várbeli plébániatemplomba, majd megtekintette a klarissza zárdát, a Zeughaust (Fegyvertárat) és a Tereziánumot. Másnap hajnalban távozott a fogadóból. Második alkalommal 1784. október 12. és 16. között szállt meg a vendéglátóhelyen. Falk Feenc Józsefre olyan hatást tett az uralkodó személye, hogy – leszármazottai nem lévén – végrendeletében négyszázezer forintos vagyonából százezret a királyra, ötvenezret a királynéra és ugyanennyit a napóleoni háborúkban megrokkant katonákra hagyott.

Ugyanis Falk Ferenc József volt tekintélyes vagyon örökölt apjától, amit sikeresen tovább gyarapított. Több ház – köztük a krisztinavárosi Alkotás-ház és a városi sörfőzde – birtokosa is volt. Ez a finom úriember bérelte 1767-től a Pestet és Budát összekötő hajóhidat is, ahol olyan vámot szedett, hogy mindkét város, de még a vármegye is panaszt tett miatta a Királyi Kamaránál. A pár perc alatt szétbontható alkotmánynak csodájára jártak Európában, közepét Nepomuki Szent János aranyozott szobra díszítette. A hídvám kocsisoknak 12 krajcár, gyalogosoknak 4 krajcár volt, nemesember és katona nem fizetett.

Falk Ferenc József az 1760-as évek végén bízott meg egy – számunkra – ismeretlen építészt, hogy a birtokába került – mai Batthyány téri – ingatlanokat egyesítse egyetlen tömbbé. Az akkori viszonyok között hatalmasnak számító ma álló épület az egyik telken lévő kisebb kora barokk stílusú ház és egy, nagyobb rokokó stílusú ház egybeolvadásából született. A Batthyány téri rész és a déli udvari szárny egyemeletesre, a homlokzat középső része és az északi udvar és az udvarokat elválasztó keresztszárny kétszintesre épült ki, a Gyorskocsi utcai rész pedig földszintes lett.

A zártsorú, két utcára néző, két körülépített udvaros lakóház Budapest egyetlen jelentős rokokó homlokzatú műemléke, így Víziváros legjelentősebb műemlékileg védett épülete. Bierbauer Virgil költői megállapítása szerint „homlokzatának risalitját mozarti bájjal díszítette fel egy ismeretlen mester”.

Az épület főhomlokzata 12 tengelyes és három fő részre tagolható. A háromtengelyes középrizalit a két oldalsó résznél magasabb, így azok dúsan tagozott kéttagú főpárkánya homorú íveléssel csatlakozik ahhoz. A középrész földszintjén aszimmetrikusan jobb oldalt található a vállpárkányos nyugvó kosáríves záródású, kőkeretes, kétszárnyú fakapu. Mellette balra található egy egyenes záródású ablaknyílás. A földszintet az épület egész hosszában végigfutó, egyszerű övpárkány választja el az emelettől, melynek három tengelyében három tükrös mellvédmezőjű, félköríves záródású ablak nyílik, felettük zsalugáteres ökörszemablakok találhatók. A nyílások mellett és között egyszerű falsávok futnak, melyek záródása, csakúgy, mint az ablakok felső része rokokó stílusú stukkóból készült levélfüzérekkel lett díszítve.

A bal oldalszárny négytengelyes. A földszinten két sima kőkeretű, egyenes záródású boltajtó, közöttük egy hasonló ablak található. Az emeleten két, közvetlenül egymás mellett elhelyezkedő szalagtagos, kőkeretes ablak, a középtengelyben egy kőkonzolon nyugvó erkély két kis félköríves záradékú falfülkével körbevett ajtóval, majd még egy ablak található. Az erkély kovácsoltvas rácsa rokokó stílusú. Az egyenes záródású ablakok alatt cseppdíszítésű figyelhető meg.

A jobb oldalszárny öttengelyes. A földszinten két sima kőkeretű, egyenes záródású boltajtó helyezkedik el. Az emeleten két-két, közvetlenül egymás mellett elhelyezkedő, szalagtagos, kőkeretes ablak között egy korabarokk stílusú kovácsoltvas rácsú erkély található. Az egyenes záródású erkélyajtó mellett itt is két kis félköríves falfülke helyezkedik el, melyekben terrakotta vázák kerültek másodlagos elhelyezésre.

Az épület fiókos dongaboltozattal fedett kapualja négyszakaszos, melynek első tagja keskenyebb a másik háromnál. A második két szakaszból nyílik déli oldalon három csehboltozatos szakasz közvetítésével a háromkarú barokk lépcsőház B-vaspántos kora-klasszicista kovácsoltvas korláttal, a pihenők falában kosáríves, keretezett fülkékkel. A kapualjtól északra eső helyiségek fiókos dongaboltozattal, a délre esők csehsüvegboltozattal fedettek.

A lépcsőházhoz csatlakozó déli udvari szárny egyemeletes, mindkét szinten kosáríves árkádos, a földszinten pedig csehsüvegboltozatos kialakítással. Az északi udvari szárny és a pilléreken álló középszárny egyaránt háromemeletes. Klasszicista homlokzatukat az első emeleten ión fejezetű páros falpillérek tagolják. Az északi udvari szárny háromemeletes. Ugyanígy a keresztszárny is, melynek első emeletén páros lizénák helyezkednek el az ablakok között, a másodikon szemöldökpárkányos, a harmadikon pedig szemöldökpárkány nélküli, ablakok nyílnak.

A két udvar között kétmezős, csehsüvegboltozattal fedett átjáró nyílik. Régen ez volt a fogadó nyílt kocsiszíne. Felette helyezkedtek el egykor a vendégekkel jött szolgaszemélyzet szobái, melyek belmagassága 1,73 és 2,2 méter között alakult. A második udvar három oldalán konzolokkal alátámasztott boltozatos függőfolyosók húzódnak, a negyediken csak az első emelet magasságában van függőfolyosó.

 A Gyorskocsi utca 3. szám alatti hátsó homlokzat háromemeletes, tíztengelyes, architektúra nélküli. Kapualja jelentéktelen, síkmennyezetes. Emeleteire háromkarú lépcső vezet fel.

 Az épületet Falk Ferenc József hagyatékának árverésén, 1816. január 16-án 52.600 forintért Diestinger József budai ácsmester és neje, Wichstl Erzsébet vásárolta meg. Ekkor történt meg hivatalosan (telekkönyvileg) a két épület egyesítése, valamint körülbelül ekkora tehető a fogadó lakóházzá válása. Ennek oka Pest városának jelentősebbé válásában és a rossz gazdasági viszonyokban keresendő. Az új tulajdonos még ugyanebben az évben a Gyorskocsi utcai egyemeletes szárnyat, valamint a rá merőleges déli udvari földszintes traktust háromemeletesre bővíttette ki id. Eckermann József budai építőmesterrel. Ekkor történt az udvari keresztszárny ma látható klasszicista architektúrájának kialakítása, valamint valószínűleg ekkor készült a főlépcsőház klasszicista vasrács-korlátja is. A továbbiakban a ház külseje keveset változott. Nem ártott neki az 1838-as, majd az 1876-os árvíz sem, amikor – a fennmaradt fényképek tanúsága szerint – az épület udvarán csónakáztak is.

1839-ben az ingatlant 55.000 forintért vette meg Jakobsohn Károly ácsmester. Az ő tulajdonlása idején érte meg a ház Heinrich Hentzi tábornok 1849-es pusztítását, melynek során az osztrák katonatiszt szívből jövő gonoszságból Víziváros és Pest házait lövette. Ennek az akciónak az első hősi halottja állítólag a Fehér Kereszt fogadó fiatal pénztárosnője volt.

Az időközben csődbement ácsmestertől a házat 1852-ben Fischer Jakab bőrgyáros, Víziváros egyik legtekintélyesebb és legvagyonosabb polgára vásárolta meg 22.775 konvenciós forintért. Nem sokáig élvezhette azonban az ingatlant, mert 1855-ben elhunyt özvegyet és négy gyermeket – Karolint, Jakabot, Sándort és Józsefet – hagyva hátra, akik a házban nőttek fel. Sándor, akit édesanyja egy negyvennyolcas honvéddel neveltetett, neves irodalmár lett, a Petőfi Társaság tiszteletbeli tagja. Műfordítóként németre fordította Madách Imre – Az ember tragédiája című művét és megírta Petőfi Sándor életrajzát németül és magyarul. Így nem véletlen, hogy az épület emeleti nagytermének eklektikus könyvszekrényeket magába foglaló faburkolata is ekkortájt készült. Fischer Sándor 1888-ban hunyt el nyelvrákban. Tragikus véget ért József nevű öccse is, aki belügyminisztériumi tisztviselő volt, és fiatalon öngyilkos lett.

1906-ban hunyt el a szerencsétlen testvérpár édesanyja, az ingatlant fél évszázadig birtokló özv. Fischer Jakabné Graeffl Mária, akinek örökösei a Brzezina-család (birkenheimi Brzezina Mária, majd férje Urich Hans, lovag birkenheimi Brzezina Gyula és Textoris született Brzezina Hermin, majd örökösei) voltak. 1918-ban a házat eladták dr Dános Árpádnak, Dános Marcellnek és Dános Gézának. 1942-ben az ingatlan tulajdonosaként már özv. Dános Árpádné volt feltüntetve.

1872-ben a mai Batthyány tér szintjét az árvízveszély miatt feltöltötték, ezért a bejárati kapu és ablakok feljebb lettek helyezve, de az így megemelt földszint azóta sülyesztett járdával érhető el. 1902-ben a Gyorskocsi utcai homlokzat kapuját kiszélesítették a déli oldalfal egy részének lebontásával Hofhauser Elek építőmester tervei szerint. A XX. század elején az épület nagy pincéit áruraktározásra használták. Akkor közel 80 – többnyire mindenfajta komfortot nélkülöző egyszobás lakás volt itt található, melyek lakói szörnyűséges körülmények között tengették mindennapjaikat.

Talán ezért is volt olyan sok tragédia a házban: 1910-ben Nánási Zsófia cselédlány megmérgezte magát, 1925-ben Bakos Jánosné napszámos levetette magát az emeletről, 1934-ben pedig Csádi Jenőné varrónő ivott heresóoldatot öngyilkossági szándékkal. 1935-ben Ábrahám Jenő pincér el akarta hagyni élettársát, Tóth Áronné mosónőt, aki ezt nem bírta elviselni, így amikor a férfi összecsomagolta holmiját, hogy elköltözzön, a nő maró hatású lúgkőoldatot öntött az arcába. 1937-ben pedig Kerepesky János festőművész egy – az elvált feleségével való – vitát követően pedig a függőfolyosón felvágta az ereit egy borotvával.

Az épület első emeleti dísztermében és a hozzá tartozó helyiségekben 1908-tól a Budai Közművelődési Kör működött, mely olyan előadásokkal csalogatta az érdeklődőket, mint „Az erkölcs tartalma és jelentősége a mai társadalomban”, így nem is érteni miért szűnt meg olyan hamar a társaság, mert 1912-től már a Budapest II. Kerületi Iparoskör működött a helyén. Ebben az egyesületben évtizedeken keresztül élénk közösségi élet folyt: volt olyan iparos, aki minden nap munka után a kör közös helyiségeiben pihente ki fáradalmait olvasással, kártyázással vagy a többi taggal való beszélgetéssel.

A második világháború pusztítása a Batthyány tér 4. szám alatt lévő épületet sem kerülte el, így a ház olyan rossz állapotba került, hogy 1950-ben az első udvari boltozott függőfolyosók egy szakasza leomlott. 1951-ben – a hasonló eseteket elkerülendő – állagmegóvási munkák történtek a házban, majd 1954 és 1957 között a homlokzatát felújítására is sor került Borsos József tervei alapján.

Az 1965-ös újabb felújítást követően nyílt meg az épület Batthyány tér felé eső részének alsó szintjén a Pannónia Szálloda és a Vendéglátóipari Vállalat kezelésében a Casanova bár, mely a már említett legendát használta fel vendégcsalogatónak. A bárban egy márványtábla hirdette, hogy „Korabeli feljegyzések és szájhagyományok szerint a vendégfogadót neves személyek is látogatták, többek közt II. József császár, József nádor, valamint a roccoco kor legendás alakja, Giovanni Jacopo Casanova”. Az első időkben pedig a vendég kérésére pecséttel ellátott igazolást adtak arról, hogy a történelmi múlttal rendelkező kétszáz éves Fehér Kereszt fogadó helyén létesített mulatóhelyen szórakozott. Pályája elején ebben a bárban énekelt Zámbó Jimmy.

A házban 1974-ben újabb nagy munkákra került sor. Ennek során kibontották a keresztszárny földszintjének utólag épült falait, így az lábasház jellegű összekötő elemmé vált a két udvar között. A ház szerkezetileg tönkrement pilléreit újrafalazták és alapjukat megerősítették, a sóskúti mészkőből épült folyosókonzolok egy részét acélbetéttel erősítették meg, a tönkrementeket keményebb haraszti mészkőre cserélték ki. A főhomlokzat nyílászáróit is kicserélték barokk profilozású, keresztosztásos, kávába helyezett ablakokra, melyek felnyíló alsószárnnyal és felső bukószárnyakkal készültek. A lakások is átalakításra kerültek – a megfelelő belmagasságok és élhető alapterületek biztosításával. Az épület egy részében elektroozmotikus szigetelés is készült. Azonban ekkor történt a pince sittel való feltöltése, majd lebetonozása is. A sitt a későbbiekben magába szívta a talajvizet, ami miatt a földszinti lakások falai nedvesedni kezdtek, az épület megsüllyedt és tartószerkezete megrogyott. Ezt 1988-ban úgy orvosolták, hogy a pinceszintekről a sittet eltávolították és visszaállították az eredeti állapotokat, de a nedvesedés ennek ellenére nem szűnt meg.

A legutóbbi felújítás 2004-ben történt, amikor az utcai és udvari homlokzatok felújítása, a tető és a kert rendbehozatala, valamint a gépészeti alapvezetékek cseréje is megtörtént. A Nagy Tibor és Miklós Zoltán tervei alapján történt munkálatokat a Budavári Önkormányzat finanszírozta, így a ház ma is olyan ékessége a Batthyány térnek, mint amikor a XVIII. század végén a magyarok királya választotta szálláshelyéül.

A teljes dokumentációt letölthető itt

Sources

Events of the house