Zárt ház

Batthyány tér 7.

+9
  • Built:

    1750, 1751, 1752, 1753, 1754, 1755, 1756, 1757, 1758, 1759, 1760, 1761, 1762
  • Build by:

    Buchbinder Márk
  • Builder:

    nincs adat
  • Function:

    plébánia
  • Researched:

    2017
  • Parcel Number:

    14441, 14442
  • Photo:

    Kern Anita
  • Research:

    Görbe Márk

Description

Sorry, this entry is only available in Hungarian. For the sake of viewer convenience, the content is shown below in the alternative language. You may click the link to switch the active language.

Buda 1686-os felszabadítása után a mai épület helyén egy szilárd alapokkal rendelkező középkori ház romjai maradtak. Nem tudni, hogy a Budai Kamarai Adminisztráció (Ofner Cameral Administration) a mai Batthyány tér 8. szám alá eső házhelyet kinek utalta ki eredetileg, mindenesetre 1695-ben Zipser Illés győri marhakereskedő-mészáros vásárolta meg, aki 1696-ban már tovább is adta Kurcz János Ignác budai kamarai adminisztrátornak. Ő még ebben az esztendőben túl is adott ingatlanán és az új tulajdonosa Sinzendorff Vencel osztrák gróf a nagy telek egy részén a középkori alapokra egyemeletes sarokházat építtetett. Ezt az épületet vette meg 1720-ban Forstmayer Mátyás fakereskedő, aki a kikötő közelsége miatti nagy forgalom kihasználása céljából a Horgonyhoz címzett (ad Anchoram, zum Ankler) vendégfogadót nyitotta meg benne. Ennek törzsközönségét főként árusok, dunai hajósok és utasok alkották. Az épület szabadon álló, téglalap alaprajzú, egyemeletes, erősfalú ingatlan volt, melynek földszintjén helyezkedett el a kocsmahelyiség, a fogadórész, számos lakóhelyiség, az emeleten pedig a nagy táncterem, továbbá játékra és étkezésre alkalmas egyéb szobák. Ezt az épületet alakították aztán át templom és plébánia céljára, de ehhez ismerni kell bizonyos előzményeket. Buda 1686-os felszabadítása során a katonákkal együtt érkezett néhány jezsuita pap, akik missziós munkát végeztek. Ennek jutalmaként I. Lipót 1678-tól Budán őket bízta meg a plébániai teendők ellátásnak feladatával, majd 1700-ban mindenkori rektorukat kinevezte Buda és külvárosai egyetemes plébánosává. A jezsuiták a Nagyboldogasszony templom mellett lévő rendházukból jártak le a Vízivárosba egy erre a célra ideiglenes létesített szükségkápolnába misézni és egyéb papi szolgálatokat ellátni. A városi tanáccsal való hosszas tárgyalások eredményeként végül 1723. június 17-én lemondtak kegyúri jogaikról, és azokat a városi tanácsra ruházták, mely ezért cserébe telket keresett nekik, hogy templomot és plébániát alakíthassanak ott. Így találták meg a Horgonyhoz címzett vendéglő épületét, melyet megvizsgáltattak Hölbing János városi építőmesterrel, aki a fenti célra ezt alkalmasnak találta.

Így 1724. június 2-án Budaváros Tanácsa megvásárolta az ingatlant Forstmayer Mátyástól és nejétől 8350 rajnai forintért, hogy felépítse rajta a vízivárosi templomot és plébániát. Még ebben az évben Fiedler János Henrik kőművesmesterrel kápolnává és plébániává alakíttatták az épületet, melynek földszintjén a Szent Anna kápolna, emeletén a plébánia és a lelkészlakás kapott helyet. L. F Rosenfeld 1730-ban készült metszete ezt az állapotot ábrázolja, melyen a tér szélességében végighúzódó emeletes, nyeregtetős ház látható a Dunától távolabbi végén kis harangtoronnyal, melybe Nussbickher Jakab harangöntő két kis harangja került. A dongaboltozatos kis kápolnába a ma már ismeretlen helyen lévő főoltárképet Falconer György festő festette 1724. november 12. előtt 34 rajnai forintért. Ezenkívül volt még néhány oltárkép, melyek Loyolai Szent Ignácot, Gonzaga Szent Alajost, Kosztka Szent Szaniszlót és Xavéri Szent Ferencet ábrázolták. Ez utóbbinak tiszteletére az 1839-es pestisjárványt követően a budai lakosok adományaiból emeltek fogadalmi oltárt. A kis kápolnában 1724 novemberétől tartottak miséket, de az ötven fő befogadására alkalmas helyiség hamarosan szűknek bizonyult, így gyakran a ház elé felállított szószékről vagy a téren lévő Immaculata szobornál tartottak prédikációkat. Így a szomszédos telek megszerzését követően 1740-ben megkezdték a Szent Anna plébániatemplom építését, mely azonban igen lassan haladt. 1754-ben az északkeleti torony felépítése miatt a plébániaház – eredetileg a kápolnát magába foglaló – nyugati szárnyának vége lebontásra került. Az a keleti szárnya maradt meg, mely egykor a vendégfogadó épülete volt. A Szent Anna templomot 1748-től építő Nepauer Máté tervei alapján a plébániaház keleti végét egy dél felé nyúló rövid – két termet magába foglaló sarokszárnyakkal bővítette. 1778-ban és 1782-ben Hamon Mihály János az épület keleti szárnyát hosszabbította meg elemi iskola céljára szolgáló helyiségekkel. 1787-ben pedig Fischer Antal XVIII. század második felében élt, pozsonyi származású budai építőmester a keleti részt a mai Aranyhal utca vonaláig építette ki. Az árvizeket rendszeresen megszenvedte az épület – 1838-ban, 1876-ban és 1944-ben is elborította a folyó. 1849 májusában Buda ágyúzása alkalmával is sérülések érték. 1935 és 1936 folyamán alakult ki a plébániaépület végső formája 635,30 négyszögöl területen. Az újonnan nyitott Aranyhal utca mentén épült ki a plébániaház héttengelyes déli szárnya a Fővárosi XIII. ügyosztály tervei szerint.

Kialakítása pontosan illeszkedik a korábbi épületrészek stílusához. A ma álló plébánia U-alakú kétemeletes három oldalán szabadon álló, két szárnyával a Szent Anna templomhoz csatlakozó épület. A Batthyány tér felé eső oldala 8 tengelyes, a rakpart felé eső homlokzat 11 tengelyes, az Aranyhal utca felőli rész pedig 7 tengelyes. Minden oldalán található egy-egy kőkeretes kapu, a hosszabbik oldalon középen, a két oldalhomlokzatnál a templomhoz közeli tengelyen. A homlokzatok kialakítása barokk kori és azt utánzó stíluselemek alkalmazásával történt meg. Az alsó szint egyszerű, négyszögletes, kőkeretű nyílásai kovácsoltvas apácaráccsal fedettek. A földszintet az első emelettől kissé kiugró, egyszerű övpárkány választja el. Az első emeleti vékony pálcataggal és azon belül szélesebb, tagozatlan sávval keretezett ablakok egyenes, kiugró szemöldökpárkánya alatt mélyített tükrök találhatók. A homlokzatot a négyzetalakú, kanellúrázásra hasonló módon tagolt cseppdíszes konzolokra támaszkodó, többtagú főpárkány zárja le.

A vízivárosi plébánia főbb eseményeinek történetét a jelenleg a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteményében lévő kéziratos háztörténete, a Liber Memorabilium Parochialis Ecclesiae ad St Annam-ból tudhatjuk meg. Ebből megtudhatjuk, hogy a plébánia lakója volt és másodkápláni tisztségben itt dolgozott 1735 és 1736 között a jezsuita Faludi Ferenc lelkipásztor és költő. Emlékét ma az épület Batthyány tér felé eső északkeleti sarkán Szomor László szobrászművész által készített emléktábla őrzi 1942 óta. Felirata szerint „P. Faludi Ferenc e plébánián kezdte 1734-1735 években egyházi működését / hitszónok, költő, Istennek szolgája, nyelvünknek munkása itt nevelt, hatott ébredező korára”. A XX. század elejétől 1946-ig négy évtizeden át Molnár László c. apát volt a Szent Anna templom plébánosa. A második világháború szenvedései alatt ő is látta el ezt a szolgálatot, és a plébánia alsó szintjét óvóhelyként engedte használni. A háború végén azonban a német főparancsnokság költözött az épületbe, és az ablakokba, de még a templomtoronyba is géppuskaállásokat létesítettek. Így nem csoda, hogy a plébániaépület súlyos sérüléseket szenvedett. A háború utáni helyreállításban a hívek nagy munkát végeztek, de ezek a munkálatok csak részlegesek voltak. Az Aranyhal utcai sarkon például a háborús belövésektől sérült födém miatt két helyiség annyira megroggyant, hogy 1956-ban rászakadt a kántorra, akit a mentőknek és a tűzoltóknak kellett kiszabadítani a romok alól. 1946 tavaszán nyugalomba vonult Molnár László c. apát és dr Bán Imre lett az új plébános. 1959-ben ő adta el a plébániatörténeti kötetet 8000 forintért, mely összeget az orgona felújítására fordította. 1961 és 1977 között a rendszerhez jobban alkalmazkodó Mohácsy Gyula lett a plébános, aki 1964-ben a kerületi tanácsnak felajánlotta plébániaépület egyházközségi tanácstermét befoglaló részét a lakásínség enyhítésére. Ő engedélyezte a Fővárosi Csatornázási Műveknek a plébánia kertjébe egy műszaki létesítmény telepítését is, melyről felettesei sem tudtak, csak az (Állami) Egyházügyi Hatóság. Ebben az időben a Duna felé eső helyiségekben a háború után egy varrószövetkezet működött, ahol papi ruhákat készítettek.

1972-ben történt meg a plébániaépület teljes felújítása. Erre azért volt szükség, mert az épület középkori alapjai a Duna hordalékát tartalmazó, nem túl stabil talajra épültek és a számos bővítés és átépítés sem volt előnyös a ház szerkezeti stabilitása szempontjából. A második világháborúban is megsérült épületnek a XX. század közepére egyes falpillérei megsüllyedtek, boltozatai megrepedtek, ráadásul a fedélszék folyamatosan beázott. Így több helyen aládúcolással biztosították az épületet a felújítás megkezdéséig. Ennek során megerősítették az alapokat, majd injektálással stabilizálták a pilléreket és boltozatokat, kicserélték a födémeket és a fedélszéket. Kibontották a Duna felé nyíló elfalazott kapubejáratot és az udvar barokk árkádíves folyosóját. Az erősen sérült homlokzatot helyreállították – pótolták a késő barokk főpárkány és a sarkok kváderes kiképzésének hiányait is. A Batthyány tér XIX. századi szintemelése miatt a templom és a plébániaépület elé elegáns, széles lépcsősor került. A Duna felé nyíló, eddig elfalazott kapubejáratot és a belső udvar beépített folyosóit kibontották és itt hozták létre a Dél-budai Vendéglátóipari Vállalat kezdeményezésére az Angelica presszót, mely 1973-ban nyílt meg és mind a mai napig üzemel. Az előtértől jobbra kapott helyet a négy vendégfogadó helyiség, balra raktárak, a konyha, öltözők és személyzeti szobák kerültek kialakításra. Üvegezett nyílászáró szerkezetek beépítésével a folyosó egy részét is az eszpresszóhoz csatolták. A presszót sokáig Bechman György és neje üzemeltette, akik helyben készített süteményekkel várták vendégeiket. Irodalmi kávéház címen előadóesteket tartottak, illetve a Művészeti Alap gondozásában kortárs festőművészek kiállításának is helyet adtak. Jelenleg Angelika Kávéház és Étterem néven luxusétterem üzemel itt, mely a Dunapart felé eső füves részen érdekes különböző elhelyezésű és méretű teraszokat alakított ki. A plébániaépületben az 1980-as években a római katolikus szeretetszolgálat által irányított „Halmozottan fogyatékos vak gyermekek Szent Anna otthona” működött, ahol 1990-ben 17 gyermeket gondoztak. 1989. június 12-én látogatást tett az intézményben Barbara Bush, az akkori First Lady. Az épületben jelenleg a plébános és a káplán lakása, a sekrestye, vendégszobák, több hittanterem és a díszterem található.

FORRÁSOK:

Schoen Arnold: A budai Szent Anna-templom, Budapest, 1930.

Zakariás G. Sándor: A budai Batthyány tér, Budapest, 1958.

C. Harrach Erzsébet: Adatok a Lánchid és a Margithíd közötti budai Dunapart építéstörténetéhez in: Fővárosi levéltár Közleményei ’78, Budapest, 1979.

A Szent Anna templom (szerk. Koltai András), Budapest 2005.

Events of the house