Zárt ház

Tigris utca 46.

view on map
+3
  • Built:

    1940
  • Function:

    családi ház
  • Parcel Number:

    7367
  • Photo:

    Spanyár Judit (Szellemkép)
  • Research:

    Pál Rebeka

Description

Sorry, this entry is only available in Hungarian. For the sake of viewer convenience, the content is shown below in the alternative language. You may click the link to switch the active language.

A Tigris utca 42-46. szám (Hrsz. 7367/2) alatt álló épületet Csépai Jenő építtette. Csépai Jenő okleveles mérnök irodája központi fűtésrendszereket, víz- és csatorna, valamint elektromos berendezéseket tervezett és készített. A ház Csépai Jenőné Bandl Borbála nevére lett bejegyezve. Borbála asszony édesapja Bandl József, a két háború között a pesti Duna-part Petőfi térre néző részén működő Carlton Szálló bérlője volt, amely 1926-ban nyílt meg.

| „Elegáns, szép hotel volt, melynek vendégköre a külföldieken kívül a hazai középosztály viszonylag tehetősebb rétegeiből került ki. Petőfi térre néző kerthelyiségében a pálmafák között hófehér damasztabrosszal terítettek, s a pincérek itt is szertartásos eleganciával szolgáltak fel. Éttermi árai ugyanakkor nem voltak elérhetetlenek a középosztály alsóbb rétegei számára sem. Egy fiatal banktisztviselő megengedhette magának, hogy hetente egy-két alkalommal – a dorbézolás látszata nélkül – elfogyasszon ebédre egy menüt a Carlton kerthelyiségében.”[1]

A Csépai-villa építése 1939-ben kezdődött és 1941 elején lett kész. A kivitelező Vágner Gyula volt. Az építész Platschek Imre, Kozma Lajos tanítványa, akinek a nevéhez több épület, úgynevezett luxusbérházak pl.: Szamos utca 5., Csalogány utca 5. és 7. tervezése is fűződik, de sajnálatos korai halála nem tette lehetővé tehetsége teljes kibontakozását. Kényszer-munkaszolgálatban halt meg 1943-ban, Kijevben, tífusz következtében, 41 éves korában.[2] A Tér és Forma 1941/3. száma bemutatta az akkor rendkívül korszerűnek számító épületet:

| „A naphegyi ház (…) azt is bizonyítja, hogy minden ellenkező állítás ellenére az új építés terén haladás van, az alig 15 éves múltú irányzat leveti kezdeti modorosságait, külsőségességeit; kiforrott stílussá kezd válni. Azt mondják, hogy az ilyen építés drága és fényűző. S ez valóban így is van. Az ilyen ház fajlagos ára magasan felette áll a szokványos házé felett. Azonban — kérdezzük — vájjon a mult nagy és sokat megcsodált építészetének kivételes alkotásai, renaissance villák kevés pénzbe kerültek-e? Gondoljuk csak meg, hogy a nagy firenzei kereskedők, a Strozziak, a Gondiak, a Pittek minő ősszegeket költöttek városi palotáikra, sőt a dombokon épült nyaralóikra! Az ú. n. stílusépítést bizony csak akkor lehetett kispénzből megvalósítani, amikor a művészi munkát bécsi gyárakban nagy sorozatokban öntött gipszcirádákkal, bádogból préselt átlánsakkal lehetett mímelni, — a hozzá nem értők számára. (…) A belső világítást napfénycsövek szolgáltatják. E fényforrás lényegileg az ismert fénycső (neon) világítással azonos, de azzal a különbséggel, hogy a csövek fénye színre és fényhatásra nézve igen megközelíti a nap fényét s emellett tökéletesen egyenletes, árnyékmentes fényelosztást ad. Nagy értéke a csöveknek, hogy dekorációs hatásuk is igen előnyös s üzemük jóval gazdaságosabb az egyéb rendszerű helyiségvilágításra alkalmas fényforrásokénál, amennyiben az adatok szerint wattonként 25 lumen fényáramot szolgáltatnak.”[3]

Ferkai András könyvében pedig a következőket olvashatjuk a villáról:

| „Lejtős telken szabadon álló kétemeletes lapostetős vasbetonvázas villa. Alsó szintjét házmesterlakás, komplett iroda, vesztibül és gazdasági helyiségek töltik ki, a tulajdonos lakása a két felső szintet foglalta el. Az első emeleten a hallból nyílik a nappali és az ebédlő tolófallal egybenyitható hatalmas tere, melyet szinte teljes homlokfelületén üvegfal köt össze az épület előtt végigvonuló és a hegy felőli oldalon kiszélesedő loggiával. Íves rámpa vezet innét a kertbe. Az első emelet maradék részén konyha és gazdasági helyiségek vannak. A hallból húzott karú lépcső vezet a második emeletre, ahol a reggeliző-hallból négy hálószoba nyílik két öltöző helyiséggel és két fürdővel. A hálók előtt is loggia húzódik végig. Az L-alakú épület tömege a kedvezőtlen égtáj irányában zárt, csak a felső hall hatalmas üvegablaka és a bejárat elé nyúló, egy oszloppal megtámasztott, rácsos, konzolos előtető bontja meg. A kert és a napfény felé az épület kitárul: a három oszloppal alátámasztott loggiák keretrendszerré alakítják ezt a homlokzatot. A keretet az első emelet oldalfalán egy köralakú nyílás, a második emelet födémén pedig négyzethálós rács töri át. A loggiák könnyed, dróthálóbetétes fémkorlátja erős kontrasztot alkot a mészkőburkolatú homlokzati felületekkel. Az összes asztalosmunkát — köztük tolóajtókat és ablakokat — Halaman János asztalosáru gyára készítette. Az alagsori hallban figurális kerámiakép van a fűtőtest fölött. A felső lakás világítását eredetileg mennyezeti profilok mögé rejtett, és a pillérek köré dekoratív módon szerelt Orion napfénycsövek szolgáltatták. A korszak legnívósabb modern villaépületei közé tartozik.”[4]


A pléh béka vízköpő
Fotó @ Csépai János

A házban 1957-ig étellift üzemelt, amely az első és második emeletre is felvitte a reggelit vagy a családi, baráti összejövetelek ízletes fogásait. A kertben automata öntözőrendszert építettek ki. Két kerek alakú medence is helyet kapott, amelyben aranyhalak úszkáltak. A felső medencénél egy pléh béka volt a vízköpő. A két tavat terméskővel kiépített patak kötötte össze, kihasználva a szintkülönbséget. Sziklakert, rózsabokrok ékesítették a kertet.


Gádor István figurális kerámiaképe
Fotó @ Csépai János

A földszinti előtérben, az olívazöld pécsi Zsolnay-csempékkel körülvett fűtőtest felett, Gádor István figurális kerámiaképe volt mindaddig, amíg a háborús sérülések miatt el nem távolították a falról a 10×10 cm-es csempékből álló, kb. 140×160 cm-es alkotást. Gádor halála előtt négy évvel az utódok a művésztől kapott eredeti festékek felhasználásával, egy fiatal iparművész közreműködésével és Gádor irányításával felújították, pótolták a falikép hiányzó darabjait. Ekkor a művész szignálta is alkotását. A képet egy falemezre felhelyezve, fém kerettel falra akaszthatóvá alakították. A korabeli Tér és Forma lapszámban Művészek Majolika és Agyagipar telepe, Hódmezővásárhely jelöléssel szerepel Gádor alkotása. Az úgynevezett Madách házban (Károly krt. 13-15.) megcsodálható mind a mai napig Gádor István nagyméretű kerámia faliképe, amely Pékáry István festett kartonja alapján készült. Témáját az első bécsi döntés alapján 1938-ban visszacsatolt Felvidék adta:

 

A korszak belsőépítészetének egyik jellegzetessége, a Südfeld Gyula-féle Deho fatapéta burkolta a villa lépcsőházát és a hallt. Ilyen belső felület volt a Margit krt. 15-17. alatt álló társasházban, valamint az egykori Lloyd moziban (ma Budapest Jazz Club) is.

A villa bejáratánál a falon Kovács Margit kerámia alkotása volt látható. Egy pásztorfiú furulyázott egy kismadárnak. Sajnos ez az alkotás megsemmisült. A Régiposta utca 13. szám alatti, Kozma Lajos által tervezett társasház bejárata felett megmaradt alkotása alapján elképzelhetjük a kerámia domborművet.


Kovács Margit kerámiája a Kozma Lajos tervezte Régiposta utcai bérházon (1930-as évek)
Kép forrása: WIKIMEDIA COMMONS [KovacsDaniel]

A Csépai-villa háború utáni történetéről a család két leszármazottjával is volt szerencsém beszélgetni. János, Csépai Jenő legifjabb fia 1967-ig lakott az épületben, amely szülőháza volt. Ő a legidősebb leszármazott. A II. világháborúban, 1944-ben, a Déli pályaudvar szőnyegbombázása során a felső szint erősen megsérült, le volt deszkázva a lépcsőházi feljáratnál. A család a háború alatt Balatonon lakott, míg az édesapa Pesten dolgozott. 1946 körül a házmesteri lakás és az első emelet volt lakható. Ekkor költözött fel a család ismét Budapestre. Az ötvenes évek erőszakos beköltöztetéseit elkerülendő, a tulajdonos kénytelen volt megosztani a házat – célszerűség okából rokonokkal -, és ennek érdekében átalakításokon esett át az épület. 1950-ben a háborús sérülések helyreállítása során a második emeleti hátsó két szobából és a hozzá tartozó helyiségekből önálló lakást alakítottak ki. A ház bal hátsó oldali szárnyához ekkor külső lépcsőt építettek, így leválasztva a ház többi részétől.


Fotók a Károly krt. 13-15. előcsarnokáról
Videó forrása: YOUTUBE [pfahlerp]

Csépai Tamás szülei, Csépai Dezső és felesége 1950-ben költöztek a földszinti házmesterlakásba és egészen 1971-ig ott éltek. 1951-ben egybenyitották az egykori irodát a lakással. Így elfért a gyarapodó család, öt gyermek született. Ekkor került sor fürdőszoba kialakítására is a földszinten. Az ötvenes években, 16 mm-es kamerával készített családi felvételeken áthatjuk felvillanni a Tigris utcát, az épület áttört beton árnyékolója alatt néhány részletét az egykori, az ostrom során nagymértékben megrongálódott mészkő burkolatnak, illetve a még ma is latható pécsi olívazöld Zsolnay csempe-burkolatot.

 

1952 márciusában államosították a házat, azonban még ez év októberében, Csépai Jenő munkakapcsolatainak köszönhetően, visszakapta a család a villát. Az`56-os forradalom alatt nem érték újabb sérülések a házat annak ellenére, hogy az MTI akkor már 1953 óta ott volt a Naphegy tetején. 1957-ben, Csépai Jenő halálát követően az első emeleten lefalazták az addig nyitott lépcsőházat. Külön lakássá alakították ezt a szintet is, ahová Bandl Ferenc, Borbála asszony testvére költözött a családjával. Így alakult ki négy külön lakás a hajdani impozáns méretű villa tereiből. A Tigris utca felőli kétszobás lakásban, a legfelső emeleten lakott Borbála asszony fiával, Jánossal. Mind a négy lakás továbbra is az eredeti tulajdonos nevén maradt, a többiek házbért fizettek. A négy lakást 1967 és 1971 között adták el, a vevők a bent lakóknak cserelakást biztosítottak. A Csépai-család végleg elhagyta egykori otthonát. 2018-ban jelentős felújításba kezdtek az első emeleten. Az eredeti nyílászárókat helyenként méretváltoztatásokkal műanyagra cserélték, a Magaziner Lajos 1886-ban alapított gyárában készült redőnyöket, valamint a Halaman János épület- és bútorasztalos által gyártott beépített bútorokat lebontották és kidobták. A belső tereket áttagolták. A képek néhány, az egyik lakásban még megmaradt fém kilincset, redőnyelemet mutatnak be:

 

A Csépai-villa a Naphegyen épült. Egy 1885-ös térkép a Mészáros, Gellérthegy, Naphegy, Lisznyai és Czakó utcák között beépítetlen zöld területet jelöl. A Naphegy tér közvetlen környéke az 1905-ös Meyers Konversations-Lexikon térképén még ugyancsak beépítetlen, az ez évi utcajegyzékből a Naphegy utcái hiányoznak. Révai nagy lexikona 1910–14 között már a teljes beépítést mutatja, utcajegyzéke minden mai utcanevet tartalmaz.


A Naphegy és a Tabán a Meyers Konversations-Lexikon térképén (1905)
Kép forrása: WIKIMEDAI COMMONS [w:en:User:Tamas Szabo]

A naphegyi házak többsége 1910 és 1939 között épült. Mai utcaképe, épületállománya a híres Tabán kacskaringós utcáinak 1932-es szanálása után alakult ki. Az 1939-es földhivatali térképen lévő 7367 hrsz telek Tigris utcai részére (7367/2) épült a Csépai villa.


A képgalériákban szereplő képeket Pál Rebeka készítette.
A kutatást Pál Rebeka készítette Csépai János és Csépai Tamás valamint Oltai Kata és Nagy Zsolt szíves közreműködésével.

Events of the house