+8
  • Architect:

    Hofstätter Béla , Domány Ferenc
  • Built:

    1935
  • Build by:

    Magyar Rabbethge és Giesecke Magtenyésztő Rt.
  • Builder:

    Mann József és fia
  • Function:

    lakóház
  • Opening hours:

    SZOMBAT 11:00–15:00 // SATURDAY 11:00–15:00
  • Parcel Number:

    25337/4
  • Second address:

    Szent István park 30.
  • Photo:

    Polgár Ádám - Polarfoto
  • Research:

    Béres-Deák Krisztina
  • Volunteers:

    Salgó Ella, Lévai Dorottya

Description

Sorry, this entry is only available in Hungarian. For the sake of viewer convenience, the content is shown below in the alternative language. You may click the link to switch the active language.

Előzmények:

 

1854-ben még a Duna medre volt a másik oldalon, 1872-ben már újabb területek lettek kiszabályozva, mind nagyobb területeket követelve a Dunától. 1912-ben a jelenlegi épülettömbök alatt a Wahrmann utca húzódott – a Pozsonyi út, Csanády tér Thurzó utca, Kárpát utca kereszteződésében. Száz évvel ezelőtt a terület még Budapest külvárosa volt, kertekkel, gyárakkal és malmokkal tarkított, fejlődő munkásnegyed.

 

Az eredeti ipartelep és a be nem épített terület rendezése az 1920-as években került napirendre, majd a környék rendezési tervét 1933-ban fogadta el a Fővárosi Közmunkák Tanácsa. A rohamos fejlődésnek indult környék a sok kisebb alapterületű lakásnak és a sűrű beépítésnek köszönhetően túlzsúfolttá vált, így a Lipótvárosi Kaszinó elnöke, Scheuer Róbert mérnök ekkor kezdett el lobbizni Rakovszky Ivánnál, a Közmunkák Tanácsa elnökénél egy park létesítése érdekében, “amely levegőt és romantikát visz ebbe a sivár városnegyedbe” – és ezzel megszületett a Szent István park kiszabályozása.

 

A nagyok által csak „egyforma külsejű”-nek titulált bérházak egy nagyon komolyan átgondolt várostervezési koncepció részét képezték. Az épületekkel kapcsolatban sok mindent előírtak: “a telkek keretesen, illetve csatlakozó udvarokkal építendők be, az épületek magasságának 25 méternek kell lennie, az épületek homlokzatát egy-egy tömbön egységesen és összhangzatosan kell kiképezni és legalább nemesvakolattal ellátni, a homlokzatok részletes rajzát pedig az építési engedély kérése előtt külön kell engedélyeztetni”. A házak bejáratát a Duna-part felől írták elő, mégis a Pozsonyira kerültek, ami nyilván praktikusabb, viszont ide írták elő a franciaudvarok kialakítását is, mely kevésbé logikus a panoráma és a városkép szempontjából.

 

Így született meg több szakaszban, szigorú szabályozással és gyakorlatilag központilag megtervezett homlokzatokkal fővárosunk építészetileg legegységesebb negyede, modern stílusban. A homlokzatok egyszerűségének anyagi oka is volt: 1934-től adókedvezményekkel is ösztönözték a lakásépítést, viszont a rendkívüli adómentesség csak akkor járt, ha a fent taglalt keretes beépítés mellett az épület az adott év végéig tető alá került, vagyis rohamtempóban kellett dolgozni. Ezért is kerültek előtérbe az új technológiák, mint például a vasbeton szerkezet, amelynek felhúzásához lényegesen kevesebb időre volt szükség, mint a téglából való építkezéshez.

 

Ez a terület nemcsak építészetét, hanem életstílusát tekintve is teljesen más, mint a többi, ezért is vonzotta, ihlette az irodalom és művészet kedvelőit és művelőit is. Az Újlipótvárost birtokba vevő középosztály lubickolt az új házak és a negyed nyújtotta szolgáltatásokban: élvezhették a házakban működő központi fűtést, a csapból folyó meleg vizet, sőt, a luxusbérházak Margitszigetre néző tetőkertjét is.

 

Az építtető:

 

A Hatvany család vagyonát még a 19. században Deutsch Ignác alapozta meg, akinek terménykereskedelemmel foglalkozó cége Hatvanban működött. Ignác fiai, József és Bernát tovább folytatták a sikeres vállalkozást. A család fénykora Ignác unokáinak, Sándornak és Józsefnek az életére tehető, akik a hatvani, a sárvári és több alföldi cukorgyár alapítói voltak. A “cukorkirály”-nak is nevezett báró Hatvany család 1937-ben egyike volt az ország legnagyobb zsidó családjainak.  Az 1930-as évek végén, a ’40-es évek elején már számos részvénytársaság tartozott a több ágra szakadt, kiterjedt család érdekeltségébe.

 

A Magyar Rabbathge és Giesecke Magtenyésztő Rt. részben szintén a Hatvany család tulajdonában volt. A részvénytársaság tevékenységi körébe az alábbiak tartoztak: cukor- és takarmányrépamag, valamint magburgonya és egyéb magvak tenyésztése és az ezen cikkekkel való kereskedelem, továbbá földbirtokok vétele és bérlete mezőgazdasági üzemek folytatása céljából, végül mindennemű olyan vállalatok alapítása, melyek a fent említett célokat szolgálják, és ilyen vállalatokban való részvétel.

 

A cég megalakulása 1929-30 körülre datálható, ugyanis a hazai cukorrépák kísérletei eredményeképpen ekkor már sikerrel jelent meg a piacon az amúgy német, 1864-ig visszavezethető gyökerekkel rendelkező Rabbathge-cukorrépa magyar verziója. Így a hazai cég nem a mai napig létező német – ugyan azóta már névváltozáson átesett (jelenleg: KWS Kleinwanzlebener Saatzucht) – azonos nevű céggel való kapcsolata miatt kapta nevét, hanem az általuk forgalmazott, róluk elnevezett cukorrépafajtáról. Fióktelepük és leányvállalatuk nem volt; valószínűleg ez a vállalat számított az Alföldi Cukorgyár Rt. leányvállalatának, amit az is bizonyít, hogy hivatalosan az építtető a Magyar Rabbethge és Giesecke Magtenyésztő volt, azonban a megvalósult épületen már az Alföldi Cukorgyár szerepel bérbeadóként.

 

A tervező:

 

Domány Ferenc (Gyöngyös, 1899. ápr. 30. – London, 1939):

Zsidó származású építész, számos európai országban épült középület, budapesti lakóépület és filmszínház tervezője.

Tanulmányait a budapesti műegyetemen Hültl Dezsőnél kezdte, majd a berlini műegyetemen fejezte be, diplomáját már Berlin-Charlottenburgban szerezte meg. 1925-től Berlinben több nagy szállodát (Woga-Hotel 1927–1930; Autohotel 1929–30), irodaházat, sportcsarnokot épített. 1933-ban visszatért Budapestre, és főként Hofstädter Bélával együtt több modern bérházat és moziépületet (Ady, Lloyd/Duna és Brodway mozi) épített. 1936-ban a két tervező társult, közös irodát nyitottak, a Szent István parki lakóépületek mellett a Margit körúti „dugattyú-ház” közismert, mely az újlipótvárosi tervek után valósult meg. 1939-ben jelentős vagyonnal Londonba költözött; a londoni postapalota pályázatán díjat nyert, amelynek alapján azután megkapta a munkavállalási engedélyt. A fiatal építészt holtan találták lakásán, valószínűleg altató-túladagolás miatt lett véletlenül öngyilkos.

Hofstätter Béla (1891-1944)

Zsidó származású építész, építőipari vállalkozó

1913-ban végzett a  Műegyetemen, utána saját építészirodát nyitott, főként villák és bérházak tervezésével foglalkozott. 1936-ban a németországi gyakorlattal rendelkező Dománnyal együtt társvállalkozásba kezdett. Számos bérház tervezését és építését is vezette. Az általa tervezett lakóházak egyikében élt, ’44-ben innen vitték a Duna-partra a nyilasok.

 

Az épület:

 

A Dunapark ház néven ismert luxusbérház együttese. A főváros legkiválóbb, legelegánsabb modern bérpalotájának számított korában. Az épület gyakorlatilag ennek egy újabb szakasza, szervesen kapcsolódik a Pozsonyi út 38-40-hez egy harmadik lépcsőházzal.

 

Az épületnek a Pozsonyi útról egy bejárata és lépcsőháza van, bár az eredeti tervek szerint a parkból nyílt volna. Az épület H-alakú, aminek középső része az ovális alakú lépcső és a lépcsőház. Ez a lépcső is elegáns, üvegfelülettel és bevilágítással a belső kert felől mindkét oldalról. A közös használatú kert a 38-40. szám alatti épület folytatása, azzal téglalap alakot képez.

A pinceszinten a szokásos kiegészítő és gépészeti helyiségek találhatók, melyekből a vasaló-szárító-mosóhelyiségek bizonyára privát tárolóvá alakultak. Az utca felőli részben trafó és az üzlethez tartozó pincerészek vannak, melyekhez angolaknák és külső lépcsők vezetnek le. A földszinten két, utcáról megközelíthető üzlet, valamint három lakás található, melyek egyike egy kisméretű kapuslakás volt. A fentebbi 5 szinten eredetileg három lakás volt, majd áttervezés után az első emeleten ezek egyike az üzlethez csatlakozó galéria lett, annak személyzeti része. Az épület a szomszéddal közös teraszt kapott a második emeleten. A hatodik emelet visszahúzott, kisebb alapterületű szint, három lakással és közös tetőterasszal. A lépcsőházi előcsarnok falait teljes magasságban ruskicai márvány burkolja, a márványpadló közepén perforált Emergé gumiszőnyeg. Az üvegházként, üveghomlokzattal kialakított lépcsőház egészen felvezet a teraszra, és szándékosan úgy tervezték, hogy már belépéskor egyértelmű legyen mindenki számára, a házat nagyon jómódú családok lakják. A lakók kényelmét lift, gyermekkocsi tároló, házfelügyelő szolgálta, társadalmi és anyagi helyzetüket pedig olyan luxust sugalló részletek nyomatékosították, mint a lobby igényes belsőépítészeti részletei, valamint egy speciális szellőzőrendszer, amely a lakásokba friss dunai levegőt szívott.

Az épület külsejét erősen meghatározza a Közmunkatanács korabeli utasítása, aminek köszönhetően alakítottak ki franciaudvart a Pozsonyi úti oldalon, és ezért zárt erkélysoros a Duna felőli homlokzat. A tervezők eredetileg pont fordítva tervezték a házat, a Dunára néző francia udvarral több lakás nyílhatott volna a természetre, és a házsor nem a forgalmas utcára nézett volna.

Az épület anyaghasználatában az előírt vakolat, illetve a kőburkolat dominál. A harmadik ütemként is kezelhető épület szervesen kapcsolódik a 38-40-hez, gyakorlatilag azt az érzést kiváltva, hogy a szomszédos épület szimmetrikus tükrözése. Bár az alaprajzok alapján ez nem így van, az kétségtelen, hogy az utcai homlokzaton ezt használták eszközül a harmónia kialakítására. Ennek megfelelően a vakolatszínben és homlokzati anyaghasználatban is ahhoz igazodik. Az üzletek és a bejáratok ugyanazt az üvegportált kaptak, karcsú fémkeretekkel, azonos kapurészletekkel. A fém és üveg használata a felsőbb szintek erkélyén is fellelhető, a leegyszerűsített formákkal teljes harmóniában.

 

Források

 

http://kep-ter.blog.hu/2011/06/18/pozsonyi_ut_42-_a_dunapark_haz_harmadik_lepcsohaza#more7463906

 

http://kep-ter.blogspot.hu/2013/01/ujlipocia-varos-varosban.html

 

https://library.hungaricana.hu/hu/view/MolDigiLib_ForNepDem_04/?pg=415&layout=s

 

Events of the house